Kalandos kacsasült

Már írtam a ruca nyakáról, de a test többi részéről csak beharangoztam valamit. Nos, most leírom az estemet az egyszeri kacsával!

Az úgy volt, hogy hazajöttünk Beresztelkéről a hatalmas kacsazsákmánynal és úgy gondoltam, hogy elkészítem frissiben, nem teszem a fagyasztóba a másik mellé.

Nagy körültekintéssel hozzáláttam. Jól átmostam (még egyszer) kívül-belül, szárazra törölgettem, a mellét ujjnyi távolságokban kissé beirdaltam és félretettem. Egy serpenyőben szárazon pirítani kezdtem két teáskanálnyi szemes borsot és 1 teáskanálnyi koriandermagot. Amikor már jó intenzív illatot kezdtek árasztani, sót is szórtam a serpenyőbe és még egy picit együtt hevítettem, állandóan kavargatva. Végül amennyire csak tudtam, összetörtem a szemeket (mozsárban lett volna ideális, de az nincs nekem) és a keverékkel kívül-belül bedörzsöltem a kacsát.



A fűszeres serpenyőt ismét felhevítettem és a mellével lefelé beletettem a kacsát. Pár percig így pirítottam, akkor már kezdte kiengedni a zsírját. Végül a hátát és, amennyire lehetett, az oldalait is így elősütöttem, csak utána ment a tepsibe. Jó pohárnyi vizet öntöttem alá, lefedtem alufóliával és forró sütőbe toltam. És itt jön a „kaland”. Kb. egy órát készült, amikor kivettem megnézni, de még közel sem volt kész. Vissza akartam tenni, de amikor ráraktam a tepsit a rácsra, megbillentettem és a zsíros léből jócskán belefolyt a sütőbe. Percek alatt vágni lehetett a füstöt. Hamar kikapcsoltam a gázt és elkezdtem kitörölgetni, de nem sokat ért, meg attól is féltem, hogy megégetem magam. Gondban voltam, hogyan tovább. Végül begyújtottam az egyik gázégőt és a tepsit ráraktam. Többször megforgattam a húst, többször utánatöltöttem, míg elkészült teljesen, de szerencsére a végeredményen nem ütközött ki a kaland. Talán csak annyiban, hogy nem tudtam szép pirosra lesütni az egész felületét, de attól még isteni lett. Húsnap volt :D (Férjecském megszokta, hogy ilyenkor ő sem kap köretet), savanyúuborkával és céklasavanyúsággal ettük.