Mindegy, az ordából nagyon kevés fogyott, muszáj volt kezdeni vele valamit. Valami mást képzeltem el, nem a (legalábbis nálunk) szokásos ordás kavartot vagy a kapros-ordás palacsintát, bár kétségkívül, ezek sem megvetni való falatok! Sőt, lehet, hogy estére rittyentek is egy adag palacsintát a megmaradt ordából.
Keresgéltem a neten receptek után, de nem igazán találtam, úgyhogy, úgy döntöttem, magamra hagyatkozok. Végül muffint képzeltem el, és hogy teljesen más legyen, hát sósnak álmodtam meg.
2 pohár liszt, 1 csapott teáskanál só, 1 teáskanál szárított oregánó, 1 paradicsom, 10-15 dkg orda, 1 kiskanál sütőpor, 1 tojás, 1 pohár tejszín, kb. fél pohár tej, 5 ek. olaj.
A lisztet, a sót, az oregánót és a sütőport összevegyítettem. A paradicsomot megmostam, megtörültem, félbevágtam, kivájtam a belsejét, a húsát pedig, hámozatlanul, kis kockákra vágtam. Az ordát nagyobb darabokra morzsoltam és a paradicsommal együtt a lisztes keverékbe tettem. A tojást egy külön edényben felvertem, elkavartam az olajjal és a tejszínnel, majd hozzáöntöttem a száraz alapanyagokhoz. Összekavartam, és kicsinként még öntöttem hozzá tejet, mindaddig, amíg a megfelelő állagú nem lett. A masszát szétosztottam a kikent formákba és kb. félórát sütöttem. Ebből a mennyiségből nekem 14 darab jött ki, megtöltöttem a tepsit és még két kis briósformába is jutott. Legalább megvolt a Nagyobbikomnak is az öröme, ugyanis ő tölthette meg ezeket az utóbbiakat. :)
Nagyon finom lett, és valóban, merőben más, mint amit eddig ordából ettünk. Édeskés íze nagyon jól passzolt az aromás, enyhén sós tésztához, a paradicsomdarabok meg csak plusz zamatot adtak neki. Ha valaki nem tud ordát szerezni, attól még elkészítheti. Az olasz ricotta állítólag ugyanolyan, mint az orda, de magam még sosem készítettem abból semmit.
Edit, én egyszer régen vettem ordát a "nagy gazdaságos multiban", és akkor el is döntöttem, hogy én azt nem szeretem... Téged olvasva viszont lehet, hogy csak valami vacakot sikerült megkóstoljak? Mondjuk csodálkoztam is, hogy én, aki sajtot sajttal, túrót túróval eszek, hogyhogy mégsem ízlik?!
VálaszTörlésHát, Kata, nem tudom. Van aki nem szereti, dehát mindennel így van. Az orda tulajdonképpen hasonlít a túróhoz, csak nem savanyú és a csepegtetés során egy tömb lesz belőle. Minálunk (Erdély), minden piacon, ahol juh- vagy tehénsajtot, -túrót lehet venni, kötelezően orda is van. Mert az orda gyártása elválaszthatatlan az előbbiekétől. Tatám csinált régen otthon sajtot, tehéntejből. Miután leszűrték a túrót (mert a sajt eleinte úgy néz ki, mint valami túró), a savót jól felforrósították, így "összement", vagyis kicsapódott és gézzel leszűrték. A fennmaradó fehér darabkák: a orda. Hasonló kísérletet végezhetsz magad is, ha egy nem egészen friss tejet felforralsz (de még ne legyen aludttej sem) és kicsapódik. Hagyod kihűlni és utána leszűrve az ordához megtévesztésig hasonlító valami lesz belőle. De ehhez azt hiszem, fontos, hogy házi tej legyen, mert a pasztőrözöttből nem hiszem, hogy lesz valami. Ha gondolod, próbáld meg!
VálaszTörlésPuszi
De kár, valamelyik nap volt egy kevés tejem, nem tetszett a szaga és kiöntöttem... vagy nem ilyenre gondoltál? Mert én még mindig bízok abban, hogy rossz helyen vettem.
VálaszTörlésDe igen, pontosan, ilyesmire gondoltam. Még nem savanyú, de ha felforralod, már összemegy. Mi így hívjuk. MAjd legközelebb. :) Fontos, hyog hagyd kihűlni, különben semmi sem marad belőle. Ugyanígy a házi túróval is!
VálaszTörlésEz nagyon jól hangzik Edit! Tetszik.
VálaszTörlésEngem ez az orda emlékeztet az indiaiak panír-jára. Panír=friss sajt. hasonlóan készül. a tejet felmelegítik, és ecettel vagy citromlével kicsapatják. Túrószerű lesz a végeredmény. Aztán jól megsúlyozzák - 9igy tömbösítik. Mikor már összeállt, akkor lehet kockázni, szeletelni. Süthető is, mert nem folyósodik, egyben marad. Úgy látom az orda is, egyben vannak a sütidben a darabok.
A Terebessen olvastam, az indiai konyháknál a pn9irról.
Duende, igen, akkor a kettő nagyon hasonlít.
VálaszTörlésÉs valóban nem lesz folyós az orda, de nem tudom azért, ha sütnéd, mennyire maradna egyben. Meglehet, hogy ha csak egyszerűen levágsz egyszeletet és sütöd, megmarad, de pl. én néha csinálok ordás puliszkát. Igaz, hogy felmorzsolom az ordát, de miután a forró puliszka átmelegítette, akkor felpuhul, krémes lesz. Én nagyon szeretem, mindenesetre, és a lányaim meg a férjem is. Pl. kapros-ordás palacsintában a kaprot is megeszi, amúgy nem túl nagy barátok!
KAta, éppen az este, tejforralás közben jutott eszembe, hoyg ha esetleg idegenkedsz a "nem egészen friss tej"-től, akkor csinálhatod úgy is, hogy amikor forralod a friss tejet, cseppentesz egy kis savanyítót bele (citromlé, ecet pl.) Azért ez nem éppen ugyanolyan, mint az orda, az íze igen, de az állaga sosem lesz oylan. Ez krémesebb marad mindig, de egy palacsintába (rögtön leírom), sütikrémbe bármikor jól lehet használni.
VálaszTörlésEdit nem arról van sz, hogy idegenkednék tőle, az, hogy kiöntöttem, azért volt, mert értékelhetetlen mennyiség volt már...ha több lett volna, megpróbálkozok túrót csinálni belőle. Erről jut itt most az eszembe, hogy a múltkorában egy laza 4 decinyit így felforraltam, és érdekes-morzsás túró lett belőle, hát akkor az az volt, nem?:) Beletettem egy péksüti tésztájába, mert nagyon jó állagot ad a kelt tésztának; kb. 2-3 ek-nyi lehetett.
VálaszTörlésAz volt, Kata! :) Akkor ismered is, és azt jelenti, hyog szereted!
VálaszTörlésMég az jutott eszembe, hoyg esetleg te is egy ilyen többnapos változatával találkozhattál, és azért lehetett rossz. Mint írtam, nagyon hamar "íze" lesz. Ezt nem tudom leírni másképp, kicsit olyan fura lesz.
Amúgy értettem, hogy nem azért dobtad el. :)