1. Eszi a tökfőzeléket. (Tudni kell, hogy nálunk minden zöldségnek, gyümölcsnek neve van, amolyan Salátabár módra, és lehetőleg mindeniknek találó, ugyanazzal a betűvel, szótaggal kezdődő a neve.)
Namármost, közösen dicsérjük a főzeléket, hogy milyen finom. Kitaláltam a nevét is: Tök Tamás, de rögtön jobb is eszembe jutott: Tök Töhötöm. Erre Lányom megkérdezi:
- Ki az a Töhötöm?
- Hát, kincsem, egyik volt a hét vezér közül.
- És a negyven rabló közül? :D
2 Későbbi eset, sétáltunk. Egy étterem kapujában K. meglátta a kitett menütáblát, amin egy szakács is volt.
- Anyuka, láttam egy szakácsot!
- Miféle szakácsot, kincsem? (Hirtelen nem jöttem rá, mire érti...)
- Hát olyat, aki főz. (No, hát milyen is legyen a szakács? :P)
- Valóban, szívem, a szakács főz. Minden szakács főz. De nem mindenki szakács, aki főz. Pl. Anyuka is főz, de nem szakács! (Tudom, kicsit magas, de így jött ki...)
- Igazad van, anyukám, - kiált fel boldogan - te csak FŐNÖK vagy!
Majd megpukkadtam a nevetéstől, de azért megkérdeztem:
- Hol vagyok én főnök?
Mire a válasz:
- Hát otthon, a mi otthonunkban!:D
Jaj micsoda szőkeség:). Gyönyörű a kék szeme is:)
VálaszTörlés