Erdélyi csorba - Ciorbă ardelenească

Újabb változat, pontos mennyiségekkel ITT TALÁLHATÓ.

Ez egy olyan leves, amely itt szinte minden étterem étlapján megtalálható. Már-már sablonos, mondhatni "gasztroközhely", de ahogyan a közhelyek mind igazságokat tartalmaznak, úgy ez is egyszerűen: finom. Ennél is érvényes az aranyszabály: ahány ház annyi szokás, mert ha elveszel belőle vagy hozzáteszel egy hozzávalót, ha ilyen vagy olyan húsból készíted, kicsit mindig másabb lesz, de nem létezik (szerintem) erdélyi csorba tejföl, tojás és tárkony nélkül. A magam szempontjából a lestyánt is ide sorolnám, de ezt mégsem használják túl sokan. A neten olvastam oylan változatát is, amit korpaciberével savanyítottak, de én ezt már nem tartom autentikus erdélyinek annak ellenére, hogy finom és egészséges is. De a korpacibere akkor is inkábba moldvai konyhára jellemző.

Vasárnap nagyon megkívántam egy jó savanykás zöldséglevest, hát ezért esett a választásom az erdélyi csorbára. A csorba tulajdonképpen ezt is jelenti: savanyított leves.

Hozzávalók: hús kockákra vágva (mindegy milyen és mekkora mennyiségben, attól függ, mennyi leves készül; én most csirkecsontokat használtam és egy kicsontozott csirkecombot), 4 közepes sárgarépa, 3 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó, 1 közepes karalábé (én csak felét használtam, mert a többi része fás volt), 1 nagy fej hagyma, 2 maréknyi zöldborsó, 1 kisebb maréknyi rizs, 1 tojássárgája, 2 dl tejföl, só, ecet (ha még szükséges, én használtam), tárkony és lestyán.

Elkészítése: A húskockákat odatesszük főni 2-3 l vízben és majdnem puhára pároljuk. Én a csirkehúst csak éppen a zöldségek előtt tettem bele, mivel annak nem kell túl sokat főnie, a zöldségekkel majdnem egyszerre készül el. Odatettem főni a csontokat, kb. 15 perc után pedig kivettem őket a vízből. A habot közben állandóan leszedtem. A lobogó vízbe dobtam a húst, és amikor ismét felforrt, levettem a lángot. Meg is sóztam, illetve a nemrég készített házi delikátból (hamarosan jön...) is tettem egy evőkanálnyit bele. Közben jó apróra daraboltam a sárgarépát, a karalábét, a petrezselymet, a zellert és a hagymát és rendre, az említett sorrendben, beledobtam a levesbe. Ezután tettem bele a fagyasztott borsót majd pár perc után a rizset. Csendes tűzön hagytam főni, csak éppen gyöngyözött. Amikor minden megpuhult, még felöntöttem egy kis vízzel, mert úgy tűnt, hogy túl sűrű, de ezt ki-ki tetszése szerint csinálja, amíg fölforrt pedig egy tojássárgáját elkevertem a tejföllel és egy merőkanálnyi levessel. Pár perc forrás után a gázt elzártam és belekavartam a levesbe a tojásos tejfölt. (Nem szabad már főzni, mert a tojás kicsapódik. – ezt mindig leírom, ha legírozott levesreceptet teszek fel, hátha olvassa olyan is, aki még nem tudja.) Végül megszórtam az apróra vágott ecetes tárkonnyal és friss lestyánnal; utánasóztam és egy kis lestyánecettel még savanyítottam. (Tárkonyecetet is használhattam volna, de az túlságosan elnyomja a többi ízt, ezért használtam csak az ecetben-sóban eltett leveleket.)

Lestyánecet és kaporecet: nem ördőngősség a két "fogalom", nagyon egyszerű elkészíteni. Amikor a zöldfűszereket összevágtam lefagyasztani, a vastagabb ágak, szárak nem kerültek bele, de eldobni sajnáltam. Néhányat kb. kétcentis darabokra törtem és kis csavaros üvegekbe raktam. Ráöntöttem az ecetet és... kész. Ott a finom, illatos ecet, és az ételek jellegének, alapízének megfelelően használom őket.