Drrrrrr, azaz focilabda-torta

Ha Kisebbikem labdát lát, rögtön közli, nagy hévvel, hogy: drrrrrr. Most is így történt, tehát megnyugodtam, a tortám ezek szerint tényleg labdának néz ki!:) Pedig nem maradt meg a gyönyörű kerek formája, a torta "tésztája" nem tette lehetővé. De nem készíthettem más alapból, hiszen Férjecskémnek ez a kedvenc tortája, és ha már az ő szülinapja volt, bizony, a kedvében jártam! :)

A szokásos Zselatintortát készítettem el, rögtön két adagot is belőle. Tekintve a család méretét, csupán a labdagolyó nem lett volna elég, ezért csináltam pályát is alá.

Amikor kész volt a massza, egy régi laskaszűrőt (tésztaszűrő), amit direkt erre a célra kutattam fel Anyu régi edényei között, kibéleltem fóliával és megtöltöttem masszával. Egy másik tálat, ami szinte pontosan akkora volt, mint a szűrő, szintén kibéleltem és megtöltöttem háromnegyedig (a fala azért magasabb volt). Lefóliázva mentek a hűtőbe. A maradék masszát beletettem egy kifóliázott (hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, pedig milyen egyszerű volt kiborítani, majd csak lehúzni róla a folpackot!) négyszögletű tepsibe, aminek a méreteit pillanatnyilag nem tudom, de megmérem majd és leírom. Ezt is lefóliáztam és a hűtőben töltötte az időt másnap hajnalig. Különben 5-6 óra már bőven elég a tökéletes megszilárduláshoz.

Díszítés előtt felvertem 1 l növényi tejszínt, de maradt meg belőle, szóval nem kell éppen annyi.



Egyik részét elkevertem kék és sárga ételfestékkel, hogy zöld színű pázsitot gyárthassak, ha már hajnali 5-kor nem nyitott értem egy üzlet sem, hogy zöld kókuszreszeléket vehessek!



Aztán bevontam a négyzet alakú tortát zöld tejszínhabbal, majd először ráhelyeztem az egyik labdaféltekét (először a tálból valót, mert annak volt egy kis lapos alja, amitől biztonságosabban tudott megállni a helyén).



Néhány kanál langyos vízben feloldottam 1 teáskanálnyi zselatinport, megkentem vele a labda alsó felét, biztos, ami biztos, nehogy szétváljanak a féltekék és ráhelyeztem a másik felét, a szűrőből valót.



Nyomózsákkal fehér tejszínhabrózsákkal vontam be. Igaz, nem egészen le, mert nem fértem hozzá rendesen, ott csak bemázoltam egy kicsit fehérrel.



Végül csokiérméket olvasztottam fel egy nagyon kevés vízzel, jól ekavartam, picit hagytam hűlni és egy fóliával bevont deszkán elkészítettem a labda pöttyeit és a feliratokat. A betűket nyomózsákba tett csokival írtam, a pöttyök egy részét szintén, de néhányat úgy csináltam, hogy tettem egy kiskanál csokit a deszkára, hagytam elfolyni, majd amikor hűlni kezdett, egy kés segítségével amolyan ötszögletűre igazítottam.
És kész is volt, visszatettem a hűtőbe, ahol türelmesen várt, amíg elfogyasztottuk.



Igaz, közben egy kisebb szívinfarktust is megéltem (és szerencsére túléltem), amikor kiderült, hogy az alj, amire ráhelyeztem a tortát, kb. két centi miatt nem fér be a hűtőbe. Amúgyis sokat volt már kinn konyhahőmérsékleten a torta, rezgett, mint a kocsonya, attól féltem, hogy egyszercsak elgurul a labdám és még „bele sem rúghattunk”. Végül, meglepetés ide vagy oda (végülis megvolt, per pillanat), felébresztettem Férjecskémet, aki egy kis fűrésszel lefűrészelt egy darabot a lapítóból. Igaz, amíg ezt is csinálta, tiszta ideg voltam, mert attól féltem, hogy „elrezeg” a pázsitról a labda, de szerencsére a helyén maradt és kibírta addig, amíg rá került a sor.
Szeletelés előtt egy kés és egy lapát segítségével a labdát átemeltem egy tányérra és mindenki kapott a labdából és a pázsitból is. :)