Nyár- és őszinvázió a kamrámban 4.

Savanyúságok káposztából

Elég kevés uborka került idén üvegekbe, ezért muszáj pótolnom a télire szükséges savanyúságmennyiséget paprikával, káposztával. Paprikából nem tettem el sokat, mint olvashattátok, de káposztából nem fukarkodom!

Múltkor néném is hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó zöldségem összegyűljön, általa gazdagodtam 5 fejecske káposztával is. Mivel elfogyasztani túl sok lett volna - amúgy sem vagyunk nagy káposztaevők (csak nyersen vagy savanyúságnak), és éppen aznap készítettem lucskost – gondoltam, elteszem. Van egy nagyon jó, kipróbált receptem vágott káposztára, de végül mégsem az született belőle. Akkoriban tette fel Duende is a csalamádé-receptjét, és mivel sikerült zöldparadicsomhoz és friss uborkához is hozzájutnom, inkább az ő változatát készítettem el. Természetesen, az arányokat nem tartottam be, mert mindenből annyit tettem, amennyi nekem volt, de az ízesítést és tartósítást aszerint csináltam. Mivel neki összesen 2,7 kg volt a zöldségek tömege, igyekeztem egyszerűsíteni a munkámon és 3x 2,7 kilót hoztam ki.:) Így a fűszerekből, só-cukor-ecetből háromszoros adagot használtam. Bár igaz, a sóból négyszereset tettem, mert utólag megkóstolva nekünk nem volt elég sós úgy. Ezt ki-ki saját ízlése szerint variálhatja.

Csalamádé 1.

Hozzávalók: az adagok mosás, tisztítás, hámozás, csumázás stb. után mért tömegek;
- 4 kg káposzta
- 1 kg színes paprika
- 1,8 kg zöldparadicsom
- 0,5 kg uborka
- 0,8 kg hagyma
- 9 ek. só
- 12 ek. cukor
- 3 dl ecet
- 3 csapott mk. szalicil
- 3 csapott mk. borkén
- fűszerek ízlés szerint: köménymag, koriandermag, szemes bors, mustármag, babérlevél.

Elkészítés:
A káposztát és az uborkát legyalultam, a többi zöldséget felcsíkoztam (nekem nem ment a gyaluval). Egy nagy fazékba tettem (csak fazakam volt akkora, hogy ez mind beleférjen és jól össze is tudjam kavarni.), rászórtam a magvas fűszereket és a babérlevelet (de legközelebb ilyet nem teszek, minden üvegbe külön-külön kerül majd, az aljára, mert nekünk így zavaróak), majd a sót, cukrot, ecetet és a tartósítószereket is. Kézzel jól összekavartam és letakarva, időnként átkavarva, 1 napig állni hagytam. Másnap üvegekbe tettem, amennyire lehetett belenyomkodtam, majd a tetejére még öntöttem a léből, amit engedett, hogy jól ellepje a zöldségeket. Lefedtem az üvegeket és a kamra polcára helyeztem őket.

EK - 2010/10,






Csalamádé 2.

Ez az a recept, ami szerint én már több éve szoktam eltenni vágott káposztát. Mivel szeretem, ha többminden van benne, ezt is csalamádé-szerűen teszem el, tehát más zöldségekkel kombinálva, de vöröskáposztát, mint tavaly, többé nem teszek bele. Nem rontott az ízén egyáltalán, de a színe nagyon csúnya lett tőle. Ha csinálok, inkább külön vöröset teszek majd el.
A másik, amit nagyon szeretek benne, hogy nem jár bele semmiféle tartósítószer, kicsit hasonlít az íze a sózott, hordós, egészben eltett káposztára. De csak hasonlít. A receptet a szomszédasszonytól, Marikától tanultam, ő csak paprikával kombinálja, de azt sem keveri össze a káposztával, hanem lerakáskor tesz egy-egy felcsíkozott paprikaréteget is az üvegbe. Én is készítettem úgy, de minket nem zavar, ha vegyesen esszük, tehát inkább összekavarom őket.
Idén még nem került sorra ez a savanyúság, de hamarosan, amikor majd a hordóba is sózzuk, akkor teszek belőle. A fotóim a tavalyiak, csak akkor már nem kerültek fel a blogra.

Hozzávalók:

- káposzta
- paprika
- murok (sárgarépa)
- só, ecet, cukor
- babérlevél, szárított csombor (borsikafű), szárított kaporszár, torma (ízlés szerint)

Elkészítése:
Tulajdonképpen a káposzta az, ami muszáj bele.:) Ha valaki nem akar, nem muszáj mást is tennie. De ha akar, még csípőspaprika is mehet bele.

A káposztát legyaluljuk, a paprikát csíkokra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, és az egészet lesózzuk. Csak normál mértékben kell sózni, mert ez még nem a végleges sóssága. 2-3 órán át állni hagyjuk, majd a levét kicsavarjuk. Újraízesítjük: ezúttal cukorral és ecettel, illetve ízlés szerint további sóval, mintha csak egy azonnal fogyasztandó salátát készítenénk. Ismét állni hagyjuk 1-2 órán át, majd újra jól kifacsarjuk a levét, de ekkor máris üvegekbe gyömöszöljük a kicsavart „gombócokat”. Az üvegek aljára előzőleg beletesszük a fent említett fűszernövényeket. Végezetül, szintén ízlés szerinti sós-ecetes-cukros levet készítünk és lassan, több részletben, hogy kellőképpen lefolyjon, és minden kis hézag megteljen, felöntjük az üvegeket. Végül rácsavarjuk a fedeleket, és az üvegeket tepsibe helyezve a kamrába teszsük. A tepsi (vagy bármilyen más tálca) fontos, mert a tartósítószer hiánya miatt a savanyúság először felforr, majd leáll, és letisztul. Ezután át kell az üvegeket törölgetni és a tepsiket ki lehet venni alóluk.

Megjegyzés: A savanyúságot egyszerűen csak káposztával is el lehet készíteni, vagy paprikacsíkokkal lerétegezve. De akár úgy is készülhet, hogy a fent említetteken kívül egyéb zöldségek (pl. hagyma, uborka, csípős paprika stb.) is kerülhetnek belé. Fontos a lépések betartása, és fontos, hogy várjuk ki a forrási-leállási-tisztulási időt. Csak akkor vegyük ki az üvegek alól a tepsit, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy többé nem folyik a savanyúság leve. Készülhet fehér és vörös káposztával vegyesen, de tudni kell, hogy a vörös káposztától a savanyúság kissé “csúnya”, barnás színű lesz.

KÁP. - 2015.






Csalamádé 3.

Bár ez tulajdonképpen nem káposztából készült és fotóm sincs róla, azért leírom, mert szorosan kapcsolódik az utóbbi eltevési módszerhez.
Tavaly, amikor ezt a fajta káposztát tettem el, volt céklám is, amit már nem tudtam másképp felhasználni. Ezért meghámoztam és lereszeltem, majd reszelt sárgarépával és csíkokra vágott paprikával szintén eltettem savanyúságnak. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fenti káposztánál. Vigyázat, ezt is tepsibe kell helyezni! Előszőr készítettem iylet, de meglepően finomra sikerült, úgyhogy, gondolom, minden évben fog kerülni belőle néhány üveg a kamrába.

Mégiscsak van fotóm; valamikor télen, az egyik ebédkor készült: