Fűszeres halnyársak - VKF! 38.

A hal önmagában is egészséges étel, ezért nem volt kétséges, hogy a VKF! következő fordulójára, melynek Edó a soros háziasszonya, legalább egy halas ételt is fogok készíteni. Már többször írtam, hogy a halat nagyon szeretjük, de mifelénk nem túl nagy a halkultúra, azaz a halat nem tudják/tudjuk sokféleképpen elkészíteni. Szinte csak a puliszkalisztben megforgatott és olajban kisütött változatát ismerik és szokták készíteni. Nos, nekem már régóta feltett szándékom, hogy ezt a hiányt pótolom (és nemcsak a halakkal, hanem ilyen a padlizsán vagy a cékla és a sütőtök is), és eddigi halas receptjeim, nagyjából tükrözik, alátámasztják ezt.

Vasárnapra leadták a rendelést: halat  kérnek, méghozzá a csuka-zsákmányból. Megint azon törtem a fejem, hogyan készítsem el másképp.  Úgy, ahogy még sosem. Valamilyen rejtett zugból pedig beugrott a Secretele bucatariei (a Burda konyha román változata) valamilyen címlapja, ahol húst "láttam" nyársra fűzve. Ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Eleinte hülyének tartottam magam, hiszen csontos halból hogyan lehetne nyársat készíteni, de egyszercsak elhatároztam: kifilézem a halat úgy, hogy egyetlen szálka sem marad benne. Jó 80 dekás lehetett a példány (fej, pikkely és minden egyéb nélkül), tehát egészen apró szálkákkal nem is kellett számolni. Szépen lefejtettem a vázról a húst, majd Istvánnak egyik fogójával, amit, persze, jól megmostam, sorjában kihúzgáltam a szálkákat. Végül lefejtettem a bőrét is. Amikor daraboltam, még akadt néhány elbújt csontocska, de minden szerénység nélkül kijelenthetem: jó munkát végeztem. Egy darab kb. 1 centis szálka maradt az összes húsban. Igaz, legalább 2 órám ráment az egész műveletre, de megérte. Férjecském és a gyerekek nem győzték magukba tömni. Nekem is nagyon ízlett, készül még így.

Végül elővettem a már említett román lapgyűjteményt és felütöttem, hogy ötletet szerezzek a kivitelezéshez is. Találtam egy hasonló valamit, bár én végül módosítottam az itthon lévő hozzávalók szerint.

Fűszeres halnyársak

Hozzávalók: kb. 70 dkg halfilé, só, bors; a kenegetéshez: 3 evőkanál (házi) ketchup, 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanál szárított bazsalikom és petrezselyemzöld vegyesen (nálam, már tudjátok, a bazsalikomból nagyon kevés volt), 1 teáskanál barnacukor vagy méz; 1 evőkanál kukoricaolaj a sütéshez (kevésbé ég meg, és isteni illata van).
Elkészítése: A halat kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk-borsozzuk és félretesszük 1-2 órára. Végül, nem túl szorosan, nyársra fűzzük. A kenegetéshez szükséges hozzávalókat jól összekeverjük. Egy grillserpenyőt kikenünk a kukoricaolajjal, felforrósítjuk és belehelyezzük az elkészített nyársakat. Minden oldalukat hirtelen megkapatjuk, majd további 1-2 percig sütjük őket (oldalanként), miközben az elkészített páccal egy ecset segítségével kenegetjük. Köretként bármi illik mellé, citromlével viszont mindenáron meg kell egy kicsit locsolni. Mi, (mondhatom szokás szerint) semmilyen köretet nem ettünk mellé, maradtunk a pici kenyér + savanyúságnál (aki kért), mert így a szétválasztás "törvényei" szerint is egészségesen ettünk.

EK - 2010/12