"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"

Sokszor már csak mondjuk gépiesen, és nem érezzük át igazi értelmét. Olyan természetesnek vesszük, hogy kenyér, azaz ennivaló van az asztalunkon, hogy bele sem gondolunk, mi és milyen lenne, ha nem lenne. Bele sem gondolunk, milyen lenne, ha állandóan csak egy-kétfajta ételt ehetnénk, vagy ahogy mifelénk mondják: kelj fel pityóka, feküdj le fuszulyka (azaz kelj fel krumpli, feküdj le bab), és ha nem veszünk tudomást az ilyesmikről, azt hisszük, hogy nem is létezik. Tobzódunk mindenben, így az alapanyagokban is, mégis szinte mindig az okozza a gondot a háziasszonyoknak (köztük, persze, nekem is), hogy mit is főzzenek?! Mert mindig újat, különlegeset, mást szeretnénk, holott lehet, hogy a család néha elégedettebb lenne egy-egy klasszikus, megszokott fogással, mint valami kísérlet-kajával.

A kenyér, az nap mint nap ott van az asztalon. Vesszük vagy készítjük, mindegy, de ha már kenyér van, nem halunk éhen. Nemhiába mondják, arról a szülőről, aki kitaníttatta gyerekét és az szakmát, munkahelyet talált, hogy "kenyeret adott a kezébe". Tulajdonképpen megélhetést biztosított neki.

Mifelénk, az utóbbi években, nem volt divat kenyeret sütni otthon, mert az olyan ómódi, emlékeztet a kommunizmus hosszú éveire, amikor kénytelen volt szinte mindenki otthon sütni, mert amit megvett, porcióra, az is fekete és kemény volt, mint a kő. Mára viszont, lassan, de biztosan, sokan kezdenek visszatérni ehhez a régimódi szokáshoz. Igaz, "a mai felgyorsult világban" már nem lehetne úgy végezni ezt sem, mint régebb, amikor a háziasszonyok hajnalban keltek, kézzel dagasztottak és csináltak mindent. Erre nincs időnk. De géppel, már "más tál tészta" ez az egész.

Sokat "viaskodtam" a férjemmel, amíg meggyőztem, hogy megéri házilag készíteni a kenyeret: olcsóbb és egészségesebb. Szerintem egyszerűen benne volt a tudatában, hogy a kenyérsütés az minimum félnapos munka, és nehezen fogta fel, hogy a kenyérsütőgép mindezt a feladatot átveszi, nekem csupán a hozzávalókat kell beletennem. És, azt hiszem, nem is hitte el igazából, hogy valóban csak ennyi dolgom lenne vele. Pedig ténylg így van. Most már belátta és örül az egész históriának. Sőt, egy adott pillanatban, amikor sült a kenyér, azt mondta: "Hmmm, micsoda illat! Márcsak ezért is megérte megvenni!" Ekkor mosolyodtam el magamban, és ismét megállapítottam: hiába, na, későn érő típus:D, de ha idejében elkezdem a szoktatást az új dolgokhoz, még a végén kiderül, hogy ő talált ki mindent!:D:D:D

Szóval, egy ekkora bevezető után most már jöjjön a tulajdonképpeni bejegyzés, azaz a mindennapi kenyerünk receptje, amit kikísérleteztem magunknak az utóbbi hónapban, amióta megvan a Panasonic-om. Rájöttem, hogy mindannyian jobban szeretjük azokat a kenyereket, amelyek nem csupán fehérlisztből készültek, ezért aztán a különféle teljes kiőrlésű liszteket, a korpákat, illetve a pelyheket és a magvakat különböző arányban, de beleteszem a kenyerünkbe.

Élesztőként száraz élesztőt használok (pedig a gép előtt soha nem is próbáltam, milyen), mert 1. a géppel adott receptekben is száraz élesztőt ír, 2. eddig mindig tökéletesek lettek a kenyerek vele, 3. nem változik a minősége, mint a frissnek, tehát biztosabb a használata, 4. olcsóbb, azaz megvettem egy nagyobb kiszerelésben árult nagyobb adagot (4x100 g-ot), és így, kenyérszámra leosztva, aprópénzbe kerül. Folyadékként általában vizet használok, de ha van maradék tejem, joghurtom, tejfölöm, néha azt is szoktam beletenni. Viszont a sima vizes is éppolyan jó, mint a "dúsított" verziók. Nem sütöm mindig magvakkal a kenyerünket, de szeretem néha változatossá tenni velük.

Mindennapi kenyerünk

Hozzávalók - sorjában:  4 g száraz élesztő, 40 dkg 480-as, 550-es vagy 650-es kenyérliszt (van, amikor ezeket is keverem), 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és korpa vegyesen (búza, rozs, zab - esetenként különböző arányban), 2-3 evőkanál krumplipehely, 1 csapott evőkanál só, 2 teáskanál cukor, 1 evőkanál ecet, 4 evőkanál olaj, 420 ml víz; ha magvasan készítem, akkor még kb. 5 dkg len- és/vagy szezámmag, esetleg rozspehely, illetve zabpehely.

Elkészítése: 
A fent említett sorrendben a hozzávalókat beleteszem a kenyérsütőgép üstjébe, kiválasztom a programot és a különféle opciókat (pl. méret és pirultsági fok), és bekapcsolom. Később pedig kiveszem a megsült kenyeret.
Az egyszerű kenyeret általában a Basic Whole wheat programon szoktam, Bake rapid opcióval XL méretben. Ennél a programnál a pirultsági fok nem állítható, de pont tökéletes lesz. 3 óra alatt kész a kenyér. Ha magvakat is használok, akkor azokat beleteszem az automata magadagolóba és a gép tudja, mikor kell azokat hozzáadnia a tésztához. Ebben az esetben a Program szintén a Basic Whole wheat, de opcióként már a Bake raisin-t választom. A program ideje 5 óra.

Az az igazság, hogy a többi programot (french, italian, brioche) még nem próbáltam ki, de ami késik, nem múlik. Viszont kipróbáltam a rozskenyér programját, és egy nagyon finom rozskenyerem lett (igaz, csak én szerettem:P), kipróbáltam a pizzatészta programját, és bizton állítom, hogy ilyen pizzatésztám még sosem volt, és kipróbáltam a sima dagasztóprogramját is. És amikor sikerül egy ovális jénait vennem, majd más formájú kenyerek is fognak sülni a konyhámban, addig marad az üst formája szerinti kenyérke.

És még egy fontos valami. Amire már sokan rákérdeztek emailben, és amitől, mielőtt megvettem volna, én is kicsit tartottam: a lapát és annak a kenyérben hagyott lenyomata. Fölösleges aggodalom, mert olyan picike lyukat, rést hagy a kenyérben, hogy alig látszik. Nem ront sem a kenyér minőségén, sem az esztétikumán. Íme: