Már évekkel ezelőtt felkerült a blogomra e levesnek a receptje, de igencsak szedett-vedett állapotban, szerkesztetlenül, mennyiségek nélkül, azaz úgy, ahogy sok háziasszony általában főz. És a mellékelt fotó is ajaj, rengeteg kívánni valót hagy maga után.
A levest rendszeresen készítem, néha módosulnak az arányok és a mennyiségek, természetesen, de nem nagymértékben. Mostanában is elkészítettem egyszer, és ha már elkészítettem, úgy gondoltam, ideje felfrissíteni az előző bejegyzést.
A csorba szó a török çorba (vagy çorbasi) szóból ered, és levest jelent, Erdélyben és Romániában azonban a csorba (ciorbă) csupán a levesek egy részét jelenti, azaz a savanyított leveseket. Hogy mivel savanyítják, szokás és ízlés kérdése általában. Moldvában pl. leggyakrabban korpaciberével teszik, és így már rögtön nem csorba a neve, hanem borscs, a román borş - korpacibere miatt; a hegyektől délre ecettel, citromlével, paradicsommal, de nem ritkán vadszilvával (korkodus, kuldukuca, fosószilva, cseresznyeszilva - ki ahogy nevezi), Erdélyben pedig ecettel, citromlével, káposztalével és tejföllel szokás savanyítani. Rengeteg változata van a csorbának attól függően, hogy mik a felhasznált hozzávalók. Az erdélyi csorbának (annak, aminek ez a neve, és nem az, amit csak egyszerűen, valahol Erdélyben készítenek) a jellegzetes ízesítői a tejföl és a tárkony, illetve - gondolom román hatásra - a leheletnyi lestyán. Aki szereti ezeket az ízeket, biztos az erdélyi csorbát is imádni fogja.
A csorba szó a török çorba (vagy çorbasi) szóból ered, és levest jelent, Erdélyben és Romániában azonban a csorba (ciorbă) csupán a levesek egy részét jelenti, azaz a savanyított leveseket. Hogy mivel savanyítják, szokás és ízlés kérdése általában. Moldvában pl. leggyakrabban korpaciberével teszik, és így már rögtön nem csorba a neve, hanem borscs, a román borş - korpacibere miatt; a hegyektől délre ecettel, citromlével, paradicsommal, de nem ritkán vadszilvával (korkodus, kuldukuca, fosószilva, cseresznyeszilva - ki ahogy nevezi), Erdélyben pedig ecettel, citromlével, káposztalével és tejföllel szokás savanyítani. Rengeteg változata van a csorbának attól függően, hogy mik a felhasznált hozzávalók. Az erdélyi csorbának (annak, aminek ez a neve, és nem az, amit csak egyszerűen, valahol Erdélyben készítenek) a jellegzetes ízesítői a tejföl és a tárkony, illetve - gondolom román hatásra - a leheletnyi lestyán. Aki szereti ezeket az ízeket, biztos az erdélyi csorbát is imádni fogja.
Erdélyi csorba,
azaz erdélyi savanyú raguleves
Hozzávalók 4-6
személyre: 1 csirke aprólékja, 40 dkg sárgarépa, 1 hagyma, 25 dkg petrezselyemgyökér
és zeller vegyesen, 25 dkg zöldborsó, 10 dkg rizs, 2 tojássárgája, 2 dl sűrű
tejföl, 5-6 szál friss tárkony vagy 1 csipetnyi ecetben eltett tárkony, 3-4
lestyánlevél, só, ecet vagy tárkonyecet.
Elkészítése: A
csirkeaprólékot odatesszük főni kb. 3 l hideg vízben. Amikor fölforrt,
lehabozzuk, megsózzuk, majd beledobjuk a kis kockákra vágott sárgarépát és a
felszeletelt hagymát, néhány perc múlva pedig a kockára vágott fehér
gyökereket. Amikor a zöldségek félpuhára főttek, a leveshez adjuk a zöldborsót
meg a rizst, és addig főzzük, amíg minden teljesen meg nem puhul. Ha túl
sűrűnek tűnik a leves, vízzel hígíthatjuk, majd ismét felforraljuk. Ekkor az
edényt félrevesszük a lángról, a tojássárgáját simára keverjük a kicsinként
adagolt tejföllel, hozzáöntünk levés forró levet, majd az egészet a leveshez
öntjük. Visszahelyezzük a lángra, hogy kissé összeforrósítsuk, de már nem
forraljuk fel, különben a tojás kicsapódik. Végül ízlés szerint utánasózunk,
ecettel vagy tárkonyecettel savanyítjuk, és megszórjuk a nagyon finomra
aprított tárkonnyal és lestyánnal.
EK - 2013/7
Milyen jó! Én is most írtam meg a paraszt csorba receptjét:-) el is mosolyogtam magam mikor nálad is csorbát láttam. Az igaz, hogy nagyon finom, tartalmas leves a csorba. Kívánatos a tányérkádban:-)
VálaszTörlésÉn is sokszor úgy vagyok, hogy újitom a régi fotóimat:) Ezt a levest pedig imádom:)
VálaszTörlésHajniZoli, az értesítéseknél már láttam, hogy Parasztcsorbát tettél fel, és én is elmosolyodtam magamban. De még nem értem el hozzá a gasztroblogok csoportnál. Épp miközben írtam a bejegyzésemet, gondoltam arra, hoyg végig kellene vegyem ezeket a jellegzetes leveseket, hogy megfőzzem, és a parasztcsorbát gondoltam következőnek. No, majd jól megnézem a ti változatotokat, hogy inspirálódhassak. :)
VálaszTörlésKati, muszáj néha újítani őket, tényleg, mert még a mostani fotók is néha szánalmasak, de az első két év képei nálam abszolút kritikán aluliak. :)
VálaszTörlésEz istenien néz ki, a fotó is jó ...
VálaszTörlésSzia sedith!
VálaszTörlésNagyon eltüntél :(
Hiányoljuk az írásaidat!!!
Kedves Dezső!
VálaszTörlésŐszinte meglepődéssel, de ugyanakkor örömmel olvastam mondatodat!:) Igen, eltűntem, a blog sajnos most kívül esik a prioritásokon. Sőt, az evés és a főzés sem foglalja el már ugyanazt a helyet, mint az elmúlt évtizedben. Persze, főzök és eszünk, természetesen, csak már nem fotózok le mindent, sőt nagyon ritkán fényképezek, és posztolni meg nem jut idő. Néha azért hozok még ezt-azt. :) Köszönöm. <3