És azt sem tudom, hogy a vörösborral szentségtörést követtem-e el, de az tény, hogy nekünk ízlett így, ahogy volt. A színe kissé fura lett a mártásnak, de azonkívül semmi hátrányát nem láttam. Hiába, egyszerűen igazodtam a meglévő alapanyagaimhoz. Azért a másfél-deci borért, most bizony, nem bontottam meg egy üveg fehérbort! :P Ketten a férjemmel ettük, de sok volt kettőnknek, egy harmadik felnőtt is jóllakott volna belőle. (Látod, Ani)Lánykáink idegenkedtek tőle; a nagyobbik segített a tisztításnál (igaz, befogott orral, bár nem tudom miért), és csodálgatta a kis állatkákat, a kisebbik pedig miután élvezettel lenyelt egy falatot (gondolom, nővére hatására), azt mondta: pfuj. :D Na, ez van. Még úgyis sokat alakul az ízlésük!
Mivel élő kagylót most vettem-készítettem először, kissé szétnéztem a neten, hogy kb. hogyan kell elő- és elkészíteni, de végül nem tartottam magam egyetlen recepthez sem, mentem a saját fejem után. Mindenesetre, ha valami először készít ilyesmit, érdemes szétnéznie ITT, hogy tudja, hogyan kell/lehet tárolni, kiválogatni, tisztítani stb. Itt én is megtaláltam minden információt, pontosan egyértelműen, közérthetően leírva. Köszönöm szépen: :) Nem volt éppen 1 kiló kagylóm, és 70 deka maradt meg belőle kiválogatás után. S bár elég nagy veszteségnek tűnik, szerintem így is eléggé gazdaságos. Nagyon sok hús volt, szinte minden falat tésztához jutott kagyló is. És olyan jól megválogattam őket tisztításkor, hogy elkészítés közben egyetlenegy sem maradt zárva, tehát utólagosan nem kellett kidobnom egyet sem.
Vörösboros feketekagyló (dinó)tésztával
Hozzávalók 3 személyre: 70 dkg feketekagyló, 25 dkg száraztészta/spagetti, só, 5 cikk fokhagyma, 1 csípős paprika, 1 csapott teáskanálnyi szárított-morzsolt rozmaring, , 1,5 dl vörösbor, 1 púpozott teáskanál étkezési keményítő, 1 dl tejszín, citrombors, friss petrezselyemzöld, 3 evőkanál olívaolaj.
Elkészítése: A kagylókat kiválogatjuk: a zárt egyedeket felhasználjuk, a szétnyílt, kocogtatásra sem összezáródó példányokat kidobjuk. Ezután a jókat folyó víz alatt megtisztítjuk-sikáljuk, majd az egészet átöblítjük. A tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük. Az olajat felhevítjük, és néhány másodperc alatt megfuttatjuk rajta a finomra aprított fokhagymát meg csípőspaprikát, és a morzsolt rozmaringot. Ezután rádobjuk a kagylót, elkavarjuk, és 1-2 percig nagy lángon pároljuk. Ekkor felöntjük a borral, lefedjük, és továbbra is nagy lángon még 4-5 percig pároljuk. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel, ráöntjük a kagylóra, és állandóan kevergetve besűrítjük. Ekkor hozzáadjuk a leszűrt tésztát, összekavarjuk, végül megszórjuk frissen őrölt citromborssal és aprított petrezselyemzölddel. Én sót nem használtam hozzá, elég sós lett önmagában is, de akinek nem elég, az sózza ízlés szerint. Szintén ízlés szerint meg lehet locsolni kevés citromlével is. Én nem tettem. De így tökéletes volt.
Régebb én is idegenkedtem volna tőle, de most szívesen kipróbálnám:)
VálaszTörlés