Gyümölcsnapi sós ebéd

Avokádó-saláta

Hát, azért kissé túlzás ezt a - minek is hívjam? – mondjuk ... készítményt salátáak nevezni, de mégis ez a legkézenfekvőbb.
Nagyon szeretek új dolgokat, ízeket kipróbálni, és érvényes ez mindenre, de különösen a hipermarketeket most már ellepő exotikus gyümlcsökre. Persze, vannak olyanok, amikhez nem nagyon fűl a fogam (és főleg a pénztárcám), de a mangó, az avokádó, a pomelo, már eléggé megszokott látvány a kamránkban, asztalunkon.
Nagy csalódás volt, amikor először kóstoltam meg az avokádót, tulajdonképpen valami olyasmira számíthattam, mint a citrusfélék (fogalmam sincs, miért, talán csak mert exotikus) és mondom, nagy csalódás volt, hogy nem volt sem édes, sem savanykás, hanem kifejezetten semleges, fura íze volt. Több évig nem is vettem. Aztán többször olvastam róla, ilyen-olyan recepteket is és úgy döntöttem, kipróbálom ismét. Hátha... és úgy is volt. Nagyon megszerettem. Most már „felkészülten” fogadtam és azóta is nagyon kedvelem. Amikor diétázom, még gyakrabban veszem, mert a gyümölcsnapokat nehezen vészelem át nélküle.

Legutóbb így készítettem: a gyümölcsöt meghámoztam, feldaraboltam és rögtön citromlevet szorítottam rá. Sóztam egy icipicit, megszórtam fokhagymagranulátummal és egy pici szárított bazsalikommal. Hmmm, de finom volt és így nézett ki:


De már kipróbáltam a guacamolét is, illetve volt, hogy joghurttal, fokhagymával turmixoltam le és úgy is nagyon finom, tápláló és egészséges fogást nyertem belőle. :)

Már nem halunk éhen

Múltkoriban még arról panaszkodtam, hogy igencsak üres a fagyasztóm. Azazhogy teli van az, csak éppen nem hússal. (Hogy mi más van benne, arról majd máskor!) Illetve most már azzal is teli van. Elmentünk vásárolni és azt mondta István: most aztán tegyél a kosárba mindent, ami kell, nehogy halljam még egyszer, hogy nincs miből főznöd!:p:-$ Ami éppenséggel nem is volt igaz, hiszen volt amiből, de jobban szeretem, ha többféle hozzávalóból válogathatok, több mindent keverhetek.
Így aztán amikor hazaérkeztünk és kipakoltunk, megtelt – az amúgy nem túlságosan nagy – konyhaasztal, úgyhogy egy ideig tényleg nem panaszkodhatok ismét.


Vettünk vagy 4 kiló disznócombot, amiből 5 adag húst fagyasztottam le – 4 bármilyen szeletnek valót és egy adag pörköltnek való „hulladékot”, grillcsirkét, csirkecombot, csirkeszárnyat, csirkemájat, csirkezúza-szív keveréket, illetve egy-egy tálca előre pácolt karajt és disznótarját (ezeket István választotta ki).

Zúza-szívpörkölt
Másnap pedig már kezdtem is fosztogatni a hűtőt (mert azt már nem fagyasztottam le) és két tálca zúza-szívet készítettem el pörköltnek. Nagyon szeretjük ezt – és én nem is ettem belőle, mert akkor gyümölcsnapom volt – és gyakrabban is készíteném, ha nem lenne annyira unalmas a zúzákat egyenként átkapargatni-mosni. Ez pedig nagyon fontos művelet, el sem tudnám képzelni, hogy gondos átnézés nélkül készítsem meg. De azért meglettem vele és már tettem is oda a pörköltet.
3 nagy hagymát megpucoltam és az egyiket félbe, majd csíkokra vágtam. Pörköltnek nem szoktam apróra vágni a hagymát, úgyis hosszú ideig fő és amíg a hús elkészül, a hagyma is szétfő. A felvágott hagymát kevés olajon megdinszteltem. Azért csak az egyiket, mert így elég egy pindurka olaj, míg ha az összeset akarnám dinsztelni, túl zsíros lenne az étel és mi azt nem szeretjük. Amíg pirult, felcsíkoztam a többi hagymát is, néha kevergettem, majd megszórtam pirospaprikával és felengedtem egy kicsi vízzel. Ezután dobtam rá a többi hagymát.
Miután összekevertem, máris hozzáadtam a zúzát és azzal is összekevertem.
Pici sóval, borssal szórtam meg, illetve felengedtem annyi vízzel, amíg ellepte. Többször pótoltam is utána az elfővő levet forró vízzel, végül viszont ismét hagytam jól elfőni. Ekkor 1-2 kanál paradicsompürét kavartam bele, illetve 1 evőkanálnyi hideg vízben elkevert keményítőt is. Felengedtem még egy pici vízzel, míg a szaft mártás sűrűségű nem lett. Még ízesítettem sóval és borssal és már kész is volt. Mi ezt puliszkával szoktuk enni, de csak simán, kenyérrel mártogatva is nagyon finom, illetve bármilyen más köretet, krumplipürét, párolt rizset, főtt makarónit is lehet adni mellé. Savanyúságként is bármi illik hozzá.

Lili-kifli

Lili-kifli

Nem tudom pontosan már, honnan van ez a receptem, talán valamelyik Köténykéből írtam ki, de mindenesetre évekkel ezelőtt. Csak úgy találomra másoltam be a tésztás füzetembe, mert jól „hangzott”. Aztán egyszer elkészítettem és annak ellenére, hogy rrrrengeteg lett belőle, mind elfogyott. Persze, a rengeteg nálunk relatív fogalom, mert nem vagyunk túlságosan édesszájúak, másnak ez az adag lehet, hogy alig elég.
De azóta is szoktam néha készíteni, és nemcsak édes töltelékkel, azaz lekvárral szoktam most már tölteni, hanem akármilyen sóssal is: túróval, kolbásszal, akármivel.
Arra se emlékszem, hogy Ani mikor kapott rá erre a receptre, de képes volt egyszer Magyarországról is felhívni, hogy mondjam el a receptet. Múltkor is, amikor vigyázott a lányokra, rájött, hogy süssön egyet, és hát persze, hogy a Lili-kiflit választotta. „Felelőtlenül”, különben meg azért, hogy haza is vihessen, másfél adagot gyúrt be, no aztán könyörögve hívott fel, hoyg siessek, mert nem győzi a sütést. Végül három gombócból kettőt csináltunk és úgy nyújtottuk, nagyobbak lettek, ahogy elneveztük: kisborjúk, de soványan, kövéren, egyaránt finomak lettek.

Hozzávalók:
1 kiló liszt
30 deka disznózsír (vaj)
5 deka cukor
2 egész tojás + még 1 a kenéshez
3 deka élesztő
só, langyos tej, 1-2 kanál tejföl

Elkészítés:
A cukrot feloldjuk kevés langyos tejben majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk (hagyjuk egy picit, amíg habzani nem kezd) A lisztet, zsírt, tojást, sót tálba tesszük,

majd hozzáöntve a felfuttatott élesztőt összegyúrjuk. További langyos tejet, egy kis tejfölt adunk hozzá, mindaddig amíge gy jó puha tésztát nem kapunk. Tizenkét cipóra osztjuk, külön-külön kerek alakúra nyújtjuk és 8 részre vágjuk mindegyiket. Ráhelyezzük a lekvárdarabokat (nagyon kemény, legjobb a szeletehető, lekvár kell hozzá) vagy bármilyen más tölteléket és a széles felénél elkezdjük feltekerni. Kikent, tepsibe tesszük, tetejüket megkenjük felvert tojással és fél órát pihentetjük. Közepes tűznél sütjük. Az első adagot kell csak külön pihentetni, a többi mehet is a sütőbe ahogy elkészül, mert már kelt annyit időközben, hogy jó legyen.
Ha édes a töltelék, meghintjük sima vagy fahéjas porcukorral. Ha sós, pl. túrós, akkor lehet rá köménymagot szórni.
Jó étvágyat!

KELT - 2012.



KAL.2020.

Csirkeszárny, sajtos-sonkás saláta

Tegnap felcseréltem az ebédet a vacsorával. Amikor hazajön, István általában nem éhes, mert eszik a munkahelyén, nekünk pedig túl késő, hogy akkor ebédeljünk. Ezért, hogy azon frissiben ehessük meg, vacsorára hagytam a grillszárnyat. Ebédre összeütöttem egy fehérjeteli és vitamindús salátát, amit Krisztával közösen fogyasztottunk el.

Saláta
Két murkot és egy paszternákot meghámoztam, a hámozóval vékony lapokra szeleteltem,

majd gyufaszál vastagságú csíkokra szabtam. Ugyanígy sonkát és füstölt sajtot is előbb szeletekre, majd csíkokra vágtam.


2 cikk fokhagymát is összevagdaltam. Összekevertem, icipicit sóztam (a sajt és a sonka is eléggé sós, vigyázni kell) majd tejföllel jól meglocsoltam. Még pár csepp citromlevet is szorítottam rá.
Tányérra helyeztem és 3 felszeletelt főtt tojással díszítettem.

Grillszárny
Csak hagytam kiolvadni a szárnyakat, utána áttisztogattam, jól megmostam és bepácoltam. Nem volt sok időm kreatívkodni, ezért csak sót, borsot és egy evőkanálnyi fokhagymás csirke-fűszerkeveréket vegyítettem össze, megszórtam vele a szárnyakat és egy tálba raktam. Meglocsoltam egy kis olívaolajjal is, majd rázogatva, időnként megforgattam őket, hogy mindegyik egyformán pácolódjon. Csak kb. másfél órát voltak így, de minél több időt töltenek a pácban, annál finomabbak lesznek. Mielőtt felraktam volna sülni, egy itatóspapírra szedtem ki őket, majd a szárnyak végeit behajtottam-rögzítettem úgy, hogy szép háromszögeket kapjak belőlük. (Ez nem biztos, hogy érthető, de másképp nem tudom elmagyarázni. A képeken azért remélem látható.)
A gázgrillen sütöttem meg őket, amit, főleg szárnysütésre, ideális találmánynak tartok. A 12 darab kényelmesen elfért rajta.

A fedőjével lefedtem.

Időnként a visszamaradt fűszeres olajjal megkenegettem őket, illetve többször át is forgattam, hogy egyenletesen készülődjenek.
Szép pirosra sültek. Íme:



Már nem lett semmi a mellé tervezett Waldorf-salátából (a csipkebogyólekvár és a birsbefőtt vette el az időt), de friss kenyérrel, káposzta savanyúsággal is nagyon finom volt. Sőt, ezek nélkül még jobb!;)
3-an laktunk jól belőle. Én, 4-et vertem be, igaz, kenyér nélkül, de nem is kell csodálkozni, hiszen a két és fél éves Krisztám is 3-at elpusztított. Csak amúgy "tisztogatta" a csontokat.

Vegetáriánus menü

A diétám második napján csak párolt zöldségeket ehettem, István nem volt itthon (bár ezeket ő is szívesen ette volna), tehát kreatívkodhattam kedvemre. Ebédhez

 Currys rizs párolt zöldségekkel készült.
A zöldségkörethez murkot, zellert és fokhagymát tisztítottam. Murokból egyet, zellerből egy felet, fokhagymából 3 nagyobbacska cikket. Az előző kettőt rudakra vágtam, a fokhagymát pedig kb. félcentis karikákra. Először a murkot dobtam a serpenyőbe a felforrósított olajra, pár percig így magában pároltam, majd mellékerült a zeller is. A fokhagymák cask később társultak velük, hogy minél kevesebbet veszítsenek az ízükből. Kb. 3x öntöttem alájuk egy-egy kortynyi vizet, csak épp, hogy ne égjenek az olajban, de pár perc alatt amúgyis készen voltak. Nem hagytam őket teljesen megpuhulni, csak olyan roppanós-puhák lettek. Csak egy pici sóval szórtam meg. Mindenesetre, Kriszta alig győzte magába gyömöszölni őket. Boróka is kapott belőlük, neki is szemmel láthatóan ízlett, de ő nem mérvadó, mert … bármit megeszik.




Provence-i krumpli padlizsánfasírtocskákkal

Ezt ettük vacsorára. Igaz, a krumpli elég lett volna 4 embernek is, a fasírtok viszont hamar elfogytak, pedig csak hárman voltunk, abból is két 3 éven aluli gyerek!
A krumplikat, kb. 12 közepes darabot meghámoztam és lapjára félbevágtam őket. Egy kistányéron sót, borsot (keveset – amúgy én borsból mindig nagyon keveset szoktam, tehát ki-ki ízlése szerint tegye), fokhagymagranulátumot és Provence-i fűszerkeveréket (azért sima rozmaring is megteszi, ah más nincs) vegyítettem, a krumplikat pedig vágott felükkel belemártottam. Sorbahelyeztem őket egy olívaolajjal megkent tepsibe, az ebédtől maradt fél zellert is felszeletelve közéhelyeztem és az egészet megszórtam a tányéron maradt fűszerkeverékkel. Alufóliával letakartam a tepsit és 30-40 percre a sütőbe tettem. Az utolsó 10-15 percen levettem a fóliát, hogy piruljon a tetejük is, bár tudom, hogy szinte fölöslegesen, mert az én leremnek (sütőmnek) nem süt szépen a felső része.

A fasírthoz a padlizsánt - kb. félkilónyi padlizsánhús volt (mi vinetának nevezzük, de ez a szó nem nagyon tetszik nekem, úgyhogy szívesebben használom a szép magyar nevét, a padlizsánt) hagytam kiolvadni (nyár végén tesszük el fagyasztóba, lesütve), majd két tojást ütöttem hozzá, só, bors, fokhagyma került bele, majd prézlivel/zsemlemorzsa együtt jól eldolgoztam. Aprócska, kb. 3-4 cm-es átmérőjű pogácsákat formáltam belőle és forró olajban kisütöttem.

Hmmm???

Rájöttem, hogy nagyon hülye a naplóm Mit főzzek ma? címe. Állandóan frusztrál, hogy elmaradok a napokkal, holott nem is az volt a célom, természetesen, hogy leírjam, mit főztem nap mint nap. Most, hogy nekiláttam ennek a blognak, még tart a fotózási láz; most, hogy elkezdtem ismét diétázni, még tart az alkotási vágy, úgyhogy nincs hiány finom kajákban, szép fotókban, csak éppen időben akad némi hiányosság. Éppen az előbb fakadtam ki (sajnos, csak én hallottam, mert mosogatás közben történt, egyedül a konyhában), hogy már unom ezt a mókuskereket. Mást sem csinálok, csak takarítok, főzök, befőzök, teregetek, mosok, mosogatok, hajtogatok (tegyétek őket helyes sorrendbe!). És hiába jön a vasárnap, nekem az is ugyanolyan nap, mint a többi. Még az éjszaka sem hoz megváltást, mert sosem tudom átaludni. Ha egy filmet akarok nézni, akkor biztos, hogy csak éjszaka tehetem, éjszaka, amikor amúgyis keveset alszom. Ha alszanak a lányok (nagyon ritkán és véletlenül együtt), mindig azt mondom, most pihenek, netezek, stb., csak ezt és ezt csináljam meg, oszt biztos, hyog mire végzek, felkelnek.... Szóval, kissé kezd elegem lenni a dolgokból. Hű, és ma délelőtt bizony még azon ábrándoztam, hogy márazigaz, hogy nekem egy harmadik manó is kell.
Aha!

De vissza a kajákra. És a naplóra. Mindenesetre, gondolkodom, és ahogy jobb, szimpatikusabb címet találok, a mostanit leváltom.

Most pedig gyorsan írjak arról az olajban fürdött pisztrángról is, mert mindjárt felkel valamelyik! Mármint valamelyik a  lányaim közül.

A halászcsárdában evett pisztráng nagyon finom volt, nem is ettem még olyat. Istvánnal egyetemben úgy gondoltuk, hogy bő olajban lehet kisütve, attól olyan .... amilyen. Mivel a fagyasztómban húsügyileg már eléggé fúj a szél, ezért diétám első hús-, avagy proteinnapjára abból választottam, amiből mégis a legtöbb volt: halból. Amúgy sem szeretném, ha hónapokig ott állnának a fagyasztóban, mert tapasztalatból tudom, hogy már nem olyan finomak, mint frissen. Így kiolvasztottam az egyik adag pisztrángot. Nem pácoltam, csak jól megmostam, majd szárazra törölgettem. Egy cikk fokhagymát félbevágtam és kívül-belül azzal jól bekentem a halakat. Ezután sóztam meg őket, szintén kívül belül. Az olajat felforrósítottam (A szalmakrumplihoz használt olajban sütöttem ki őket, amit aztán már ki is dobtam, így teljesen ki lett használva.:P), a halakat gyorsan lisztbe mártottam és bele a forró olajba. Majdnem ellepte őket. Többször átforgattam, hogy egyenletesen süljenek, szépen piruljanak. Kb. 6-8 percig tartott a sütés, ezalatt a színük gyönyörű lett, a húsuk pedig csak úgy omladozott. A szálkákkal sem kellett sokat bajlódni, a gerinc magától kijött, az oldalbordák ehetőre sültek, a többi apróságot pedig észre sem vettük. Csak a lányoknak szedegettünk ki gondosan minden egyes szálkát. Amúgy gyerekeknek ajánlatos a hát közepétől a farok felé húzódó részből adni, mert abban nincs is szálka. Az én gyerekeimnek viszont annyi nem volt elég, ezért kellett szálkázgatni is. :) Azt mondta Ani – mert ebédidőben ő is éppen bevágódott, és ekkor örültem, hogy a négyes és nem a hármas adagot olvasztottam ki – hogy ez finomabb volt mint a vármezői. :)

Joghurtos saláta
Diétámban a húsokat csakis nyers zöldségből készült salátákkal (de ebből szerencsére rengeteg megengedett), minimális kenyérrel lehet enni, ígyhát a piacon vásárolt friss salátát jól megmostam, kicsit összetépkedtem, sóztam, picit összegyúrtam, csak hogy a levelek megroggyanjanak, rányomtam egy cikk fokhagymát, meglocsoltam egy icipici almaecettel és még kevesebb olívaolajjal, majd nyakonöntöttem jó sok joghurttal. Igaz, voltak valami maradék tejföljeim és azokat is beletettem, így nagyon finom, krémesebb lett, de csak joghurttal is isteni lett volna. És persze, aki nem félti a vonalait készítheti kizárólag tejföllel is!
 

No, már nyikorog is a kicsi. :)

Paradicsomleves, mártásos máj és puliszka

Tegnap megint főzős napom volt. Paradicsomleves készült, majd puliszka mártásos májjal.

Nem tudtam milyen levest főzzek (mondjuk, lett volna miből válogatni, hiszen mostanában elég kevésfajta levest ettünk), ezért fellapoztam millióegy receptes lapom közül az egyiket. Az első leves, ami benne volt: paradicsomleves. Döntöttem, ez lesz. Olvasom a hozzávalókat, volt (szinte) minden, kivéve a rizset, de mi úgyis inkább vékonylaskával szeretjük a paradicsomleveset. Végül aztán úgyis teljesen más lett, mint ott írta, dehát én már csak így szoktam: nem feltétlenül tartom be az olvasottakat, inkább csak az ötletre van szükségem.

Paradicsomleves
A vasárnapi karajnak a csontjait odatettem főni enyhén sós vízben, majd a zöldségeket hámoztam meg: 2 murkot, 1 paszternákot (de jó helyette a petrezselyem vagy a zeller is), 1 kisebb fej hagymát, 3 cikk fokhagymát. Feldaraboltam őket és beledobtam a levesbe. Amikor a zöldségek megpuhultak, a csontokat kiszedtem, a levest pedig turmixoltam. Visszetettem főni és ekkor dobtam bele a darabokra tört vékonylaskát (kb. 2 maréknyit). Amíg a 4-5 evőkanálnyi paradicsompürét elkavartam 1 kiskanálnyi liszttel és egy pici vízzel, addig a tészta már meg is főtt benne. Beleöntöttem a paradicsomot is, majd az előző napi húslevesben főtt csirkemellek darabokra vágott húsát is beletettem(nem volt mit csinálnom vele, így használtam fel, de nem muszáj hús bele) és jól kiforraltam. Ha esetleg túl sűrű lenne, akkor még lehet tölteni egy kis vizet, de akkor azzal is fel kell jól főzni. Elzártam a gázt és ekkor dobtam bele az apróra vágott petrezselyemzöldet, illetve sóval és icipici cukorral ízesítettem.

EK - 2010/1


Mártásos máj
Egy kiló csirkemájat hagytam kiolvadni, jól megmostam, majd forró olajon megfuttattam. Fehéredésig nagy lángon pirítottam, aztán amikor már kezdett levet engedni, mérsékeltem a tüzet. Nem is kellett vizet öntenem rá, mert engedett magának elég levet. Borsoztam és picit sóztam (nyugodtan lehet picit sózni, nem lesz kemény) majd fedő alatt kb. 15 percig pároltam. Közben 2 evőkanál TK rozslisztet elkevertem egy kis vízzel, tejföllel és besűrítettem vele a mártást. Ha esetleg túl sűrű, akkor most lehet még vizet önteni hozzá, míg a kívánt sűrűségű lesz. Még kavartam bele tejfölt csak úgy simán és végül készre fűszereztem, ízlés szerint.


Puliszka
A májat puliszkával ettük. Én leírom ezt is, csak az a helyzet, hogy én nem mindig tudok adagokat írni. Pl. meg nem tudnám mondani, hogy mennyi vizet és lisztet/darát szoktam használni. Mindig csak úgy szemre készítem, de azért a puliszkát szerintem elrontani nem lehet.
Szóval, vizet forralok, megsózom, és amikor forr, elkezdem beleszórni a kukoricalisztet (liszt, ha Édesanyámtól kapok) vagy darát (ha üzletből veszem) miköben habverővel állandóan kavarom. Pontosan, mint a tejbegrízet. Amikor már a víz szinte felvette a darát, akkor többet nem teszek, hanem hagyom, hogy megduzzadjon, kiforrjon. Általában úgy szoktam, hogy félre is veszem és lefedem. Pár perc után ismét vissza a lángra és akkor ismét kavargatom. Ha netalán mégis túl sűrű lenne, akkor lehet még önteni hozzá vizet és mşg főzni egy picit kavargatás mellett. Ha készen van, akkor azon nyomban kiborítani egy tányérra vagy falapítóra (vágódeszka) és fogyasztás előtt hagyni kicsit hűlni.

Vasárnapi menü

Húsleves
Vasárnap megkívántam a húslevest. Ez is nagy szó nálam, mert a levesek közül a húslevest tartom a legfölöslegesebbnek, úgy gondolom, az „üres lé”-től csak jobban megéhezik az ember. De mégis húslevest ettem volna. Házi tyúkom, kakasom, amiből általában főzni szoktam, nem volt, de gondoltam az üzleti csirkemell is megteszi az ízéért. No, de mégsem voltam kibékülve a színével, kellett neki egy kis „sárgaság”! Ekkor jutott eszembe, hogy a fagyasztóban valahol bújkálnia kell még egy házi tyúkmellnek, és miután megtaláltam, azt is, csak úgy fagyosan, beledobtam a vízbe. Aztán (3) murkot (sárgarépát) és (1) petrezselymet pucoltam, egy vöröshagymát jól megmostam és héjastól beledobtam, majd egy cikkely káposztát is kivágtam a megmaradt utolsó fejből és egészben hagva, azt is beletettem a levesbe főni. Pár szem szemes borssal tarkítottam a lét, sót is tettem bele, majd szép lassú tűzön, fedő alatt megfőztem. Közben a keletkező habot állandóan leszedegettem. Amikor elzártam a gázt, kb. féldecinyi hideg vizet locsoltam bele, ettől szépen letisztul, a benne szállingózó ez-az, leszáll a fenekére. Hagytam állni, majd szépen átszűrtem. Kb. 3 liternyi leves lett. (Ha egész tyúkból készítem, akkor több zöldséget teszek bele és, természetesen, több levet is kell hagyni neki.) A laskát (tésztát) külön főztem meg és csak annyit amennyi akkor az ebédhez kellett.

A fotón a "rendes", házi tyúkból készülő húsleves látszik, ebben van még zeller és néhány cikk fokhagyma is héjastól:


Sült karaj krumplipürével
Másodiknak csak gyors és egyszerű fogást akartam, nem szerettem volna a fél napomat a konyhában tölteni. Krumplit hámoztam, kb 4-5 közepes darabot és sós vízben feltettem főni. Amikor megfőtt, áttörtem, egy kis margarint és tejfölt, no meg a főzőlevéből egy kicsit téve bele.
3 szelet csontos disznókarajt olvasztottam ki, és miután lefaragtam a csontokat, a szeleteket kissé kiveregettem. Sóval, borssal szórtam meg őket. Egy serpenyőben kb. félcentinyi olajat forrósítottam és a szeleteket ebben kisütöttem. Többször átforgattam őket, hogy jól átsüljenek, de nem szabad nagyon sokat sütni, nehogy cipőtalp legyen belőlük! Úgyhogy kb. 2x 2-3 percet sütöttem mindegyik felüket.
Fontos, hogy ahogy készen vannak, rögtön tálalni is, mert ha kihűlnek, már nem olyan jó, omlósak!
Télire eltett céklasalátával ettük. (Majd ezt is leírom, hogyan készítettem, bármikot lehet csinálni még belőle!)

 A levesből négyen ettünk és még maradt, a húsból hárman.

Zakuszka

Kissé lejárt ugyan az ideje a zakuszkának, de azért még lehet találni hozzávalókat. Mi főleg ősz elején szoktuk eltenni, amikor szezonja van a paradicsompaprikának, padlizsánnak, esetleg zsengebabnak.

Zakuszka 

Az alapreceptbe kell:
5 kg gogos/paradicsompaprika (lehetőleg piros, de vegyesen is jó), 2 kg hagyma, 5 kg padlizsán (vagy 3 kg sült padlizsánhús - mi általában már azután zakuszkázunk, miután eltettük a padlizsánt), 0,5-1 liter olaj, 1 liter paradicsomlé, só, babérlevél, őrölt bors.
Elkészítés (ahogy én csinálom):
A paprikát megmosom, kicsumázom és feldarabolom. Kevés vízben, de tényleg nagyon kevésben, odateszem párolódni. Ha kell, mindig öntök utána egy kevés forró vizet, de csak annyit, hogy ne kapjon oda. Közben a nyers hagymát (természetesen, megpucolva) ledarálom vagy turmixolom és kb. fél liter olajban odateszem dinsztelődni egy nagy lábosban/fazékban. A padlizsánhúst pépesítem. Amikor puha a paprika, akkor paradicsomdarálón átnyomom, így a héja ügyesen kiválasztódik és nem marad csak a paprikahús és valamennyi lé. (Muszáj így készítenem, mert különben nem tudom megenni, a paprika héja állandóan savat csinál, bántja a gyomrom. És így sokkal könnyebben emészthető, bátran adom a lányoknak is. ) Ahogy passzírozom, tányéronként adom hozzá a dinsztelődő hagymához és tovább főzöm együtt. Amikor már a hagyma is puha, akkor hozzáteszem a padlizsánpépet, a paradicsomlevet és ha túl száraznak találom, még olajat is töltök hozzá (vagy mehet még paradicsomlé is). Sóval, őrölt borssal ízesítem (van, aki szemeset tesz, de én nem szeretem, mert amikor ráharapsz egy szemre, nagyon kellemetlen) és pár levél babérlevelet is beledobok. Állandóan kavargatva addig főzöm, míg a levét elfővi és az olaj kezd kicsapódni, azaz "feljönni a tetejére". Amikor elzárom a lángot, akkor hozzákeverek 1 kiskanálnyi befőzési szalicilt, rögtön, forrón üvegekbe teszem, jól lezárom és száraz dunsztba teszem pár napig. Lehet hidegen is üvegekbe tenni, de akkor utána ki kell gőzölni, biztos, ami biztos alapon. A száraz dunszt nem más, mint hogy jó vastag plédek közé rakom az üvegeket, hogy csak nagyon lassan hűljenek ki. Pár nap után kerülhetnek az üvegek a kamrába.

Most jöjjön még néhány magyarázat, pontosítás.
- Ha friss padlizsánod van, akkor előbb (természetesen) meg kell sütni, a húsukat kikaparni vagy letisztítani és hagyni, hogy lefolyjon. Jó előző nap megcsinálni ezt, hogy a savas lének legyen ideje lefolyni. A padlizsán süthető sütőben vagy nyílt lángon is. A padlizsán süthető sütőben vagy nyílt lángon is. Sütőben sütve könnyebben tisztítható, de a húsa úgy csúnyább színű lesz.
- Padlizsán helyett lehet szárazbabbal is készíteni, azt is előre meg kell főzni, majd ledarálni-turmixolni. Kb. 1-1,5 kg mehet belé. 
- Készülhet zsengebabbal, de azt meg lehet hagyni egészben.
- Az alaprecept millióegy féle képpen variálható, lehet répát tenni bele, készítettem már almásan is, padlizsán helyett, de ezt Krisztának csináltam, miniben, van, aki gombásan készíti, szóval csak a fantázia szabhat határt.
- Ha nincs paradicsomlé, a püré is megteszi, de akkor kevesebbet kell főzni.
- Ha a lábos, amiben főzöd (vagy esetleg fazék) befér a sütőbe, ott is lehet készíteni, valamivel hamarabb megvan, nem kell csak időnként kavargatni, nem spriccel ezerfelé és biztos, hogy nem ég oda. Talán legfelül, ami az edény oldalára spriccel kissé megég, de azt nem szaad belekavarni a többibe, és akkor semmi baj. Én, ha tehetem, így készítem.

Lehet, hogy bonyolult így, első olvasatra, de egyáltalán nem az.
Jó étvágyat!

EK - 2010/9

Ma???

Semmit.:P
De tegnap akkora adag töltött káposztát készítettem, hogy éppen elég volt mára is. Édesanyám és anyósom úgy nézne rám, mint borjú az új kapura, ha elmondanám, mit főztem. De csak azért mert kedves férjem évente egyszer eszik töltött káposztát: karácsonykor, az anyjánál. Nos, karácsony ide vagy oda, múltkor annyi káposztát kaptam édesanyámtól, hogy egy fej még mindig a hűtőben porosodik, holott már főztem lucskost is és a zöldséglevesbe is tettem egyszer belőle. Jaj, és káposztás laska (tészta) is készült, no meg a tegnapi töltött izé.
Finom lett. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma délelőtt, azzal a kéréssel küld István a konyhába, hogy hozzak neki egy regiment tölteléket. Nagyon éhes lehetett szegény; utólag bevallotta, hogy tegnap is amint térült-fordult a lakásban, csak be-bekapott egy-egy darabot!
Hurrá, ezt a játszmát én nyertem!;)

Töltött káposzta
Szóval az úgy volt, hogy az én mércém szerint rengeteg káposztát kaptunk, 4 fejet. Mint írtam, készült már minden belőle, hát eljött a töltött káposztának is az ideje. Vettem 1 kiló darált disznóhúst, majd hozzátettem két jó marék rizset, és egy nagyobbacska hagymának a felét apróra vágva. Mikor a rizset rászórtam a húsra, akkor jutott eszembe, hogy nem így kellett volna, hanem először a hagymát kellett volna egy picit megdinsztelni, majd amikor üveges, rászórni a rizset is és úgy pirítani pár percig, míg a rizsszemek fehéredni kezdenek, de így is jó lett. Szóval, ki-ki kedve szerint készítheti. Ezután fűszereztem. Csak sót, egy pici ételízesítőt, őrölt feketeborsot és egy kevés pirospaprikát tettem bele, majd jól összedolgoztam és félretettem. Ezalatt egy nagyobb fazékban vizet forraltam, a káposztafejnek pedig kivágtam a torzsáját. Amikor forrt a víz, a káposztát beletettem és pár percig hagytam párolódni, miközben egy villával bontogattam le a leveleket, hogy mindenütt átjárja őket a forró víz és egy picit puhuljanak. 2-3 perc után rendre szedtem ki őket és mire meglett az összes, az elsők már kellőképpen ki is hűltek. Ekkor lenyestem az alsó felükről azt a vastagabb részt. Már nem volt más hátra, mint megtölteni a leveleket.
Én még közbeiktattam végül egy lépést, a megmaradt kis káposztafejet, aminek már túl picik voltak a levelei a töltéshez, apróra vágtam és felét a főzőedény aljára szórtam. Erre dobtam még egy ágacska szárított csombort (borsikafű) és két kisebb ágacska szárított kaprot. Csak ezután helyeztem rá a töltött káposztaleveleket. Két réteg közé pedig egy kis füstölt szalonnadarabot tettem az ízéért. Azért egy füstölt csülökkel mégis jobb lett volna! A tetejét ismét megszórtam vágott káposztával. Aki szereti, akár többet is vághat. Amíg töltöttem a káposztát, egy edényben ismét vizet forraltam. 2-3 evőkanál paradicsompürét elkavartam egy kis forralt vízzel és ráöntöttem a töltött káposztára, majd felöntöttem a többi forró vízzel, mígnem jól ellepte. Fedő alatt, közepes lángon főztem. Nem tudtam mennyi ideig kell főzni, anyósomat hívtam, hogy megkérdezzem, de nem vette fel a telefont. Aztán nagyon egyszerűen megtudtam a főzési időt: kivettem egy darabot és megkóstoltam. Már abszolút kész volt. Kb 1 órát és 20 percet főtt. Jaj, és 3-an ettünk kétszer belőle, de tekintve, hoga a harmadik személy még kisgyerek, úgy vehetjük, hogy ebből az adagból egyszerre 4-5 ember lakik jól. Tejföllel tálaltam.
Még egy jótanács: a sóval bátran kell bánni, nagyon felveszik a hozzávalók. Én nem fukarkodtam vele, a vízbe is szórtam, mégis elbírt volna még egy keveset.

Indulás

Kb. egy hónappal ezelőtt felfedeztem a spanyolviaszt. Az jutott eszembe, mi lenne, ha írnék egy főzős-receptes naplót is. Mások is biztattak rá, és magam is úgy gondoltam, hátha hasznára lesz még valakinek. Ha másnak mégsem, hát magamnak, amikor nem tudom, mit főzzek. Olyan jó ötletnek tartottam, hogy rögtön bele is vágtam, de a lelkesedés csak annyit is tartott. Azóta sokszor ösztökéltem magam a tulajdonképpeni indításra, jegyzeteltem, miket főzök/főztem, de eltelt a hónap "esemény" nélkül.
Most viszont úgy gondoltam, tényleg ideje elkezdeni és megosztani a nagyközönséggel is.

Hogy miről fog szólni? Hát, erdélyi specialitásokról, hagyományos eledelekről, fantáziaszülte fogásokról, gyors és babrás ételekről, sós és édes dolgokról, mindarról, amit főzök, tudok vagy csak tanulgatok.
Hogy mi nem lesz benne? Hát egy bizonyos: nem lesz sem ubisali, sem koviubi, sem naci vagy ruci, ellenben lesz benne murok, vineta, ereszték és más kifejezések. (Ha úgy gondolom, hogy nem közérthető, meg fogom azért magyarázni.)
Hogy mi lesz benne? Hát, terveim szerint gyorsan (és kevésbbé gyorsan) elkészíthető, finom, és (néha kevésbbé) zsebkímélő ételek receptjei, ahol pedig csak tehetem, fotókkal illusztrálok, akár lépésről lépésre is.

Remélem, bárki talál majd benne kedvére valót. Jó főzőcskézést, jó étvágyat!