Bécsi szelet “vegyes” bundában

A húst már szombaton kiolvasztottam, de nem került sor a megsütésére végül. Azért este felszeleteltem, kipotyoltam és befűszereztem. Só, bors, fokhagymapor, őrölt kömény és pici pirospaprika keverékével szórtam meg, így álltak aztán tegnap délig. Szezám- és lenmagos bécsit terveztem belőle, gondoltam, nagyon jól fognak mutatni a világos és sötét színű magvak a bundában! Így is volt, csak kissé kalandosabbra sikerült a sütésük.


Amikor előszedegettem a bundázáshoz szükséges hozzávalókat, meglepetten vettem tudomásul, hogy kb. 3 ek-nyi prézlim van. Le Zitához, kérni kölcsön, mert már nem volt nyitva az üzlet. Zitának nincs. Na, most mit tegyek? Irány haza, fel a székre, hogy jobban lássak és kutakodni kezdtem a szekrényben: gríz, liszt, cukor, kukoricapehely, rizs, olaj, olívaolaj, ecet, még egy kis kukoricapehely, korpamix, stb. Egy tányérba beleöntöttem a meglévő prézlit, tettem még vagy két kanál lisztet, az egyik zacskó kukoricapelyhet apróra morzsoltam és azt is odaöntöttem, majd beletettem a magvakat. Jól összekevertem. Felvertem a tojásokat és vagy 3 kanálnyi tejszínnel lazítottam. A húsokat lisztbe, a tejszínes tojásba, majd a bundakeverékbe mártottam és forró olajban kisütöttem. Csak prózaian tálaltam, zelleres krumplipürével, ami mégiscsak különleges volt, mert nem én, hanem Férjecském készítette el. Mellé vékonyra metélt, pici olívaolajjal meglocsolt hordós savanyúkáposztát ettünk, amit István tegnapelőtt hozott Anyuéktól.

NÚ - 2019/FEB26.