Hamburger

Még sosem készítettem itthon hamburgert, valahogy úgy voltam vele, hogy úgysem lenne olyan, mint amit megveszek. Pl. olyanokat, mint amilyeneket anno Kolozsváron ettem, hmm, sehol sem találtam.

Adta a Fennvaló, hogy szombaton délután éppen G. Garvin adásakor kapcsoltam be a TV Paprikát. Hamburgert készített és éppen azon volt, hoyg bebizonyítsa, otthon is meg lehet csinálni, sőt finomabbá is lehet tenni, mert legalább tudod, hogy mit teszel bele. Az agytekervények rögtön dolgozni kezdtek: darálthús van, amíg kell, kiolvad. Ok. Tojás, olaj, tejföl a majonézhez van. Hoppá, de zsemle nincs és már este van. De ha nyitva lenne a Kovács-üzlet, zsemlét már akkor sem kapnék ilyenkor. Mit volt mit tenni? Hát bedagasztottam egy adag Limara-féle bagettet és zsemlét sütöttem belőle. Még jó, hogy múltkor sok élesztőt vettem, lisztből pedig aznap tankoltunk fel... Igenám, de eléggé gyorsan kellettek a zsemlék. Féltem is hogy mi lesz. Az lett a vége, hogy nem hagytam nagyon sokat kelni, kb. 1 órája volt rá, majd formázás után csak vagy 10 perc, és már ment is a sütőbe. Az „új” sütőmbe. (No nem új, csak nekem. Anyóséktól hozzánk jött a gáztűzhely, mert ez újabb, mint az enyém volt, az enyém pedig megy Melindáékhoz a majdani nyári konyhába.) Aminek a teteje rendesen süt. Igaz, a sóval teli tepsit be kell tenni alul, hogy ne égjenek meg a dolgok, de így tökéletes. A kenyerem is szép aranybarna lett benne, nem mint múltkor a sápadt veknik!

A tésztába lenmagot gyúrtam, majd formázás után a zsemléket megkentem egy pici tojásfehérjével és megszórtam szezámmaggal. Kb. 20-25 perc alatt szépen megsültek. Hát, a végeredmény egyáltalán nem hasonlított a két nappal azelőtti veknikre, nem lett oylan lyukacsos, szellős, de nagyon finom lett. Tartalmas, laktató, amolyan parasztkenyér-szerűség.

Amíg a tészta kelt, fél kiló darálthúst jól eldolgoztam 1 kisebb fej apróra vágott hagymával, egy cikk fokhagymával, 1 tojással, sóval, borssal, kevés őrölt köménnyel és zsemlemorzsával. A tojás kissé felhígította a masszát, ezért tettem bele a prézlit, hogy jól formázható elegyet kapjak. Végül kerek, lapos húspogácsákat formáztam, kb. akkorák voltak, mint a fél tenyerem, és forró olajban kisütöttem őket. Eléggé lassan sütöttem, és többször át is forgattam, hogy nehogy nyersek maradjanak. Végül papírtörlőre szedve leitattam róluk a fölösleges zsiradékot és melegen tartottam.

Amíg a zsemlék megsültek, elkészítettem a majonézt is 1 tojásból és kb. 1,5 dl olajból, mad mustárral, sóval, borssal, citromlével, cukorral ízesítettem és pár kanál tejföllel lazítottam. Hagymát és kaliforniai paprikát karikáztam fel, megsóztam őket és állni hagytam. Amikor megsültek a zsemlék, kettévágtam őket, 1-2 percig hagytam hűlni, megkentem az alsó szeletet majonézzel, erre jöttek a hagyma- és paprikakarikák, rá a húspogácsa, erre is majonéz és befedtem a zsemle kalapjával. Sajtot is szántam rá, de elfelejtettem. Mindenesetre, semmit sem vont le élvezeti értékéből. Sőt, a Férjecském, aki mostanában hadilábon áll a fasírttal, két nagy hamburgert vágott be, és mondta is, hogy így teljesen más dimenzióba kerül a vagdalthús.
Íme:



És a zsemlék: