Virágos kosár-torta

Sógornőmnek volt tegnap születésnapja. Elvállaltam (ismét) a torta készítését, amibe Anyu (ti. anyósom) is beszállt, kivéve tisztességesen a részét belőle. Bevallom, egyedül nem ilyen díszítést készítettem volna, sőt, azt is bevallom, hogy ilyen díszítést ketten sem vállalnánk még egyszer. Egy egész napunk ráment, mire ától zéig meglettünk a tortával. Együtt sütöttük a lapokat: én kevertem, Anyu felügyelte a sütést. A krémet magam csináltam, a tortát én állítottam össze, illetve a fondantot is egyedül gyúrtam össze előzőleg. Anyu a virágokat fabrikálta több órán át, én a leveleket vagdostam ki-mintáztam meg, majd együtt fontuk a kosármintát és együtt díszítettük. Bár a végleges díszítést Anyu adta meg. Két kis fület szerettünk volna még sodorni a torta két rövidebbik végére, de már egyszerűen időnk és idegünk sem volt hozzá. Szóval: nehéz munka volt, és most az egyszer, senkinek sem ajánlom, hogy belevágjon. Mármint a kosárminta elkészítésébe, mert maga a torta összeállítása gyerekjáték. A virágokat is el lehet előre készíteni. Most már biztos, hogy veszek egy kosárminta-formázót.

A torta - sógornőm kívánságára - diós-tejszínes lett, pontosan olyan, mint amilyet Kisebbikemnek készítettem a szülinapjára, katicabogár-álcával. Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett. És főleg mindenki csak csodálkozott és csodálkozott a kivitelezésén. Bezsebeltük a dicséreteket tisztességesen.
4 piskótalapból állítottuk össze, amik háromtojásos diós piskóták voltak, a krémhez pedig 1 l tejszínt, cukrot és kb. 80 dkg mascarponét kevertem ki. Az oldalát és a tetejét cukorral kikevert vajjal vontam be. Ezúttal a tetejére kb. félcentis krémréteget húztam a vajból, hogy szépen fedve legyen a piskóta és a virágokat is legyen, amibe beleállítani. A "fű" zöld kókuszból készült, a virágok pedig fehér, és pirosas, illetve piros fondantból.

EK - 2010/6