Ajándékok a nagyvilágból

Az utóbbi hetekben kétszer is ajándékot kaptunk. Egyet én, egyet meg a lányaim.:)

Az én ajándékom Horimarikától érkezett, Makacska Nyárbúcsúztató játéka keretén belül. Igaz, nem éppen most jött meg, de nagyon zsúfolt időszak van mögöttem, nem volt alkalmam írni róla. No, de, akárhogyis,  jobb később, mint soha...

Marikától nagyon szép dolgokat kaptam, és nagyon ötletesen csomagolta őket. Kaptam tőle külön én, külön a gasztroblogger, külön a lányaim (angyalkáim), külön a konyhám, és külön a szakácskönyveim. Én egy nagyon szép nyakláncot kaptam kanál-villa-kés medállal, a gasztroblogger egy gyöngy-szitakötős nyakbavalót, az angyalkáim, természetesen angyalkákat kaptak, a könyveim egy különleges (legalábbis én ilyet még sosem láttam) könyvjelzőt kaptak, a konyhám pedig egy nagyon aranyos mini-reszelőt kapott, ami akár hűtőmágnesként is használható, ugyanakkor teljesen funkcionális darab is. Tegnap fel is avattam, lereszelve vele egy citrom héját.

Szóval, ezeknek a szépségeknek lettem "tulajdonosa". Marika, nagyon-nagyon szépen köszönöm őket, és kívánom, hogy a továbbiakban még sok-sok ilyen szépséget tudj készíteni.:)

Az általam Farcinak küldött ajándékot ITT tekinthetitek meg.

Kislányaim is meglepetésben részesültek hét elején. Néhány héttel ezelőtt ugyanis beneveztem rajzaikat

a Tarka bárka blog Nagy, halas rajzpályázatára, ahol Nagyobbikom lett az egyik nyertes. S bár Kisebbikem néhány szavazattal végül kevesebbet kapott, mint a kicsik nyertese, számomra mégis mindketten győztek. Úgy is mondtam nekik (főleg, hogy a Kicsi se érezze kevesebbnek magát, mert nem is kevesebb) hogy az ajándékot ketten nyerték. Abszolút elfogadták, egyik sem tulajdonítja kizárólag magáénak a nyereményt. A nyeremény pedig nem más, mint egy csodás könyv, Ugrai-Nagy Tünde (Ízbolygó) Manókonyha című, gyerekeknek szóló szakácskönyve. Nagy elragadtatással vették kézhez, egy adott pillanatban nyugalomra kellett intenem őket, hogy nehogy elszakítsák a lapjait. Az első osztályt éppencsak elkezdő nagylányom (az első iskolai napon jött a könyv) gondosan betűzgette a címeket, miközben a középcsoportos kicsi tágra nyílt szemekkel bámulta az ízléses fotókat. A nagyobbik minden egyes oldalnál felkiáltott: ezt készítsük el először! A kisebbik meg lelkesen helyeselt. :) Végül még nem került sor egyikre sem, mert olyan hét van mögöttem (óvodakezdés kiscsoporttal), hogy örültem, hogy vagyok, nemhogy még főzzek is. Azért éhen nem haltunk, természetesen, de nem volt erőm nagy horderejű ételekre.

Summa summarum, nagyon örülök, hogy lánykáim részt vehettek ezen a pályázaton, és életükben először belekóstoltak a versenynek nevezett valamibe. S bár végig azt mondogattam nekik, hogy nem biztos, hogy fognak nyerni, mert nem nyerhet mindenki, és nemcsak a nyerés a fontos, azért jót tett nekik, hogy már most, első alkalommal nyereménnyel jutalmazták munkájukat (én már maradok ennél a többes számnál, ha nem baj). Köszönjük szépen a Tarka bárka blog szerzőinek a kiírást és a lehetőséget, Ízbolygónak pedig a kedves felajánlást, és nem utolsó sorban köszönet mindazoknak, akik a kislányaim rajzaira szavaztak!:)