2010. szeptember 27., hétfő
II. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivál és Lekvárfőző verseny
Csodálatos időben, jó muzsikaszó mellett, remek emberek között, mesebeli helyszínen zajlott szombaton a II. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivál. Bővebebn nem írok, azt megtettem az októberi Erdélyi konyhában, amit hétfőtől meg lehet vásárolni az újságárusoknál, Corvin-terjesztőknél. Ízelítőül néhány kép:
2010. szeptember 24., péntek
Hétvégi rendezvények Székelyföldön
Biztosan máshol is leszenk különféle rendezvények a térségben, de ezúttal két "nagyobbra" szeretném felhívni mindenki figyelmét.
Az első a már 16. alkalommal megszervezett PARAJDI TÖLTÖTTKÁPOSZTA FESZTIVÁL, ahol kolléganőim, Alíz, Edó, Jutka és Otti egy nagyon különleges és nagyon finom, húsmentes töltött káposztát fognak főzni, a
-t.
Aki arra jár, ki ne hagyja, illetve ha valakinek amúgysincs holnapra programja, még megszervezheti úgy a napját, hogy eljuthasson ide. A sok és sokféle töltöttkáposztán kívül a szervezők további érdekességekről, rendezvényekről is gondoskodtak a látogatók számára!
De ha valaki már amúgyis Parajdon jár, akkor még megtehet pluszban néhány kilométert(vagy hazafelé menet útbaejtheti), hogy körülnézzen Székelyudvarhelyen is az idei II. UDVARHELYSZÉKI GYÜMÖLCSFESZTIVÁL-ra. Bár maga a rendezvény még nem tekint vissza nagy múltra, a környéken a gyümölcstermesztés, és ebből kifolyólag, természetesen, a gyümölcsök feldolgozása is egyidős a lakossággal, hiszen pl. messzeföldön híres a már márkajegynek számító Oroszhegyi szilvapálinka, de a katyó elnevezésű szilvaíznek is már nagy a hírneve. A ma kezdődő és vasárnap véget érő rendezvényen szintén rengeteg remek szórakozási lehetőség adódik. Pl. ma gyümölcsfeldolgozó manufaktúrát avatnak Farkaslakán, illetve a fesztivál teljes ideje alatt "15 udvarhelyszéki közösség lelkes képviselői kiállítják és kóstolásra kínálják a nyár folyamán elkészített, egyedi gyümölcstermékeiket, egyben betekintést nyújtva a helyi hagyományok sokszínűségébe". (idézet a hivatalos programból) Ezenkívül lekvárfőző verseny is lesz, amelyen az Erdélyi konyhát a zsűrizés megtisztelő feladata "érte", de mivel a parajdi fesztiválon is valakinek részt kell venni, így a csapat kettéoszlott, és Udvarhelyen a Corvin kiadó igazgatója, Varga Károly, az EK fotósa Marcu András, Lázár Emese munkatársnőnk és jómagam leszünk jelen. A gasztronómiai vonalon kívül is lesznek rendezvények, a szervezők sok-sok érdekes programmal várják a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
(Logo és képek a fesztivál hivatalos honlapjáról: http://www.szekelygyumolcs.ro/)
Az első a már 16. alkalommal megszervezett PARAJDI TÖLTÖTTKÁPOSZTA FESZTIVÁL, ahol kolléganőim, Alíz, Edó, Jutka és Otti egy nagyon különleges és nagyon finom, húsmentes töltött káposztát fognak főzni, a
-t.Aki arra jár, ki ne hagyja, illetve ha valakinek amúgysincs holnapra programja, még megszervezheti úgy a napját, hogy eljuthasson ide. A sok és sokféle töltöttkáposztán kívül a szervezők további érdekességekről, rendezvényekről is gondoskodtak a látogatók számára!
De ha valaki már amúgyis Parajdon jár, akkor még megtehet pluszban néhány kilométert(vagy hazafelé menet útbaejtheti), hogy körülnézzen Székelyudvarhelyen is az idei II. UDVARHELYSZÉKI GYÜMÖLCSFESZTIVÁL-ra. Bár maga a rendezvény még nem tekint vissza nagy múltra, a környéken a gyümölcstermesztés, és ebből kifolyólag, természetesen, a gyümölcsök feldolgozása is egyidős a lakossággal, hiszen pl. messzeföldön híres a már márkajegynek számító Oroszhegyi szilvapálinka, de a katyó elnevezésű szilvaíznek is már nagy a hírneve. A ma kezdődő és vasárnap véget érő rendezvényen szintén rengeteg remek szórakozási lehetőség adódik. Pl. ma gyümölcsfeldolgozó manufaktúrát avatnak Farkaslakán, illetve a fesztivál teljes ideje alatt "15 udvarhelyszéki közösség lelkes képviselői kiállítják és kóstolásra kínálják a nyár folyamán elkészített, egyedi gyümölcstermékeiket, egyben betekintést nyújtva a helyi hagyományok sokszínűségébe". (idézet a hivatalos programból) Ezenkívül lekvárfőző verseny is lesz, amelyen az Erdélyi konyhát a zsűrizés megtisztelő feladata "érte", de mivel a parajdi fesztiválon is valakinek részt kell venni, így a csapat kettéoszlott, és Udvarhelyen a Corvin kiadó igazgatója, Varga Károly, az EK fotósa Marcu András, Lázár Emese munkatársnőnk és jómagam leszünk jelen. A gasztronómiai vonalon kívül is lesznek rendezvények, a szervezők sok-sok érdekes programmal várják a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
(Logo és képek a fesztivál hivatalos honlapjáról: http://www.szekelygyumolcs.ro/)
2010. szeptember 23., csütörtök
Megint kaptam
Ismét Kreatív Blogger-díjjal tiszteltek meg kedves blogoló társaim, Szandradee és Ildy. Nagyon köszönöm nekik, hogy a kiválasztottjaik között szerepelek, jólesik a tudat, hogy olvasnak engem, hogy állandóan új olvasókkal bővül a rendszeres olvasóim tábora. Mert ők ketten az aránylag újak közül valók, legalábbis nyilvánosan. :)
A díjjal "kötelezettségek" is jár(ná)nak, de remélem, egyikük sem veszi rossz néven, hogy mégsem teszek maradéktalanul eleget nekik, nevezetesen a 7. pontnak. Az igazság az, hogy már sokszor volt ilyen "árulj el magadról néhány dolgot"-játék, ezért most veszem a pofátlanságot és belinkelek egy-két témábavágó bejegyzésemet. ITT, ITT és ITT lehet olvasgatni rólam ezt-azt.
És akkor a játékkal járó többi szabály:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Bajban vagyok, mert nem tudom, kinek adjam tovább. Akit olvasok, azt mind-mind olvasom VALAMIÉRT. Mert mindenkinél van valami, ami másnál nincs. Mindenki újító és kreatív a maga módján. VAnnak blogok, akiket a kezdetektől olvasok és vannak újak, amiket folyamatosan fedezek fel valamilyen módon és ottragadok náluk. A díjat már többször átadtam én is, ezért arra gondoltam, hogy a "régieket" ezúttal "kifelejtem" a listából. Biztos, hogy jólesne mindenkinek egy kis visszatérő elismerés, de most úgy gondoltam, jobb lenne, ha az újabb kedvenceimet lepném meg, biztatnám a további blogolásra ezzel a díjjal.
Így hát szívesen adom:
Zsuzsigának,
Aminak,
Hajnalkának,
4gyereknek,
Gastrodamusnak,
Ágnesnek,
Biankának (aki az egyik leglelkesebb kommentelőm, amit nagyon köszönök neki:) ),
Gyöngyinek,
Rékunak,
Elifnek,
Szannalinának,
Zitának
és természetesen Ildynek meg Szandradee-nek.
Fogadjátok tőlem szeretettel. Ne zavarjon senkit ennyi név, az a helyzet, hogy mivel két díjat kaptam, vettem magamnak a jogot, hogy dupla mennyiségű bloggert megnevezzek. :) Viszont rajtuk kívül ugyanolyan szívesen olvasok másokat is. :)
(Az üzeneteket majd folyamatosan hagyom a blogokon.)
A díjjal "kötelezettségek" is jár(ná)nak, de remélem, egyikük sem veszi rossz néven, hogy mégsem teszek maradéktalanul eleget nekik, nevezetesen a 7. pontnak. Az igazság az, hogy már sokszor volt ilyen "árulj el magadról néhány dolgot"-játék, ezért most veszem a pofátlanságot és belinkelek egy-két témábavágó bejegyzésemet. ITT, ITT és ITT lehet olvasgatni rólam ezt-azt.
És akkor a játékkal járó többi szabály:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Bajban vagyok, mert nem tudom, kinek adjam tovább. Akit olvasok, azt mind-mind olvasom VALAMIÉRT. Mert mindenkinél van valami, ami másnál nincs. Mindenki újító és kreatív a maga módján. VAnnak blogok, akiket a kezdetektől olvasok és vannak újak, amiket folyamatosan fedezek fel valamilyen módon és ottragadok náluk. A díjat már többször átadtam én is, ezért arra gondoltam, hogy a "régieket" ezúttal "kifelejtem" a listából. Biztos, hogy jólesne mindenkinek egy kis visszatérő elismerés, de most úgy gondoltam, jobb lenne, ha az újabb kedvenceimet lepném meg, biztatnám a további blogolásra ezzel a díjjal.
Így hát szívesen adom:
Zsuzsigának,
Aminak,
Hajnalkának,
4gyereknek,
Gastrodamusnak,
Ágnesnek,
Biankának (aki az egyik leglelkesebb kommentelőm, amit nagyon köszönök neki:) ),
Gyöngyinek,
Rékunak,
Elifnek,
Szannalinának,
Zitának
és természetesen Ildynek meg Szandradee-nek.
Fogadjátok tőlem szeretettel. Ne zavarjon senkit ennyi név, az a helyzet, hogy mivel két díjat kaptam, vettem magamnak a jogot, hogy dupla mennyiségű bloggert megnevezzek. :) Viszont rajtuk kívül ugyanolyan szívesen olvasok másokat is. :)
(Az üzeneteket majd folyamatosan hagyom a blogokon.)
2010. szeptember 22., szerda
Világjáró gombák, avagy a rántott őzlábgomba esete a VKF! 37-tel
(Tudom, hogy késő van, de hátha lesz olyan elnéző a főszerkesztőasszony, hogy elfogadja még a nevezésemet a VKF!-re!:))
Mint az előző bejegyzésemből kiderült, az utóbbi években családom "gombakultúrája" kimerlt a termesztett, üzletekben kapható két-háromféle gombában. Ennek megváltoztatására pedig csak akkor lett volna/lenne lehetőség, ha eljárnánk gombászni. Sajnos, mifelénk a piacokon sem láttam gombát, de ha lenne sem merném megvenni, ugyanis itt nincs semmiféle hivatalos szabályozása a gombák árusításának (pedig már voltak kezdeményezések ezzel kapcsolatban), magyarán: senki sem ellenőrzi le őket, mielőtt árusaik kivinnék a piacra. Igaz, arra már gondoltam, hogy elmegyünk gombászni, és ha találunk valamit, elviszem megmutatni Andris bácsinak, de a férjem még mindig idegenkedika gondolattól. pedig a gombát szereti! Ajaj!!!
De kiagyaltam valamit. Alíz, a mostani VKF! soros háziasszonya, csak amúgy áradozott mindig a sokféle, ízletesebbnél ízletesebb gombáról, amit Gyergyó környékén szednek a gombaismerők, akik kosárszámra viszik neki a gombát. Így aztán arra gondoltam, hogy általa én is hozzájuthatnék friss erdei gombához. Elregéltem neki "bánatomat", és csodák csodája, tudott rá "orvosságot": gombát ígért nekem. Az ígéret pedig valósággá is vált tegnapelőtt, amikor a kóstolóba szánt gombák korahajnalban felébresztették Alízt, és együttesen ültek vonatra a gyergyószentmiklósi állomáson. Hajnali fél 6-kor édesanyám várta őket az idecsi megállóban, hogy a kedves gombák itt elhagyják útitársukat és Anit kísérjék el munkába, Körtvélyfájára. Aztán, hogy mégse unatkozzanak túlságosan, fogták magukat, buszra ültek (szigorúan a kíséretemben) és beköltöztek a konyhámba. Ki a hűtőbe, ki a fagyasztóba, ki pedig papírzacskóban a szekrénybe. Sőt, még az sem tiltakozott, aki még azon estén a hasunkban lelt végső állomásra. És hoyg ki jött hozzám? Hát négy hatalmas őzlábgomba, amit vacsorára egyszerűen kirántottam, egy ételre való gyönyörű rókagomba, szintén egy adagnyi, de már lefagyasztott vegyes erdei gomba (róka-, fenyőalja-, vargánya, stb.) és egy jó maréknyi szárított vargánya. Abszolút ráadásképpen pedig két kis kúpnyi churutot is kaptam, ami nem más, mint egy hagyományos örmény levessavanyító fűszer, amit Gyergyóban még szoktak készíteni és aminek az ízére nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.
Alíz, nagyon szépen köszönök mindent, és főleg a lehetőséget, hogy ezáltal "igazi" gombával is benevezhetek a VKF!-edre. :)
Rántott őzlábgomba tejfölös muzsdéjjal
Hozzávalók 4 személyre:
4 nagy kalap őzlábgomba, só, bors, 4 tojás, liszt, olaj a sütéshez
Elkészítése:
A gombát folyó víz alatt hirtelen átöblítjük és papírtörlővel rögtön felitatjuk róla a vizet. (Van, aki kis kefével csak áttisztogatja, de én megmostam.) A tojásokat felverjük, sóval, borssal ízesítjük, a gombákat - a könnyebb sütés érdekében - kettévágjuk, a lisztet pedig előkészítjük. Az olajat felforrósítjuk, a fél gombákat megszórjuk só és bors keverékével, beleforgatjuk a lisztbe és a felvert tojásba, majd az olajban aranyszínűre sütjük. Önmagában is finom, de egy nagyon enyhe tejfölös muzsdéjjal, ami nem nyomja el a gomba finom aromáját is nagyon ízletes.
A muzsdéjhoz 1 cikk fokhagymát áttörünk, megsózzuk és 2-3 evőkanálnyi, cseppenként adagolt olajjal elkeverjük. Végül fellazítjuk 1,5-2 dl tejföllel és ha kell, még utánasózunk.
Jó étvágyat!
2010. szeptember 20., hétfő
Képzelt interjú ... önmagammal, avagy VKF! 37.
- Hogyan kezdődött az ismeretséged, egyáltalán hogyan kerültél bárminemű kapcsolatba a gombákkal?
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.
- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!
- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.
- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.
Gombafasírt egyszerűen
Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.
NÚ - 2019/11.
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.
- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!
- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.
- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.
Gombafasírt egyszerűen
Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.
NÚ - 2019/11.
2010. szeptember 17., péntek
Vaníliás-mentás pezsgő
Ha letöltitek a Kifőztük 7. számát, ez a recept is szembejön veletek "lapjain".
Talán furcsa párosításnak tűnhet, de a végeredmény tökéletes ízléményt nyújt, minden a helyén van, semmi sem lóg ki a sorból. A vanília édeskés és a pezsgő kissé fanyar ízét kellemesen üdítővé teszi a citrom és a menta. Vendégek körében, vagy egy kettesben eltöltött estének is kitűnő kiegészítője lehet!
Hozzávalók 2 személyre:
2 dl száraz pezsgő
3 púpozott evőkanál cukor
6 evőkanál víz
1 vaníliarúd
3 szál friss menta
fél citrom
jégkockák
A díszítéshez:
mentabóbita
citromhéj
vaníliarúd
Egy kisebb edénybe tesszük a cukrot, a vizet, a vaníliát, a mentát, a kifacsart citromot és a visszamaradt héját, majd néhány percig együtt forraljuk őket. Hagyjuk kihűlni, majd a szirupot leszűrjük. Pezsgőskehelybe teszünk 2-3 jégkockát, ráöntjük a pezsgőt, az illatos cukorsziruppal pedig ízlés szerint édesítjük. Mentabóbitával, vaníliarúddal és vastagon hámozott citromhéjjal díszítjük a poharakat.
2010. szeptember 14., kedd
Morzsás-szilvás lepény
Sok-sok szilvám volt, egy részét lefagyasztottam, egy részéből lekvár készült, de ennyi szilva mellett nem tehettem meg, hogy valami finom sütit ne készítsek. Elkezdtem keresgélni néhány blog szilva-címkéjében és íme, mire találtam: http://mohakonyha.blogspot.com/2009/08/szilvaslepeny-makos-morzsaval.html És mivel tudom, hogy Moha receptjei megbízhatóak, hát bizalommal is láttam hozzá. Az eredmény pedig mindent igazolt...:)
A recepttől eredetileg alig tértem el (pl. barna cukor helyett simát használtam), de egy sajnálatos dolog miatt (amikor elkészült a morzsa, éreztem meg, hogy a mák avas) végül az enyém nem mákos-morzsás, hanem csak sima morzsás lepény lett. Élvezeti értékéből viszont - biztos vagyok benne - nem volnt le semmit.
Tulajdonképpen akár morzsás-lepényes szilvának:D is nevezhetném a süteményt, mert tényleg rengeteg szilvát tettem bele: 85 dekát mag nélkül mérve. Isteni lett, mindannyian csak amúgy nyakaltuk. Langyosan ettük hideg tej kíséretében, hidegen ettük langyos tejjel. Bárhogy finom volt. Köszi, Moha.
2010. szeptember 11., szombat
Sült hal rántott karfiollal
Szintén a Kifőztük 6. számában jelent meg az alábbi recept:
Hozzávalók – 4 személyre:
1 kg hal
só
bors
fokhagymapor
5-6 evőkanál búzaliszt
4-5 evőkanál olaj
A karfiolhoz:
1 közepes fej karfiol
2 tojás
25 + 10 dkg liszt
só
bors
víz vagy tej
bő olaj a sütéshez
A light muzsdéjhoz:
2 dl tejföl
só
1 teáskanál fokhagymapor
A halat átmossuk, megszárítgatjuk, majd kívül-belül bedörzsöljük só, bors és fokhagymapor keverékével. Ha van rá időnk, egy-két órára félretesszük. Közben egy edényben vizet teszünk főni. Ha felforrt, megsózzuk, beletesszük a megmosott, rózsáira szedett karfiolt, és kb. 10 perc alatt félpuhára főzzük. Ekkor leszűrjük és hagyjuk hűlni. A tejfölben elkeverjük a sót és a fokhagymaport, majd félretesszük, hogy az ízek összeérjenek. A tojásokat elkeverjük a 25 dkg liszttel és annyi vízzel vagy tejjel, hogy sűrű palacsintamasszát kapjunk. Sóval és borssal ízesítjük.
Miután így előkészültünk, az olajat felforrósítjuk, a karfiolrózsákat lisztbe és palacsintamasszába forgatjuk és szép aranysárgára sütjük. Tálalásig melegen tartjuk. A hal sütéséhez szükséges olajat felforrósítjuk, a halakat lisztbe mártjuk és mindkét oldalukon 2-3 perc alatt szép pirosra sütjük.
Hozzávalók – 4 személyre:
1 kg hal
só
bors
fokhagymapor
5-6 evőkanál búzaliszt
4-5 evőkanál olaj
A karfiolhoz:
1 közepes fej karfiol
2 tojás
25 + 10 dkg liszt
só
bors
víz vagy tej
bő olaj a sütéshez
A light muzsdéjhoz:
2 dl tejföl
só
1 teáskanál fokhagymapor
A halat átmossuk, megszárítgatjuk, majd kívül-belül bedörzsöljük só, bors és fokhagymapor keverékével. Ha van rá időnk, egy-két órára félretesszük. Közben egy edényben vizet teszünk főni. Ha felforrt, megsózzuk, beletesszük a megmosott, rózsáira szedett karfiolt, és kb. 10 perc alatt félpuhára főzzük. Ekkor leszűrjük és hagyjuk hűlni. A tejfölben elkeverjük a sót és a fokhagymaport, majd félretesszük, hogy az ízek összeérjenek. A tojásokat elkeverjük a 25 dkg liszttel és annyi vízzel vagy tejjel, hogy sűrű palacsintamasszát kapjunk. Sóval és borssal ízesítjük.
Miután így előkészültünk, az olajat felforrósítjuk, a karfiolrózsákat lisztbe és palacsintamasszába forgatjuk és szép aranysárgára sütjük. Tálalásig melegen tartjuk. A hal sütéséhez szükséges olajat felforrósítjuk, a halakat lisztbe mártjuk és mindkét oldalukon 2-3 perc alatt szép pirosra sütjük.
2010. szeptember 10., péntek
Barackos mámor
A recept a Kifőztük 6. számában jelent meg, abszolút saját kísérletezés eredményeképpen:
Ropogós-puha habcsók, barack, illatos tejkaramella, likőr, egyszóval: mámor.
Hozzávalók:
A habkosárkákhoz:
4 tojásfehérje
24 dkg porcukor
1 evőkanál balzsamecet
4 csapott evőkanál étkezési keményítő
csipet só
A krémhez:
4 dl őszibarackpüré (kb. 3 barackból)
2 dl cukrozott sűrített tej (leírása a Kifőztük 5. számában)
3 evőkanál baracklikőr
10 g zselatinpor
6 evőkanál víz
A díszítéshez:
barackszeletek
citromfűlevelek
A tojásfehérjéket a sóval és a cukorral nagyon kemény habbá verjük. Amikor megvan, óvatosan belekavarjuk a balzsamecetet és a keményítőt. A habot keskeny csillagcsöves habzsákba tesszük és sütőpapírral bélelt tepsire kb. 7-8 cm átmérőjű köröket rajzolunk vele. A körök külső részére két rétegben peremet nyomunk. A tepsit 160 fokra bemelegített sütőbe toljuk, de rögtön vissza is vesszük 130 fokra. A minitortákat kb. 40-50 percig sütjük-szárítjuk, azaz addig, amíg kezdenek színt kapni.
Közben egy edényben vizet forralunk, beledobjuk a megmosott barackokat, néhány másodpercig bennehagyjuk, majd átszedjük hideg vízbe. Ezután meghámozzuk őket, kimagozzuk és a húsukat leturmixoljuk. A barackpüréhez adjuk a likőrt és belekeverjük a sűrített tejet. A zselatinport feloldjuk a meglangyosított vízben, majd gőz fölött addig melegítjük, amíg teljesen elolvad. Hozzákeverünk két-három evőkanálnyit a barackos masszából, jól eldolgozzuk, majd hozzáöntjük a többi barackhoz. A kihűlt habkosárkákat megtöltjük 2-3 evőkanálnyi krémmel és hideg helyen hagyjuk megdermedni. Barackkal és citromfűvel díszítjük, de ha az élvezeteket halmozni szeretnénk, akár tejszínhabrózsákat is nyomhatunk a tetejére.
2010. szeptember 5., vasárnap
Gombás töltött tök - VKF.37.
Tény, hogy ezt az ételt nem én készítettem, de azért ezt-azt segédkeztem az előkészületeknél! Amiért mégis nevezem a VKF-re, amelynek most Alíz a háziasszonya, az az, hogy kár lenne ezt a finomságot nem megismertetni a nagyközönséggel.
Hogy mégis ki készítette? Elárulom: Málnási András gombaszakértőnek, azaz a marosvásárhelyi Málnássy László Gombászegyesület elnökének a műve. Akkor készítette, amikor meginterjúvoltam az augusztusi Erdélyi konyha számára.
Amíg készült a finom fogás, illetve még előtte is jó másfél órát beszélgettünk, rengeteg hasznos információval gazdagodtam, amit végül megosztottam az EK olvasóival. Nagyon sok tévhitet sikerült eloszlatnia, mint pl. azt, hogy egyik gomba megmérgezi a másikat, ha egymás szomszédságában nőnek, illetve nagyon sok olyasmit mondott el, amit gombát szedőknek, fogyasztóknak érdemes tudni, mint pl. hogy vannak gombák, amik nyersen mérgezőek, de kellő idejű főzés után ízletes finomfalatokká válnak, vagy egyes gombákból készült ételek után egy ideig nem tanácsos alkoholt fogyasztani, mert épp az alkohol hatására válnak mérgezőekké.
E beszélgetés után én, mindenesetre, kicsit másképp nézem, látom a gombák világát. No, de ennyi bevezető után jöjjön az a bizonyos gombával töltött tök, ami első hallásra talán furcsának tűnhet, de az első falat után bizony, rabul ejt. Legalábbis engem rabul ejtett!
Gombás töltött tök
Hozzávalók 2 személyre: 1 közepes méretű, zsenge tök, 10-15 dkg csiperke- vagy más gomba, fél maréknyi szárított vargánya, 1 kis hagyma, 1 tojás, kevés zsemlemorzsa, só, bors, 1 csokor petrezselyemzöld, olaj, 1 kis kaporág, 5 dkg reszelt sajt; a körethez: két kifli, 1 evőkanál vaj, pici só, bors; a tálaláshoz: tejföl.
Elkészítése:
A tököt, ha kell, meghámozzuk, kerekebbik végét levágjuk, majd kikaparjuk a belsejét és kívül-belül besózzuk. A hagymát felaprítjuk és az olajon megdinszteljük. Rádobjuk a szintén apróra vágott gombát, az előzőleg vízbe áztatott, felaprított vargányát, megsózzuk és addig pároljuk, amíg zsírjára sül. Ezután félrevesszük, ráütjük a tojást, beletesszük az apróra vágott petrezselyemzöldet, borsozzuk és 1-2 evőkanál zsemlemorzsával jól eldolgozzuk. A masszát betöltjük a kikapart tökbe, a levágott kalapját pedig visszaillesztjük a végére és néhány fogpiszkálóval rögzítjük. A megtöltött tököt tűzálló tálba tesszük, öntünk alá egy-két ujjnyi vizet, beledobjuk a kaporágat, meglocsoljuk kevés olajjal, és alufóliával lefedve, forró sütőbe tesszük. Kb. 20 perc után a tököt óvatosan megfordítjuk, hogy egyenletesen puhuljon. További negyedóra múlva a fóliát levesszük, a tököt megszórjuk reszelt sajttal és zsemlemorzsával, majd 5-10 percre visszetesszük a sütőbe, hogy kissé megpiruljon.
Amíg a tök elkészül, megcsináljuk a köretet is: a kiflit felkockázzuk és a felolvasztott vajon szép aranysárgára pirítjuk. Végül megszórjuk kevés sóval és borssal. A tököt a pirított kiflivel, tejföllel meglocsolva tálaljuk.
EK - 2010/8
2010. szeptember 4., szombat
Kekszes-mazsolás pudingkupola
Csütörtökön este jött az email. 7 óra körül, majdnem 50 perccel azután olvastam, hogy megkaptam.
"Szia
Ha olvasod, hamar jelezz vissza.
Kéne kis segítség, de nem tudom ha van időd.
A tesómnak ma van a szülinapja, senki itthon nincs, és még tortát sem akar magának sütni.
Nem tudnál összedobni neki valami sima piskótát krémmel? Valami egyszerűt, ami egy óra alatt mondjuk megvan.
Tudom, hogy későn szólok, de na, nem tudtam, hogy teljesen egyedül lesz, ma beszéltünk.
Csak ha van időd, ok?
Köszi szépen, ha hazamegyünk kifizetem :)
Puszi"
A válaszom rá:
"Most olvasom, Zita...
Hmmm... kicsit (nagyon:P) időszűkében vagyok, éppen kalendáriumozok (basszus, mekkora munka), de valamit kiagyalok, jó? A pénzedet meg "fúdd fel".:P:P:P:D:D:D
Puszillak :)"
Az, hogy piskótát süssek krémmel, tudtam, hogy nem jön össze, a munkámat sem hagyhattam csak úgy abba beláthatatlan időre, nemsokára jött a fektetés is, és éppen tojásom sem volt, mert megtükörtöjásozták előtte nem sokkal a lányok. De a tekervények beindultak már, s bár a kerekek recsegtek-ropogtak a hirtelen jött rozsdámentesítés miatt, hamarosan elvégezték feladatukat. Gyorsan átfutottam, mi van otthon, miből lehetne valami tortaszerűt kihozni: liszt, cukor, pudingpor, tej, étcsoki, tejszín, mazsola, szilva, kókuszreszelék ... ezek vannak. Hmmm. Mi legyen ezekből? És valahonnan eszembe jutott az a karamelles-kekszes puding, amit Bianca lakótársnőmmel annyiszor készítettünk egyetemista korunkban! "Hi-hi, van kekszem is! Nem is kell bele annyi minden! ... De az krém volt, nem torta! ... No, de mi lesz, ha kiborítom és így kupola lesz? ... Jó lesz... Csak éppen nem lesz meg fél-egy óra alatt! ... De meglesz... Kihűtöm..." És meglett! Az ünnepelt pedig tátott szájjal bámulta, amikor átadtam neki, és, ha nem szégyellte volna, szerintem elsírta volna magát!:D:D:D Isten éltessen, Zsuzsi!:)
Hozzávalók: 2 csokis pudingpor, 9 dl tej, 3 kis csomag keksz (kb. 15 dkg), 1 maréknyi mazsola (vagy ízlés szerint), 3-4 evőkanál vaníliás vodka az áztatáshoz, 5 evőkanál cukor, tortadara vagy csokireszelék.
Elkészítése:
Legelőször egy tálkába tesszük a mazsolát, ráöntjük a vodkát és felöntjük annyi langyos vízzel, amennyi kell, hogy a mazsolát ellepje. A pudingporból a hideg tejjel és a cukorral sűrű pudingot főzünk. Egy kupola formájú tálat vagy tésztaszűrőt (nálam ez utóbbi volt) kibélelünk fóliával, majd az aljára teszünk 2-3 evőkanálnyi pudingot. Ezt megszórjuk mazsolával és rátördelünk egy réteg kekszet. Erre is pudingot, ismét mazsolát és kekszet teszünk, majd újra egy réteg puding és mazsola jön. A tetejét kirakjuk kekszkockákkal, de ezeket már egészben hagyjuk, nem tördeljük. A kekszrétegeket meg lehet locsolni a mazsola áztatólevével, de ha gyerekek is esznek belőle, ez helyettesíthető édesített tejjel is. Végül a lerakott pudingot hagyjuk kihűlni-megdermedni és borítsuk tányérra vagy tálra. Vonjuk be teszínhabbal, díszítsük kedvünk szerint, vagy egyszerűen szórjuk meg tortadarával vagy csokoládéreszelékkel.
NÚ - 2019/11.
"Szia
Ha olvasod, hamar jelezz vissza.
Kéne kis segítség, de nem tudom ha van időd.
A tesómnak ma van a szülinapja, senki itthon nincs, és még tortát sem akar magának sütni.
Nem tudnál összedobni neki valami sima piskótát krémmel? Valami egyszerűt, ami egy óra alatt mondjuk megvan.
Tudom, hogy későn szólok, de na, nem tudtam, hogy teljesen egyedül lesz, ma beszéltünk.
Csak ha van időd, ok?
Köszi szépen, ha hazamegyünk kifizetem :)
Puszi"
A válaszom rá:
"Most olvasom, Zita...
Hmmm... kicsit (nagyon:P) időszűkében vagyok, éppen kalendáriumozok (basszus, mekkora munka), de valamit kiagyalok, jó? A pénzedet meg "fúdd fel".:P:P:P:D:D:D
Puszillak :)"
Az, hogy piskótát süssek krémmel, tudtam, hogy nem jön össze, a munkámat sem hagyhattam csak úgy abba beláthatatlan időre, nemsokára jött a fektetés is, és éppen tojásom sem volt, mert megtükörtöjásozták előtte nem sokkal a lányok. De a tekervények beindultak már, s bár a kerekek recsegtek-ropogtak a hirtelen jött rozsdámentesítés miatt, hamarosan elvégezték feladatukat. Gyorsan átfutottam, mi van otthon, miből lehetne valami tortaszerűt kihozni: liszt, cukor, pudingpor, tej, étcsoki, tejszín, mazsola, szilva, kókuszreszelék ... ezek vannak. Hmmm. Mi legyen ezekből? És valahonnan eszembe jutott az a karamelles-kekszes puding, amit Bianca lakótársnőmmel annyiszor készítettünk egyetemista korunkban! "Hi-hi, van kekszem is! Nem is kell bele annyi minden! ... De az krém volt, nem torta! ... No, de mi lesz, ha kiborítom és így kupola lesz? ... Jó lesz... Csak éppen nem lesz meg fél-egy óra alatt! ... De meglesz... Kihűtöm..." És meglett! Az ünnepelt pedig tátott szájjal bámulta, amikor átadtam neki, és, ha nem szégyellte volna, szerintem elsírta volna magát!:D:D:D Isten éltessen, Zsuzsi!:)
Hozzávalók: 2 csokis pudingpor, 9 dl tej, 3 kis csomag keksz (kb. 15 dkg), 1 maréknyi mazsola (vagy ízlés szerint), 3-4 evőkanál vaníliás vodka az áztatáshoz, 5 evőkanál cukor, tortadara vagy csokireszelék.
Elkészítése:
Legelőször egy tálkába tesszük a mazsolát, ráöntjük a vodkát és felöntjük annyi langyos vízzel, amennyi kell, hogy a mazsolát ellepje. A pudingporból a hideg tejjel és a cukorral sűrű pudingot főzünk. Egy kupola formájú tálat vagy tésztaszűrőt (nálam ez utóbbi volt) kibélelünk fóliával, majd az aljára teszünk 2-3 evőkanálnyi pudingot. Ezt megszórjuk mazsolával és rátördelünk egy réteg kekszet. Erre is pudingot, ismét mazsolát és kekszet teszünk, majd újra egy réteg puding és mazsola jön. A tetejét kirakjuk kekszkockákkal, de ezeket már egészben hagyjuk, nem tördeljük. A kekszrétegeket meg lehet locsolni a mazsola áztatólevével, de ha gyerekek is esznek belőle, ez helyettesíthető édesített tejjel is. Végül a lerakott pudingot hagyjuk kihűlni-megdermedni és borítsuk tányérra vagy tálra. Vonjuk be teszínhabbal, díszítsük kedvünk szerint, vagy egyszerűen szórjuk meg tortadarával vagy csokoládéreszelékkel.
NÚ - 2019/11.
2010. szeptember 3., péntek
Kifőztük!
Hányadszor is? Egy, kettő, három... hűha, már hetedszer???? Mégcsak most jelent meg az első! Tisztán emlékszem arra az estére-éjszakára: mi, készítők, izgatottan vártuk az éjfélt, és fogalmunk sem volt, hogy rajtunk kívül többszázan ugyanezt teszik. És bár azóta kissé rutinosabbak lettünk a munkánkban, most is ugyanilyen izgalommal indítunk útjára minden egyes számot. Így hát... fogadjátok ezt is szeretettel. Látogassatok el a http://www.kifoztuk.hu/ oldalra és töltsétek le ingyenesen a lapot.
Receptjeim benne:
Szivárvány sütemény:
Félperces majonéz:
Vaníliás-mentás pezsgő:
Receptjeim benne:
Szivárvány sütemény:
Félperces majonéz:
Vaníliás-mentás pezsgő:
