Spenótos-sajtos rántotta

"étteremalakítás"

Semmi extra nincs ebben a gyors, de finom vacsorában, inkább azért készült, hogy elhasználjam a maradék kétmaréknyi spenótot. De amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan gyorsan el is fogyott a végeredmény, mindenkinek nagyon ízlett.

Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem és átfuttattam benne néhány cikk apróra vagdalt fokhagymát. Ezután rögtön rádobtam a megmosott spenótot és néha megkavargattam, hogy minél hamarabb átforrósodjon. Közben tojást vertem fel, sóztam, borsoztam (a spenótot is), és amikor a spenót már jól összeesett, ráöntöttem. Néhol belekavartam, hogy egyenletesen dermedjen a tojás. A legvégén pedig, a nagylyukú reszelőn sajtot reszeltem rá, lefedtem a serpenyőt, majd elzártam a gázt. Pár perc múlva már tálaltam. Prózaian, hétköznapian (a kép is elég hevenyészett), friss kenyérrel és savanyú uborkával ettük.

EK - 2011/5

Osztálytalálkozó képe..., (akarom mondani) kajákban

"étteremalakítás"

Terített asztal fogadott.



Kellemes, diszkrét dekoráció (a tulipán nem tartozott oda), meleg színek, étvágygerjesztő, színes előételek...



Balról jobbra:
- mexikói zöldséges, darált hússal töltött hústekercs
- padlizsánkrémmel töltött paradicsom
- paprikás-gombás-sonkás hústekercs
- aprófasírt
- túróhabbal töltött paprikaszelet (hasonlított a körözötthöz, de mégsem volt az, ebben nem volt kömény) - a dekorációval színeivel harmonizáló paprika
- sonka-sajt "dobos"
- fekete olajbogyó
Minden finom volt. Nem volt túl sok, de kezdetnek bőven elég volt.



A főfogás már nem volt annyira kifogástalan, legalábbis számomra. Bár jól nézett ki és szinte az egészet megettem, a csirkemell eléggé szárazra sikeredett és bátrabb fűszerezést is megbírt volna. Egyszóval: sótlan volt. A roston sült tarja viszont annál finomabbra sikerült: puha, zamatos, fűszeres volt, egyszóval (kettő, hárommal): le a kalappal. Nem vagyok ételkritikus, ezért tessék nekem elnézni, hogy a szókincsem kb. ennyiben kimerül. A krumplipüré is finom, krémes volt, a párolt zöldség pedig eléggé puha, hogy jól átfőtt legyen, de nem volt szétfőzve.
Mégis a koronát számomra a melléjük szervírozott vegyes saláta tette fel: reszelt friss káposzta édes-savanykás öntettel, paradicsom és friss uborka (nem összevegyítve).



A desszertként felszolgált melbát - azt hiszem - nyom nélkül tűntettem volna el, ha előtte nem laktam volna olyan jól, így viszont csak felét voltam képes elnyalogatni. A különböző ízű fagylaltgombócok, a friss gyümölcsök és a tejszínhabkorona tökéletes egységet alkottak, az ízek nagyon jól harmonizáltak. A fotó már nem annyira tökéletes, mert szegény adagomnak elég sokat kellett várnia rám, így már eléggé megtottyant addigra. És amúgyis nehéz volt (nem is sikerült) szép fotót kihozni ebből a csupafehér témából, méghozzá vakuval.

Nyakleves rucából

„étteremalakítás”

A nyaka sehogy sem talált oda. Nem is fért rendesen a tepsiben, csúnya is volt nagyon, úgyhogy egy hirtelen ötlettel és késmozdulattal levágtam. (Így aztán már gyönyörű kacsasültem lett (volna) – de erről majd máskor.) Nem tudtam mi lesz belőle, de ritkán dobok ki dolgokat, úgyhogy reméltem, ennek is megtalálom a felhasználási módját. (Az más dolog, hogy Férjecském jót nevetett, amikor meglátta a hűtőben sokat sejtető formáját!:P )

Szóval, tegnap odatettem főni a kacsanyakat és majdnem puhára főztem. Ekkor meghámoztam 3 szál murkot (sárgarépát), 1 kisebb paszternákot, de petrezselyemgyökér is jó helyette és felkockáztam. Amikor a zöldség majdnem puha volt, 4 szál újhagymát felkarikáztam és azt is beledobtam a levesbe. Már csak néhány percet főztem, ezalatt jó nagy marék spenótot apróra vágtam és beleszórtam a levesbe. Ez volt benne a „petrezselyemzöld”. Végül sóztam és tárkonyecettel picit pikánssá tettem.

EK - 2010/12

Tojásos bárány

"étteremalakítás"



Múltkor írtam, hogy az egyik legfinomabb húsvét környéki étel, amit készíteni szoktunk, az a tojásos bárány. Húsvétkor nem volt alkalmam (=miből) elkészíteni, hiszen inkább sültet csináltam belőle, de az eheti hétfőn mégis ettem ilyet. A Lányokkal Melindáéknál maradtam keddig és hétfőn ez volt ebédre. Anyu készítette.

A bárányhúst (bármilyen jó hozzá) meg kell párolni. Végülis ugyanúgy fűszerezzük, készíjük, mintha sült lenne belőle, csak nem kell teljesen lefőzni a levét és nem kell lepirítani a tetejét. Amikor a hús megpuhult és a leve kellőképpen leredukálódott, jó sok tojást kell felverni, hozzákeverni még egy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet, sózni, borsozni, majd a húsra önteni. Jól összekeverni és hagyni, hogy a tojás megkössön. Nem szabad kiszárítani.
Puliszkával az igazi. Mi azzal ettük. És hordós savanyúkáposztával:

TAV. BŐS. - 2011.

Rebarbara-turmix és -leves

„étteremalakítás”

Rebarbarát ettem eddig is, de mindig valami különlegességnek tartottam, mert nem lehet egykönnyen beszerezni. Valaha a hegedűtanárom feleségénél ettem először és őszintén, nem tudom, ízlett-e, de kiindulva abból, hogy az almaleves, amit szintén náluk kóstoltam először, csak ímmel-ámmal csúszott, ettől sem lehettem elragadtatva.
Aztán egyszer, még jócskán a gyermekkorban, a nagydiszódi rokonoknál ettem rebarbarás süteményt, és ha nem mondták volna meg, mi az, almának hittem volna. Ettől kezdve úgy tekintettem e fura-savanyú ízű zöldségre, mint valami istenségre.
Úgy hozta a sors, hogy Anyunak volt néhány tő a kertjében, amiről én csak tavaly szereztem tudomást, nagy bosszankodásomra. És, bár azt mondta, költözéskor elhozza őket, mégsem lett belőle semmi. Kisebb gondja is nagyobb volt ennél, gondolom. No, de a vasárnapi sütögetés közben valami hatalmas, martilapu-forma leveleket fedeztem fel sógornőm kertjében. Egyből tudtam, hogy mi ez, fel is tankoltam belőle, tegnap pedig készítettem is ezt-azt. De mindezt megelőzően még frissen is ettünk belőle, Nagyobbikom szerette nagyon, cukorba mártogatva a savanykás szárakat.

Nem tudom, hogyan lehetne eltenni „szűkösebb” időkre is, a befőtt biztos finom, de valahogy inkább frissen szeretném. Nem tudom, lehet-e fagyasztani, mert olvasmányaimban nem szólt róla a fáma!

Rebarbara-turmix

Kell hozzá: 1 kisebb banán, kb. 25 cm tisztított rebarbaraszár, kb. 1 dl víz, cukor vagy cukorszirup ízlés szerint.

A banánt és a rebarbarát feldarabolni, rátenni a cukrot vagy cukorszirupot, felönteni a vízzel, majd simára turmixolni. Egyszerű és nagyszerű, üdítő, savanykás ital lesz belőle.



Rebarbara-leves

3 rebarbaraszárat megtisztítottam a hártyáktól majd ügyes kockákra vágtam. Felforraltam kb. 2,5 l vizet és amikor forrt, beledobtam a rebarbarakockákat. Gyorsan (mert pár perc fővés elég neki) 2 ek. lisztet simára kevertem némi tejjel és besűrítettem vele a levest. Jól kiforraltam, elzártam a gázt és ekkor legíroztam 1 tojássárgájával elkevert kb. 1 dl tejszínnel. Sóval, cukorral ízesítettem és már kész is volt. Hidegen jobb, de melegen is lehet fogyasztani.

Egy eléggé ismeretlen, kevésbé használt zöldség: a rebarbara

Rheum rhaponticum L. - Polygonaceae

A keserűfűfélék családját a virágtakaró leegyszerűsödése jellemzi. A mintegy negyven rebarbarafaj Közép-Ázsiában, Kína különböző részein, elsősorban a hegyvidéken honos, innen terfedt el fokozatosan más földrészekre is. A növények 2-3 m magasra nőnek meg, szárukon jellegzetesek és feltűnőek a szárcsomók (nóduszok). Levelei nagyok, egyszerűek, szórt állásúak, ép szélűek, kerekdedek, válluk szíves, az alsók általában szélesebbek mint amilyen hosz-szúak, felül kopaszok, alul rövid szőrűek. A levélnek a családra jellemzően pálhakürtője (ochreája) van. Ez az eleinte húsos, később száraz, kártyás képződmény a középsíkban összenőtt pálhákból fejlődik ki. A szárat csőszerűén körülveszi, és fiatal korban igen jól védi a folytonosan növekvő tenyészkúpot. A hajtás növekedésének előrehaladtával a tenyész-kúp áttöri a védőpálhát, amely a nódusz felett hártyaszerűen öleli körül a szárat, ekkor a következő szárcsomó pálhakürtő-je veszi át a védő szerepet.

A virágok hímnősek, egyszerű, tövén összenőtt, sziromszerű virágtakaróval. A színes virágtakaró a rovarok által való megporzást segíti. A 9-10porzó két körben helyezkedik el, tövükkel összenőttek a virágtakaró levelekkel. A magház együregű, benne egyetlen kettős burkú magkezdemény van. Termésük egymagvú szárnyas makkocska. Nagyon gyakori a kereszteződés a különböző rebarbara fajok között.

Környezeti igénye
A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. A szubtrópusi területeken a kissé hűvösebb hegyoldalakon virít szebben, így a hőigénye alapján talán a hűvösebb éghajlatú területeket kedveli. A mérsékelt égöv alatt mindenütt megmarad.

Szereti a napsütötte domboldalakat, de félámyékban is nevelhető. Rövid nappalok idején (télen) csak a vegetatív részek fejlődnek, virágképződéséhez hosszú nappalok szükségesek, a fénnyel szemben tehát meglehetősen közömbös.

Nagy zöldfelülete miatt sok vízre van szüksége. Jó vízgazdálkodású területeken fejlődik csak kielégítően. A tartósan vízállásos helyeken a gyökértörzse egy-két hét alatt elrothad. Csapadékszegény nyarakon különösen laza, homokos talajokon érdemes öntözni.

Bármilyen típusú talaj megfelelő számára, a szélsőségeseket kivéve. Jó tápanyag-ellá-tottságú talajon minimális trágyázással több évig termeszthető. Közepes a tápanyagigénye. Kielégítő hozamot a telepítése előtt szervestrágyázott (10 m2-re 30 kg), majd később minden évben fejtrágyázott területről várhatunk. Fejtrágyaként 10 m2-re 20-30 dkg kevert műtrágyát adjunk, amelyben a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya azonos.

Termesztése
A terület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyen marad, tehát vetésforgón kívüli helyre ültessük. Ősszel a mélyművelés előtt szórjuk ki a szerves és műtrágyákat, majd 50-60 cm mélyen forgassuk meg a talajt. Szerves trágyát később is adhatunk az ültetvénynek, a növények visszahúzódását követően (novemberben), majd utána óvatosan ássuk fel a sorok közét.

Legegyszerűbb szaporítási módja a tőosztás. Kiöregedett töveket is felhasználhatunk erre a célra. A kiásott töveket éles késsel annyi részre vághatjuk, ahány hajtás vagy haj-tásrügy megtalálható rajtuk, de általában négynél többre ne daraboljuk.

A feldarabolt gyökértörzseket októberben, az ásás után, elmunkált talajba ültessük el. A rügyek kb. 2 cm-rel kerüljenek a talajfelszín alá. Ültetés után földdel kupacoljuk fel a töveket. A tőosztás kora tavasszal (február-márciusban) lehetséges.

Dugványok hiányában magról is szaporítható. A magok gyengén csíráznak, ezért egyévesnél régebbivel ne próbálkozzunk. Április végén, szabad földbe, sűrűn vessük, majd kelés után 3-4 hét múlva ritkítsuk ki 8-10 cm-es távolságra. A palántaágyást tartsuk gyommentesen, és ha szükséges, többször is öntözzük. A palánták helyben, takarás nélkül jól áttelelnek, majd a következő év tavaszán ültethetők a végleges helyükre.

Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy nagy tenyészterületre van szüksége, ezért a növények egymástól 1-1,2 m-es távolságra kerüljenek.

A fiatal telepítéseket száraz tavaszon érdemes egyszer-kétszer megöntözni, más években öntözés nélkül is nevelhető. Gyomtalanítsuk, többszöri kapálással tartsuk a talajt porhanyós állapotban. A kapálások előtt fejtrágyázhatunk. Egyik legfontosabb ápolási munkája a virágszárak rendszeres kitördelése. Ha ezt elhagyjuk, gyengébb a minősége és különösen az őszi levélhozam csökken.

A telepítés utáni második évtől folyamatosan, tavasszal és ősszel szedjük. A leveleket tőből mindig kézzel törjük ki, amilyen mélyen csak tudjuk. Kést ne használjunk, mert megsérthetjük a rügyeket, ezzel csökken a hozam. 3-4 levélnél többet ne szedjünk le egy-egy alkalommal, nehogy a tövet nagyon meggyengítsük. A levelek leszedése után távolítsuk el a levéllemezt, és csak a nyelét használjuk fel. A megtisztított levélnyelet egy-két napon belül dolgozzuk fel, mert könnyen fonnyad.

Magfogáskor a fejlődő virághajtásokat ne törjük ki. Magja a nyár közepén érik. Beérés után az egész magszárat vágjuk ki és szedjük le a magokat.

Öntözés mellett - a magszárak kitörésével - majdnem egész évben szedhetünk zsenge levélnyeleket. Hajtatásával Magyarországon nem foglalkoznak. Külföldön az ősszel felszedett 2-3 éves töveket általában hidegágyakban, rövid pihentetés után hajtatják.

Növényvédelmi munkát nem igényel, nincs speciális kórokozója, illetve kártevője.

Felhasználása
Gyógyászati célra általában a 6-8 éves növények gyökértörzsét gyűjtik. Már az i.e. 27. századból való kínai füveskönyv is megemlíti a „nagy sárga gyökeret". A középkorban nagyon drága és ritka volt, Európában általánosan az 1700-as évektől terjedt el. Egy ideig csak gyógynövényként termesztették, később magánosán dísznek ültették a parkokba. Az Európában termesztett rebarbarafajták jelenleg már ugyanolyan minőségűek, mint a kínaiak.

Az élő növényben a hashajtó hatású antrakinonok és antranolok glikozidos kötésben vannak, emellett összehúzó, cserző hatású tannoidglikozid keverék is található benne. Kis adagban inkább az összehúzó hatása érvényesül, nagyobb adagban kifejezetten hashajtó.

Megjegyzendő, hogy gyógyászati felhasználását számos gyógyszerkönyv (pl. a VI. Magyar Gyógyszerkönyv) nem engedélyezi, mert a fent említett anyagokon kívül egy ösztrogén hatású vegyületet (rapontikozid) is tartalmaz.

Éhínség idején nagyon sok helyen fogyasztották folyamatosan, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezetett. Az oxálsav és sói nemcsak mérgezőek, hiszen a szervezetben is jelen vannak a védekezőrendszer (fagocitózis) egyik elemeként. A túl sok bevitel káros. A rebarbarán kívül sok oxálsav található az éretlen paradicsomban, a sóskában, az eperben, a kakaóban, valamivel kevesebb a céklában, a ribizliben, a köszmétében, az uborkában és a répafélékben. Az ételek kombinálásával ezt is célszerű figyelembe venni.

A levélnyélből tavasszal, illetve ősszel, amikor kevés a vesekövet okozó oxálsavtar-talma, különféle ételeket, szörpöt, bort készíthetünk.

(Info: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/rebarbara.html )

Rakott krumpli

„étteremalakítás”

Mindig tanulunk valamit. A legkülönfélébb helyeken, a legkülönbözőbb emberektől. Sosem voltam az a típus, aki csak az anyja főztjét egye, vagy ha valami nem olyan volt, mint otthon, esetleg meg se kóstolja. Az az örökös kíváncsi, kipróbálós fajta vagyok. Na jó, azért nem hinném, hogy elmennék a kígyóhúsos, patkányos extrémekig. De elkalandozni sem akarok, mert abszolút nem exotikus ételről akarok most írni.

Előtte viszont még annyit szeretnék leírni, hogy még magamnak is érdekes volt, amikor elgondolkodtam, hogy mit hogyan szoktam csinálni, készíteni és főleg, hogy „ki után”. Mert a húsgombóclevest úgy indítom, mint sógornőm és a paradicsomlevest is szeretem úgy, ahogy ő készíti: vékonylaskával, füstölthússal; a lecsót és a csirkepaprikást igyekszem úgy csinálni, mint mama, csak az a baj, hogy sosem találom el olyanra. A nyers csirkezúzát mindig még egyszer átkapargatom, hiába van lehúzva az a belső hártyája, mert a sárpataki Iboly néni is úgy csinálja és logikusnak találtam; a korhelylevest úgy csinálom, mint Édesanyám, de néha az Anyu változatát is elkészítem; a pizzatésztát sokáig Zsuzska szerint gyúrtam, és most is nagyjábóól úgy csinálom, csak most nem nagyon méregetek és még sorolhatnám.

Egyetemista koromban egyszer Melinda hívott meg magához néhány társunkkal együtt és rakott krumplival várt. Olyan rakott krumplit még sosem ettem, pedig abszolút ugyanazok voltak a hozzávalói, mint annak, amit én szoktam, és mégis teljesen más volt, messzemenően finomabb. Azóta szinte mindig így készítem.

Kell hozzá: héjában főtt krumpli, személyenként kb. 3-4 darab, mérettől függően, főtt tojás, fejenként 2 darab és tejföl (minél több) + só.

A főtt krumplikat lereszeljük a nagylyukú reszelőn (én most így szoktam, de azt hiszem nála finomra volt reszelve), a főtt tojásokat az apró lyukú reszelőn nyomjuk le és sózva, tejföllel gazdagon meglocsolva, addig rétegezzük a hozzávalókat, amíg el nem fogynak. Ha sütőben forrósítom össze, akkor az edényt, amibe lerakom, kiolajozom és megszórom morzsával, ha mikróban csinálom, akkor nem teszek semmi pluszot bele.
Hmmm, már megint megkívántam...

Tavaszi grillezés

"étteremalakítás"

Mi is elkezdtük. (Mármint a grillezést.) Nagyon vágytam már rá és mára ütemeztük be. Már több, mint két hete, hogy nagyon meleg van, azóta egy csepp eső sem esett, attól tartottam, pont mára romlik el az idő. De nem romlott el eddig, mostantól pedig már nem számít. Igaz, jó lenne, ha holnap még nem esne és nem lenne hideg, de már úgyis mindegy.

Lényeg a lényeg: Beresztelkére jöttünk és sütkéreztünk egy kicsit a kertben. Feltankoltam két tálca miccsel ( készre fűszerezett, formázott darált hús, amiből kis bőr nélküli kolbászkákat sütünk, közeli rokona a balkáni csevapcsicsának.), a szalonna adott volt itt helyben, úgyhogy már csak egy kis húsra volt szükség, hogy mindenki jóllakhasson. Ehhez pedig „feláldoztam” a nagy gonddal őrzött, megfelelő alkalomra tartogatott oldalasdarabomat. Ezt még a télen kaptam Édesanyámtól; Édesapám szépen megformázta, szinte szabályos téglalap alakú volt, leszedtük róla a fölösleges zsiradékot, csak éppen annyi maradt, amennyi kell ahhoz, hogy jó szaftos legyen, ne száradjon ki. Szóval ezt a darabot tegnap kiolvasztottam, este pedig bepácoltam. Igaz, ha 2-3 napot állt volna a pácban, még jobb lehetett volna, de így is bevette az ízeket.

Kb. 10 cikk fokhagymát áttörtem, elkevertem sóval, durvára tört borssal, néhány szem durvára tört koriandermaggal, 1 kiskanál darált paprikával, 3 evőkanál szójaszósszal és kb. 10 ek-nyi olajjal. Az oldalast jól bedörzsöltem a masszával mindkét oldalán, majd feltekertem és lefóliázva a hűtőbe tettem. Néhány óránként megforgattam, áttekertem, hogy minden oldala egyformán részesüljön az illatos „máklávájsz”-ban.

NÚ - 2019/JUL.

Ma pedig, férjecském tüzet gyújtott, beizzította a grillrácsot, szalonnával jól lekentük és már sütöttük is a finomságokat.







Nagyobbikom hathatós segítsége nélkül nem lett volna semmi a mai sütögetésből, ízetlenek lettek volna a húsok. :D



Végül ki-ki kedve és ízlése szerint ette friss zöldséggel (paradicsom, hagyma, paprika, uborka) mustárral, ketchuppal vagy csípőspaprikával és persze, friss fehér kenyérrel.

Sajtos rúd

Sajtos rúd

Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg sertészsír
2 dl tejföl
3 dkg friss élesztő
0,5 dl tej
kevés kristálycukor
2 tojás
10 dkg füstölt sajt
10 dkg sajt
só

Elkészítése: Az élesztőt  kevés cukorral felfuttatjuk a langyos tejben . A lisztet összedolgozzuka zsírral , majd belekeverjük a kovászt, a tejfölt és 1 tojást. Ízlés szerint sózzuk, majd a kétféle sajtot lereszeljük, és felét-felét a tésztába gyúrjuk. A tésztát letakarjuk, és 30-40 percig hűtőben pihentetjük. Ezután lisztezett deszkán átgyúrjuk, kinyújtjuk, és csíkokra vágjuk. A rudacskák tetejét megkenjük tojással, rászórjuk a maradék reszelt sajtot, majd 190°C fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütjük.

ÜNNEP - 2011.

Húsvéti ételeink 3. – Sütemények

Ajándékba kaptam a húsvéti süteményeket. Legalábbis alapanyagok szempontjából, mert az elkészítésükben aktívan részt vettem.

Anyu felajánlotta, hogy állja a sütiket, csak menjek segíteni neki. Egyúttal Melindának is mi sütöttük meg, így mindegyikünknél egyforma ízeket lehetett kóstolni, enni.

Anyuval ketten döntöttünk, hogy mit sütünk, Melindának viszont volt két kérése: sós rudat is süssünk, amihez ő küldött sajtot, illetve dobjunk össze valami sokáig elálló (legalábbis a hozzávalók szempontjából), nem száradó tésztát is (Mifelénk a sütemények a tészták, a tésztafélék pedig a laskák.), amihez szintén küldött két csomag ostyalapot. A dolog adta magát.

Elsőként Anyu a Finom meggyest állította össze; mire felérkeztem hozzá a lányokkal, már szinte meg is sültek a lapok. Mint neve is mutatja, ez egy nagyon finom sütemény, szinte tortának is beillene, ha magasabb lenne. Egyedül a lapok sütésekor lehet „elcsúszni”, nagyon oda kell figyelni, mert hamar megéghetnek.

Lapok: 6 tojássárgáját kikavarunk 16 dkg cukorral, 5 ek. olajjal, 3 ek. kakaóval, késhegynyi szalakálival (étkezési ammónia), de gondolom, sütőpor is lehet, és 20 dkg liszttel. Jól összegyúrjuk és kétfelé osztjuk. Nagyon jól meglisztezett deszkán kinyújtjuk és jól megkent-lisztezett tepsi hátán vagy sütőpapírral befedett sütőlemezen megsütjük. Vigyázat, figyelni, nehogy megégjen! Közepes tűzön kb. 15-20 perc bőven elég neki, de jobb ellenőrizni közbe-közbe is.

Krém: 1 vaníliás pudingból 3,5 dl tejjel és 5 ek. cukorral sűrű pépet főzünk, ha pedig kihűlt, összekeverjük egy habosra kikavart margarinnal (25 dkg).

Hab: 6 tojásfehérjét 8 ek. cukorral gőz fölött kemény habbá verünk.

Glazúr: 5 ek. porcukrot elkavarunk 2 ek. kakaóval, 2 ek. olajjal és 2 ek. forró vízzel. Csomómentesre kavarjuk és már meg is kenjük vagy csepegtetjük vele a süteményt. Bármilyen süteményhez használható, ahová csokiglazúr kell.

Összerakás: egy barna lapra rákenjük a krémet, befedjük a másik lappal. Erre rákenjük a tojáshabot, kirakjuk lecsepegtetett, magozott meggyel, megszórjuk durvára vágott pörkölt sótlan mogyoróval vagy dióval és lecsepegtetjük a glazúrral.



Mivel másnapra a sütemény nagyon megpuhul, már-már olvad a szánkban, érdemes a meggydarabokat kissé „rendezni”, azaz szabad helyet engedni a késnek, különben össze-vissza fog roncsolódni, ahol vágni fogjuk. Kb így:



A lenti fotó a nemrég leírt Snickers nevű süteményt ábrázolja:




Az ostyalapokat karamellkrémmel töltöttem meg. Ezt a krémet még Marikától tanultam, már többször készítettem, de ilyen jól még sosem sikerült, azt mondhatom. És érdekes módon, bár teljesen ugyanazok a hozzávalói, mint a Snickers krémjének, az arányok és az állagok mássága miatt, no meg azért, hogy tejesen más lappal/lapokkal volt összetéve, mégis egy teljesen más ízű süteményt kapunk.

Karamellkrém ostyalapokhoz
30 dkg cukrot karamellizálunk, majd rendre hozzáadunk 30 dkg őrölt diót, 1 egész vajat, miután pedig a vaj teljesen megolvad, belekavarjuk 2 egész tojás és 10 dkg cukor habos keverékét. Addig főzzük, amíg a krém sűrűsödni nem kezd . Ekkor levesszük a tűzről, néhány percig hűlni hagyjuk, majd megtöltjük az ostyalapokat. Eléggé vékonyan kell kenni, csak épphogy megteljenek a lapok mélyedései, a következő lapot pedig jól rá kell préselni. Kb. 4 lapot lehet összeragasztani ezzel a krémmennyiséggel, de persze, ez függ a lapok méretétől is. Miután kihűlt a sütemény, akár le is lehet préselni valamilyen nehezékkel. Igazából csak másnap finom.

Székely torta vagy Kétrészes diós

Én az első nevén ismertem a süteményt, ez volt Édesanyám tésztásfüzetében az első recept, Anyuéknál viszont a másodikként említett néven fut. De teljesen mindegy, minek nevezik, úgyis egy nagyon finom, nem-krémes, akár két hétig is elálló sütemény, amit általában a nem túl édesszájú férfiak is nagyon kedvelnek.

Hozzávalók egy kb. 34x24 cm-es tepsihez:
37 dkg lisztet elmorzsolunk 21 dkg margarinnal (helyette 17 dkg zsír is használható), majd hozzáadunk 10 dkg cukrot, 5 tojássárgáját, egy kiskanál sütőport és annyi tejet (de lehet aludttej vagy joghurt is), hogy szépen nyújtható tésztát kapjunk. Két részre osztjuk, kinyújtjuk és kikent-lisztezett tepsibe fektetjük.

5 tojásfehérjét 25 dkg cukorral kemény habbá verünk, majd beleteszünk 2 cs. vaníliás cukrot és 15 dkg darált diót is. Két részre osztva, a habot rákenjük a kinyújtott lapokra, szépen elsimítjuk és forró (majd mérsékelt) sütőben addig sütjük, míg a hab megkeményszik, illetve színt kap.

Amikor kihűltek, megkenjük őket bármilyen savanykás lekvárral és összeragasztjuk. A habos részük kerül legalulra és legfelülre, azaz tükrösen ragasztjuk össze. Lehet díszíteni is a felső részét úgy, hogy még sütés előtt az egyik tepsi habjába fél diókat nyomkodunk finoman bele és úgy sütjük.



Citromszelet

Az egyik legrégebbi sütemény, amit mifelénk szokás volt készíteni. Mamának ez volt az egyik specialitása a Kati-tészta mellett. Én nagyon rég nem etem, most is Apu kedvéért készült főleg.

40 dkg lisztet, 20 dkg margarint v. 15 dkg zsírt, 4 ek. tejet, 10 dkg cukrot, 1 egész tojást és egy kk. szalakálit v. sütőport összegyúrunk, 4 részre osztjuk és tepsi hátán megsütjük.

Krém: 2,5 dl tejből és 2 púpozott ek. lisztből sűrű pépet főzünk. Liszt helyett lehet egy cs. vaníliás pudingpor is. 20 dkg vajat v. margarint 20 dkg porcukorral habosra kavarunk, hozzáadjuk egy citrom lereszelt héját és kicsinként a teljesen kihűlt pépet. Jól kikavarjuk, majd hozzáadjuk a citrom levét is. A lapokat megkenjük a krémmel és egy ideig nehezéket teszünk rá, pl. egy másik vastagabb vágódeszkát. Végül meghintjük porvcukorral. Akkor szeletelhető, ha megpuhult (általában másnapra).

Húsvéti ételeink 2.

Szombat este Nagyobbikommal szülinapozásra voltunk hivatalosak, így hagytam a még korántsem befejezett munkámat és elmentünk. Ennek az lett az eredménye, hogy vasárnap hajnali 4-kor keltem, de legalább kicsi drágámnak volt egy gyönyörűszép estéje, kijátszhatta-futkoshatta magát a játszóházban és lefekvéskor sem kellett neki ringatás.

Fokhagymás-korianderes báránysült
Hajnalban aztán máris hozzáláttam a báránysülthöz. Elfojtva kezdeti csalódottságomat, hogy a gyönyörű lapockát darabolva kaptam, nekiláttam a „fűszerkeverék” elkészítéséhez. Szemes borsot és koriandermagot zúztam össze durvára és összevegyítettem sóval és egy fél teáskanálnyi pirospaprikával. Ezzel szórtam-dörzsöltem be a húsdarabokat, tepsibe tettem őket, meglocsoltam kevés olajjal, rájuk tettem még kb. egy fejnyi fokhagymacikket meghámozva, kb. 2-3 dl vizet öntöttem alá és alufóliával lefedve a sütőbe tettem. Nem túl nagy lángon, néha ellenőrizgetve és meglocsolgatva a szaftjával, kb. 1 óra és 20 perc alatt készre pároltam-pirítottam.

Fotó nem készült a husiról, de csináltam a köretként elkészített zöldséges krumplisalátáról:



A további ételekről nem írok részletesen már, teljesen hagyományos húsleves és lenmagos bécsi szelet volt még. (Most nem volt ennyire körülményes a készítése, mint múltkor, a pézlibe egyszerűen lenmagot is tettem.)

De a süteményeknek még szentelek egy bejegyzést!

Húsvéti ételeink - drob de miel

Persze, családonként rengeteg eltérés mutatkozhat, de elmondhatom azt, hogy mifelénk nincsen Húsvét bárány nélkül. Igazából csak ennyi is a hagyomány az ételek terén a Feltámadás Ünnepén, mert nincs egy széleskörben érvényes szabály, hogy ki hogyan készíti el.

Nálunk az volt a szokás, hogy az ünnep szombatján levágott bárány aprólékjából pörkölt készült és puliszkával ez volt a vacsora aznap. Aztán a nemesebb részeket (combok, lapockák) eltették az ünnepre, amiből általában sült készült, a többi részből pedig, a gerincből, oldalbordákból csinálták a tojásos bárányt. Ez isteni finom, én nagyon szeretem, de Férjecském nincs nagyon oda érte. Mármint a bárányt szereti, sőt, nagyon is, de ezt a tojásos változatot nem annyira. Így én már nagyon régen nem csináltam.
Édesanyám még szokott készíteni valamit, amihez szintén a bárány aprólékja kell, de akkor nem lesz pörkölt belőle: ez nem más, mint a Drob de miel, azaz báránypástétom, ami egy tipikus román húsvéti étel. Mivel az én szülőfalumban sok a románság, átvettük tőlük ezt a ... finom szokást.
Azóta én is minden évben elkészítem, Férjecskémnek is nagyon ízlik, mégha újdonság is volt számára. Idén nem bárányaprólékból csinláltam, mert mire az megérkezett én már vettem ki a drobot a sütőből, de bármilyen belsőségből el lehet készíteni. Viszont bárányból az igazi.




Drob de miel - köntösben

Kell hozzá:
- 1,5 kg bárányaprólék és -hús tetszés szerinti arányban (én ½ kg csirkemájból, ½ kg csirkezúzúból és kb. 60 dkg disznóveséből készítettem, illetve hozzátettem még a húslevesben megfőtt házityúk mellehúsát is)
- 2-3 nagy szelet kenyér
- 2-3 fej hagyma
- néhány cikk fokhagyma
- 4 tojás
- két csokor petrezselyemzöld
- 1 csokor friss kapor
- 1-2 csokor újhagyma zöldjével együtt
- 1 teáskanál mustármag
- 1 teáskanál szárított csombor (borsikafű)
- só, bors, olaj, pirospaprika
- 80 dkg levelestészta

Elkészítés:
A csirkezúzát és a sertésvesét megfőztem. 2 hagymából pörköltalapot készítettem, majd rádobtam a májat és kevés víz hozzáadásával készre főztem azt is. Ha elfőtt a leve, a vese és a zúza főzőlevével pótoltam. Amikor minden puha volt és szinte ki is hűlt, beáztattam a kenyeret, jól kifacsartam és a húsokhoz adtam. Meghámoztam egy fej hagymát és cikkekre vágva, azt is a húsok mellé tettem. A húslevesben megfőtt tyúk mellét kicsontoztam és ez a hús is a drobba ment. Ezután húsdarálón mindent ledaráltam. A zöldfűszereket finomra aprítottam és azokat is hozzátettem a ledarált húshoz. Újhagymám nem volt, így rendes hagymát vágtam bele, kaporból pedig csak nagyon keveset tettem. A mustármagot és a csombort úgy zúztam össze, hogy beleszórtam őket egy pohárba, beleütöttem 2 tojást, illetve 4 cikk fokhagymát is és az egészet botturmixszal néhány percig habosítottam. Amikor kész volt, ment ez is a darált húsokhoz.



Még hozzáütöttem 1 egész tojást, fűszereztem sóval és borssal és az egészet (kézzel) jól összegyúrtam.



A levelestésztát még reggel kivettem a fagyasztóból és hagytam szobahőmérsékleten felengedni. Ezúttal 1 darabban volt a 80 dkg, így kb. kétharmadát vágtam le először és nyújtottam ki akkorára, hogy egy 24 cm-es átmérőjű tortaformát bélelhessek ki vele. A lelógó részeket levágtam és félretettem, a formát előzőleg kiolajoztam és zsemlemorzsával jól megszórtam. Végül belekanalaztam a húsmasszát és a tészta széleit ráhajtottam. A maradék levelestésztát szintén kinyújtottam és kivágtam belőle egy 24 cm-es kört, amivel befedtem a húst, miután a ráhajtott tészta széleit jól megkentem felvert tojással. A ráterített lapot is jól megkentem, majd villával megszúrkáltam néhány helyen. A megmaradt és félretett tésztadarabokból virágokat szúrtam ki, csíkokat vágtam és leveleket formáztam és ezekkel, szintén tojással megkenve,díszítettem ki a drob tetejét.



Lassú tűznél, kb. 40 percig sütöttem, míg a tészta szépen megpirult. A formában hagytam kihűlni másnapig, amikor a gyűrűt levéve az oldaláról, olyan szépen lehetett szeletelni, mint egy tortát.



A drobot lehet tészta nélkül is készíteni (sőt, az erededti változat nem tésztával készül), olyankor kikent őzgerinc- vagy kalácsformába tesszük és a tetejét megkenjük felvert tojással. Ha van, a bárány hálójába is bele lehet tekerni és azt is megkenjük tojással. Lányeges, hogy a sütőedényben hagyjuk kihűlni és csak hidegen szeleteljük. Mi ezt reggeliztük tegnap piros tojás és retek kíséretében.

EK - 2010/4
TAV. BŐS. - 2011.

Húsvét régen és ma

Sajnos, a mai Húsvétok már a régiek árnyékának sem illenek be. Az öntözést (locsolkodást) a férfiak 98%-a avult, régi szokásnak tekinti, nem szereti, sőt, vannak, akik szégyellik is. A lányos apukák, mint Férjecském is, gyorsan elmennek ahhoz a néhány nőhöz, aki a családban van, illetve még 1-2 közeli barát feleségéhez, és ennyi. A fiús apukák becsületére legyen, hogy ők még el-elmennek fiaikkal, és megöntöznek másokat is, mint a kötelezőeket!

Hol vannak azok a Húsvétok, amikor reggel már nem fértem a bőrömben, úgy vártam az öntözőket!? Amikor 30-50 tojást festettünk eredetileg és lehet, hogy még pótolni kellett, mert nem volt elég? Amikor a fiúk korosztályok és baráti körök szerint csapatba verődve mentek szinte házról-házra és mindenhol szívesen fogadták őket! Amikor Húsvét harmadnapján (mert akkoriban olyan is volt) a nők szoktak öntözni, és nem is adták alább a vödörnél! Bizony, az volt a dicsőség, ha minél több öntözője volt valakinek, illetve fiúk szempontjából, ha megtelt a zacskó a szebbnél-szebb piros tojásokkal. Mifelénk Húsvétkor csak süteménnyel és tojással kínálták a fiúkat, pénz csak Karácsonykor járt, a kántálásért.
Ha még jobban visszamennék az időben, egészen kiskoromig, akkor a bokrétázásról is mesélhetnék, de hogy hogyan zajlott ez a mi falunkban már nem emlékszem pontosan és a túlnyomórészt másnyelvű emberek miatt lassan ki is kopott a szokás.

De szerencsére még ma is vannak helyek, ahol elevenen élnek a népszokások az ünnepek alkalmával, így van ez Fickón is, nagyszüleim falucskájában. Igaz, hogy az utóbbi években ott is történtek változások, de az a lényeg, hogy a szokás mégis megmaradt. Virágvasárnapra virradólag minden olyan házhoz, ahol 14. évüket még be nem töltött (azaz, még nem konfirmált) lányok laknak, bokrétákat visznek. Kinek többet, kinek kevesebbet, de mindenesetre, nénémék házánál volt alkalom, hogy 20-22 bokréta is díszelgett. Hogy mi is ez a bokréta? Hát feldíszített fenyőág vagy fagyöngy. Színes krepp-papírból különféle virágokat hajtogatnak-kötöznek, felerősítik az ágakra és további színespapírszalagokkal teszik gazdagabbá, színesebbé a bokrétákat. Hogy kitől kapnak ilyet a lányok? Többnyire családbéli fiúktól, keresztszülők fiaitól esetleg, illetve bárki mástól, aki a faluban lakik. Persze, nem a fiúk állítják össze őkett, általában nagy családi díszítési akció következtében születnek, hiszen egy-egy fiú akár 5-10 lánynak is vihet bokrétát, akiktől aztán Húsvétkor megkapják a méltó fizetségüket...
A Virágvasárnapot megelőző éjszakán a fiúk, általában apjukkal együtt, széthordják a bokrétákat, feltűzik a lányokhoz az odakészített faállványra, vagy ha ilyen mégsincs, akkor oda, ahol alkalmas helyet találnak rá: kapura, kerítésre, csatornára stb. Igazából titokban szokás feltenni ezeket, hogy aztán a lány családja törje a fejét, illetve járjon utána, hogy ki tette oda, de van, aki tisztességesen beköszön a házhoz és tudatja, hogy ott járt. Ha valaki „elalszik” véletlenül, és nem tudja bokrétáit Virágvasárnapra széthordani, még van egy lehetősége megtenni Nagypéntekre virradólag, de azért ez ritka.

Húsvétban aztán, a lányos anyuka vagy maga a lány, ha már olyan nagy, elviszi a fiúknak a „fizetséget”: piros tojást, zsebkendőt, a kisebbeknek újabban valami kis játékot. Persze, nem egy piros tojás jár egy bokrétáért, hanem "bonyolult matematikai számítások" által derül ki csak, hogy mennyi: ahány virág van a bokrétán, annyiszor két tojás jár érte. Úgyhogy, nénéméknél az sem volt ritka, hogy 150-200 tojást kellett festeni és széthordani. Aztán a fiúk születése után ez a szám csökkent, hiszen így már ők is tettek bokrétákat és kaptak tojásokat.

Nem véletlen az, hogy csakis fiúk tehettek bokrétát, csakis lányoknak. És az sem véletlen, gondolom, hogy mindez húsvétkor történt, a tavasz kezdetén, a természet megújulása elején. Bár kettős a dolog szimbolikája, hiszen a díszes ágak Jézus bevonulását is jelképezik, mármint a lába elé terített gallyakat, amivel az emberek hódolatukat fejezték ki iránta, azért a pogány, világi jelentés került mindinkább előtérbe: a megújulás, az új élet, a termékenység szimbólumává váltak a bokréták. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy más környékbeli falvakban, ahol még mindig „divat” a bokrétázás, nem a kislányoknak, hanem éppen az „eladósorba” lépett lányok kapujára teszik. Sőt, létezik olyan falu is, ahol maga a család dísziti ki a kapuját, mintegy tudatva ezzel a világ előtt is, hogy lányuk felnőtté, éretté vált, jöhetnek az udvarlók. :)

Bármilyen formában is, bármi is legyen a jelentésük, jó lenne, ha ezek a szokások még nagyon sokáig fennmaradnának.
Boldog Húsvétot Mindenkinek!

Boldog Húsvétot mindenkinek!

Sajttekercs

„étteremalakítás”

Már ideje lenne befejezni a szülinapi falatkákat, mert lenne más is, amiről írjak.

A sajttekercset Ottis blogján találtam és nagyon megtetszett. Végül nem ugyanolyanra készítettem, mert el is felejtettem, mi került bele és éppen akkor már nem tudtam a neten ismét megnézni, és meg is ettük az egyik hozzávalóját addigra, de akkor is finom és szemet gyönyörködtető lett.:)

Ahogy én készítettem:
A sajtot (kb. 37 dkg-os négyszögletű darab volt) a saját csomagolásában hagytam, úgy tettem egy zacskóba, amit belelógattam a fővő vízbe és addig főztem, amíg jól megpuhult. Végül kivettem a vízből és a csomagolásából és nem lisztezett deszkán, hanem sütőpapíron nyújtottam ki.
A töltelékéhez megfőztem 3 tojást, a lehető legapróbbra daraboltam,zöldpetrezselymet és piros húsú paprikát is aprítottam, majd tejfölt adtam hozzá, hoyg jó krémes massza legyen. Sóztam, borsoztam, majd minél egyenletesebben rákentem a kinyújtott sajtlapra. Végül a sütőpapír segítségével feltekertem és abban hagyva ment a hűtőbe. De lehetett volna alufólia vagy folpack is. Néhány óra (nálam egy éjszakai) hűtés után tényleg kitűnően lehetett szeletelni, de amíg a tálcán pihentek, mégiscsak eléggé meglágyult. Igaz, ez mit sem vont le élvezeti értékéből!
Talán legközelebb (mert biztos lesz ilyen) nem fogom annyira vékonyra nyújtani a sajtot.

Tormahabos sonkatekercs

„étteremalakítás”

Bevallom, Gabojszánál (is) kutakodtam party-falatkák ügyben. Aztán megtaláltam ezt a tormahabot, ami nem hagyott nyugodni és muszáj volt "behoznom" a menübe valahogyan. Eszembe jutottak a sonkás-répás sonkatekercseim, amiket régebben szoktam készíteni és arra gondoltam, hogy újítok egy kicsit.
Gabojsza receptjét betartva én így készítettem.

24szelet sonkához:
3 dl tejszín, 3 cs. habfixáló, só, 2 ek. ecetes torma (frisset nem tudtam szerezni), só és csipetnyi cukor (de legközelebb ez utóbbiból nem teszek, mert picit fura-édeskésre sikeredett így. Pedig a torma abszolút nem volt édes, inkább savanyú.) De azért nagyon finom lett és a 10 ember mind egy szálig eltűntette a tekercseket.:)

A tejszínbe belekavartam a habfixálót, a sót és a cukrot, majd mixerrel kemény habbá vertem. Végül óvatosan beleforgattam a reszelt tormát, egy-egy kiskanálnyi habot tettem minden sonkaszeletre (főtt, füstölt tarja volt), felcsavartan és fogpiszkálóval megtűztem. Nyammmmm...:)
 

Miniszendvicsek

"étteremalakítás"

A kb. 6-7 cm-es átmérőjű vekniket még a péknél felszeleteltettem, itthon pedig megkentem lágy vajjal. A szeletek egyik felét befedtem sonkával, a másik felükre egy szelet sajtot fektettem. A sonkára egy uborkaszelet,a  sajtra egy paradicsomszelet ment, majd enyhén megsóztam őket és megszórtam egy picike szárított oregánóval. Kész.

Amikor az angoltanáréknál voltunk, ilyen szendviccsel (is) vártak. Ők kissé átforrósították őket a sütőben is, hát isteniek voltak. Azóta már többször készítettem reggelire, uzsonnára, és a családom is szerette. Nem mondom, hogy túlságosan fantáziadús lenne, de svédasztalnál jó szolgálatot tehet mindenképp. 

Színes túrógolyók

„étteremalakítás”

Kb 35 dkg telemeát (feta-szerű sajt) villával jól összetörtem, majd összegyúrtam kb. 20 dkg. friss túróval és annyi tejfölös krémsajttal, hogy jól formázható, de nem túl lágy masszát kapjak. Sózni nem kellett, elég sós volt a telemea, de tettem bele borsot és egy cikk áttört fokhagymát. Friss kaprot is megbírt volna, de ezúttal nem volt, szárítottat pedig nem tettem. Ezután kézi mixerrel jó habosra kavartam, majd nedves kézzel diónyi golyókat formáztam belőle. Szezámmagba, pirospaprikába, lenmagba és apróra vágott petrezselyemzöldbe forgattam őket, majd a hűtőben pihentek egy éjszakát, hogy az ízek jól összeérjenek. Bármibe lehet forgatni őket, a lényeg, hogy minél színesebbek, kontrasztosabbak legyenek. Meg lehet csinálni sima túróval is, esetleg reszelt sajttal keverve. Nagyon jól mutatnak hidegtálon.

EK - 2009/12

Mozaik-vekni

„étteremalakítás”

Ani készítette el ezt (de olyannira egyedül, hogy még a petrezslyemzöldet sem engedte beleszórni), neki is jutott eszébe, hogy milyen finom lenne és főleg milyen jól mutatna. Nagy kedvenc lett a „party”-n, mindenkinek ízlett.

Életemben először 10 éve ettem ilyet, amikor ballagás előtt szerenádozni voltunk az egyik tanárunknál. A felesége ezzel fogadott (többek között). Még akkor megkérdeztem hogyan készül, de soha nem vettem rá magam, hogy elkészítsem. A sors úgy hozta, hogy néhány év múlva az illető tanárfeleség (maga is tanárnő) a húgom osztályfőnöke lett és ahányszor az osztály összejött valamilyen alkalomból, ő mindig elgészítette a töltött veknit. Így aztán Ani is megtanulta és most már el is készítette.

Vettem hozzá két, kb. 60 cm-es veknit, aminek kissé keményebb volt a héja. Ani az oldalánál, hosszában bevágta és a belsejüket kikaparta, kb 1 ujjnyis (kenyér)belet hagyva még a héja körül. Kb. 30 dkg margarint habosra kavart, majd kb. 20 dekányi házi sajtkrémet is belekavart. Sózta, borsozta, majd félretette. A kikapart kenyérbelet jó apróra tépkedte és egy tálba rakta. Vágott hozzá piros és sárga húsú paprikát kockára, 3 szálacska vékony száraz kolbászt karikákra, 1 fej lilahagymát, pár szem fekete olajbogyót, uborkahéjat és petrezselyemzöldet darabolt, majd miután ezeket lazán összeforgatta, hozzátette a kikavart sajtkrémes margarint is. További sóval, borssal, pici pirospaprikával ízesítette és anyni tejfölt tett még hozzá, hogy kissé kemény, de azért jól formázható massza egyen belőle. A vekniket megtöltötte, jól-jól lenyomkodta-préselte, majd zacskóba téve őket, bedugta a fagyasztóba. Néhány óra elég neki, én másnapig tartottam, amikor aztán felszeleteltem. Mire fogysztani kellett, már teljesen kiolvadt és nagyonis élvezhető volt.

EK - 2019/12

Szülinapi finomfalatok

„étteremalakítás”

Tavaly megcsömörlöttem a virslis szülinapoktól, amikor, igaz, hogy nem sok dolgom volt az étellel, de elégtételem sem annyi, akkora. Boró szülinapjakor asztalhoz ülős menü volt (a bejegyzés második fele és vége szól róla), mert az az igazság, hogy nálunk ez az általánosan elfogadott megvendégelési mód, de azt elkerülendő, hogy ismét 3 részletben üljön le enni a társaság, visszatértem a svédasztalhoz. Volt néhány próbálkozásom ezirányban eddig is, de nem aratott túl nagy sikert. Az idősebb férfiak (Édesapám, Apósom) nem tudták mit kezdjenek a megrakott tálakkal, nekik mindig meg kellett pakolni a tányért, hogy aztán majd asztalhoz üljenek és ahogyan szokták, elfogyasszák. Meg valahogy az volt az érzésem, hogy mindenki restelli egy kicsit a magának szedegetést. De azt mondtam, egye fene, meg kell tanulniuk!:) Most is volt húzodozás az elején (bár ezt a hivatalos, különféle események utáni partykon is megfigyeltem megboldogult aktív újságíró koromban), de az első adag elfogyasztása után mindenki bátrabb lett és fogytak a falatkák a tálakról rendesen. Többnyire megmaradtam a klsszikus ízeknél, de azért csempésztem némi újdonságot is a megszokott ételekbe, mint pl. az, hogy a miniszendvicseket nagyon enyhén megszórtam szárított oregánóval, vagy hogy a túrógolyókat szezám- és lenmagba is beleforgattam, illetve sütöttem néhány adag sós ízű muffint.
Tehát voltak az asztalon miniszendvicsek, színes túrógolyók, sós muffinok, ezeken kívül pedig aprófasírtok, töltött sonkatekercsek, sajttekercsek, töltöttvekni-szeletek, kétféle olajbogyó, friss zöldségek (paradicsom, uborka, paprika) és persze, salátalavelek. Mindezek mellé még tettem külön kenyeret is, hátha valakinek szüksége lesz rá.

A falatok receptjeit a következő bejegyzésekben írom le.

Kukac „újratöltve”, azaz százlábúinvázió

Bevallom, ezúttal nem kezdtem el hónapokkal az esemény előtt gondolkodni, milyen tortával lepjem meg Elsőszülöttemet. Főként azért nem, mert szentül hittem, ő majd megmondja mit szeretne. De semmire sem mentem vele, még fogalma sem volt, hogy ez mit jelent. A tavalyi, tavalyelőtti torták mutogatásával pedig csak annyit értem el, hogy vagy Napocskát vagy Mackót szeretett volna újra. Hát akkor kezembe vettem az irányítást és Kukacot, jobbanmondva Százlábút készítettem neki.

EK - 2011/6

Nem, nem eredeti az ötletem, ketten is sütöttek mostanában ilyesmit (legalábbis én kettőről tudok), Jajdefinom és Fahéj és Feta oldalain is szembenéz velünk egy-egy kedves csúszómászó. De az az igazság, hogy nem vettem a fáradságot, hogy elolvassam, hogyan készítették, csak amikor nekem is már „szórni” kellett. Akkor szembesültem azzal, hogy ők teljesen másképp csinálták, a cukorkák nem szórás útján jutottak a kukac testére. A többi is teljesen más volt, de nekem elég volt meglátni a végeredményt, hogy beinduljon a fantáziám és elképzeljem, én hogyan akarom. Igaz, Anyu és Apu segítsége nélkül lehet, hogy még mindig sütögetnék (na, azért nem), így ezúton is köszönöm nekik a szombati közreműködést: Apu a csajokat vitte sétálni, Anyu pedig piskótát sütött, vacsorát készített és főleg állandóan azon törte a fejét, hogyan töltsük meg a piskótatekercseket, hogy a krém ne folyjon ki belőlük. És ezúttal is milyen igazzá vált a mondás: várd ki a vásárt a napjáig! – fölösleges volt minden előzetes aggodalom.

No, de akkor én is mindent csak a maga idejében írok le.:)
Sütöttünk 3 háromtojásos piskótát. Ugyanúgy készítettem, mint a múltheti piskótatekercset, de most semmiféle növesztőszert nem tettünk bele; csak a tojás, a cukor és a liszt volt. Amikor megsültek, konyharuhával nem túl szorosan, de rögtön feltekertük. Pár perc múlva kivettük belőle és egy megfelelő hosszúságú kalácsformába helyeztük. Itt kapta meg a végleges formáját míg kihűlt. A tekerccsel mintegy kibéleltük a kalácsformát, az egyik széle a forma felső peremével egyszinten futott, a másik pedig szépen ráhajlott, de hogy ne essen bele a formába, egy hosszú fakanállal „kitámasztottuk”. Így a piskóta egy szép gyűrűt, egy szimpla hengert alkotott és nem egy csigát, mint múltkor. (Remélem, érthető, mert nem készültek fotók közben.) Így jártunk el mindhárom piskótával, amikor kihűltek, szépen egymás mellé tettük őket egy nagy lapítóra (deszkára).

A krém
A 3 tekercs megtöltéséhez dupla adag krémet készítettem, ennek a hozzávalóit írom le. Egy sima torta megtöltéséhez elég a fele.
6 cs., egyenként 10 g-os zselatinport beáztattam 3 dl. éppen langyos vízbe, jól elkavartam és félretettem. 10 tojást szétválasztottam. A sárgájákat elkavartam 40 dkg cukorral, 2 cs. vaníliás pudingporral, 6 ek. liszttel, 4 cs. vaníliás cukorral és 1 liter tejjel együtt sűrű pépet főztem belőle. Néha kavargatva kihűtöttem. Közben habbá vertem a tojások fehérjét és óvatosan belekavartam a majdnem kihűlt pépbe. Ezután felmelegítettem a beáztatott és megdermedt zselatint, de csak annyira, hogy ismét folyóssá váljon. Addig kavargattam, míg az egész sima nem lett, egyetlen keményebb részecske sem maradt benne és ezt is hozzákevertem a habos masszához. A tálat hideg vízbe állítva tovább hűtöttem, hogy minél hamarabb kezdjen dermedni. Végül kemény habbá vertem ½ l növényi tejszínt és beleforgattam a krém többi részébe.
Féltünk ettől a krémtől éppen azért, hogy melegen nehogy elfolyjon, kihűtve pedig nehogy túl keméyn legyen, hogy ne lehessen dolgozni vele. Végül alaptalan volt az aggodalom, mert amikor a már hideg, de még nem kocsonyásodó krémbe elkezdtem a tejszínhabot belekavarni, olyan sűrű lett, olyan jó „tartása” lett, hogy csak csodálkoztunk Anyuval.

A piskótatekercseket egyenként visszatettük a kalácsformába, Anyu óvatosan megemelte a tetejüket, én megtöltöttem krémmel, eligazítottam azt, Anyu pedig ráhajtotta a piskótát és jól rászorította. Az illesztésnél kitüremkedő krémet egy kanállal leszedtük-elsimítottuk. Végül a megtöltött tekercset óvatosan sütőpapírra borítottuk, szorosan feltekertük és egy nagy tepsibe helyeztük. Ugyanígy jártunk el a másik két tekerccsel is és mind a három ugyanaba a tepsibe került, szorosan egymás mellé. Muszáj volt így járni el, mert a hűtőbe kellett tenni, hogy a krém véglegesre dermedjen, de ha már össze is raktam volna a kukacot, nem fért volna el, ugyanis 1 m 20 centis hűtőm nincs. No, nem a torta volt ekkora, az csak 1 m 6 cm volt, de az alátétje kissé hosszabb volt. ;)

Reggel egymás mögé illesztettem a tekercseket...


...és bevontam tejszínhabbal.


A bevonóhoz 2 dl tejszínt elkevertem 4 ek. cukorral, 2 cs. vaníliás cukorral és 2 cs. habfixálóval, majd hozzáöntöttem 5 dl növényi tejszínt is és úgy vertem kemény habbá. Miután jó vastagon bevontam a kukacot tejszínhabbal, megszórtam a színes cukorkákkal és megformáltam az arcát is. A piros csíkok színezett kókuszreszelékből születtek, nem találtam semmi tiszta piros cukorkát. A kukac két oldalára tettem két fehér papírlapot és elkezdtem megszórni a tetejét. A leeső fölösleget ismét összegyűjtöttem és kicsinként az oldalára „dobáltam”. Ahhoz képest, hogy hatalmas és pipiszka munkának képzeltem, elég hamar meglettem vele, nem kellett egy egész óra, pedig én kettőre is számítottam!
A csápok fogpiszkálóra tűzött zselécukorkák voltak, a kukac szemei pedig szintén zselécukorkából készültek úgy, hogy kettőnek levágtam kb. 3-4 centit a szélesebbik végéből és a belső felével kifele fordítottam. Mielőtt felragasztottam, a közepükbe egy fehér csokicukrot is jól belenyomtam, szemgolyó gyanánt. A szájat apró csokicukorkákból raktam ki, az orra pedig két kék színű cukorka volt.

Végül, nem sokkal azelőtt, hogy a vendégek megjöttek volna, a kukac százlábúvá avanzsált: narancsgerezdekből lábakat tettem neki. (Igaz, hogy én lapjukra fektetve, hátrefelé görbülve tettem őket, de Férjecském „beleszólt a kottába” és anélkül, hogy észrevettem volna, megfordította őket, így felfele kunkorodtak. Szegény százlábú! Nem is tudom, hogy tudott olyan kitört lábakkal járni, de már nem volt időm megfordítani őket.)

Látni kellett volna azt a csodálkozó, örömtől sugárzó arcot, amikor megpillantotta a tortát! És hogy tapsolt utána, amikor már szemügyre vette! Fene bánta a fáradtságot!



Az ünnepelt félrevonult elfogyasztani a tortaszeletet: