Húsleves
Vasárnap megkívántam a húslevest. Ez is nagy szó nálam, mert a levesek közül a húslevest tartom a legfölöslegesebbnek, úgy gondolom, az „üres lé”-től csak jobban megéhezik az ember. De mégis húslevest ettem volna. Házi tyúkom, kakasom, amiből általában főzni szoktam, nem volt, de gondoltam az üzleti csirkemell is megteszi az ízéért. No, de mégsem voltam kibékülve a színével, kellett neki egy kis „sárgaság”! Ekkor jutott eszembe, hogy a fagyasztóban valahol bújkálnia kell még egy házi tyúkmellnek, és miután megtaláltam, azt is, csak úgy fagyosan, beledobtam a vízbe. Aztán (3) murkot (sárgarépát) és (1) petrezselymet pucoltam, egy vöröshagymát jól megmostam és héjastól beledobtam, majd egy cikkely káposztát is kivágtam a megmaradt utolsó fejből és egészben hagva, azt is beletettem a levesbe főni. Pár szem szemes borssal tarkítottam a lét, sót is tettem bele, majd szép lassú tűzön, fedő alatt megfőztem. Közben a keletkező habot állandóan leszedegettem. Amikor elzártam a gázt, kb. féldecinyi hideg vizet locsoltam bele, ettől szépen letisztul, a benne szállingózó ez-az, leszáll a fenekére. Hagytam állni, majd szépen átszűrtem. Kb. 3 liternyi leves lett. (Ha egész tyúkból készítem, akkor több zöldséget teszek bele és, természetesen, több levet is kell hagyni neki.) A laskát (tésztát) külön főztem meg és csak annyit amennyi akkor az ebédhez kellett.
A fotón a "rendes", házi tyúkból készülő húsleves látszik, ebben van még zeller és néhány cikk fokhagyma is héjastól:
Sült karaj krumplipürével
Másodiknak csak gyors és egyszerű fogást akartam, nem szerettem volna a fél napomat a konyhában tölteni. Krumplit hámoztam, kb 4-5 közepes darabot és sós vízben feltettem főni. Amikor megfőtt, áttörtem, egy kis margarint és tejfölt, no meg a főzőlevéből egy kicsit téve bele.
3 szelet csontos disznókarajt olvasztottam ki, és miután lefaragtam a csontokat, a szeleteket kissé kiveregettem. Sóval, borssal szórtam meg őket. Egy serpenyőben kb. félcentinyi olajat forrósítottam és a szeleteket ebben kisütöttem. Többször átforgattam őket, hogy jól átsüljenek, de nem szabad nagyon sokat sütni, nehogy cipőtalp legyen belőlük! Úgyhogy kb. 2x 2-3 percet sütöttem mindegyik felüket.
Fontos, hogy ahogy készen vannak, rögtön tálalni is, mert ha kihűlnek, már nem olyan jó, omlósak!
Télire eltett céklasalátával ettük. (Majd ezt is leírom, hogyan készítettem, bármikot lehet csinálni még belőle!)
A levesből négyen ettünk és még maradt, a húsból hárman.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése