VKF! XXX.- (3) - Mákos golyók

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 20 dkg mák, 15 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk. őrölt fahéj, ízlés szerint meggybefőtt, csokilencse vagy mazsola.

Elkészítés:
A mákot ledaráltam, majd elkevertem a porcukorral és a fahéjjal. 1 egész tojást és 1 tojássárgáját a vajjal habosra kevertem, hozzáadtam a cukros-fahéjas mákot és végül beleforgattam a lisztet is. Gyors mozdulatokkal végül még átgyúrtam egy kicsit a masszát és lefóliázva, 2-3 órát pihentettem hűtőben. A tésztát háromfelé osztottam, amivel még nem dolgoztam, a hűtőben hagytam. A masszából kb. 3 cm-es átmérőjű hengert formáztam és ujjnyi korongokra daraboltam. A korongok közepébe mélyedést csináltam és oda tettem a kis csokikorongokat kettőnként összeillesztve a laposabbik felükön, illetve 5-6 szem mazsolát. Végül jól bebugyoláltam őket és szép kerek gombócokat formáztam. (Sülés közben, igaz, az aljuk kicsit ellaposodott, de szerintem nem számít.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, és előmelegített sütőben, közepes lángon szép világosbarnára sütöttem őket.

ÜNNEP - 2011.

Ezeket a golyókat elkészítettem az előző VKF!-re dióból is. Mindkét hozzávalóval finom lett.

VKF! XXX. (2) - Karácsonyi illatbomba

Konyhai ajándék, bár nem éppen megenni való!:) Abba a kategóriába tartozik, amit utolsó pillanatban kell elkészíteni, de mivel hamar megvan, ez nem gond. És nem is az a fajta ajándék, amit feltétlenül a szívünkhöz legközelebb álló családtagnak ajándékozunk, de természetesen, ennek sincs semmi akadálya. Azonban sokszor vagyunk abban a helyzetben, hogy egy kedves munkatársat, szomszédot, bárkit, akinek amúgy nem vennénk semmifle (drága) ajándékot, meglepnénk valami aprósággal, jelképes csecsebecsével. Nos, ez, éppen erre való. Minimális összegből kijön, mégis, ha átadjuk valakinek, szerintem nagyon fog örülni neki és szerzünk néhány kellemes, illatos karácsonyi napot vele.

Egy narancsra és egy csomag egész szegfűszegre van szükségünk hozzá. Bár lehet, hogy egy tasak fűszer akár két narancsra is elegendő. A gyümölcsöt megmossuk és a szegfűszegeket tetszés szerinti alakzatban belenyomkodjuk. Ezenkívül már csak annyi dolgunk van vele, hogy becsomagoljuk és átadjuk azon jótanács kíséretében, hogy ha a forró fűtőtestre helyezi, akkor az illat pillanatok alatt szétterjed a lakásban.
Elkészíthető almából és fahéjrúd-darabkákból is, de annak sokkal visszafogottabb az illata.

ADV. - 2012. 

Indul a ... céklaszezon

Tulajdonképpen már elkezdődött az előző salátával. De akkor még nem tudtam, hogy ez már maga a szezon. :) Én nagyon szeretem a céklát, kislányaim is rendszeresen kapták, ahogy odaértek korban, hogy ehetik. Férjem is szereti, bár ő mégsem tudja elképzelni, hogy túl gyakran egye. Nála a cékla egy bizonyos céklasalátát jelent és kész. de azért tavaly szívesen ette a sült céklát és a savanyúságot is, amit készítettem belőle hogy csak ezt a kettőt említsem pluszban. Idén méginkább szeretném bővíteni a palettát. Úgy gondolom, hogy méltatlanul szorul háttérbe ez a remek téli zöldség és most, amikor hajlamosak vagyunk arra, hogy kevesebb friss zöldséget, gyümölcsöt együnk, jó szolgálatot tehet a vitaminpótlásban.

A klasszikus ízekhez szokott embernek talán furcsa, különös lehet a következő kombináció, de tanúsíthatom, mégis nagyon finom. Vitamindús és, nem utolsó sorban, meglehetősen laktató koktélt nyerünk belőle.

Céklás gyümölcsturmix

Hozzávalók: 1 szelet cékla (5-6 dkg), 3 klementin, 2 nagy szelet pomelohús, 1 karika, ujjnyi vastag citrom, 1 tk. méz, 1-2 dl ásvány- vagy szódavíz.

Elkészítés: A céklát darabokra vágjuk, a klementint cikkekre szedjük, a pomelohúst is kisebb darabokra tördeljük, a citromot megszabadítjuk mind a sárga, mind a belső, fehér héjától és az egészet botmixerrel vagy blenderben pürésítjük. Ízlés szerint hígítjuk, majd belekavarjuk a mézet és fogyasztjuk. Kellemesen édeskés-savanykás, ugyanakkor kissé fanyar ízű turmixot kapunk. Próbálják ki!

FÉL ÓRA - 2010.

Tormás-céklás tésztasaláta

Erre a salátára is nyugodt szívvel ráragasztanám a villámgyors jelzőt, sőt, ha lehetne fokozni, a villámgyorsabbal (a rizssalátához képest) is megvádolnám, hiszen a tészta még hamarabb megfő, mint a rizs. És bár picivel több munka van vele, mint tegnapi társával, bőven belefér a tészta fővési idejébe.

Hozzávalók:
20 dkg spirál alakú tészta (orsótészta), egy kis fej cékla, egy kisebb murok (sárgarépa - de el is maradhat), egy karcsú szál torma vagy reszelt ecetes torma, 1 tk. köménymag vagy késhegynyi őrölt kömény, só, citromlé, olívaolaj;

Elkészítés:
Vizet forralunk, majd kifőzzük a tésztát, ki-ki ízlése szerint olaszosabban vagy puhábbra. Ezalatt meghámozzuk a céklát, a murkot és a tormát és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tésztát leszűrjük, miközben hideg vízzel leöblítjük, hozzáadjuk a reszelt zöldségekhez, sózzuk, rászórjuk a köményt (azért ne domináljon túlságosan), meglocsoljuk citomlével és olívaolajjal, jól összekavarjuk és már ehetjük is. Szétválasztó diétákban kitűnő tésztanapi saláta. Ezenkívül köretként is funkcionálhat valamilyen hús mellett.
Az ízesítése teljesen olyan, mint a hagyományos céklasalátának, amit errefelé készíteni szoktak, csak ahhoz meg kell főznia céklát.

EK - 2010/2

Villámgyors téli rizssaláta

Vagy nevezhetjük akár csalamádés rizsnek is. Tizenöt-húsz perc alatt elkészül, ennyi idő kell a rizs fővéséhez.

Elkészítés:
2 személyre másfél csészényi rizset számítok. Egy edényben olajat hevítek (2-3 kanálnyit), rádobom a rizset, jól átforgatom-forrósítom, majd felöntöm 3 csésze vízzel. Megsózom. Közepes lángon hagyom felforrni. Ha felforrt, minimumra veszem a lángot és lefedem. Ettől kezdve már nem kavargatom, kb. 10 percet hagyom így főni, majd további pár percig hagyom "pihenni" fedő alatt láng nélkül. Ekkorra beissza az összes vizet és gyönyörű pergősnek kell lennie. Duendétől tanultam ezt, a dicséret és köszönet őt illeti. :)

Ezután már semmi más teendőnk nincs, mint összekeverni a párolt rizset néhány kanálnyi csalamádéval és már ehető is. Persze, csalamádé helyett bármilyen savanyúkáposztás savanyúság jó hozzá, illetve maga a csíkokra vágott savanyú káposzta is. Nyáron ugyanígy, friss zöldségekkel készülhet. Bármelyik változata ehető a szétválasztó diéták zöldség-, illetve tésztanapján.

VKF! XXX. 1. – Karácsonyfa ajándékba

Az ötlet már akkor megszületett, amikor olvastam Szepyke szívfájdító beszámolóját a Londonban látott sütőformáról. Sütök “ilyet” forma nélkül! – gondoltam, és bár nem mondhatom, hogy ez ugyanolyan tökéletes lett, mintha formában sütöttem volna, sőt, egy egész délutánt is eltöltöttem vele (de végülis nemcsak ezt csináltam azalatt), azért úgy gondolom: megérte!
Annál is inkább, mert amikor elolvastam Chef Viki VKF!-kiírását, nem volt kérdéses, hogy mivel pályázok: a karácsonyfát mindenképpen beküldöm. Így aztán tegnap – nyugis nap lévén – nekifogtam és elkészítettem.

Amióta elhatároztam, hogy megsütöm, természetesen, sokat agyaltam azon, hogy milyen tésztából, mekkora adagból, milyen kivitelezésben süssem meg, aztán amikor ezeket már nagyjából kigondoltam, akkor az apróbb dolgokkal is kellett foglalkoznom: milyen töltelékkel készüljön, hogyan ragasszam össze, hogyan díszítsem, stb. És akkor megszületett a végleges döntés: napraforgó-tészta, fél adag, édes, mákos töltelékkel, három rétegből, a dísz pedig a tojáshab lesz rajta, amit a mézeskalács-díszítéshez is használunk.

Mákos karácsonyfa 


Hozzávalók:
A tésztához:
- 35 dkg liszt
- 125 ml tej
- 60 ml olaj
- 1 tojás
- 2 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 1 tk. só
- 1-2 ek cukor (ha valaki édesebben szereti, én nem tettem)

Töltelékhez, habhoz:
- 50 g olvasztott vaj a kenéshez
- 2 tojásfehérje
- 50-60 g darált mák
- 6 ek. cukor
- 1 ek. liszt
- 1 tk. fahéj
- 1 tojássárgája (a fehérjéktől megmarad)
- 30 ml tej

A mázhoz:
- 1 tojásfehérje
- 10 dkg szitált porcukor
- 1 ek. citromlé

Elkészítése:

Először megdagasztottam a tésztát. A langyos tejben feloldottam a tk-nyi cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sót, majd hozzáöntöttem az élesztős tejet, a felvert tojást és az olajat. Kemény tésztát dagasztottam belőle kb. negyedóra alatt. Letakarva hagytam kelni egy órát.
Ezalatt ledaráltam a mákot. 3 púpozott ek-nyit összekevertem 3 ek. cukorral és a fahéjjal és félretettem.
A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá vertem, majd beleforgattam 4 púpozott ek. mákot és 1 kanál lisztet. Ezt is félretettem.

Eddigre megkelt a tészta és foghattam neki a formázáshoz. Az egészben ez volt a leghosszasabb fázis. Nem nehéz, csak babrás dolog. A megkelt tésztát egy deszkán átgyúrtam (nem kell semi liszt ehhez, mert eléggé olajos a tészta!) majd háromfelé osztottam, de úgy, hogy három különböző méretű golyót kaptam belőle. Ezúttal méricskéltem is a pontosabb leírás kedvéért: a megkelt tésztám kb. 63 deka volt, ezért először három egyforma darabra vágtam fel, majd az egyikből elcsíptem kb. 5 dekányit és egy másik golyóhoz gyúrtam hozzá.

Ezzel a legnagyobbikkal kezdtem először dolgozni, addig a másik kettőt a hűtőbe tettem. A golyót kétfelé osztottam, szintén úgy, hogy egy nagyobb és egy kisebb darabom legyen. Fogtam a nagyobbikat és háromfelé vágtam. Az első darabkát kinyújtottam, kb. 15 centis kör lett belőle, ráhelyeztem egy sütőpapírral leterített kapcsos tortaforma aljára, megkentem olvasztott vajjal és megszórtam cukros-fahéjas mákkal. Ráhelyeztem a következő kinyújtott lapocskát, szintén megvajaztam, bemákoztam és erre jött a harmadk kinyújtott lapocska, amit viszont egy centivel nagyobbra nyújtottam, hogy a széleket jól eltakarja. Végül bevagdostam a kört úgy, hogy nem vágtam teljesen át, a széleknél kb. 1 centi megmaradt és a “szirmokat”, vagyis ezúttal a “fenyőágakat” kihajtogattam. (Fázisfotók most nem készültek, de lehet dokumentálódni a nyáron készült napraforgókenyérnél!) A kisebbik gombóccal is ugyanígy jártam el, kinyújtottam a darabokat (kb. 10 cm-es átmérőjű körré) megkentem, megszórtam, majd belehelyeztem a nagyobbik sziromsor közepébe. Ezt is bevagdostam (szintén 8-ba), de úgy, hogy ennek a szirmai az előzőek közé essenek. A közepén keletkezett üreget megtöltöttem az előzőleg elkészített mákos habbal és az így elkészített virágot félrettem kelni, kb. 20 percig. Ekkor lekentem a tejjel elkevert tojássárgájával, letakartam egy sütőpapír-darabbal és ment az előmelegített, de már lehúzott lángú sütőbe. 20-25 perc alatt sült meg, de ezt szerintem nem éppen mérvadó, mert minden sütő másképp süt. Kb. 10-15 perc után a sütőpapírt levettem róla, hogy szépen megpiruljon a teteje is.





Elkészítettem a középső virágot is. A hűtőből elővettem a nagyobbik golyót és pontosan ugyanúgy jártam el vele, mint az előzővel. A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal a nagyobbik körök kb. 11-12 centi átmérőjűek voltak, a kisebbek pedig 7-8 centisek és már csak 6 szirmot vágtam neki. A közepét megtöltöttem mákos habbal, hagytam kelni, majd lekentem és megsütöttem.

A legkisebbik darabot is kettéosztottam, a nagyobbik feléből pedig egy 6-7 centis, szintén háromrétegű kört nyújtottam, és úgy vagdostam be, hogy 4 szirma legyen. A közepét megtöltöttem habbal. A ksiebbik darabot is kinyújtottam és ebből két csillagformát szúrtam ki. Az egyiket élére beleállítottam a mákos habba, a másikat pedig csak ráhelyeztem a sütőpapírra a virág mellé. Kelesztettem, kentem, megsütöttem. Rácson hagytam kihűlni őket.

Amíg hűltek, elkészítettem a mázat: egy tojásfehérjét habbá vertem 10 dkg szitált porcukorral és 1 ek. citromlével. Kézi mixerrel, kb. 10 percig vertem.

Összerakás:

Fogtam egy kis tálkát, egy tortaforma-aljra helyeztem és erre ráraktam a legnagyobbik virágot. Ez lett a fenyőfa alja. Megkentem mázzal, ráhelyeztem a következő réteget, ezt is megkentem és erre jött a legkisebb, csillagos rész. A habba állított csillagot is megkentem mázzal, erre pedig “ráragasztottam” a külön sült csillagot. A maradék mázzal pedig lecsepegtettem a fát. Másnapig hagytam száradni rajta, csak ezután fotóztam és főleg ettük. A belseje így nézett ki:

EK - 2009/12



Hát, ennyi. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, bár biztos vagyok benne, hogy a hosszas leírás és az eléggé hosszas elkészítési idő sokakat elriaszt tőle, a végeredmény azonban tényleg mindenért kárpótol! Ha pedig a szeretteinekt ajándékozzuk meg vele, szerintem ennél több munka is kevés lenne!

Jó sütögetést, szeretetteljes ajándékozást kívánok mindenkinek!



Nagyobbik lánykám megeszi a várva-várt csillagot. Szegénykém, másfél napig várt rá, hogy megehesse:

Konyhai tippek, trükkök, praktikák

Gondolom, minden háziasszony tud olyan apró fogásokat (fogás, mint a címben szereplő szavak szinonimája), amikkel biztosra megy egy-egy étel, sütemény elkészítésében vagy egy alapanyagot nem rendeltetésszerűen használ (pl. sütőporral jól lehet hangyákat irtani) stb.

Nem vagyok én nagyon régi és tapasztalt háziasszony, de azért van néhány apróság, amiket alkalmazok. Nem is húzom tovább az időt, leírom őket, hátha mindenki talál közöttük valami újat, valamit, ami hasznára válik.

1. Szinte minden ételbe tezsek egy csipet cukrot. Ennek, tudom, van tudományos (vagy csak egyszerűen vegyi) magyarázata, de nekem mamám árulta el a “titkot” és azóta alkalmazom. :)
2. A majonézbe mindig az elején teszem bele a mustárt, elkeverem a tojássárgájával még mielőtt az olajat kezdeném adagolni. Így még sosem ment össze a majonézem.
3. Szintén majonéz. 13 éves voltam, amikor készülődtünk az unokahúgom keresztelőjére és én csináltam meg a jó sok majonézt, ami kellett valamilyen salátához. Ekkor mondta valaki, sózd jól meg a sárgáját, meglátod, milyen jól megkeményíti a majonézt, és nem csapódik ki. Azóta a mustárral egyidőben sót is teszek a majonézbe. Sőt, ha pl. tartárhoz kell vagy padlizsánkrémhez (tehát nem önmagában használom a majonézt, hanem valamivel fel lesz lazítva) akkor nagyon erősen megsózom, úgyis felveszi a többi hozzávaló az ízét.
4. Ha tojást főzök, jól megsózom a vizet. Egyrészt segít abban, hogy könnyebben lehessen hámozni a főtt tojást, másrészt, ha véletlenül elreped valamelyiknek a héja, a só meggátolja, hogy a még főtlen fehérje kifolyjon.
5. Ha mégsem sózom meg a vizet, akkor nem dobom el, hanem kihűlés után a virágokat öntözöm meg vele. (Ezt olvastam valahol, de alkalmazgatom.)
6. Továbbra is só. Néném adta az ötletet, amikor panaszkodtam, hogy a régi sütőm mindig megégeti a sütemények alját, míg a teteje szinte sületlen marad: Egy tepsibe tegyél kb. egyujjnyi vastagon, egyenletesen elosztva durvasót és amikor tésztát (ti. süteményt) sütsz, tedd a tepsid alá a sós tepsit. Olyan szépen és egyenletesen fog sülni, hogy csak. Azóta van egy sós tepsim. Időnként (de azért több hónap eltelik) kicserélem benne a sót, vagy utánatöltök, esetleg felkavarom és újraegyengetem. Most van egy újabb sütőm, de ennél is érdemes használnom, sőt, anyósomnak vadiúj a sütője, mégis muszáj használnia.
7. Amikor habot verünk, pl. piskótákhoz, érdemes tenni mindig bele egy csipet sót. Kiemeli az ízeket is, de könnyebben, keményebbre verhető a hab is.
8. Piskótákhoz a tojásfehérjét mindig kézi habverővel verem. Sokkal levegősebb, nagyobb térfogatú lesz vele a hab, mintha kézi mixerrel csinálnám.
9. Ha a tojáshab mégsem akarna keményedni, valamilyen aromával (esszenciával) segíthetünk rajta, cseppentsünk néhány cseppet a habba, miközben folyamatosan verjük tovább. Igyekezzünk úgy választani meg az aroma ízét, hogy harmonizáljon a majdani süteménnyel! Egy vaníliával, szerintem, nem lehet melléfogni. Vagy a rumaromával sem.
10. A tejbegrízet és a puliszkát mindig habverővel kavarom. Így biztos, hogy sosem lesz csomós.
11. Bár mostanában egész évben lehet kapni friss gyümölcsöket, és a citromhéj, narancshéj bármikor elérhető, azért ilyenkor, amikor szezonja van a citrusféléknek, kár eldobni mindig a héjukat. Reszeljük le (a fehér részéből ne kerüljön bele!) keverjük össze kristálycukorral és tegyük jól záródó befőttesüvegbe. Hosszú ideig eltartható így, ugyanúgy használjuk ízesítésre, mint a frisset!

Nagyjából ennyi jutott eszembe most, ha mégis eszembe jutnak még, majd pótolom!

Szalmatök

Szalmakrumplit készítettem vacsorára és hirtelen ötlettől vezérelve más zöldségeket is hámoztam, hasáboltam. Köztük sütőtököt is.

Elkészítése:
Csak egyszerűen, kb. 7x7 mm-es hasábokat vágtam és a forró olajban kisütöttem. Hamar meglettek, 10 percnél többet biztos nem sültek, de még annyi sem igazán volt. Ezt ki-ki igazíthatja attól függően, hogy mennyire sülten szereti enni. De végülis mindegy, mert a belseje úgyis puha marad. Picit édeskés, de nem erősen, bármilyen hús vagy másik zöldség mellé passzol.

Nem kell rámpirítani, tudom, hogy nem ez az egészséges ételek netovábbja, de mivel mi nem gyakran eszünk olajban sült zöldségeket, minden lelkiismeretfurdallás nélkül tesszük, amikor mégis. :)
Fotó most nem készült róla, de majd legközelebb. Addigis, képzeljetek magatok elé egy tálka aranybarnára sült szalmakrumplit, csak egy picit sárgább kiadásban: :)

EK - 2011/11

Sütőtökös krumplifasírt

Még mindig volt (van) sütőtököm. És bár nem tehetem nap, mint nap asztalra, azért igyekszem ügyesen felhasználni. Egyik este a régi, megszokott krumplifasírtot (vagy ahogy mi hívjuk: pityókásrántottát) torbóztam fel sütőtökkel. NAgyon finom lett az eredmény, készül még!



Sütőtökös krumplifasírt

Hozzávalók:
40 dkg sütőtök, 4 közepes krumpli, 1 közepes hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, zellerlevél, 1 tojásfehérje (mert ez árválkodott a hűtőben, de bőven elég is volt), 1 maréknyi zsemlemorzsa, olaj a sütéshez.
Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítottam és mindent lereszeltem a kislyukú reszelőn (talán sajtreszelőnek hívják?). Sóztam, borsoztam, beletettem az apróra vágott zellerszárat (de jó a petrezselyemzöld is), a tojásfehérjét és egy jó maréknyi prézlit, hogy beigya a krumpli által engedett levet és kézzel jól formázható massza legyen. (De akár at is meg lehet tenni, hogy a krumplit külön reszeljük és kiszorítjuk. Így kevesebb prézli kellene.) Kézzel lapos, kb. 5-6 centi átmérőjű pogácsákat formáztam és nem túl sok, de jó forró olajban kisütöttem őket. Nem szabad túl sokat sütni egyszerre, hogy az olaj ne hűljön le túlságosan. kenyérrel és citromos teával fogyasztottuk. Leányaim ketchupba is mártogatták.

Tepsis csirke

Ez volt ma az ebéd. Igaz, még csak én ettem belőle, de szerintem senkinek sem lesz kivetnivalója benne! Jaj, hogy megint alma hússal? Hát ha nem fog tetszeni Férjecskémnek, legfeljebb csak a húst eszi meg! Bár annyira összeértek az ízek (ismét), hogy semmi intenzív almás íze nincs!
Nem írok többet semmit, aki kíváncsi rá, nézze meg Alíznál a receptet. Majdnem ugyanúgy készítettem, bár a paprika kimaradt végül belőle (nem volt, majd elfelejtettem venni:P)
Alíz, köszönöm, hogy ezt is megosztottad a jónéppel, kár lenne, ha nem tudnának róla minél többen!:)



NÚ - 2019/Jún.

Az 50. olvasóm

KATA volt az ötvenedik olvasóm. Mivel - úgy tűnik - nem ír blogot (vagy csak én vagyok béna és nem találom), esetleg ír, de le van tiltva, hát csupán itt köszönöm meg neki azt, hogy bejelentkezett rendszeres olvasómként. Talán több ideje bukkant rá a naplómra, talán csak véletlenül járt ma erre, mindenképpen köszönöm neki, hogy kilépett a névtelenségből. :) Ajándékot nem küldök, csak egy virtuálisat, jelképeset: egy zeneszámot. És kitől mástól, mint kedvenc együttesemtől, az ABBÁtól. Kata, fogadd szeretettel!
De, természetesen, éppen annyira hálás vagyok minden egyes hűséges olvasómnak, a tizenhatodiknak és a harminckilencediknek egyaránt, illetve mindenkinek, aki akárcsak egyszer is valahogy, valamiért az oldalamra jutott. Nincs különbség közöttük. Mindenki épp annyira fontos, mint az első.:) Az ÖTVEN ELSŐ OLVASÓ.:D:D:D

Fogadja mindenki szeretettel ezt a dalt! Kicsit mélázós, kicsit lassú, kicsit elgondolkodtató, kicsit... karácsonyos is. :)

Almás-fahéjas rózsák

Elnevezhetnénk világjáró receptnek is, hiszen, ugyanúgy, mint anno a Napraforgókenyér, ez is megfordult már a világ sok tájékán. Én legelőször Judithnál fedeztem fel, de megnézegettem azt a linket is, ahol ő bukkant rá, illetve azokat, ahol ez az illető is rátalált. Persze, azóta sokan mások elkészítették, de most már nem fogok mindenkit belinkelni...

Tulajdonképpen nem is recept, annyira egyszerű. Csupán levelestészta, alma, cukor és fahéj kell hozzá és már készen is van a különleges sütemény. Adagokat meg lehet találni Judithnál, én duplán készítettem.

Csak néhány fázisfotóval szolgálok:






Annyit azért még leírok, mert a fotók alapján, természetes, hogy nem egyértelmű: Az almát nem nyersen használtam fel. Jól megmostam őket és héjastól félbevágtam, majd karalábévájóval a magházukat kikanyarítottam. Vékony, 1-2 mm-es szeletekre vágtam és cukorral, citromlével ízesített lobogó vízbe dobtam őket. Néhányszor átforgattam őket egy nagyobb kanál segítségével és már szedtem is ki a vízből. Max. 1-2 percet voltak benne. Először egy tálba szedtem ki és onnan mentek a papírtörlőre szikkadni, hűlni.

Gyümölcsös fahéjas csirke

Nem a legfotogénebb étel, de annál finomabb:



Egyszer egy fórumon karácsonyi ételeket ajánlgattunk egymásnak. Az egyik lány osztotta meg ezt a receptet velünk, bár ő eredetileg pulykával írta le. Nos, nekem annyira furcsa volt a fahéj benne, valahogy elképzelhetetlennek tartottam hogy a húsokat cask úgy megmártogatom benne, illetve a gyümölcs-hús kombinációval is csak éppen flörtölgettem akkoriban, de nem hagyott nyugodni a dolog. Pulykám nem volt, de volt csirkemellem; először próbaképpen két szeletből készítettem, nehogy majd ki kelljen dobnom! És mit mondjak… Én megettem, Nagy lányom (bár akkor ő volt a nagy és a kicsi is:)) gyúrta befelé, Férjecském pedig cask fanyalgott, húzta a száját neki. Ez van, sejtettem. A csirkemell többi részéből valami más készült.

Tudja a szösz, hogy múlt héten mi ütött belém és hogyan jutott eszembe az ominózus étel, de egyszerűen megkívántam. Férjecském nem volt itthon, szabad volt a pálya az elkészítéséhez, no meg éppenséggel minden volt is hozzá, ami szükséges.

Hozzávalók:
- 8 vékony szelet pulykamell (én egy csirke mellből készítettem),
- sok őrölt fahéj ()muszáj volt liszttel vegyítenem, mert cask 2 tk-lal volt,
- 20 dkg baconszalonna szeletek (nálam éppen erdélyi sonka-szeletek),
- 15 dg füstölt sajt,
- 10 dkg emmentáli vagy trappista sajt,
- tetszés szerint gyümölcsök kockára vágva: sok alma, kevés ananász, barackbefőtt, narancs /mandarin, sárgadinnye nyáron (én almát és körtét tettem most bele),
- 3 dl tejföl
- olívaolaj, só, bors
- nálam pluszban két szelet igazi szalonna

Elkészítés:
A csirkemellet felszeleteltem, kissé kipotyoltam (klopfoltam) és nagyon enyhén sóztam-borsoztam. Lisztet elkevertem fahéjjal, a keverékben jól megforgattam a hússzeleteket, majd kevés olívaolajban egy serpenyőben mindkét oldalukat fehérre sütöttem. (Tényleg cask pár pillanatig, 3-4 perc alatt megvoltam az egésszel!) Ezután egy tepsibe beleszórtam az apró kockákra vágott szalonnát és egymás mellé helyeztem a hússzeleteket. A húst beterítettem a sonkaszeletekkel ezt pedig “betakartam” a füstölt és trappista sajt lereszelt keverékével. Ráhalmoztam az apró kockára vágott almát (3 db) és a szeletelt (fagyasztott) körtét is. Az egészet leöntöttem tejföllel és a tepsi ment az előmelegített sütőbe. (Utólag vettem észre, hogy a a két sajtfélét nem kellett volna összevegyíteni, mert a trappista a tetejére járt volna, de szerintem ez semmit sem rontott rajta.) Nem fedtem le alufóliával, mert nem tartottam szükségesnek, szinte minden félig kész volt, mire bekerült a sütőbe. Nem is sütöttem sokat, kb. 25. percig volt benne, ezalatt nagyon finom szósz keletkezett a húsok-gyümölcsök körül. Hmmm… nagyon finom lett, én úgy, de úgy belaktam belőle, hogy félreállt a hasam tőle.
Végül mégiscsak úgy adódott, hogy Férjecském is hazavetődött és nem volt, mit tenni, ezt kellett elétennem. Illetve ő rakta ki maga elé, mert én már nem votlam otthon akkor. Nem szólt semmit sem róla. De másnap, amikor hazaérkeztünk a bevásárlásból és gyorsan bekapta a megmaradt kétfalatnyit, megjegyezte, hogy nem tudja, mi ez, de nagyon finom. :) Hallgattam. És megállapítottam: az ízlések változhatnak. :)

FÉL ÓRA - 2010.



Azt még elfelejtettem írni, hogy az Alíz-féle Vitamin-savanyúsággal ettem/ettük, de azóta már azzal, amit én készítettem. :)

Croissant - egyszerűen és töltelékesen

Még sosem készítettem hasonlót (csak gyerekkoromban a hájast, de azt nem én gyúrtam, én csak vágtam, töltöttem), de azt hiszem, még fogok. Már csak azért is, hogy gyakoroljam és egyszer majd az enyém is olyan legyen, mint a Gabojszáé, ahonnan én inspirálódtam, illetve a Limaráé, ahonnan meg Gabojsza ihletődött.

A receptet mindkettejük linkelt oldalán meg lehet találni, én most (főleg idő szűke miatt) nem írom le.
Betartottam Gabojsza utasításait, nem is volt gond mindaddig, amíg le nem járt a hűtőben való pihentetés. Amikor viszont már kinyújtottam a tésztagombócokat, megszórtam őket a lereszelt vajjal és ki kellett volna nyújtanom, egyszerűen nem sikerült. Illetve kinyújtottam, de az egyik tésztalap lemaradt, a másik tovább nyúlott, az egyik kifedte a másikat, a vaj a serítőmre (nyújtófámra) ragadt, szóval, kellőképpen meg voltam ijedve! Még véletlenül sem gondolhattam arra, hogy szép kör alakúra nyújtsam, úgy nyújtottam, ahogy lehetett. Végül úgy osztottam-szoroztam a dolgokat, hogy kb. arasznyi széles csíkokat tudjak vágni, ezeket pedig továbbszabdaltam háromszögekbe, így aztán mégis lehetett kifliket csavarni belőlük. :) Összesen 28 darab lett a tésztából, ebből 6 lett sima, azaz töltelék nélküli, 6-ba reszelt sajtot göngyöltem, a többibe pedig sütőtökös almás tölteléket tettem. A tésztaháromszögek szélesebbik felét megpakoltam reszelt sajttal, illetve sütőtökös –almás kulimásszal és ettől a felétől kezdtem felcsavarni. A továbbiakban ugyanúgy játam el, ahogy ajánlották. Még jó félórát kelesztettem, majd lekentem őket és 20-25 perc alatt előmelegített sütőben megsütöttem. Sokan ettünk belőlük, és bár, gondolom, vizet sem vihetnének az én példányaim elődeiknek, mind egy szálig elfogytak. Férjecském kelletlenül fogadta a hírt, miszerint ez a vacsora, nem is akart enni belőle, végül mégis győzött az éhsége és megkóstolta. Rövidesen jött a következő sajtos darabért, mert: “Te, ez jó!”:)

Sajtos:



Sütőtökös-almás töltelék
Kb. 20 dkg sütőtököt és 4 közepes almát lereszeltem (persze, hámozás, mosás után), hozzáadtam 5 ek. cukrot, 1 ek-nyi citromlevet, 1 tk. Fahéjat és vagy 3-4 ek. grízt, hogy a levét ez beigya. Jól összekavartam és ment tölteléknek a croissant-okba.

Sütőtökös-almás:

Sült krumpli "mellényben"

Ez az étel is a nagyon egyszerű és gyors kategóriába tartozik. A megszokott, már unalmas sült krumplinak az egyik legjobb változata, nem kell hozzá semmi más pluszban, mint néhány szelet császárszalonna. Lehet fogyasztani akár önálló ételként, akár köretként is. Nálunk önmagában volt és csak a többiek számára, én sima sült krumplit ettem.

Hozzávalók:
személyenként 2-3 közepes krumpli negyedelve, annyi szelet nagyon vékony szalonna, ahány negyed krumplink van, só, bors, olaj, egy fél citrom felkarikázva és 5-6 cikk fokhagyma;

Elkészítés:
A hámozott és negyedelt krumplikat egy tálban jól megsózzuk és megborsozzuk, majd mindegyiket egy-egy szelet szalonnába göngyöljük. Nem kell megtűzni, csak szorosan egymás mellé helyezni őket egy megfelelő méretű, olajjal vékonyan kikent jénaiban vagy tepsiben. Végül rászórjuk a feldarabolt fokhagymát, ráterítjük a citromkarikákat, öntünk alá egy pohárka vizet és még meglocsoljuk 1-2 ek olajjal. Alufóliával lefedve, forró sütőbe toljuk kb. félórára, majd a fóliát levéve még pirítjuk 5-10 percig.
Mi savanyú uborkával és csalamádéval ettük.

KAL - 2014.

Sült dévérkeszeg

A halat nagyon sokan szeretik, de senki sem örül, ha szálkázni kell a halhúst. Igazából úgy nem lehet egy jót enni, mert mire a következő falat a szánkba kerül, az előzőnek már elfelejtettük az ízét. Nos, nálunk ez nem szokott nagy probléma lenni, amióta Férjecském rákapott a horgászásra és Zs.-tal együtt főleg marosi halakat fogtak. A paduc a leggyakoribb közöttük, és tudvalevő, hogy inkább finom húsáról híres, mintsem a szálkamentességről. De legalább megtanultuk, hogyan kell enni az ilyen szálkás halakat és főleg hogyan lehet ezeknek az evését is élvezni.

Ezen a nyáron dévérkeszeget fogott sokat Férjecském. Nem túl nagy példányokat, csak éppen akkorákat, hogy miután levágtuk a fejüket, jó férfitenyér hosszúak maradtak. Szardíniának kissé nagyok lettek volna már, mert bár a csontok megfőttek volna, azért mégis igen csontosak ahhoz, hogy finom legyen az étel belőlük. Tehát nem volt más hátra, mint megsütni őket.

Elkészítés:
A halakat kiolvasztottam, átmostam és leitattam róluk a vizet. Megszórtam őket sóval, borssal és fokhagymaporral és hagytam állni legalább félórát. A meglévő kb. kétkanálnyi mellé még csináltam halsütő lisztkeveréket, de ezúttal, ahogy Beckzsu-nál láttam, pirospaprikát is kevertem bele. A halakat beleforgattam és forró olajban mindkét oldalukat megsütöttem. A hús egyszerűen lemállott a fővázról, az apró szálkák pedig nem voltak zavaróak. Azért a Lányok nem kaptak belőle.

EK - 2011/9

Golyóálcás túrókrém

Még mindig a házi krémtúró jegyében...

Tegnap este vacsorára készült ez a finom, habos túrókrém. A golyóformát csak azért kapta, hátha kívánatosabbá válik a Lányok előtt. Nagyobbikom jól belakmározott belőle, Kisebbikemnél viszont nem vált be a trükk. És bár jómagam csak éppen megkóstoltam, úgy gondolom, mégis kijelenthetem: finom lett a végeredmény.

Hozzávalók:
30 dkg házi krémtúró, 10 dkg szobahőmérsékletű vaj, két kisujjnyi nagyságú murok (sárgarépa) lereszelve, torma reszelve, 1 tk. apróra vágott zöldpetrezselyem, só.

Elkészítés:
A túrót a vajjal habosra kevertem, megsóztam, majd finoman belekavartam a reszelt répát és tormát (tormából ízlés szerint lehet használni, én kb. 2-3 tk.-nyit tettem bele), illetve a petrezselyemzöldet. Félóra-óráig érdemes hűtőben tárolni, hogy az ízek összeérjenek. Ha már eleve golyókat szeretnénk formázni belőle, akkor érdemes kemény krémtúrót használni hozzá.

Házi krémtúró

Már sokszor olvastam Wise Ladynél, hogy házilag szokott készíteni krémsajtot, amolyan mascarpone-félét, és gondoltam, nekem is sikerülhet. Na igen, de tejfölöm nincs mindig annyi itthon, hogy “feláldozhassam” krémsajtnak, ezért gondoltam egyet és nem tejfölt (vagy tejföl és vásárolt joghurt keverékét) csepegtettem le, hanem a sima, megalvadt tejet, aminek a tetején, természetesen, tejfölréteg is volt.

Mást sem csináltam, mint egy fehér vászonból készült szatyorba (de veszek majd direkt erre a célra valami lyukacsosabb anyagot, gézt vagy valamit) egyszerűen beleöntöttem az aludttejet és hagytam lecsepegni. Először valamivel kevesebb aludttejem volt, mint 1 l, ezért hamarabb kicsepegett és keményebb is lett ez idő alatt, mint másodszor, amikor 2 l tejet tettem oda kicsepegni. Ha még hagytam volna, természetesen, keményedett volna, de már nagyon kíváncsi voltam az eredményre.

Szóval, attól függően, hogy mennyi ideig csepegtetjük, (azért a fél nap-nap a minimum) kapunk sűrű, “görög”joghurtszerű tejterméket, abszolút krémes túrót, vagy kemény, akár szeletelhető krémtúrót is (nekem ilyen volt az első adag).

Ezt a készítményt még nem próbáltam süteményekben, krémekben, de biztos megállja a helyét és nagyon finomak lennének vele a dolgok. Persze, az eddigi túró, amit készíteni szoktam is finom, de másabb, darabosabb. Végülis, gondolom, attól függően, hogy mihez szükséges, fogok majd sima túrót vagy krémtúrót készíteni. :)

Tejautomata

Nagy volt a meglepődésem, amikor pénteken egy tejautomatával mentem szembe a városban. Nemrég hallottam először ilyesmiről, amikor néhány gasztroblogger megírta, hogy a közelükben (piacokon, üzletekben) friss házi tejet vásárolhatnak ... tejautomatából. Nem mintha nekem nem lenne hol venni, mert mi is friss házi tejet fogyasztunk, de azért kicsit sajnáltam magunkat, hoyg ide mindig minden oylan későn érkezik meg, egy körrel mindig le vagyunk maradva. Amikor Wise Ladynél olvastam róla, szóvá is tettem, hogy nem tudom, mikor modernizálódunk ennyire és tessék, azt hiszem, egy hét sem telt el a szóvátétel óta és máris felfedeztem egyet.

Igenám, de, mint kiderült, én vagyok az, aki nagyon le vagyok maradva az eseményekkel, mert már júliusban megjelent egy tejautomata az egyik városi piacon.
Amikor elújságoltam a férjemnek, csomó kérdése volt, honnan lehet tudni biztosan, hoyg igazi házitej, ki teszi oda, honnan lehet tudni, hogy valóban friss, mikor töltik fel, egyszóval, nagyon kételkedett benne. Végül a Népújságban találtam egy cikket, amiben sok kérdésünkre (mert, persze, mindezek az én fejemben is megfordultak, csak én nem vagyok ekkora hitetlentamás és sejtettem, hogy mindennek megvan a logikus és jó megoldása) választ kaptunk.

Mindenesetre, ezen automaták által a városiak is hozzájuthatnak igazi tejhez, elfogadható áron: 2,5 lej egy l tej (nekem is ennyiért hozza a néni). Hatalmas előrelépés szerintem mind a természetesség irányába, mind pedig a teheneket tartó gazdák életében, hiszen így méltóbb áron tudják értékesíteni a tejet. Az mégiscsak csúfság, hogy ha a csarnokba adják a tejet, 50-60 banit (31-37 ft.) kapnak literéért.

A baj csak annyi, hogy nem minden tehenesgazdának telik tejautomatára.

Mindentbele-krém

Csak azért ez a neve, mert tényleg, mindent tettem bele, ami volt otthon, és úgy gondoltam, hogy talál is bele. Az ötlet magját Alíz adta, amikor a zsidó tojást említette, de én nem is ettem olyat eddig, nem is ismertem. No, de igazából nem mondta el a receptjét (vagy én voltam túlságosan figyelmetlen), ezért ismét, mint annyiszor, a fantáziámra bíztam magam. És persze, nem is az volt a célom, hogy zsidó tojást készítsek.:)

Hozzávalók:
6 tojás, 20-25 dkg krémtúró (vagy krémsajt), 5 dkg reszelt füstölt sajt, 1,5 dl olaj, 2 tk. mustár, hagyma, só, bors, esetleg néhány kanál tejföl.

Elkészítés:
5 tojást keményre főztem kb. 7 perc alatt. A másik tojás sárgájából a mustárral, sóval és az olajjal kemény majonézt készítettem. A majonézbe belemorzsoltam a házi krémtúrót (részletes leírás Wise Ladynél, de majd írok néhány sort én is róla, mert nem éppen úgy csináltam)- persze, vásárolttal is készülhet, és kézi mixerrel jó habosra kevertem. Ezután lereszeltem a meghámozott tojásokat és a füstölt sajtot (kislyukú reszelőn), nagyon apróra vágtam egy fél kicsi hagymát (ennek mérete mindenki ízlésétől és gyomrától függ) és az egészet lazán a majonézes túróhoz kevertem. Sóztam még, borsoztam és két kanál tejföllel egy kicsit hígítottam az állagán.
Magvas barna kenyérre kenve, Alíz isteni vitaminos savanyúságával ettük, amiből együltünkben elfogyasztottunk majdnem egy fél üveggel. Ha a savanyúság nem lett volna annyira aromás, intenzív ízű, akkor a kence talán megbírt volna némi reszelt fokhagymát, de méginkább tormát. Egy csésze forró tea is kitűnő kísérője lehet. A lányok azt kaptak mellé.:)

Zöldséges-húsos töltött gomba

Hozzávalók:
kb. 15 db. közepes (de inkább a nagy felé ütő) csiperkegomba, 1 szál murok (sárgarépa), 1 kisebb petrezselyemgyökér, 1 szelet zeller, 2 marék zöldborsó, 1 kisebb hagyma, 20 dkg darálthús, 2-3 szelet sonka (füstölt tarja), só, bors, pici olaj, 2 nagy ek. tejföl, 1 tojás, 15 dkg reszelt sajt.

Elkészítés:
A töltelékkel kezdjük. Ugyanúgy indítottam, mint a húsgombóclevest: a zöldségeket apróra vágtam és kevés olajon dinsztelni kezdtem őket. Rádobtam a fagyasztott zöldborsót is. Állandóan kavargattam, nehogy megégjenek. Pár perc múlva hozzájuk adtam a darálthúst is, amivel együtt tovább pároltam. Egy-egy kevés vizet is öntöttem alá, mindig pótoltam, ami elfőtt mindaddig, amíg a zöldségek megpuhultak. Ekkor beletettem az apró kockákra vágott sonkát is, félrevettem a lángról, elkevertem a tejföllel és az egész tojással, végül sóztam és borsoztam még egy keveset. A gombákat folyóvíz alatt gyorsan átmostam, a szárukat kitörtem (bele lehetett volna vágni a zöldséges keverékbe, de már késő volt) és pár percre leborítottam őket, hoyg lefolyjona fölösleges víz. Végül olajjal vékonyan kikent tepsibe fektettem őket, üregükkel, természetesen, felfelé, megszórtam sóval és mindegyiket megtöltöttem töltelékkel. Kb. 15 percre betettem őket a forró sütőbe, majd kivettem és a tetejüket bőven megszórtam reszelt sajttal. Visszatettem, hogy a sajt megolvadjon, de ekkor a lángot már elzártam. Mi csak egyszerűen friss káposztasalátával ettük, de ha valakit nem érdekel a szétválasztás, természetesen, eheti párolt rizzsel, krumplipürével, vagy amivel óhajtja. :)

Húsgombócleves

Hozzávalók:
3 szál murok (sárgarépa), 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kisebb zeller (vagy egy szelet egy nagyobból), 2 közepes hagyma, 50 dkg darálthús, só, bors, 3 cikk fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 tojás(sárgája), zöldfűszer, ízlés szerint ecet/citromlé, olaj. Illetve ezeken kívül még járhat bele bármilyen zöldség, ami van otthon vagy szereti a család, nem számít. Én ezúttal csak a fent említetteket tettem bele.

Elkészítés:
A zöldségeket meghámoztam és apró kockákra vágtam. 2 ek. olajat felforrósítottam, ezen dinszteltem egy keveset a murkot, amíg kiengedte a színezőanyagát. Aztán rádobtam a petrezselymet és zellert, végül a hagymát is, de ezeket már csak átforgattam a forró répával, öntöttem is fel vízzel. Hagytam főni és a húsgombócokat már csak akkor tettem bele a levesbe, amikor a zöldségek majdnem készen voltak. Most segítségem is volt, mert a gombócmasszát Alíz állította össze. A húst sózta, borsozta, fokhagymázta és olajos kézzel ügyes gombócokat formázott belőle. Csak amikor már beledobtam őket a levesbe, kérdeztem meg, hogy tojást tett-e bele, de a válasz nemleges volt. És hozzátette, hogy nem is kellett, mert nem főnek szét. És valóban, nem főttek szét. Most is tanultam valamit. :) Azért, ha valaki mégis fél ettől, akkor a tojásfehérjét nyugodtan beleteheti.
Kb. 10 percig főztem még a levest a gombócokkal együtt, majd legíroztam a tojássárgájával elkevert tejföllel. Mindezt csak miután már félrevettem a tűzről, hogy a tojás ne csapódjon ki. Utánaízesítettem sóval és ekkor lehet még savanyítani is, ha kell (nekem a tejföl eléggé megsavanyította), illetve megszórtam tavaszi fűszerkeverékkel, de bármilyen zöldfűszerrel meg lehet szórni.

EK - 2010/11

EGBT – azaz I. Erdélyi Gasztroblogger Találkozó – miniben

Ha teljesen hű akarok maradni a valósághoz, akkor le kell írnom, hogy tulajdonképpen nem ez volt az első alkalom, amikor erdélyi gasztrobloggerek találkoztak, mert már augusztusban volt egy találkám Andicival, illetve, lehet, hogy a székely lányok is összeültek már egy kis traccspartira, de az első, teljesen előre kieszelt és megszervezett talákozónak ezt a mostanit tekintem. Azért muszáj a mini jelzőt is használnom, hiszen csak ketten jöttünk össze, Alíz és én, nálam.

Mivel, néhány emberkével egyeztetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy idén már nem sikerül összehozni egy nagyobbszabású összeruccanást, úgy gondoltuk, használjuk ki az adódó lehetőségeket és külön-külön, mikor ki tud-alapon szervezzünk ezt-azt. Így aztán természetes volt, hogy amikor Alíz – más ügyei miatt – Vásárhelyre látogat, akkor találkozunk is. Mivel pedig a logika leginkább ezt a változatot támasztotta alá, itthon látogatott meg. Igaz, azért volt beülés is valahová, egy kávé és még egy kis beszélgetés erejéig, de ez teljesen véletlenül alakult így.

Én nagy izgalommal vártam a tegnapot, és amilyen idejében kezdtem el tervezgetni és gondolkodni azon, mivel várjam Alízt, éppolyan későn sikerült dönteni. És bár azt mondta, hogy nem számít mit főzök, azért igyekeztem, hogy a szétválasztás alapelveit is betartsam. Tényleg sokat agyaltam, hogy akkor mi kerüljön az asztalra, milyen napba legyen beleillő, végül mégis úgy döntöttem, hogy a húsnapot választom, mert egy vendéget mégis húsos étellel illik várni mifelénk. Főleg egy olyan vendéget, aki első alkalommal jár nálunk. A levest illetően hamar döntöttem aztán, húsgombóclevest terveztem, de a második fogással megint gondom volt. Zita szomszédasszonyom segített ki, amikor elmesélte mit készített nemrég az édesanyja. A receptet egy kicsit továbbfejlesztettem, került még bele ez-az, hiszen ahogy felvetette a dolgot, máris beindultak a fogaskerekek, és úgy született aztán a zöldséges-húsos töltött gomba. Én úgy érzem, az ebéd finomra sikerült, a vendégek (mert végül ketten voltak az unokaöccsével) is dicsérték és főleg ették:), de még ennél is jobban örülök annak, hogy tényleg tudtunk találkozni, hogy megismerkedtünk, hogy egy jót beszélgethettünk (bár, ha az egész nap rendelkezésünkre állt volna, úgyis kevés lett volna) és további közös terveken is “dolgozhattunk”.

Nem utolsó sorban pedig, hogy boldog tulajdonosa lehettem Alíz frissen megjelent könyvének, illetve megkóstolhattam/hatok néhány finomságot, amik fakanálforgatásának eredményei. Már most tanúsíthatom, hogy vitamindús savanyúsága isteni, alig tudtam abbahagyni az evését vacsorakor, és biztos vagyok benne, hogy a másik savanyúság-féle különlegességet, illetve a málnakocsonyát is, amivel megajándékozott, csakis szuperlativuszokkal méltathatnám.

Mi ketten, már a kávézóban:

Prézlis és sajtmártásos karfiol

A két étel nem egyszerre készült, sőt, legalább három hónap különbséggel, de gondoltam egy kalap alá veszem őket.

Prézlis karfiol

Ez az egyik legklasszikusabb karfiolból készített étel errefelé, sokan nem is szoktak vagy nem is tudnak mást főzni belőle. Azért becsületükre legyen, hogy egy nagyon könnyű, nagyon ízletes és meglehetősen gyors és egészséges étel.

Hozzávalók (2-3 személyre): 1 fej karfiol, só, olaj, 3-4 ek. zsemlemorzsa, 2 dl tejföl

Elkészítés: A karfiolt sós vízben puhára pároljuk, de vigyázzunk, hogy ne főjön szét, inkább kicsit roppanós maradjon. Amióta megvan a párolóm karfiolhoz, brokkolihoz mindig azt használom, így nagyon szépen meg lehet őket párolni, anélkül, hogy szétfőnének, illetve szétmorzsolódnának. Amíg puhul a karfiol, kevés olajon aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát. Amikor kész a karfiol (ha vízben főtt, leszűrjük)a rózsák felét beletesszük egy tűzálló tálba, esetleg még sózzuk egy keveset, rászórjuk a pirított morzsa felét és meglocsoljuk a pici sóval elkevert tejföl felével. A rétegezést megcsináljuk a maradékkal is, végül pedig forró sütőben 10-15 percig még összesütjük az egészet. Mikróban is lehet, 2-3 perc ott bőven elég neki. Friss salátával, de önmagában is lehet enni.

EK - 2011/11




Sajtmártásos karfiol

Nemrég egy internetes ismerősöm ajánlotta ezt az ételt, amit a lánya kimondottan kedvel. Az én lányaimnak is ízlett!

Hozzávalók (2-3 személyre): 1 fej karfiol, 1 ek. liszt, 1-2 ek. olaj vagy 5 dkg vaj, 2 dl tej, 10 dkg reszelt sajt, só, petrezselyemzöld

Elkészítés: A karfiolt sós vízben megpároljuk. Addig elkészítjük a sajtos besamelt. A vajat felolvasztjuk avgy az olajat hevítjük, beleszórjuk a lisztet és elkeverjük. Nem pirítjuk meg. Felöntjük 2 dl hideg tejjel és állandóan kavargatva, lassú tűznél hagyjuk besűrűsödni. Ekkor beleszórjuk a sajtot (lehet füstölt is, hogy markánsabb legyen az íze), ha kell, még sózzuk, meg is borsozhatjuk és megszórjuk petrezselyemzölddel. Még hagyjuk egyet-kettőt lobbanni és félre is vesszük a lángról. A karfiolrózsákat tálba helyezzük és leöntjük a sajtmártással. Megszórhatjuk még egy kevés sajttal, pl. parmezánnal és úgy toljuk sütőbe (mikróba )néhány percre. Lehet enni főtt tésztafélével, de önmagában is finom.

Mártás puliszkával

Mifelénk a mártás egy bizonyos étel. Persze, a különféle szószokat is illetjük így, de ha azt mondom: mártást készítek puliszkával, akkor mindenki tudja, hogy arról a húsos-tejfölös-mártásos ételről van szó, amiről most fogok írni. Igaz, szerintem mindenki ismeri, csak lehet, hogy nem így hívja és nem biztos, hogy puliszkával szokás enni mindenkinél.

Mártás puliszkával

Hozzávalók: hús, hagyma, pirospaprika, olaj, só, bors, liszt, tej vagy tejföl, esetleg citromlé, petrezselyemzöld

Elkészítés
Bármilyen húsból lehet készíteni, akár csontosból is. Sőt, ha csirkéből készül, nem is lehet másképp. :) A feldarabolt húsból, hagymából, pirospaprikából egyszerű pörköltet készítünk, sóval, borssal fűszerezzük és a húst puhára pároljuk. Amikor puha, akkor 1-2 ek. lisztből (attól függ, hogy sok vagy kevés mártást szeretnénk a húson) és tejből vagy tejfölből (de bármiylen más savanyított tejtermékből is lehet) eresztéket készítünk és behabarjuk vele a pörköltet. Ha túl sűrű lenne, további tejjel vagy vízzel lehet hígítani. Megkóstoljuk, és ha szükséges még sózzuk, illetve kevés citromlével tehetjük pikánsabbá. Megszórjuk petrezselyemzölddel és puliszkával tálaljuk. Mellé bármilyen friss salátát vagy savanyúságot lehet enni.
Ha pörköltet készítek és megmarad belőle, következő napra általában mártást teszek az asztalra, mert a maradékot felszaporítom a habarással és így elegendő még egy evésre.:)

Zsíroskenyér

Nem kell nevetni!!!
Nem egy recept, valóban, de hátha van, aki szereti és így még nem ismeri. Nálunk évente egyszer-kétszer ha sorra kerül, de olyankor szörnyen jólesik. Ezt csak úgy, hirtelen felindulásból gyártottam, amikor amúgyis pirítós készült a leveshez, de Nagyobbikom az utolsó morzsát is eltüntette belőle!

Ropogós zsíroskenyér

A kenyérszeletet megpirítottam és azon forrón bedörzsöltem egy cikk fokhagymával, illetve rákentem egy tk-nyi disznózsírt. Ezután már csak sóztam és megszórtam pirospaprikával. Rögtön fogyasztani kell, mert így, frissen a legfinomabb. Vajjal is meg lehet ejteni.

Sütőtökkrémleves

Bár már tettem fel egyszer sütőtökkrémlevest, de akkor nem készült fotó róla.

Most is szinte ugyanúgy készítettem, legalábbis a hozzávalók ugyanazok voltak, kivéve a fokhagymát, illetve most pluszban tettem hozzá 1 tk. curryport.



Currys sütőtökkrémleves

Két veres hagymát (lilahagyma) felcsíkoztam és egy kanál olajon megdinszteltem. Rádobtam a darabolt zellert, azt is átforgattam a forró olajos hagymán, megszórtam a curryval, majd felöntöttem vízzel. Kb. 5 percnyi fővés után rádobtam a nagyobb darabokra vágott sütőtököt is és még kb. negyedórát főztem, amíg minden jól megpuhult. A levét egyelőre leöntöttem, a zöldségeket pürésítettem, majd 1 dl tejfölhöz kicsinként kevertem a forró levesből, végül hozzáöntöttem a leveshez. A leöntött lével a kívánt sűrűségűre hígítottam, újraforraltam és megszórtam friss zellerzölddel. A család pirított kenyérkockákat kapott mellé betétként, én néhány szem sózott, pörkölt napraforgómagot szórtam bele. Hmmm, nagyon finom volt. Ma is valami sütőtököset tervezek, de még nem tudom, mit.

EK - 2010/10



90 naposban, pszichowellness-ben zöldségnapi étel.

Mézesmázas újra

Heves ellenkezést váltott ki azon ötletem, hogy a kiolvasztott disznóhúsból csak amolyan natúr szeleteket süssek. "Inkább csinálj olyan tojás nélküli bécsit!" - javasolta "precízen" Férjecském, én meg csak néztem. Aztán még hozzátette: "Tudod, olyat, amit nemrég csináltál, szezámmaggal, húscsíkokból." Na, így már az én nyelvemen lett mondva. És már fogtam is neki szeletelni, csíkozni, pácolni. Aztán angolóra után pedig kavarni, kisütni.

Nem írom le, hogyan készült, hiszen néhány nappal ezelőtt került fel az eredeti recept, ami, természetesen, csirkéből van, illetve Duendénél lehet olvasni a még eredetibb leírást, hiszen én is tőle puskáztam!:)

A fűszerezés és az eljárások is ugyanazok voltak, egyedül a massza kikeverését oldottam meg ezúttal valamivel praktikusabban, ugyanis múltkor kissé nehezen indult a liszt és a keményítő együttes kikeverése. A víz egy részével elkevertem a keményítőt és a lisztet csak ezután adtam hozzá és kevertem bele a többi vizet. JAj és még annyit tettem most, hogy a húst megszórtam egy csapott ek. liszttel és összekavartam, mielőtt a masszába mártottam volna. Bár, őszintén, nem vettem észre, hogy most jobban tapadt volna tőle a kéreg a húsra, szóval, meglehet, fölöseges is volt!:)

Fotó most nem készült, de ezúttal Nagyobbikom is evett belőle (múltkor oviban volt és a meghagytt darabokból nem kért), és amikor megpakoltam (újra) a tányérját, azt mondta: mind megeszem, senkinek sem adok belőle. Végül mégis maradt pár csík, de amúgyis degeszre ette magát belőle. Csak egyszerűen kenyérrel és csalamádéval (az egyes) ettük.

Pizzalabdák - VKF! XXIX.

Tudom, tudom, hogy igazából már lejárt a határidő, de ha már elkészítettem, felteszem és a VKF!-re szánom, mert ezen alkalomból gördült ki a fejemből az ötlet!
És azt is tudom, hogy már több mindennel jelentkeztem (itt, itt és itt), de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valami önállóan fogyasztható, sós gombóccal is kellene nevezni. Így aztán, amikor eldöntöttem, hogy vasárnap pizzát eszünk ebédre, már a gombócötletem is megszületett!



Rendesen, pizzakészítésnek fogtam hozzá. Tésztát gyúrtam, majd szószt készítettem, sonkát daraboltam, sajtot reszeltem.

A pizzatésztám a szokásos volt: 30 ek (kb. 60 dkg) liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 2,5-3 dl langyos víz, 3-4 ek. olaj. A cukrot beleszórtam, az élesztőt pedig belemorzsoltam a langyos víz felébe, majd a liszthez öntöttem, amibe előzőleg beletettem a sót is. Elkevertem, majd a többi vizet is kicsinként hozzáadva, jó rugalmas tésztát gyúrtam. Hagytam jó duplájára kelni (kb. egy órát szoktam, de picivel több volt most), majd lisztes deszkára borítva még egyszer átgyúrtam. A labdát kettévágtam. Felét kinyújtottam és abból készült a pizza, a másik feléből pedig a pizzalabdákat sütöttem.

A fele tésztát kb. 4-5 cm-es átmérőjű hengerré formáztam (azért nem kell szalagméterest használni hozzá:P) és kb. háromujjnyi darabokra vágtam. Végülis egszerűbb, ha úgy írom, hogy a fele tésztát hatfelé osztottam. A tésztadarabokat kézzel kilaposítottam amennyire csak lehetett (vigyázni, hogy egyenletes legyen, ne szakadozzon ki), majd 1 ek-nyi tölteléket tettem bele és óvatosan, hogy a töltelék ne kenje össze kívül is a tésztát, összefogtam a széleket, jól "összeragasztottam" és ezzel a felükkel lefelé sütőpapíros tepsibe helyeztem őket tisztes távolságra egymástól, hogy majd ne ragadjanak össze. Végül a tetejüket megkentem tojásfehérjével (ez maradt előző napról a csokis golyók sütése által) és megszórtam szezámmaggal. Az előmelegített sütőben, de közepes lángon világos-aranybarnára sütöttem őket. (Sajnos, az időt megint nem tudom, de mivel a fokot sem tudnám megmondani, így ez is mellékes. Azért, ha az aljukat megkopogtatjuk, amolyan kongó hangot kell hallanunk, ha megsültek. :))




Nagyon finomak lettek, el tudom képzelni, akár iskolai vagy munkahelyi uzsonnának is, mindenesetre, nem a megszokott (vagy már megunt) szendvics lenne!

És akkor a töltelék:
Ezzel is könnyű dolgom volt, mert felhasználtam hozzá a nemrég eltett zöldségketchupomat, a "Ketchup" 2.-t. De enélkül is meg lehet csinálni, csak némi friss zöldségre lesz akkor szükség és egy egérfarkincányival több időre. De amíg kel a tészta, bőven van idő rá. Leírom a magam, gyorsított változatát, végül pedig a lassúbbikat is.

Két hatalmas gombát megmostam és felszeleteltem, két-három kanál olajon megdinszteltem. Amikor már a levét is elfőtte, hozzáöntöttem egy üveg zöldségketchupot, még sóztam, megszórtam icipici szárított oregánóval és szárított csomborral (borsikafű) (a ketchupom meglehetősen fűszeres, ezért nem kellett több ízesítő) és felöntöttem kb. 1 dl paradicsomlé és 1 dl víz keverékével. Jól összekevertem és kis lángon hagytam rotyogni, amíg a levét jól elfőtte. Időnként megkavartam. A normál pizzára ezt kentem, majd megszórtam a sonkakockákkal és a reszelt sajttal. A labdákhoz viszont a sonkát és sajtot belekevertem a szószba és úgy töltöttem meg a tésztát.

Ha nincs zöldségketchupunk, akkor készíthetünk frissen is egyet. Hagymát, murkot (sárgarépát), zellert, petrezselyemgyökeret, paprikát vágunk apró kockákra és megpároljuk. Paradicsomlevet öntünk hozzá, ízesítjük fokhagymával, ízlés szerinti fűszerekkel és még rotyogtatjuk egy keveset. Ugyanúgy használható, mint az eltett. :)

EK - 2012/6