2009. június 4., csütörtök

Napraforgó-kenyér




Teljesen megfertőzött a vírus. A köhögős-orrfolyós is, persze, de az kismiska a másikhoz képest. Az egyszerűség kedvéért elnevezem Napraforgó-vírusnak, amit jártomban-keltemben Max konyháján szedtem össze. Ha valaki benéz oda, rögtön érteni fogja, miről beszélek, így hát csak annyira szaporítanám tovább a szót, hogy néhány dolgot a konkrét kreációval kapcsolatban leírjak.

A kenyérke tésztáját nem a Max receptje szerint készítettem, hanem úgy, ahogy Gourmandine-nál láttam, illetve Minjánál, akitől ő is a receptet átvette. Mivel viszont nem magyar oldalak ezek, leírom én is, hogyan készült.

Hozzávalók:
- 70 dkg liszt
- 250 ml tej
- 125 ml olaj
- 2 tojás
- 4 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 2 tk. só

Továbbá:
- 70-80 g olvasztott vaj a kenéshez (100-at ír, de nekem is maradt belőle)
- 1 tojássárgája
- 30 ml tej
- szezámmag
- lenmag (de ezeken kívül bármit lehet, én a lenmagot pl. köménnyel vegyítettem)

Én kézzel dagasztottam a tésztát (azaz végül Anyu kényszerült rá, hogy meggyúrja, mert Kisebbikem csak engem akart) és így a hagyományos sorrendben tettem bele a dolgokat. A langyos tejben feloldottam a cukrot, majd belemorzsoltam a friss élesztőt és amíg a többi hozzávalót előkészítettem, ez szépen felfutott. Egy tálba tettem a lisztet és rászórtam a sót. A két tojást felvertem, a liszt közepébe tettem és eldolgoztam kevés liszttel. Végül hozzáadtam az élesztős tejet, amennyire lehetett összekavartam, és ezután, az olajat kicsinként töltögetve Anyu kemény tésztát dagasztott belőle. Az eredeti receptben 25-30 perc dagasztást írt, de ennyi nem kellett neki, jó negyedóra alatt már gyönyörű sima volt a tészta és nem ragadt semmihez. Letakartam és kb. 1 órát kelesztettem, míg duplájára kelt.

Formázásig Kisebbikem szerencsére elaludt, így nyugodtan történhetett a dolog, hacsak Nagyobbikom gyurmázni akaró (persze, a tésztával) ostromait nem tekintem zavaró körülménynek. Nem aprózom túlságosan el a leírást, egyrészt mert az idő is szorít, másrészt pedig a már említett oldalakon minden szépen, gyönyörűen és érthetően le van írva, be van mutatva. Azért néhány sikerültebb fázisfotót is mutatok.
A tésztát kettőbe osztottam (én nem méregettem, inkább csak szemre csináltam, de a pontosság kedvéért mérni is lehet), majd az egyik felét 5 részre, a másikat 6 részre daraboltam. A 6 rész közül az egyiket félretettem.

A nagyobbik darabokat rendre, kb. 22 centis körökre nyújtottam. Egy 26 centis tortaforma aljára sütőpapírt terítettem és erre helyeztem az első kört, majd miután olvasztott vajjal megkentem,



jött a következő kör, vaj, kör és vaj, mígnem az ötödik lapocskát kissé nagyobbra nyújtva, ráterítettem a többire úgy, hogy az oldalait is fedje.



Végül bevagdostam és a szirmokat kifele hajlítottam a képen látható módon.




A kisebb darabokból kb. 14 centis köröket nyújtottam és ugyanúgy jártam el, mint a nagyobbakkal.



Végül belehelyeztem az első sziromréteg közepébe.



Ezt is bevagdostam, de úgy, hogy a szirmai a meglévők közé „nyíljanak”. Ezután a félretett kis cipót a közepébe helyeztem és még egy félórára félretettem kelni.



Amikor a hézagok már szépen kiteltek, a „virágot” megkentem a tojássárgája és a tej keverékével, majd megszórtam a magvakkal: a szirmokat szezámmaggal, a belső cipót pedig len- és köménymag keverékével.




A tésztát a tortaforma aljával együtt, természetesen, egy tepsibe helyeztem, letakartam egy darab sütőpapírral és előmelegített sütőbe tettem. Az első tíz percben 3-as fokozaton sütöttem (a receptben 200 fokot ír), majd visszavettem 2-esre (180 fok) de mivel úgy gondoltam, hogy még így is túl gyorsan sül, végül 1-esen sütöttem készre. Az utolsó 5 percben pedig rápirítottam felülről, hogy szép piros legyen a teteje is. (Előrelátóan, éppen ezért ejtettem meg a dolgot Anyunál, mert az én sütőm nem ennyire kezelhető, és nem szerettem volna, ha nem lesz szép a végeredmény.)



És bizony, elégedett voltam a végeredménnyel, mert nemcsak a látvány, de az íze is mennyei volt. Tulajdonképpen inkább egy sós kalács lett, mintsem kenyér, de nagyon-nagyon finom. Vacsorára ettük pástétommal és paradicsommal. Hmmmmmmm.

UI. Bátran hozzá lehet fogni, van munka vele, az igaz, de nem nehéz. Valóban, az a leghosszasabb része, amíg a lapokat kinyújtjuk. A vagdosás, hajtogatás már egyszerű. Az eredmény pedig kárpótol az összes munkáért!

27 megjegyzés:

max írta...

Gratulálok, nagyon szép lett, ugye hogy nem is nehéz?

3 kislány, én meg egy férj írta...

Edith, egyszer azt álmodtad, hogy találkoztunk. Egyszer tudom, találkozunk. Ha így lesz, a koccintás mellett egy ilyen csodára is bejelentkezem. :-))

sedith írta...

Max, köszi!:) És tényleg nem volt nehéz!

sedith írta...

Ágnes, ezt megbeszéltük!;) Ti hozzátok a bort?;):)

Kati írta...

Ez gyönyörű!!!

gabojsza írta...

Hűha, mester, eláll a szavam!...Gratulálok, gyönyörű lett!:-)))

sedith írta...

Kati, köszönöm!

sedith írta...

Gabojsza, neked is köszönöm :), de a "mester"-ségtől messze állok. Neked ez szerintem sokkal hamarabb és még szebben összejönne!

KataKonyha írta...

Edit, ez gyönyörű!!!! És annyira jó, hogy végigkövetted. Minél hamarabb ki is próbálom, mert lesz egy alkalom, ahová tuti ezt kell megsüssem;)

Wise Lady írta...

Nahát, ez igen! Követni foglak!
Légy szíves áruld el, hogyan szeleteled és mivel eszitek?

sedith írta...

Kata, én inkább kipróbáltam így előre, hogy majd amikor jön az "alkalom", ne egyből élesben kelljen.:)

sedith írta...

Wise Lady, hogy mivel ettük, el is árultam már (pástétom és paradicsom), de szerintem bármivel lehet enni, ami kenyérrel ehető. Sőt, lekvárral is biztos finom lett volna, mert nem annyira sós, csak mint egy kenyér.
Hát a szeletelés az itt nem megy. Mi, őszintén, tördeltük a szirmokat és a felső sültebb rétegeket csak úgy ropogtattuk, a belsejére pedig kenegettük, hol falatonként, hol nagyobb darabonként a pástétomot. De jó éles késsel biztos, hoyg lehet szeletelni is. De ez legyen a legkisebb gond! HA már megvan az ennivealó, valahoyg biztos elfogy!;)

duende írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz: mester! Gyönyörű, Edit! Hihetetlen ügyes vagy, teljesen elájultam! Ezt nekem is kell! majd valamilyen ünnepre megcsinálom!

Egyszerűen csodás!


Kész.

Padlót fogtam, törlést kérek. gyönyörű. :))))

Ottis írta...

Szép lott, nagyon!Gratula!

sedith írta...

Duende, rajta! Akkor te is mester leszel!;):) És majd meg fogod látni, hoyg milyen egyszerű!:) És köszönöm.:)

sedith írta...

Ottis, neked is köszönöm.:)

Iulia's Gourmandine írta...

Draga Sedith, ti-a iesit minunat painica!! Felicitarile mele, esti o adevarata maestra!! Ai un blog plin de retete minunate, cat de curand voi incarca si eu cateva dintre ele. Te pup si te mai astept in vizita pe site-ul meu!! Salutari din Deva!
Iulia :)

sedith írta...

Iulia, ma bucur si iti multumesc ca m-ai vizitat! Esti a treia care ma numeste maestra, candcolo sunt departe de a fi asa ceva. Am primit atatea cuvinte frumoase si laude datorita painii, ca simt, ca nici nu le merit. Stii ce? Iti trimit tie jumatate!;):)
Fii sigura ca am sa mai trec pe la tine, fiindca ce am vazut acolo, nu este ceva obisnuit. Sau mai bine zis, si o mancare obisnuita de zi cu zi, se schimba si capata alta definitie in bucataria ta.
Ma simt onorata ca ai de gand sa incerci vreuna din retetele mele. Daca ai nevoie de ajutor la traducere sau ai alte nelamuriri te ajut cu placere.

Sper sa mai tinem legatura si de-acum inainte!

De altfel: lucrezi in domeniul gastronomic sau gatitul (si fotografiatul) este doar un hobbi?
Cu drag, Edith

Edit írta...

Ugyes vagy! Nagyon szep lett!
En vagyok az a bizonyos Edit, Kolozsvarrol...

sedith írta...

Szia, Edit!:)
Szóval, ha jól gondolom, te vagy az, aki Maxnak a "fülest" adta a napraforgó-kenyérről, és az, aki egyszer nekem is kommentelt a lányom kiütései kapcsán! Jól gondolom?:)
Köszönöm a dicséretet! Én viszont köszönöm, hyog elindítottad ezt a "lavinát"!:D

Edit írta...

Szia,
mindezekert en vagyok a "hibas". :)
Nagyon tetszik a blogod, szivesen latogatlak, csak nem vagyok tul "beszedes"!

sedith írta...

Semmi baj, Edit,gyere máskor is.:) Aztán ha kedvet kapsz, még billentyűzetet is ragadj, néha!
Puszi

pazsu írta...

Szia Sedith!

Gyönyörű napraforgót készítettél, gratulálok csodásan néz ki
gesztenye

Enikő írta...

szia Edit!

Remélem megismersz.Most találtam rá az oldalra és éhes is lettem így elnézegetve a recepteket.Megkostoltam volna a napraforgó kenyeret,tudtam,hogy ügyi vagy,de a két lány mellett,hogy ennyi időt szánsz,a konyhaművészetnek.Gratulálok,remélem a férjed mindezt értékelni tudja.Puszi Enikő

sedith írta...

Pazsu, köszönöm neked is!:)

Enikő, csak gondolom, ki vagy, de majd kiderítjük!;) Gyere máskor is! Szerencsére, a férjem szeret enni, és a pocakja igazán értékeli a főztömet! Igaz, van, amit nem szívesen eszik, de azt igyekszem inkább oylankor készíeni, amikor nincs itthon, illetve valami kedvenccel kárpótolni érte!:)
Puszi

Jutka írta...

Csodálatos, még el kell olvassan komolyabban, hogyan is készíted
üdv. Jutka

Judit írta...

Szia Edith!

Szilvi (Négy a lány) blogjáról keveredtem hozzád, egy ideje nézegetem a receptjeidet, fantasztikusakat alkotsz, gratulálok!
Ezúttal jelzem, hogy ezt a receptedet én is kipróbáltam (kicsit túlnyújtottam, legközelebb kisebbre szabom a köröket), de így is hatalmas sikere volt! Feltettem a blogomra a linket ehhez a recepthez utólagos engedelmeddel. (remélem nem gond)
Köszönöm, szép napot, további jó sütés-főzést!

2009. június 4., csütörtök

Napraforgó-kenyér

Bejegyezte: sedith dátum: 10:46



Teljesen megfertőzött a vírus. A köhögős-orrfolyós is, persze, de az kismiska a másikhoz képest. Az egyszerűség kedvéért elnevezem Napraforgó-vírusnak, amit jártomban-keltemben Max konyháján szedtem össze. Ha valaki benéz oda, rögtön érteni fogja, miről beszélek, így hát csak annyira szaporítanám tovább a szót, hogy néhány dolgot a konkrét kreációval kapcsolatban leírjak.

A kenyérke tésztáját nem a Max receptje szerint készítettem, hanem úgy, ahogy Gourmandine-nál láttam, illetve Minjánál, akitől ő is a receptet átvette. Mivel viszont nem magyar oldalak ezek, leírom én is, hogyan készült.

Hozzávalók:
- 70 dkg liszt
- 250 ml tej
- 125 ml olaj
- 2 tojás
- 4 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 2 tk. só

Továbbá:
- 70-80 g olvasztott vaj a kenéshez (100-at ír, de nekem is maradt belőle)
- 1 tojássárgája
- 30 ml tej
- szezámmag
- lenmag (de ezeken kívül bármit lehet, én a lenmagot pl. köménnyel vegyítettem)

Én kézzel dagasztottam a tésztát (azaz végül Anyu kényszerült rá, hogy meggyúrja, mert Kisebbikem csak engem akart) és így a hagyományos sorrendben tettem bele a dolgokat. A langyos tejben feloldottam a cukrot, majd belemorzsoltam a friss élesztőt és amíg a többi hozzávalót előkészítettem, ez szépen felfutott. Egy tálba tettem a lisztet és rászórtam a sót. A két tojást felvertem, a liszt közepébe tettem és eldolgoztam kevés liszttel. Végül hozzáadtam az élesztős tejet, amennyire lehetett összekavartam, és ezután, az olajat kicsinként töltögetve Anyu kemény tésztát dagasztott belőle. Az eredeti receptben 25-30 perc dagasztást írt, de ennyi nem kellett neki, jó negyedóra alatt már gyönyörű sima volt a tészta és nem ragadt semmihez. Letakartam és kb. 1 órát kelesztettem, míg duplájára kelt.

Formázásig Kisebbikem szerencsére elaludt, így nyugodtan történhetett a dolog, hacsak Nagyobbikom gyurmázni akaró (persze, a tésztával) ostromait nem tekintem zavaró körülménynek. Nem aprózom túlságosan el a leírást, egyrészt mert az idő is szorít, másrészt pedig a már említett oldalakon minden szépen, gyönyörűen és érthetően le van írva, be van mutatva. Azért néhány sikerültebb fázisfotót is mutatok.
A tésztát kettőbe osztottam (én nem méregettem, inkább csak szemre csináltam, de a pontosság kedvéért mérni is lehet), majd az egyik felét 5 részre, a másikat 6 részre daraboltam. A 6 rész közül az egyiket félretettem.

A nagyobbik darabokat rendre, kb. 22 centis körökre nyújtottam. Egy 26 centis tortaforma aljára sütőpapírt terítettem és erre helyeztem az első kört, majd miután olvasztott vajjal megkentem,



jött a következő kör, vaj, kör és vaj, mígnem az ötödik lapocskát kissé nagyobbra nyújtva, ráterítettem a többire úgy, hogy az oldalait is fedje.



Végül bevagdostam és a szirmokat kifele hajlítottam a képen látható módon.




A kisebb darabokból kb. 14 centis köröket nyújtottam és ugyanúgy jártam el, mint a nagyobbakkal.



Végül belehelyeztem az első sziromréteg közepébe.



Ezt is bevagdostam, de úgy, hogy a szirmai a meglévők közé „nyíljanak”. Ezután a félretett kis cipót a közepébe helyeztem és még egy félórára félretettem kelni.



Amikor a hézagok már szépen kiteltek, a „virágot” megkentem a tojássárgája és a tej keverékével, majd megszórtam a magvakkal: a szirmokat szezámmaggal, a belső cipót pedig len- és köménymag keverékével.




A tésztát a tortaforma aljával együtt, természetesen, egy tepsibe helyeztem, letakartam egy darab sütőpapírral és előmelegített sütőbe tettem. Az első tíz percben 3-as fokozaton sütöttem (a receptben 200 fokot ír), majd visszavettem 2-esre (180 fok) de mivel úgy gondoltam, hogy még így is túl gyorsan sül, végül 1-esen sütöttem készre. Az utolsó 5 percben pedig rápirítottam felülről, hogy szép piros legyen a teteje is. (Előrelátóan, éppen ezért ejtettem meg a dolgot Anyunál, mert az én sütőm nem ennyire kezelhető, és nem szerettem volna, ha nem lesz szép a végeredmény.)



És bizony, elégedett voltam a végeredménnyel, mert nemcsak a látvány, de az íze is mennyei volt. Tulajdonképpen inkább egy sós kalács lett, mintsem kenyér, de nagyon-nagyon finom. Vacsorára ettük pástétommal és paradicsommal. Hmmmmmmm.

UI. Bátran hozzá lehet fogni, van munka vele, az igaz, de nem nehéz. Valóban, az a leghosszasabb része, amíg a lapokat kinyújtjuk. A vagdosás, hajtogatás már egyszerű. Az eredmény pedig kárpótol az összes munkáért!

27 megjegyzés on "Napraforgó-kenyér"

max on 2009. június 4. 11:37 írta...

Gratulálok, nagyon szép lett, ugye hogy nem is nehéz?

3 kislány, én meg egy férj on 2009. június 4. 12:35 írta...

Edith, egyszer azt álmodtad, hogy találkoztunk. Egyszer tudom, találkozunk. Ha így lesz, a koccintás mellett egy ilyen csodára is bejelentkezem. :-))

sedith on 2009. június 4. 13:39 írta...

Max, köszi!:) És tényleg nem volt nehéz!

sedith on 2009. június 4. 13:40 írta...

Ágnes, ezt megbeszéltük!;) Ti hozzátok a bort?;):)

Kati on 2009. június 4. 15:37 írta...

Ez gyönyörű!!!

gabojsza on 2009. június 4. 16:03 írta...

Hűha, mester, eláll a szavam!...Gratulálok, gyönyörű lett!:-)))

sedith on 2009. június 4. 16:45 írta...

Kati, köszönöm!

sedith on 2009. június 4. 16:46 írta...

Gabojsza, neked is köszönöm :), de a "mester"-ségtől messze állok. Neked ez szerintem sokkal hamarabb és még szebben összejönne!

KataKonyha on 2009. június 4. 17:56 írta...

Edit, ez gyönyörű!!!! És annyira jó, hogy végigkövetted. Minél hamarabb ki is próbálom, mert lesz egy alkalom, ahová tuti ezt kell megsüssem;)

Wise Lady on 2009. június 4. 19:13 írta...

Nahát, ez igen! Követni foglak!
Légy szíves áruld el, hogyan szeleteled és mivel eszitek?

sedith on 2009. június 4. 22:47 írta...

Kata, én inkább kipróbáltam így előre, hogy majd amikor jön az "alkalom", ne egyből élesben kelljen.:)

sedith on 2009. június 4. 22:51 írta...

Wise Lady, hogy mivel ettük, el is árultam már (pástétom és paradicsom), de szerintem bármivel lehet enni, ami kenyérrel ehető. Sőt, lekvárral is biztos finom lett volna, mert nem annyira sós, csak mint egy kenyér.
Hát a szeletelés az itt nem megy. Mi, őszintén, tördeltük a szirmokat és a felső sültebb rétegeket csak úgy ropogtattuk, a belsejére pedig kenegettük, hol falatonként, hol nagyobb darabonként a pástétomot. De jó éles késsel biztos, hoyg lehet szeletelni is. De ez legyen a legkisebb gond! HA már megvan az ennivealó, valahoyg biztos elfogy!;)

duende on 2009. június 5. 0:08 írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz: mester! Gyönyörű, Edit! Hihetetlen ügyes vagy, teljesen elájultam! Ezt nekem is kell! majd valamilyen ünnepre megcsinálom!

Egyszerűen csodás!


Kész.

Padlót fogtam, törlést kérek. gyönyörű. :))))

Ottis on 2009. június 5. 8:40 írta...

Szép lott, nagyon!Gratula!

sedith on 2009. június 5. 9:34 írta...

Duende, rajta! Akkor te is mester leszel!;):) És majd meg fogod látni, hoyg milyen egyszerű!:) És köszönöm.:)

sedith on 2009. június 5. 9:35 írta...

Ottis, neked is köszönöm.:)

Iulia's Gourmandine on 2009. június 5. 15:46 írta...

Draga Sedith, ti-a iesit minunat painica!! Felicitarile mele, esti o adevarata maestra!! Ai un blog plin de retete minunate, cat de curand voi incarca si eu cateva dintre ele. Te pup si te mai astept in vizita pe site-ul meu!! Salutari din Deva!
Iulia :)

sedith on 2009. június 5. 17:08 írta...

Iulia, ma bucur si iti multumesc ca m-ai vizitat! Esti a treia care ma numeste maestra, candcolo sunt departe de a fi asa ceva. Am primit atatea cuvinte frumoase si laude datorita painii, ca simt, ca nici nu le merit. Stii ce? Iti trimit tie jumatate!;):)
Fii sigura ca am sa mai trec pe la tine, fiindca ce am vazut acolo, nu este ceva obisnuit. Sau mai bine zis, si o mancare obisnuita de zi cu zi, se schimba si capata alta definitie in bucataria ta.
Ma simt onorata ca ai de gand sa incerci vreuna din retetele mele. Daca ai nevoie de ajutor la traducere sau ai alte nelamuriri te ajut cu placere.

Sper sa mai tinem legatura si de-acum inainte!

De altfel: lucrezi in domeniul gastronomic sau gatitul (si fotografiatul) este doar un hobbi?
Cu drag, Edith

Edit on 2009. június 9. 9:14 írta...

Ugyes vagy! Nagyon szep lett!
En vagyok az a bizonyos Edit, Kolozsvarrol...

sedith on 2009. június 9. 12:14 írta...

Szia, Edit!:)
Szóval, ha jól gondolom, te vagy az, aki Maxnak a "fülest" adta a napraforgó-kenyérről, és az, aki egyszer nekem is kommentelt a lányom kiütései kapcsán! Jól gondolom?:)
Köszönöm a dicséretet! Én viszont köszönöm, hyog elindítottad ezt a "lavinát"!:D

Edit on 2009. június 9. 21:47 írta...

Szia,
mindezekert en vagyok a "hibas". :)
Nagyon tetszik a blogod, szivesen latogatlak, csak nem vagyok tul "beszedes"!

sedith on 2009. június 10. 14:55 írta...

Semmi baj, Edit,gyere máskor is.:) Aztán ha kedvet kapsz, még billentyűzetet is ragadj, néha!
Puszi

pazsu on 2009. június 20. 22:55 írta...

Szia Sedith!

Gyönyörű napraforgót készítettél, gratulálok csodásan néz ki
gesztenye

Enikő on 2009. június 23. 15:34 írta...

szia Edit!

Remélem megismersz.Most találtam rá az oldalra és éhes is lettem így elnézegetve a recepteket.Megkostoltam volna a napraforgó kenyeret,tudtam,hogy ügyi vagy,de a két lány mellett,hogy ennyi időt szánsz,a konyhaművészetnek.Gratulálok,remélem a férjed mindezt értékelni tudja.Puszi Enikő

sedith on 2009. július 7. 9:47 írta...

Pazsu, köszönöm neked is!:)

Enikő, csak gondolom, ki vagy, de majd kiderítjük!;) Gyere máskor is! Szerencsére, a férjem szeret enni, és a pocakja igazán értékeli a főztömet! Igaz, van, amit nem szívesen eszik, de azt igyekszem inkább oylankor készíeni, amikor nincs itthon, illetve valami kedvenccel kárpótolni érte!:)
Puszi

Jutka on 2009. december 14. 13:55 írta...

Csodálatos, még el kell olvassan komolyabban, hogyan is készíted
üdv. Jutka

Judit on 2010. március 10. 10:51 írta...

Szia Edith!

Szilvi (Négy a lány) blogjáról keveredtem hozzád, egy ideje nézegetem a receptjeidet, fantasztikusakat alkotsz, gratulálok!
Ezúttal jelzem, hogy ezt a receptedet én is kipróbáltam (kicsit túlnyújtottam, legközelebb kisebbre szabom a köröket), de így is hatalmas sikere volt! Feltettem a blogomra a linket ehhez a recepthez utólagos engedelmeddel. (remélem nem gond)
Köszönöm, szép napot, további jó sütés-főzést!

Related Posts with Thumbnails