2009. szeptember 14., hétfő

Svédasztalra valók



Kicsit rég volt már Férjecském szülinapja, de akkor frissiben csupán a focilabda-tortát sikerült feltenni a naplóba. Azért, úgy gondolom, az ételek sem voltak éppen megvetni valók, tehát illő, hogy szerepeljenek itt. Ezúttal nem volt kedvem sok apró és mutatós falatkával bíbelődni, mint tavasszal, ezért inkább egy salátás-húsos svédasztalt terveztem. Őszintén? Nem "kifizetődőbb", mint a falatkás változat, mert bár tényleg gyorsabban elkészülnek, de utolsó pillanatban készíthetőek csak el, max. a majonézes krumplit lehetett volna előző nap összeütni. De nyár közepe lévén, nyerstojásos majonézzel nem mertem kísérletezni.

Azért nem bántam meg a választást, mert mindenki dicsérte a fogásokat, evett is mindenki rendesen, úgyhogy, megérte a strapát: ropogós-pirosra sült felső csirkecombokat készítettem, mellette pedig ötféle saláta volt köretként-savanyúságként: majonézes krumpli, svéd gombasaláta, "mexikói" saláta, görög saláta és friss káposztasaláta. (Kész nemzetközi menüsor!:D)

Ismét figyelembe kellett vennem azt, hogy a család jórésze klasszikus ízlésű, tehát nem engedhettem a fantáziámat teljesen szabadjára, de úgy érzem, már sikerült némi rutinra szert tennem ilyen téren: mindig szoktam teljesen hagyományos ízű dolgokat készíteni és mellettük, mintegy mellékesen, néhány újat, érdekeset, különleges fűszerezésűt. És mint általában mindig, érnek meglepetések, mert a gombasaláta éppen apósomnak ízlett legjobban, pedig féltem a babérlevél-cirtomhéj-párosítástól. Vagy esyszer, régebb, sógorom volt az, aki húzodozott a joghurtos-fokhagymás padlizsán megkóstolásától, másnap viszont a maradékot szinte egyedül tüntette el.

Ropogós csirkecombok

A combokat előző nap megtisztítottam, ahol vastagabbak voltak, átvágtam, jól átmostam, majd bepácoltam őket. Egy nagy tálban, amiben majd elfért az összes, sót, borsot, pirospaprikát, őrölt köményt, fokhagymagranulátumot és kevés magamfajta ötfűszert elkevertem 4 ek. szójaszósszal és kb. félliternyi forró húslevessel. A combokat belehelyeztem, és kézzel jól átforgattam benne. Lefóliázva ment a hűtőbe, de többször kivettem és – szintén tiszta kézzel – átforgattam őket. Másnap kiszedtem a combokat a pácból, majd papírtörlővel kissé leitattam a fölösleget, de azért nem teljesen. Lisztbe forgattam és forró olajban (kb. 1 l-nyit öntöttem az edénybe), de lassan, hogy jól átsüljenek, kb. 20-25 perc alatt szép pirosra-ropogósra sütöttem őket. Mire fogyasztottuk, langyosra hűltek, de mikróban megmelegítve ugyanolyan ropogósak voltak, mintha akkor szedtem volna ki az olajból.



Majonézes krumpli

Abszolút egyszerű, teljesen hagyományos. Annyit változtattam rajta a szokásoshoz képest, hogy kissé felturbóztam az összeérési folyamatot. Mivel nem akartam előző nap elkészíteni, így nem lett volna elég ideje összeérni az ízeknek, picit rásegítettem. A kihűlt főtt krumplit feldaraboltam és kb. félórát sós-ecetes-picitcukros vízben érleltem. Végül tésztaszűrővel leszűrtem róla a levet és ezután kevertem össze a majonézzel, 4 keményre főtt és szintén feldarabolt tojással, illetve 2-3 ek. tejföllel. Utólag még sóztam egy picit.




„Mexikói” saláta

Ez a saláta csak alapanyagában mexikói, különben inkább franciás. Mondom, hogy abszolút internacionálé volt az asztalunkon! Két cs. 450 g-os répa-borsó-kukorica-keveréket megfőztem, leszűrtem, majd teljesen kihűtöttem. Még hozzátettem egy leszűrt kukoricakonzervet és tartármártással kevertem össze.
A tartárhoz saját készítésű majonézt, tejfölt, plusz mustárt, kiskanálnyi porcukrot és fehér borsot használtam. A hűtőben egy órácskányi ideje volt az összeérésre.



Svéd gombasaláta

Én Ottisnál fedeztem fel ezt a receptet, bár ő Duendénél talált rá. Elolvastam mindkettőt, sőt Duendétől még néhány tanácsot is kértem pluszban, de végül az egyszerűbb, nem túl délies fűszerezésű változatot készítettem el, megmaradtam a babérlevél és citromhéj exotikumánál. Szerintem nagyon finom lett, apósom is nagyon dicsérte (kétszer is vett belőle), és a többiek sem vetették meg!



Görög saláta

Volt némi ismeretem arról, hogy mi jár a görög salátába, de biztosra akartam menni, ezért próbáltam elsőkézből megszerezni az infót. Mi sem volt egyszerűbb, mint ellátogatni Fahéj és fetához és megfogadni a tanácsait. Az én salátámba került uborka, paradicsom, egy kis zöldpaprika, hagyma, fekete olajbogyó és jó minőségű, isteni finom fetasajt. Oregánóval csak csínján bántam, de az olívaolajat nem sajnáltam belőle. Nem hasznátam sem citromot sem ecetet, a paradicsom eléggé megsavanyította. Só sem kellett hozzá, a feta éppen megfelelőre „sózta”. Nagyon finom lett.

EK - 2010/10



Friss káposztasaláta

Ezt csak kiegészítésként tálaltam, hogyha valaki mégis igényelne igazi savanyúság-féle salátát is. A káposztát nagyon vékony csíkokra vágtam (gyalum nem volt), megsóztam és jól összegyúrtam. Végül ecettel és pici cukorral adtam meg a végleges ízét, legvégül pedig olívaolajat is locsoltam rá.

A fotókért elnézést kérek, nem a legesztétikusabbak, csak éppen, hogy lencsevégre kaptam őket, sőt, már javában ettünk, amikor eszembe jutott, hogy ezt is meg kellene ejteni.

12 megjegyzés:

Wise Lady írta...

nem semmi!
A svédgomba tetszik a legjobban.

Kati írta...

Mnyam, de fincsik lehettek! :-)

Ja, ellopkodtam szinte az összes "svédasztalra valódat" (töltött vekni, sonka-sajt dobos, tormahabos sonka...) amiket Boróka szülinapjánál jegyeztél le. Ami az időmből kifutja, kerül majd az asztalra közülük nálunk is Marci szülinapján. :-)Remélem,nem baj! Köszönöm szépen!

MÉg egy kérdés: mi az a növényi tejszín, amiből a tejszínhabot készíted? :-o Olvastam ezt több embernél is, de nálunk ilyen nincs. Itt van 33 és 30%-os "rendes" állati (?) tejszín (általában, sőt mindig ebből készítjük a tejszínhabot), meg por, amihez tej kell (ez ugyan növényi), meg van a flakonos,ami már készen vett hab. Köszi!

sedith írta...

Wise LAdy, köszi! Próbáld ki nyugodtan, biztos ízlene! És az ízesítést "mérd" a családd ízléséhez!:)

sedith írta...

Kati, K. szülinapján voltak ezek. :D CSak rajta, miért haragudnék meg? Ha így lenne, nem osztanám meg a nagyvilággal!:)

A növényi tejszín az éppen az, amint a neve is mondja. :) Már készre édesített, direkt felverni való tejszín. Különböző adagokban lehet kapni, pontosan úgy néznek ki, mint a dobozos tej. A legismertebb márka a Hulálá, de ez a legdrágább, úgyhogy én mostanában nem ezt szoktam venni, hanem a Meggle tejszínét. Szerintem biztos van nálatok is, csak még nem figyeltél fel rá.
Nem mondom, hogy ez a legegészségesebb valami a földön, sőt, de a legbiztonságosabb: biztos, hoyg fel lehet verni, biztos, hoyg nem esik össze, és a friss habtejszínnel ellentétben biztos, hogy nem savanyszik meg túl hamar. Ha utánanézel, szólj majd, hogy mire jutottál.:)

duende írta...

Szia Edit!

Látom megint rengeteget dolgoztál! Hihetetlen ez a bőség! :)
Örülök hogy sikerült és ízlett a svéd gombasaláta.

Játék nálam:
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/09/hala.html

Puszi! :)

Kati írta...

Hopsz! Ne haragudj, hogy összekevertem. Pedig írod is a bejegyzés elején, hogy B. szülinapján "asztalhoz ülős" menü volt. :-$

Körbekérdeztem mindenkit a családban is, körülnéztem kisebb-nagyobb boltokban is, ... és hüléynek néztek, nem hallottak növényi tejszínről. Itt mindenki a sima 33%-at használja, miért nem jó nekem is az? :-P
Még azért egy-két helyen megnézem. ;-)
Esetleg, ha valaki Magyarországról elolvassa ezt a kommentet, nem írná meg nekem, hogy ott milyen márkájúakat forgalmaznak, max. veszek ott. Most már csakazértis kipróbálom! Győrbe gyakran átjutunk. Köszi! :-)

sedith írta...

Jaj, Kati, ha van neked bevált tejszíned, hagyd a fenébe ezt a növényit! Én azért használom főleg ezt, mert itt meg nem igazán lehet kapni rendes tejszínt.

A Hulálá és a Meggle szerintem megvan Magyarországon is, mert ezek mind olasz termékek, olaszul is írja rajta, hogy "da montare", azaz felverni való.

sedith írta...

Duende, jövök játszani, sőt, már gondolkodtam is, hogy miket írhatnék!:)
Puszillak én is!:)

Wise Lady írta...

Boldog Névnapot kívánok! Remélem nagykanállal esztek, hordóból isztok :D

sedith írta...

Wise Lady, nagyon szépen köszönöm!:) (Apropó, csak úgy privát mailben, nem árulnád el a keresztneved?)
Különben nem, nincs sem nagykanál, sem hordó, a névnapokon megelégszünk csak egy-egy sima köszöntéssel. Van, hogy kapok virágot, de ma nem kaptam. Holnap viszont kapok...15 kg padlizsánt.:D:D:D Eltenni télire. :)

Wise Lady írta...

Padlizsánt én is akarok, kíváncsi vagyok a receptedre.

sedith írta...

Wise Lady, 5 kg megy a zakuszkába, a többit lefagyasztom. 90%-ban padlizsánkrémet szoktam készíteni belőle.

2009. szeptember 14., hétfő

Svédasztalra valók

Bejegyezte: sedith dátum: 11:58


Kicsit rég volt már Férjecském szülinapja, de akkor frissiben csupán a focilabda-tortát sikerült feltenni a naplóba. Azért, úgy gondolom, az ételek sem voltak éppen megvetni valók, tehát illő, hogy szerepeljenek itt. Ezúttal nem volt kedvem sok apró és mutatós falatkával bíbelődni, mint tavasszal, ezért inkább egy salátás-húsos svédasztalt terveztem. Őszintén? Nem "kifizetődőbb", mint a falatkás változat, mert bár tényleg gyorsabban elkészülnek, de utolsó pillanatban készíthetőek csak el, max. a majonézes krumplit lehetett volna előző nap összeütni. De nyár közepe lévén, nyerstojásos majonézzel nem mertem kísérletezni.

Azért nem bántam meg a választást, mert mindenki dicsérte a fogásokat, evett is mindenki rendesen, úgyhogy, megérte a strapát: ropogós-pirosra sült felső csirkecombokat készítettem, mellette pedig ötféle saláta volt köretként-savanyúságként: majonézes krumpli, svéd gombasaláta, "mexikói" saláta, görög saláta és friss káposztasaláta. (Kész nemzetközi menüsor!:D)

Ismét figyelembe kellett vennem azt, hogy a család jórésze klasszikus ízlésű, tehát nem engedhettem a fantáziámat teljesen szabadjára, de úgy érzem, már sikerült némi rutinra szert tennem ilyen téren: mindig szoktam teljesen hagyományos ízű dolgokat készíteni és mellettük, mintegy mellékesen, néhány újat, érdekeset, különleges fűszerezésűt. És mint általában mindig, érnek meglepetések, mert a gombasaláta éppen apósomnak ízlett legjobban, pedig féltem a babérlevél-cirtomhéj-párosítástól. Vagy esyszer, régebb, sógorom volt az, aki húzodozott a joghurtos-fokhagymás padlizsán megkóstolásától, másnap viszont a maradékot szinte egyedül tüntette el.

Ropogós csirkecombok

A combokat előző nap megtisztítottam, ahol vastagabbak voltak, átvágtam, jól átmostam, majd bepácoltam őket. Egy nagy tálban, amiben majd elfért az összes, sót, borsot, pirospaprikát, őrölt köményt, fokhagymagranulátumot és kevés magamfajta ötfűszert elkevertem 4 ek. szójaszósszal és kb. félliternyi forró húslevessel. A combokat belehelyeztem, és kézzel jól átforgattam benne. Lefóliázva ment a hűtőbe, de többször kivettem és – szintén tiszta kézzel – átforgattam őket. Másnap kiszedtem a combokat a pácból, majd papírtörlővel kissé leitattam a fölösleget, de azért nem teljesen. Lisztbe forgattam és forró olajban (kb. 1 l-nyit öntöttem az edénybe), de lassan, hogy jól átsüljenek, kb. 20-25 perc alatt szép pirosra-ropogósra sütöttem őket. Mire fogyasztottuk, langyosra hűltek, de mikróban megmelegítve ugyanolyan ropogósak voltak, mintha akkor szedtem volna ki az olajból.



Majonézes krumpli

Abszolút egyszerű, teljesen hagyományos. Annyit változtattam rajta a szokásoshoz képest, hogy kissé felturbóztam az összeérési folyamatot. Mivel nem akartam előző nap elkészíteni, így nem lett volna elég ideje összeérni az ízeknek, picit rásegítettem. A kihűlt főtt krumplit feldaraboltam és kb. félórát sós-ecetes-picitcukros vízben érleltem. Végül tésztaszűrővel leszűrtem róla a levet és ezután kevertem össze a majonézzel, 4 keményre főtt és szintén feldarabolt tojással, illetve 2-3 ek. tejföllel. Utólag még sóztam egy picit.




„Mexikói” saláta

Ez a saláta csak alapanyagában mexikói, különben inkább franciás. Mondom, hogy abszolút internacionálé volt az asztalunkon! Két cs. 450 g-os répa-borsó-kukorica-keveréket megfőztem, leszűrtem, majd teljesen kihűtöttem. Még hozzátettem egy leszűrt kukoricakonzervet és tartármártással kevertem össze.
A tartárhoz saját készítésű majonézt, tejfölt, plusz mustárt, kiskanálnyi porcukrot és fehér borsot használtam. A hűtőben egy órácskányi ideje volt az összeérésre.



Svéd gombasaláta

Én Ottisnál fedeztem fel ezt a receptet, bár ő Duendénél talált rá. Elolvastam mindkettőt, sőt Duendétől még néhány tanácsot is kértem pluszban, de végül az egyszerűbb, nem túl délies fűszerezésű változatot készítettem el, megmaradtam a babérlevél és citromhéj exotikumánál. Szerintem nagyon finom lett, apósom is nagyon dicsérte (kétszer is vett belőle), és a többiek sem vetették meg!



Görög saláta

Volt némi ismeretem arról, hogy mi jár a görög salátába, de biztosra akartam menni, ezért próbáltam elsőkézből megszerezni az infót. Mi sem volt egyszerűbb, mint ellátogatni Fahéj és fetához és megfogadni a tanácsait. Az én salátámba került uborka, paradicsom, egy kis zöldpaprika, hagyma, fekete olajbogyó és jó minőségű, isteni finom fetasajt. Oregánóval csak csínján bántam, de az olívaolajat nem sajnáltam belőle. Nem hasznátam sem citromot sem ecetet, a paradicsom eléggé megsavanyította. Só sem kellett hozzá, a feta éppen megfelelőre „sózta”. Nagyon finom lett.

EK - 2010/10



Friss káposztasaláta

Ezt csak kiegészítésként tálaltam, hogyha valaki mégis igényelne igazi savanyúság-féle salátát is. A káposztát nagyon vékony csíkokra vágtam (gyalum nem volt), megsóztam és jól összegyúrtam. Végül ecettel és pici cukorral adtam meg a végleges ízét, legvégül pedig olívaolajat is locsoltam rá.

A fotókért elnézést kérek, nem a legesztétikusabbak, csak éppen, hogy lencsevégre kaptam őket, sőt, már javában ettünk, amikor eszembe jutott, hogy ezt is meg kellene ejteni.

12 megjegyzés on "Svédasztalra valók"

Wise Lady on 2009. szeptember 14. 21:39 írta...

nem semmi!
A svédgomba tetszik a legjobban.

Kati on 2009. szeptember 14. 23:25 írta...

Mnyam, de fincsik lehettek! :-)

Ja, ellopkodtam szinte az összes "svédasztalra valódat" (töltött vekni, sonka-sajt dobos, tormahabos sonka...) amiket Boróka szülinapjánál jegyeztél le. Ami az időmből kifutja, kerül majd az asztalra közülük nálunk is Marci szülinapján. :-)Remélem,nem baj! Köszönöm szépen!

MÉg egy kérdés: mi az a növényi tejszín, amiből a tejszínhabot készíted? :-o Olvastam ezt több embernél is, de nálunk ilyen nincs. Itt van 33 és 30%-os "rendes" állati (?) tejszín (általában, sőt mindig ebből készítjük a tejszínhabot), meg por, amihez tej kell (ez ugyan növényi), meg van a flakonos,ami már készen vett hab. Köszi!

sedith on 2009. szeptember 15. 7:57 írta...

Wise LAdy, köszi! Próbáld ki nyugodtan, biztos ízlene! És az ízesítést "mérd" a családd ízléséhez!:)

sedith on 2009. szeptember 15. 8:05 írta...

Kati, K. szülinapján voltak ezek. :D CSak rajta, miért haragudnék meg? Ha így lenne, nem osztanám meg a nagyvilággal!:)

A növényi tejszín az éppen az, amint a neve is mondja. :) Már készre édesített, direkt felverni való tejszín. Különböző adagokban lehet kapni, pontosan úgy néznek ki, mint a dobozos tej. A legismertebb márka a Hulálá, de ez a legdrágább, úgyhogy én mostanában nem ezt szoktam venni, hanem a Meggle tejszínét. Szerintem biztos van nálatok is, csak még nem figyeltél fel rá.
Nem mondom, hogy ez a legegészségesebb valami a földön, sőt, de a legbiztonságosabb: biztos, hoyg fel lehet verni, biztos, hoyg nem esik össze, és a friss habtejszínnel ellentétben biztos, hogy nem savanyszik meg túl hamar. Ha utánanézel, szólj majd, hogy mire jutottál.:)

duende on 2009. szeptember 15. 10:17 írta...

Szia Edit!

Látom megint rengeteget dolgoztál! Hihetetlen ez a bőség! :)
Örülök hogy sikerült és ízlett a svéd gombasaláta.

Játék nálam:
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/09/hala.html

Puszi! :)

Kati on 2009. szeptember 15. 23:12 írta...

Hopsz! Ne haragudj, hogy összekevertem. Pedig írod is a bejegyzés elején, hogy B. szülinapján "asztalhoz ülős" menü volt. :-$

Körbekérdeztem mindenkit a családban is, körülnéztem kisebb-nagyobb boltokban is, ... és hüléynek néztek, nem hallottak növényi tejszínről. Itt mindenki a sima 33%-at használja, miért nem jó nekem is az? :-P
Még azért egy-két helyen megnézem. ;-)
Esetleg, ha valaki Magyarországról elolvassa ezt a kommentet, nem írná meg nekem, hogy ott milyen márkájúakat forgalmaznak, max. veszek ott. Most már csakazértis kipróbálom! Győrbe gyakran átjutunk. Köszi! :-)

sedith on 2009. szeptember 16. 6:51 írta...

Jaj, Kati, ha van neked bevált tejszíned, hagyd a fenébe ezt a növényit! Én azért használom főleg ezt, mert itt meg nem igazán lehet kapni rendes tejszínt.

A Hulálá és a Meggle szerintem megvan Magyarországon is, mert ezek mind olasz termékek, olaszul is írja rajta, hogy "da montare", azaz felverni való.

sedith on 2009. szeptember 16. 6:52 írta...

Duende, jövök játszani, sőt, már gondolkodtam is, hogy miket írhatnék!:)
Puszillak én is!:)

Wise Lady on 2009. szeptember 16. 22:03 írta...

Boldog Névnapot kívánok! Remélem nagykanállal esztek, hordóból isztok :D

sedith on 2009. szeptember 16. 22:22 írta...

Wise Lady, nagyon szépen köszönöm!:) (Apropó, csak úgy privát mailben, nem árulnád el a keresztneved?)
Különben nem, nincs sem nagykanál, sem hordó, a névnapokon megelégszünk csak egy-egy sima köszöntéssel. Van, hogy kapok virágot, de ma nem kaptam. Holnap viszont kapok...15 kg padlizsánt.:D:D:D Eltenni télire. :)

Wise Lady on 2009. szeptember 17. 0:16 írta...

Padlizsánt én is akarok, kíváncsi vagyok a receptedre.

sedith on 2009. szeptember 17. 11:12 írta...

Wise Lady, 5 kg megy a zakuszkába, a többit lefagyasztom. 90%-ban padlizsánkrémet szoktam készíteni belőle.

Related Posts with Thumbnails