Persze - mint nálam minden ételnek - ennek is története van. És mondhatom, ősidőkig nyúlik vissza: soha nem tudtam normális galuskát főzni a húsevesbe. Ezért aztán, bár időnként voltak kísérleteim, szinte mindig egyszerű laskát (tésztát) főztem a húslevesbe. Kész ünnep volt, amikor Édesanyámnál vagy Mamánál finom-puha óriási galuskák kerültek a tányérjainkra. És bár ezerszer elmondattam velük, mit hogyan kell csinálni, ezeregyedszerre sem sikerült, az én galuskáimmal akkor is medvét lehetett volna lőni. Egyszer megpróbáltam Gabojsza receptje szerint is, de nekem a közepe akkor is kő maradt. (Persze, ez nem a recept hibája volt, most már tudom.)
Történt nemrég, hogy Édesanyám nálunk volt és galuskát főzött. Mit ad isten, a gombóckák kemények maradtak. Ekkor elhittem neki, hogy a grízzel van a baj, túl finom szemcséjű.
Aztán, amikor hét elején Nagyobbikom galuskalevest akart vacsorázni(!), de olyat, amiben a murok (sárgarépa) is benne van:D, azt mondtam, no, most aztán megmutatom én hogy kell grízgombócot főzni! De ha most se sikerül... (Igaz, ezt már sokszor "megfogadtam"!:P)
És láss csodát, gyönyörűszép, hatalmas, puha galuskáim lettek! A leves, amiben tálaltam őket egy gyors zöldségleves volt, amibe murkot reszeltem, házi ételízesítőt és csorba-ételízesítőt (ezt is magam tettem el, csak még nem írtam le a naplóba) tettem, illetve még egy keveset sóztam. Szóval, ez nem igazán volt méltó a galuskáimhoz, de Lánykám akkora élvezettel fogyasztotta, mintha legalábbis madártej lett volna.
Grízgombóc vagy -galuska (levesbetét)
Hozzávalók:
2 tojás, 7 púpozott ek. búzadara, 1 púpozott ek. kukoricadara, csipet só, és késhegynyi sütőpor.
Elkészítés:
Egy széles lábosban vizet tettem forrni. Mikor felforrt, megsóztam. Az egész tojásokat felvertem, belekavartam a búza- és kukoricadarát, megsóztam és elkavartam benne a késhegynyi sütőport is. Sűrű, de nem túl kemény massza lett belőle. Kb. 10 percet állt végül, mert a víz még nem főtt fel,a mkor összekevertem, de amúgy nem szándékoztam állni hagyni. Evőkanállal a gyöngyözve forró vízbe galuskákat szaggattam, majd időnként megfordítottam őket. De még nincs vége! A lángot kicsire húztam, hogy a víz csak alig gyöngyözzön, ha netalán mégis elkezdett zubogni, néhány csepp hideg vizet cseppentettem bele. Az edényt le is fedtem és továbbra is időnként átfordítottam a gombócokat. Végül, amikor kb. háromszorosára nőttek, lyukacsos kanállal átmertem őket a levesbe és már tálaltam is.
Szóval valóban a gríz volt a titka, túl finom volt. Az ek-nyi kukoricadara ezt volt hivatott ellensúlyozni. Persze, lehet csak grízből készíteni, de ha esetleg még akad valaki, aki eddig szintén sikertelen volt a galuskakészítésben próbálja meg, vajon nem ez volt-e az oka?! Hogy a sütőpor kellett-e bele vagy sem, nem tudom, legközelebb megpróbálom anélkül és majd beszámolok róla. Bár nagyon az a gyanúm, hogy fölösleges volt! Édesanyám sosem szokott tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése