Az új blogkülső

Változtatni akartam a blogon. És nem azért próbálkoztam ezzel a háromsávos formátummal, mert ez a divat, hanem mert ezen túl tényleg hasznos és praktikus, nem kell a világ végéig gördíteni, ha valamit meg akarunk találni. Tetszik benne, hogy külön tudom csoportosítani a saját dolgaimat és külön a külső dolgokat. Szeretem, mert tágas, szellős. Mégis úgy érzem, hogy a pozitívumok ellenére, mégsem az igazi...

Úgy gondolom, hogy a blogomnak elsősorban nekem kell tetszenie, nekem kell szívesen megnyitni és dolgozni benne. De természetesen, nem lehet figyelmen kívül hagyni az olvasókat sem, hiszen a blog olvasók nélkül semmit sem ér; tehát törekedni kell arra, hogy mások is szívesen járjanak ide, könnyen kezelhessék, kereshessenek benne, átlátható legyen, stb.

Úgy vettem észre, hogy a Minima sablont használják legtöbben, de nekem ez nem gyere be, keskenyebb és ami számomra a legzavaróbb, hogy minden összefolyik benne, nincsenek keretek, kicsit össze-vissza volt benne minden. Ezért maradtam az eredeti sablonomnál, a Rounders2-nél, ennek viszont más hátrányai vannak.
Előszöris: lassabban tölti be az oldalt, mint eddig, bár nem mindig, szóval ez a legkisebb baj.
Másodszor, a színek: bordó és szürke. Míg az elsővel semmi bajom, amúgyis szoktam használni, a második egyszerűen nem tetszik, talán az utolsó szín lenne, amit a palettából használnék, ha rá kerülne a sor. És nem, nem lehet megváltoztatni, nem engedi. Lehet, hogy aki ért az ilyesmihez, találna módot rá, de én nem tudok.
Harmadszor: a betűméret. Sokszor úgy érzem, hogy nagyítóval kellene ideülni, mert még magam is alig tudom kiolvasni.
És végül: nagyon hiányolom a bejegyzések végéről a szerkesztés ikont. Eddig ottvolt egy "ceruza", amire ha rákattintottam, máris bennevoltam a bejegyzésben és módosíthattam, javíthattam pillanatok alatt, így viszont több (4!!!) lépésben tudnám csak megtenni. És ez (is) sokat számít.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha esetleg valakinek van ötlete ezeknek a dolgoknak az orvoslására, köszönettel venném, ha megosztaná. Talán akkor sikerülne úgy átpofoznom a blogot, hogy megtartsam a hármas beosztást, különben vissza fogok térni az eredetire. De addig várom a ti véleményeteket is róla; néhányan már dicsérték és kritizálták, úgyhogy mindenki bátran mondja el, hogy milyennek látja! Előre is köszönöm!

Reggeli önindító

Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."

Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.

De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.

Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.

Szavazzatok Alízra!

Gasztro-berkekben biztos nem ismeretlen Alíz blogja, a Fakanálforgató tollforgató. Aki ismeri, olvasta sorait, tudja, hogy sosem távozik tőle maradandó élmény nélkül: az írás a vérében van.
És mivel mi ezt tudjuk, meg kellene "győzni" a nagyközönséget is róla, ezért, kérlek, szavazzatok rá.
Megtehetitek itt: http://www.ujkelet.ro/ Az oldal középtáján, jobb oldalt, kattintsatok Jánossy Alízra. Megérdemli.
(És ő mit sem sejt erről a bejegyzésről!)

Csörög-e a csöröge?

Nem tudom, hogy mitől lett a csöröge csöröge, de nálunk így hívják, nem is hallottam más megnevezését sok ideig. De bárhogy is hívnánk, egy nagyon gyorsan elkészíthető, nagyon finom farsangi (és nemcsak) édesség.

Jó kiegészítője lehet egy csak (tartalmas) levesből álló ebédnek! Az adag nem túl nagy, úgyhogy én javaslom már eleve megduplázni!

Csöröge - NÚ-2019/Feb.11.

Hozzávalók:
25 dkg liszt, 5 dkg vaj, 2 dkg porcukor, csipetnyi só, 2 tojássárgája, 1,5 dl tejföl, olaj a sütéshez, porcukor a díszítéshez.

Elkészítése:
A liszthez hozzáadjuk a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a vajjal. Végül hozzátesszük a tojássárgáját és a tejfölt és először (fa)kanállal, majd kézzel jól összekavarjuk-gyúrjuk. Könnyű, nem lágy és nem kemény állagú tésztát kell kapnunk. Ezután csomagoljuk be és 10-15 percre tegyük hűtőbe. A tésztát vékonyan lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3-4 mm vastagságúra, többé-kevésbé szabályos négyszöggé.


Szabdaljuk kb. 5 centis csíkokra, majd ismét szabdaljuk, rézsútosan, hogy rombuszokat kapjunk.

A közepükbe, hosszában, egy-egy bemetszést csinálunk (a szélén maradt kisebb háromszögekkel is ugyanezt tesszük, a gyerekek nagyon örülnek a mini-csörögéknek),

majd az egyik sarkát áthúzzuk ezen a bevágáson.


Ajánlatos az összeset elkészíteni először, és aztán látni a sütéshez.

Az olajat felforrósítjuk és 4-5 darabot sütünk egyszerre. Mindkét oldalát szép aranybarnára süssük! Még melegen szórjuk meg porcukorral. Én most citromos porcukorral szórtam meg, amit véletlenül készítettem-fedeztem fel.

Citromos porcukor
Lereszeltem egy citrom héját és összekevertem kb. 2 ek. kristálycukorral, hogy majd üvegbe téve legyen süteményízesítésre. De elfeledkeztem róla és az először átnedvesedett kristálycukor kb. 2 nap alatt ismét kiszáradt és megszáradt közötte a citromhéj is. Csak egyszerűen darálóba tettem és porcukorrá finomítottam. Hihetetlen, micsoda illata, íze volt! Féltem, hogy kesernyés lesz, de kár volt aggódni. Nagyszerű lett.

Gyerekkori ízek (7) - Disznóságok puliszkával, káposztalével

Amikor múlt pénteken megérkezett hozzánk az 5 liter káposztalé, máris tudtam, mit fogunk vacsorázni. Nem mellesleg: egy tálka frissen készült májas is érkezett. (És még savanyú káposzta, főtt krumpli, főtt paszuly (bab), csak éppen készíteni kellett belőlük valamit. Honnan máshonnan, mint Édesanyámtól!:) )
A számban éreztem régmúlt telek ízeit: valóban, több éve már, hogy ilyet nem ettünk. Főleg mert egyikünk sincs túlságosan oda a sült kolbászért, melegített májasért, de most, a káposztalé révén, nagyon megkívántam. Sőt, férjemnek sem volt semmi kifogása. Egyszer egy évben meg lehet enni, azt mondta.:)

Mamám, Édesanyám anno még a lesütött és zsírban eltett húsból, oldalasból is szokott tenni a kolbász és májas mellé, de nekem ilyesmim nem volt, és igazából nem is hiányzott. Maga a fíling fontosabb volt és amit ettünk, az kitűnően hozta.

Sült kolbász és májas puliszkával, káposztalével

Hamar előkaptam a fagyasztóból két arasznyi füstölt kolbászt, 5-6 centis darabokra vagdaltam és egy serpenyőben, kicsi vizet öntve alá és lefedve, jó 20 percet pároltam. Egyszer meg is fordítottam, végül pedig zsírjára sütöttem. Amikor majdnem megvolt, a májasból is tettem mellé, de már elzártam a gázt, csak lefedtem, hogy az is átlangyosodjék. Ha bélbe töltött májas(hurka) lett volna, akkor ráfért volna egy kicsit több melegítés is. Ezalatt felforrt a 9 dl víz a puliszkának, jól megsóztam, és 3 dl kukoricadarát főztem bele, állandóan kavargatva a habverővel. (Direkt mértem most a hozzávalókat, ez a mennyiség 3 jóétkű, 4 normál étkű személynek elég.) Deszkára borítottam, mint hajdan, és villával darabokra szaggattam, hogy hamarabb hűljön. A tányérra tettem sült kolbászt, kanalaztam májast és egy kevés zsiradékot is csepegtettem rájuk, hogy legyen amit mártani. Káposztalevet "vedeltünk" hozzá savanyúság gyanánt.

KAL - 2013.

Citromos álom, avagy gombhoz a kabátot

Még sosem ettem/vettem/használtam lime-ot. Múltkor úgy gondoltam, hogy éppen ideje kipróbálni, ezért hát vettem egyet. Amint töprengtem, hogy mi legyen belőle, beugrott Ottis zöldcitromos habja, legalábbis nekem ilyesminek maradt meg. Aztán, amikor megkerestem, és láttam, hogy szeletelhető valami lesz belőle, kicsit megcsappant hozzá a kedvem, de csak azért, mert nem lett volna türelmem kivárni a hűtési időt.:P Végül mégis hozzáfogtam, kóstolgatás közben meg felfedeztem a spanyolviaszt: nem rakom le, ahogy ő írta, hanem egyszerű pohárkrém lesz belőle! És lőn.
Kicsit változtattam a recepten (nem mintha annak bármi baja is lenne), mert nekem volt lecsepegtetett aludttejem, azaz házi krémtúróm, amit tejföl helyett felhasználtam, illetve csak 200 ml ál-tejszínhabot kaptam a sarki boltban. De akkor is, így is i-s-t-e-n-i lett! (Már el is döntöttem, hogy nagyobbik lányom citromkrémes tortát fog kapni szülinapjára!:D)

Citromos álom

Hozzávalók:
70 dkg házi túrókrém vagy tejföl, 6 ek. cukor, 200 ml habtejszín, 3 lime vagy citrom (nálam 1:2-es volt az arány), 20 dkg babapiskóta.

Elkészítés:
A citromokat forró vízben jól megmossuk és lereszeljük a héjukat. (Én csak a sárgáét használtam fel a krémbe, a lime-é maradt a díszítéshez) A lime-ból előzőleg levágunk 2-3 karikát és csak azután reszeljük le.
A túrókrémet vagy tejfölt kikavarjuk a cukorral, a citromhéjjal és a citromok levével. Ki-ki ízlés szerint adagolja a citromlevet! Keményre verjük a habtejszínt és óvatosan beleforgatjuk a túrókrémbe. A kész krémet habzsákba töltjük és csinos kelyhekbe nyomjuk. Babapiskótát szúrunk bele, megszórjuk zöldcitrom-héjjal és citromkarikákkal díszítjük.

FÉL ÓRA - 2010.

Vegetáriánus pizza

Kilencvennapos diétázgatásaim során milliószor készítettem már húsmentes pizzát, sőt, olyanokat is, hogy csak nagyon nagy jóindulattal lehetett volna pizzának nevezni (pl. céklás-vöröskáposztásat:D vagy egyszerű pizzaszószos pizzát), de úgy, hogy az egész család húsmenteset egyék, még nem volt rá példa. Nem tartottam tőle, hogy férjecském mit fog szólni, mert nem az a húst hússal evő típus ő, de kíváncsi voltam, milyenre fog sikerülni és hogy fog ízleni! Hát, nőtt a májam, amikor a férjem, lábon állva elkapott egy szeletet, beleharapott, és kézzel-lábbal-szemmel-szájjal-mimikával-hanggal tetszését nyilvánította ki. Pedig kicsit sótlanra sikeredett szerintem, de azért finom volt!

Hirtelen jött a pizza ötlete és csak miután bedagasztottam a tésztát (de csak fél adagot)jutott eszembe, hogy hopsz, talán este is pizzát fogunk enni - másvalakinél. (Így is lett.:D:P)

Miután megkelt a tészta, kinyújtottam, sütőpapíros nagy tepsibe fektettem-egyengettem és kb. 15 percig sütöttem magában, amíg a tetején is kéreg képződött (Így biztos, hogy átsül a tészta, nem érintkezik nyersen a szósszal.)

Feltét:
200 g bazsalikomos paradicsomszósz, 4-5 fej gomba, 4-5 ek. morzsolt kukorica, kb. 20 szem fekete olajbogyó, 20 dk-nyi reszelt sajt, só, opcionálisan levesben főtt zöldség felszeletelve (nálam egy sárgarépa és egy paszternák).

Nagybevásárláskor vettem egy üvegecske bazsalikomos paradicsomszószt. Auchan bio termék volt, és ha úgy vesszük, nem is éppen olcsó. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, ezért örültem, hogy máris felhasználhatom. Kitűnő volt. Zöldségdarabokkal benne, enyhén bazsalikomos (nem baj, férjem nem szereti, de így elment), enyhén sós, szóval, nagyon finom volt. Még biztos veszek!
Nos, ezt a szószt rákentem a majdnem átsült pizzalapra, szépen kiraktam a vékonyra szeletelt gombával, megszórtam a kukoricával, elosztottam rajta az olajbogyószemeket, majd közéjük rendezgettem a felszeletelt főtt zöldségmaradékot. Jó gazdagon megszórtam reszelt sajttal és kb. 10-15 percig még visszatoltam a sütőbe. Van, hogy a sajtot csak a legvégén szórom rá, amikor már minden átsült és csak 1 percre teszem vissza, hogy az is ráolvadjon.
Nagyon ízlett mindenkinek. Kicsi lányom el volt ragadtatva, hogy "bodót" volt rajta (olajbogyó), először azokat halászta és tűntette el róla. :)

KELT - 2012.

Diós muffin különleges töltelékkel - VKF! XXXI. - (4)

Amikor ott álltam a felhasználatlan majdnem 2 l tej előtt, még nem gondoltam, hogy muffin lesz a végzete, sőt, azt sem, hogy VKF!-re fogom nevezni! És aztán lőn.

Persze, először szembesültem azzal a kínzó kérdéssel, hogy mi legyen belőle? Aztán a még kínzóbb, még sürgetőbb kérdéssel: na de végre, mi legyen már belőle?! Mindjárt dobhatom ki! Sok-sok ötlet, variáció átfutott az agyamon a tejbegríztől a madártejig, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Aztán, vettem egy nagy levegőt és annak láttam hozzá, ami már eleve ott motoszkált a fejemben, csak állandóan elhessegettem: sűrített tejet készítek. Aztán, hogy abból mi lesz, nem tudtam, nem tudhattam, valamit ád az isten-alapon mégis hozzákezdtem.

Előszöris ismét benéztem Vegavarázshoz, hogy elolvassam pontosan a menetét. Még mindig tartottam tőle, hogy nekem teljesen odaég, odasül az egész tej vagy massza az aljához, mert hogyan létezhet az, hogy annyi ideig ne égjen oda?! Aztán szépen feltettem a tejet egy vastag aljú lábosba, fölforraltam, majd hozzákevertem 5-6 ek. cukrot. Ekkor egy öntöttvas-aljat helyeztem a legkisebb lángra és a lábost arra helyeztem. Így tényleg, hogy csak éppen forrt a tej. Időnként belekavartam. És persze, kíváncsian vártam, hogy sűrűsödjék. Végeztem a dolgaimat, a tej magában elvolt, csak néha kavargattam. Aztán, úgy másfél óra múlva kezdett karamellesedni, sűrűsödni. Gyakrabban kavargattam. Végül, úgy két óra után már sűrű masszává változott, bár még volt rajta egy kevés folyadék is. Ekkor muszáj volt levennem a tűzről, mert el kellett mennem. Mire hazajöttem, kihűlt és egy nagyon finom, különleges ízű édességem volt. Olvastam a khir-ről is, de arról már lemaradtam. Aztán gondoltam egyet és ledaráltam két nagy marék diót és belekavartam a sűrített tejbe. Nem volt elég, de több darált dióm nem volt: 1 ek-nyi prézlivel egészítettem ki, így már felvette az összes folyadékot, sűrűkrém lett belőle. Ekkor kb. 1 ml. rumaromával is jól elkevertem. Aztán meg csak kóstolgattam, kóstolgattam. Rendesen rájártam.:P Aztán elfeledkeztem róla, csak másnap este jutott eszembe, amikor már késő volt bármit is kezdeni vele. Harmadnap reggel viszont már tudtam: muffint sütök és ezt a "krémet" belesütöm. Nem tudhattam, hogyan viselkedik majd sütésnél, hogy nem folyik-e szét esetleg, de gondoltam, megér egy próbát. És milyen jól tettem! Le sem tudom írni, milyen lett a muffin: könnyű, puha, bárhová haraptál bele, töltelék is volt benne, csak amúgy olvadozott a szánkban. Úgy elfogyott, mint a pinty! A csajok sem kérették magukat!

A sűrített tej-krém hozzávalói:
2 l tej, 10-12 dkg cukor, 2 nagy maréknyi dióbél + 1 ek. prézli, 1 ml rumaroma.

A muffin alapanyagai (19 darab lett belőle): 1,5 csésze fehérliszt, 5 púpozott ek. tk. rizsliszt, 4 ek. cukor, 1,5 tk. sütőpor, csipet só, 1 tojás, 4 ek. olvasztott vaj, 1 dl tejszín, kb. 2 dl tej. A szárazakat és a folyékonyakat külön-külön összekevertem, majd összevegyítettem és simára dolgoztam. A muffinformákat kikentem vajjal, az aljukra kevés lisztet szórtam, majd belekanalaztam a maszsát. Minden mélyedést majdnem 3/4-ig töltöttem, majd egy evőkanál és egy kiskanál segítségével a diós krémet is a közepükbe halmoztam. Kicsit bele is nyomkodtam. Forró sütőben kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Rácson kihűtöttem, majd jóízűen elfogyasztottuk.

EK - 2012/2

Krémsajtos puliszka - VKF! XXXI. - (3)

Ez újrahasznosítás a javából, ahogy Garffyka szeretné! Mondhatnám a maradék maradékának a maradékhasznosítása.

Előzmény 1:
Kezdődött azzal, hogy valamikor múlthét elején túrófánkot készítettem és onnan maradt vagy kétmaréknyi túró. Amikor már két napja nem tudtam mit kezdeni vele, bevillant: krémsajtot csinálok. Nagyon kevés lesz, de mintsem tönkremenjen! (Biztos vagyok benne, hogy egyszer már feltettem ide, de hirtelen nem találom. Majdcsak előkerül!) Akkor leírom:

Házi krémsajt
A kb. 10-15 dkg túrót villával nagyon jól összetörtem, majd 1 fél mk.-nyi szódabikarbónát szórtam rá és jól elkevertem. Hagytam állni pár percig, majd átkevertem és még vagy kétszer ezt megismételtem. Eddigre a szép fehér színe már átváltott opálosra és a túródarabok is folyósak lettek. 1 tk-nyi vajat felolvasztottam, beletettem az olvadófélben lévő túrót, enyhén megsóztam és addig hevítettem-kavargattam, míg az egészből egy egynemű, folyós massza lett. Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem és hideg helyen hagytam megdermedni. Egyik lánykám lakott egyszer jól belőle ezután maradt a tálka alján vagy két kiskanálnyi, amit én felhasználtam.

Előzmény 2:
Múltkor, amikor vettünk egy kisveder tejfölt, ajándékba adtak mellé egy sonkás krémsajttubust is. Lassan elfogyott. Ebből is kb. két kiskanálnyi állt rendelkezésemre.

Előzmény 3 + végkifejlet:
A vasárnapi ebédhez túl soknak bizonyult a fűszeres puliszka és eldobni sajnáltam. Villával egy tányéron kissé "szétszedtem", a tubusból rányomtam a sonkás sajtkrémet, a maradék házi krémet mikróban pár másodperc alatt felolvasztottam és rácsepegtettem a puliszkára. Az egészet szintén mikróban átforrósítottam és némi tejföllel kiegészítve jóízűen megettem ebédre! :)

Tárkonyos gombaleves - VKF! XXXI. - (2)

Maradékhasznosító leves, úgy, ahogy a 31. VKF! gazdája kéri. A paradicsomszószos fasírt mellé köretként tálalt rizs maradéka talált menedéket benne. Először csak egyszerű tárkonyos levest akartam, füstölt hússal, aztán még megtoldottam némi gombával is. A színe nem igazán magával ragadó, a füstölt hús és a gomba sem kedvezett neki, bár kétségkívül ez utóbbi "rontotta" inkább. De az íze, az nagyon finom lett.

Gombás tárkonyos leves

Hozzávalók: egy kisebb darabka füstölt csont, némi hússal, persze, 1 nagy murok, 1 hagyma, 20 dkg gomba, 3 púpozott ek. főtt rizs, 1 ek. házi paprikakrém (esetleg Édes Anna), 1 ek. házi ételízesítő, só, 1 csipet ecetben eltett tárkony apróra vagdalva, 1 ek. apróra vágott petrezselyemzöld, tárkonyecet ízlés szerint.

Elkészítés:
A csontot jó forró vízben átmossuk, majd kb. két liternyi, szintén forró vízben odatesszük főni. Lefedjük és úgy 1-1,5 órán át felé sem muszáj nézni...
Ekkor pótoljuk a leves elfőtt vizét annyi forró (de jobb, ha lobogó) vízzel, amennyi levest szeretnénk. Megtisztítjuk a hagymát és a murkot (répát), az elsőt apróra vágjuk, az utóbbit a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Pici olajon megfuttatjuk mindkettőt, majd a leveshez adjuk. Beletesszük a darált paprikát, az ételízesítőt és a vékonyra szeletelt gombát és még kb. 15 percig főzzük együtt. Az utolsó 2-3 percben beletesszük a főtt rizset is, hagyjuk néhányat lobbanni, majd elzárjuk a tüzet. Beleszórjuk az apróra vágott zöldeket, ízesítjük tárkonyecettel és ugyancsak ekkor sózzuk is, ha kell. Nekem csak minimális sóval kellett még pótolni, sós volt a hús-csont, a paprikakrém, az ételízesítő, a rizs sem volt ízetlen, sőt, az eltett tárkony és tárkonyecet is sós volt, szóval, sót csak a legvégén tenni bele!!! Lehet tejföllel tálalni, de én ezúttal nem adtam mellé.

FÉL ÓRA - 2010.

Találós kérdés

Szerintetek mi lehet a pohárban????;)

Várom az ötleteket....:)

És akkor a megfejtés ....
Ketten tudták pontosan + a húgom, de ő nem számít ezúttal:):P
Négyen sejtették, hogy köze van a céklához.
A többiek messze kalandoztak, de olyan dolgok is előjöttek, amire én álmomban sem gondoltam volna: rózsavíz, zselé, kanalas orvosság (ez utóbbi viszi a pálmát:D).
És akkor ... hát igen, KÁPOSZTALÉ van a pohárban. Úgy, látszik, az "itteniek" tudták.:) (A káposztát szüleim úgy sózzák el a hordóban, hogy vörös káposztát vagy céklát is tesznek mellé, ettől lesz ilyen szép színe. Ezúttal a céklától ilyen. "Uracskám" mai napig nem érti, hogy miért ez a természetes káposztalészín nekem: hát mert otthon mindig ilyen volt!!!)

Most úgy illene, hogy a nyertest-nyerteseket megajándékozzam valamivel, de bármennyire is törtem a fejem, semmi jó, frappáns nem jutott eszembe. Káposztalevet azért mégsem mernék postázni.:D
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt! Dög, Latsia, üdvözöllek a blogomon!:)
Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!

Hamburger barna zsemlével

Nem jegyzem VKF!-anyagként ezt a bejegyzést, annak ellenére, hogy az alapját ugyanaz a duplán húsos fasírt képezi, amit tegnap posztoltam. Bár azért lehetne mégis, mert ennnél meg elfogyasztottuk a megmaradt paradicsomszószt is.
Mint írtam, a húsmasszának csak a felét sütöttem meg első körben, vacsorára a megmaradt masszából jóval nagyobb, kb. tenyérnyi húspogácsákat formáltam és sütöttem. A zsemléket kettévágtam, alsó részüket megkentem paradicsomszósszal, ráraktam egy húspogácsát, sajt és paprikaszeleteket, majd befedtem a zsemle tetejével. További paradicsomszószt ki-ki magának adagolt.

A zsemléket viszont új alapanyagokból sütöttem.:)

Köménymagos barna zsemlék

Hozzávalók:
0,5 kg liszt, amiből 5 púpozott ek-nyit teljes kiőrlésű korpakeverékkel (búza, árpa, zab) helyettesítettem, 2,5 dkg élesztő, 2 ek. krumplipehely, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 1 tk. ecet, kb. 2,5 dl langyos víz, 2 ek. olaj, 2 ek. tejszín v. tej, köménymag.

Elkészítés:
A langyos víz felében feloldjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Néhány percig hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Addig tálba szórjuk a lisztet, a korpát, a sót és a krumplipelyhet, majd lazán összekeverjük. A liszt közepébe mélyedést csinálunk, ide töltjük az élesztős vizet és az ecetet. LAssan hozzákeverjük a lisztet és persze, a folyadékot pótoljuk a maradék langyos vízből annyival, hogy nem túl puha, de könnyen formázható, rugalmas tésztát kapjunk. Kb. 10 percig dagasztjuk, közben beledolgozzuk az olajat is. Olajozott tálba rakjuk és letakarva, meleg helyen, 50-60 percig kelesztjük. Ha megkelt, deszkára borítjuk (én nem liszteztem, mert nem kellett) még egyzsre átgyúrjuk, majd 6 egyenlő részre osztjuk. Szép kerek gombócokat formálunk belőlük, sütőpapírral bélelt tesprire helyezzük és még további 15-20 percig kelesztjük. Ha megkelt, akkor tejszínnel vagy tejjel lekenjük a tetejüket, megszórjuk köménymaggal és forró sütőben szép pirosra sütjük őket. Akkor vannak készen, ha az aljukat megkopogtatva, kongó hangot adnak.

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)

Most sem volt ötletem - mint sokszor máskor - hogy mivel rukkoljak elő a XXXI. VKF!-re, de az ihlet mégis megszállt. Jobbanmondva a szükség mégis segített benne, így aztán a következőkben egy maradékhasznosító lavinát zúdítok mindenkire.:)

A történet azzal kezdődött, hogy Maimoninál menzás ételekről olvastam, ami eszembe juttatta saját középiskolás koromat és a bentlakás kantinjában evett ételeket. A többségtől eltérően én mindent szerettem, legalábbis úgy 95%-ban, mert azzal a tejbevízzel, amit tejbegríz néven adtak, nem volt képes még az én gyomrom sem megbirkózni. No, de volt egy étel, ami annyira ízlett, hogy szinte sosem laktam jól az adagommal. És ez nem más volt, mint a fasírt paradicsomszósszal. Hogy mit tettek bele, hogyan készítették, nem tudom, de az tény, hogy sem Édesanyám akkoriban, sem én azóta nem tudtam ugyanazt az ízt megtalálni. Csak így, önmagukban adták, friss kenyérrel kellett elfogyasztani. Nagyon szerettem.

Aztán, ahogy - Maimonit olvasva - eszembe jutott ez az étel, már nem nyughattam, muszáj volt előállítani. A dologgal csak egy, illetve két baj volt: férjecském nincs oda a fasírtért (a fokhagyma miatt, fáj a gyomra tőle) és eddig még sosem tudtam neki olyan paradicsomszószt fabrikálni, amire azt mondta volna: ez finom. De alapvetően optimista ember vagyok, tehát holmi apróságok nem tántorítanak el a kitűzött nemes céltól, sőt, megreckíroztam egy rizs-köretet is az egész mellé. Végeredmény: finom fasírt, finom szósz, pergő rizs, jóllakott férj és boldog én. Mert 95%-ban ugyanaz lett, mint amit anno ettem, csupán az intenzívebb fokhagymaíz hiányzott a fasírtból.

És hogy mitől nevezem a VKF!-re? Hát, mert ... bár már szerda volt tegnap, a vasárnapi kacsának a melle ott árválkodott a hűtőben, várva, hogy megegyük. De már úgy önmagában kicsit száraz volt, ezért nem igazán gyúrakodtunk érte, muszáj volt valahogy másképp elfogyasztani: beletettem a fasírtba.

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal, rizzsel

Hozzávalók (jó nagy adag!):
1 sült kacsamell, 60 dkg darált csirkehús, 25 dkg gomba, 1/3 piros kaliforniai paprika, 1 közepes hagyma, 2 krumpli, 2 nagy szelet szikkadt kenyér (jé, ez is maradék!), 2 tojás, 1 marék zsemlemorzsa, só, bors, 1 tk. fokhagymapor (persze, lehet friss is), 1 tk. szárított zeller- v. petrezselyemzöld, olaj a sütéshez.

Elkészítés:
Egy nagyobbacska tálba tesszük a darált csirkehúst. A sült kacsahúst leszedjük a mellcsontról és apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. A gombákat folyó víz alatt megmossuk és aprítógépben felaprítjuk.

A hámozott hagymát és a paprikát is felaprítjuk. Mindent a tálba teszünk, a csirkehús mellé. A kenyérszeleteket beáztatjuk, jól kicsavarjuk és a többi hozzávaló mellé morzsoljuk. A krumplikat meghámozzuk és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tálba ütjük a két tojást, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagymaport és a szárított zöldet, majd az egészet jól-jól összekavarjuk-gyúrjuk.

Ha kissé lágy lesz a massza, egy maréknyi zsemlemorzsával tesszük jól, könnyen formálhatóvá. A masszából kb. ping-pong-labda nagyságú darabokat szaggattam ki, labdává gömbölyítettem, majd kb. 1 cm vastagra lapítottam őket és forró olajban mindkét oldalukat szép pirosra sütöttem. (Csak felét sütöttem meg, a többit más ételhez használtam fel) Papírkendőre szedve hagytam, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
Nagyon finom fasírt lett, bár nekem kissé hiányzott a fokhagyma belőle.

Paradicsomszósz

Hozzávalók:
2 ek. olaj, 1 púpozott ek. liszt, 1 paradicsomlében eltett egész paradicsomkonzerv, 2-3 ek. házi ketchup, só, bors, 2-3 ek. cukor.

Elkészítés: A lisztet az olajon megfuttattam és felöntöttem kb. 2 dl hideg vízzel, amivel simára kavartam. A paradicsomkonzervet egy tálba borítottam és a paradicsomokat kissé felaprítottam. (Nagyon finom, natúr konzerv volt, most vettem ilyet életemben először, de az biztos, hogy nem utoljára. Bár nem bio volt, de tartósítószermentes és mindennek tetejébe olcsó. Milyen jó, hogy férjecském a telefonokat nézegette a bevásárlóközpontban, míg én nyugodtan nézelődhettem, vásárolhattam!) Hozzáöntöttem a lisztes masszához és együtt is simára kavartam. Kb. 5 percig forraltam, amikor aztán az egészet botmixerrel összeturmixoltam. Ezután került bele a ketchup, a só, a bors és a cukor (jó édesnek kell lennie!), még némi víz és további 10 percig forraltam, míg mártás sűrűségű nem lett.
Rizstoronnyal és két-két fasírttal tálaltam.

Nevessünk együtt!

Gyerekek írták iskolai dolgozatokban :

**- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***
**- A katonák életüket és halálukat kockáztatták.***
**- A víz oxigénből és folyadékból áll.*
**- A mocsári vész 1526-ban volt.**
**- A Szent Jobb István király bal keze.**
**- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**
**- A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.**
**- A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.**
**- Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.**
**- Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.**
**- A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.**
**- Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.**
**- A kenguru kicsinye fészeklakó.**
**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**
**- Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.**
**- Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.**
**- Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.**
**- A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.**
**- Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.**
**- Egyiptom őslakói a múmiák.**
**- A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni..**
**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**
**- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**
**- A baktériumokról: - Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható.**
**- A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.**
**- A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.**
**- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**
**- A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.**
**- Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elöl maga a császár is csak álruhában tudott menekülni..**
**- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**
**- Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.**
**- A kőolajat kövekből sajtolták.**
**- Eötvös József többek között Budán született.**
**- Csapadékfajta: lisztharmat..**
**- A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.**

Fűszeres kacsasült fűszeres puliszkával

Szombaton este készen feldarabolva repült hozzánk egy madár, ami néhai korában még hápogott. Bár, ki tudja, azt hiszem, a néma fajtából való volt.
A nyaka, zúzája és szíve búcsút mondott a többi testrésznek és egy gyöngyöző-aranyló húslevesbe fúltak bele, a többi pedig fűszeresen végezte.

Fűszeres kacsasült

Hozzávalók:
1 kacsa (mínusz a nyaka), 1 tk. currypor, 1 tk. magamfajta ötfűszer-keverék, 1 tk. Provence-i fűszerkeverék, 3 ek. só, 1 tk. bors, 2 ek. méz, 3 ek. szójaszósz, kb. 1 dl húsleves, 2 dl (édes) vörösbor, néhány ek. olívaolaj, 1 hagyma.

Elkészítés:
Egy tálba tesszük a mézet és elkeverjük a szójaszósszal. Beleszórjuk a sót és a porfűszereket, amjd lassanként, állandóan kevergetve hozzáadjuk a vörösbort és a húslevest, végül pedig az olívaolajat is. A kacsa darabjait beletesszük a páclébe igyekezve, hoyg mindenütt ellepje. Ha mégis kevés lenne, még némi borral, húslevessel lehet pótolni a levet. Lefóliázva, hideg helyen, néha átforgatva, 12-24 órát hagyjuk pácolódni.
Sütés előtt a húsdarabokat kivesszük a pácléből, tűzálló edénybe, esetleg tepsibe rakjuk, ráöntjük a páclevet (én átszűrtem, hogy a Provence-i fűszerkeverék darabkái ne kerüljenek rá), majd ráterítjük a félbe, majd szeletekre vágott hagymát. Még öntünk alá egy jó pohár vizet, alufóliával lefedjük, forró sütőbe toljuk, és mérsékelt lángon 2-3 órát át pároljuk-sütjük. Nekem fólia alatt is szép pirosra sült, de ha valakinek mégsem, akkor az utolsó pár percben rápiríthat egy kicsit!

Grillezett fűszeres puliszkával ettük, amit pontosan ugyanúgy készítettem, mint Kiskukta, csak a formázást oldottam meg másképp: egy drab sütőpapírra halmoztam a kész puliszkát, olajozott kanállal szépen elsimítottam, többé-kevésbé henger formát adva neki, majd a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, a két végét pedig jól megcsavartam. Ekkor lett aztán szép, henger formája. Kihűtöttem, utána pedig szeleteltem és a grillserpenyőmben grilleztem.

TAV. BŐS. - 2011.

Tormás-almás céklasalátával ettük. Kitűnő párosítás volt! Bátran ajánlom mindenkinek!
A salátához egy közepes céklát és egy nagy almát meghámoztam és lereszeltem a nagylyukú reszelőn, egy karcsú kis tormaszálat pedig a kislyukú reszelőn reszeltem le. Enyhén sóztam és meglocsoltam balzsamecettel, olívaolajjal.

Majonézes hal-kence

Egy tésztás-halas recept olvasása közben beugrott, hogy milyen finom volt az a kencefice, amit Dalma készített még a nyáron. És főleg, hogy milyen jó lenne vacsorára egy forró citromos teával! A biztonság kedvéért felhívtam a barátnőmet és megkérdeztem, hogyan szokta készíteni. Hát így:

Majonézes hal

Hozzávalók: 1 db. 170 g-os tonhalkonzerv, 3 közepes főtt krumpli, 3 közepes ecetes uborka, 2 hatalmas ek. majonéz, só, bors, citromlé, nálam pedig még pluszban 2 ek. tejföl.

Elkészítés: A halkonzervet leszűrjük, de a levét nem dobjuk el. A főtt krumplit meghámozzuk, és az apró lyukú reszelőn lereszeljük az ecetes uborkával együtt. A halhúst villával összetörjük (ha darabos), összekeverjük a reszelt krumplival és uborkával, hozzáadjuk a majonézt meg a tejfölt, majd alaposan elkavarjuk. Só, bors, citromlé megy bele ízlés szerint, illetve, ha túl sűrű még mindig, akkor a halkonzerv levével hígítjuk. Kenyérre kenve, bármilyen friss zöldséggel, citromos teával, télen-nyáron finom reggeli vagy vacsora.

NÚ - 2018/nov.

Elmaradt anyu-szülinapi menü

Múlt vasárnapról. Isteni finom volt minden, degeszre ettük magunkat. Nesze neked, szétválasztás!;):)

Korhelyes húsgombócleves:


Pulykasült, sajtos-húsos rántott tekercsek, krumplipüré, dinsztelt káposzta:



Diós torta, tejszínhabbevonattal. Kb. ilyesmi lehet az Eszterházy-torta, ha jól tudom, csak annak nem tejszínhab jár a tetejére. Neves vagy no name, attól még nagyon finom volt.:)

Én is megjártam

Néhány nappal ezelőtt olvastam Gasztro kibicnél, hogy becsapták a nagyáruházakban: a polcon kisebb árat tüntettek fel, mint ami a kasszánál szerepelt. (És most kapcsolok, hogy le is fotózhattam volna!)

Olajat akartam vásárolni és már reflexből tettem a zöldkupakosat (itteniek tudják, melyikről van szó), hiszen mindig az szokott az olcsóbb lenni, amikor látom, hogy a piroskupakos most majdnam 80 banival kevesebb. Bevallom, már ekkor gyanús volt a dolog, de azt mondtam, biztos akció van, ezért olcsóbb: hát kicseréltem a rekeszt. Még egyszer arrafelé vetődtünk a vásárlás során, férjemnek is mutattam a dolgot. Megnéztük az árcímkéket: semmi különbség a kettő között; leellenőriztük a kódszámokat: megegyeztek mind egy szálig. Mondom (azuramnak, Tibi:D) a férjemnek, éppen a nemrég olvasottakra hivatkozva, hogy Magyarországon az a törvény, hogy a kisebbik árat vagy köteles kifizetni, úgyhogy, biztos itt is van ilyesmi, csak a vásárlók nem tudják és nem is élnek vele.

A kasszához érve, már előrebocsátottam a hölgynek: szeretném tudni, mennyi az ára egy l olajnak. És természetesen, ez volt a drágább. Szóvá is tettem, hogy ez azért hogy van, de ő nem tehetett mást. Javasolta, hogy reklamáljak, de nem állt szándékomban az időt pazarolni. Aztán, amíg a férjem leragadt a telefonos boltoknál, mégiscsak az információs pulthoz mentem. Egy kérdést azért megér a dolog, gondoltam. Bosszankodott is a férjem, aki közben utolért, hogy mégiscsak vesztegetem az időt, de ez nem olyan dolog mégsem, hogy szó nélkül lehessen hagyni, legalábbis én nem tehetem. És láss csodát, a hölgy rögtön felhívott valakit, aki elment a polcokhoz, konstatálta, hogy valóban igazam volt és visszatelefonált. Némi bürökratikus eljárás után, kb. 5 perc múlva már a kezemben tartottam a különbözetet, ami 4 lej és 60 bani volt, tehát 18 bani híján egy újabb liter olaj árát tette volna ki.

Szóval, tanulság legyen ez mindenknek, aki olvassa: ha nem egyeznek a polcnál meg a kasszánál lévő árak, nem szabad annyiban hagyni a dolgot, nem szabad sajnálni rá azt a pár percnyi időt! Végülis egy nagyáruházban is emberek dolgoznak, akik természetesen, tévedhetnek, de nem lehetünk állandóan mi az áldozatok! Becsületükre legyen, hogy a problémát tényleg megfelelő hozzáállással és gyorsan megoldották. Kérdés csak, hogy eddig hányan csapódtak be a dolog miatt?!

Félperces majonéz

Talán banalitás, amit itt most megosztok veletek, de én nemrég fedeztem fel és arra gondoltam, hátha még van olyan, aki nem ismeri.

Nem szoktunk majonézt vásárolni, mindig magunk készítjük: ezt láttam otthon, ezt láttam anyósomnál, ezt láttam mindenkinél a környezetemben, így csinálom magam is. Semmi túlbonyolítás: nyers tojássárgája, olaj, mustár, citromlé és só. (Igen, nyers tojás - még sosem volt bajunk tőle, pedig javarészt üzletit használok; igaz, vannak időszakok, amikor háziból sütök-főzök.)
Régebb fakanállal kavargattuk, de esze ágában sem állt senkinek berzenkedni ellene. Beletelt egy negyedórába, de más választás nem volt.

Aztán jött a kézi mixer, aminek áldásos munkáját alig tudjuk megköszönni. Kb. 5 perc és a majonéz kész.

Most pedig "felfedeztem" a félperces majonézt. Bizony, fél perc alatt készen van, bár igaz, nem mértem a másodperceket! Semmi másra nincs szükség az eredeti hozzávalókon kívül, mint egy botmixerre, ami manapság már általában minden háztartásban megtalálható. A szomszédasszony mesélte a "receptet", amikor megvette a Braun mini robotját, akkoriban egyszer ki is próbáltam, de egy szörnyen folyós tojáslevet kaptam belőle, így elborzadva elvetettem a dolgot.

Aztán nemrég úgy hozta a véletlen, hogy megemlítettem neki: már meg se haragudjon, de azt a fajta majonézt én nem szeretem, mert egy híg lé lesz belőle. Mire ő: "hát persze, ha nem teszel elég olajat hozzá. Ez a titka. Legalább 2 dl-re van szükség egy tojáshoz." Én sem voltam rest, amikor legközelebb majonézre volt szükségem, kétkedve bár, de úgy készítettem, ahogy mondta. És láss csodát: egy kemény, már-már kocsonyás majonézkrémem született. Azóta mindig így készítettem és senkinek sem volt ellenvetése. Pláne nekem nem.

Félperces majonéz - EK - 2012/3

Hozzávalók: 1 EGÉSZ tojás, csipetnyi só, 1 tk. mustár, 2-3 csepp citromlé vagy almaecet, 2-2,2 dl olaj.

Elkészítés: A hozzávalókat a fent említett vagy bármilyen sorrendben egy magas falú edénybe (nekem egy vastag plasztikpoharam van hozzá) tesszük, belemerítjük a botmixert és elindítjuk.


Pillanatok alatt majonézzé kezdenek összeállni a pohár alján a hozzávalók,


majd további pár másodperc után már az összes olajat felveszi. Közben érdemes le-fel emelgetni a botmixert.


Még néhány másodperc és már kész is a kemény majonéz. Ha mégis folyósnak találnánk, akkor cseppentsünk még olajat hozzá és verjük még egy picit.


Ezek után lehet ízesíteni tetszés szerint, tartárt, remoulade-mártást varázsolni belőle, csak a fantázia szab határt!:)

Fűszeres pisztráng - ismét

Ez is még a szilveszteri-újévi ünnepi ételek egyike, de már az utolsó. Újév napján vacsoráztuk.

Nálunk a hal tipikus újévi étel (karácsonykor viszont nem szokás, persze, attól lehetne nyugodtan készíteni), tehát igyekszem is minden évben, hogy legyen hal az asztalunkon az újév első napján. Eddig mindig valamilyen olajban sütött halételt készítettem, de a múltkor kipróbált fűszeres pisztráng meghozta a kedvünket a sütőben sült halra, így aztán most is úgy készült. Annál is inkább, hogy az egyik hal hatalmas volt, csak úgy, serpenyőben, nem biztos hoyg jól átsült volna.

A fűszerezése más volt, mint a múltkor, de most is nagyon finom lett a végeredmény.

Hozzávalók (négyünknek sok volt): 1 nagyobb és 2 kisebb pisztráng, só, bors, fokhagymapor, olívaolaj, 1 tk. provence-i fűszerkeverék

Elkészítés: A halakat olvasztás után jól átmostam és papírtörlővel felitattam róluk a vizet. Kb. ujjnyi távolságokban részútosan beirdaltam őket, majd mindkét oldalukat megszórtam az említett fűszerek keverékével. Egy sütőpapírral bélelt tepsire fektettem őket és hagytam állni kb. 1 órát, miután meglocsoltam olívaolajjal és a forró sütőbe toltam.


Kb. 15 perc után óvatosan megfordítottam őket, hogy a másik oldaluk is szép pirosra süljön. Tejföllel lazított majonézzel, citrommal és gyümölcsökkel ettük.

EK - 2010/3

Joghurtos-túrós gyümölcstorta

Egy lapban (de hogy melyikben, mikor és hol, nem tudom) olvastam valami hasonló tortáról, de az ricottával készült és nem volt gyümölcsös, illetve tisztán emlékszem, hogy a fehér réteget egy barna réteg fedte. Pontos recept híján aztán megalkottam saját receptemet és egyúttal tortámat:

Joghurtos-túrós gyümölcstorta crossie-val és mentával

Hozzávalók:
A tortához:
- 50 dkg friss tehéntúró
- 450 g joghurt (egy nagy doboz), ami lehet gyümölcsös is
- 30 dkg habtejszín (igen, így mértem meg, mert dl-ben nem ment)
- 12 dkg cukor
- 30 g zselatin
- kb. 40 dkg fagyasztott cseresznye (de lehet bármi és friss is lehet)
- 1 ek. apróra vágott mntalevél
- 5 dkg étcsokoládé
- 5 dkg kukoricapehely

A bevonáshoz, díszítéshez:
- 25 dkg habtejszín
- 3 ek. cukor
- 1 habfixáló
- kivi és klementinszeletek

Elkészítés:
A crossies készítésével kezdjük: az étcsokoládét 1 ek. vízzel a mikróban felolvasztjuk és miután szép simára kevertük, beleforgatjuk a kukoricapelyhet. Rögtön alufóliával letakart deszkára simítjuk, minél vékonyabb rétegban. Hogy minél hamarabb hűljön, dermedjen, érdemes betenni a fagyasztóba. A zselatint 1,25 dl langyos vízbe áztatjuk. A habtejszínt keményre verjük és a hűtőbe tesszük. Ezután a túrót és a cukrot (mixerrel) habosra kavarjuk, majd összevegyítjük a joghurttal és együtt is simára dolgozzuk. A fagyasztóból kivesszük a csokis pelyhet és apró darabokra törjük, a mentát felaprítjuk. A beáztatott zselatint folyékonyra melegítjük (vigyázat, nehogy forrjon), belekeverjük a túrós masszába, majd mehet bele a crossies, a menta és végül a fagyasztott gyümölcs. Az egészet egy fóliával bélelt kupola formájú edénybe/tálba (én egy régi tésztaszűrőt használtam)töltjük át és fóliával letakarva 5-6 órára hűtőbe tesszük.
Felhasználás előtt tálra borítjuk, a fóliát óvatosan lehúzzuk róla és bevonjuk a cukorral és habfixálóval felvert tejszínnel. Kivi és klementinszeletekkel díszítjük vagy azzal a gyümölccsel, amit a belsejében is használtunk. Nagyon finom, üdítő, nem túl édes desszertet kapunk belőle.

TORTÁK - 2013.

Húskuglóf ... egyenesen

Biztos furcsálljátok a címet, ha a képet veszitek alapul. Az eredeti receptben valóban kuglófról volt szó, csak nekem nem volt kuglófformám. Így aztán megtette a mamától "örökölt" régi kalácssütő tepsi is, amit jól kibéleltem alufóliával és sütőpapírral, mert Trinity figyelmeztetett, hogy a tojás nagyon bele tud sülni a nem szilikonos formákba, és ez rögtön eszembe juttatta egy hasonló kísérletemet, ami miatt már kidobtam egy muffinsütő tepsit!:P

A receptet teljes mértékben követtem, annyiban módosult pl. hogy csak 5 tojást tudtam felhasználni a tepsi nagysága miatt a 6 helyett, vagy pl. az első réteg bacont sonkával helyettesítettem, mert azt már el kellett használni. Paprikás szalámi gyanánt chorízót használtam és isteni volt. Vajban párolt sárgarépa-hasábokkal és párolt brokkolirózsákkal körítve tálaltam. Mindenesetre, olyan étel volt ez, ami gyakran lesz még nálunk az ünnepi asztalon, mert kevés a munka vele, mert hamar elkészül, mert melegen és hidegen is fogyasztható, mert szemet gyönyörködtető a kinézete és nem utolsó sorban, mert NAGYON FINOM!!! Köszönöm, Trinity! (És persze, köszönöm, Ágnes, mert ha nálad nem láttam volna meg, bizony elfeledkeztem volna róla.:))

NÚ - 2019/jún.

Paradicsomos gomba

Már van a blogomon egy paradicsomos gomba-recept, de ezúttal sokkal egyszerűbben készült és főleg sokkal gyorsabban.

Hozzávalók: 1 hagyma, kb. 60-70 dkg nem túl nagy gomba, 3-4 ek. paradicsompüré, só, bors, pici cukor, olaj

Elkészítés: Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat és megfonynasztottam rajta a félbe, majd csíkokra vágott hagymát. Felengedtem pár csepp vízzel, hogy amíg a gomba levet ereszt, nehogy megégjen, majd rádobtam a folyó víz alatt gyorsan átmosott gombafejeket. Átforgattam a hagymás olajon, majd néha kavargatva, megpároltam őket. Fedő nélkül történt mindez, hogy a kiengedett leve minél hamarabb leredukálódjon. Végül besűrítettem a paradicsompürével, sóztam, borsoztam, cukroztam és még forraltam pár percig. Hidegen került az asztalra, férjem kedvenceként.

Színes tekercs

Szilveszterre készítettem:

Hozzávalók:
A tekercshez:
5 tojás
7 dkg liszt
2 dkg étkezési keményítő
10 dkg majonéz
7,5 dkg vaj
fekete olajbogyó
zöldpetrezselyem

A töltelékhez:
30 dkg telemea (feta)
15 dkg sonka
1 piros húsú paprika
tejföl

Elkészítése:
Az egész tojásokat habosra verjük kézi mixerrel, hozzáadjuk a felkockázott vajat, a majonézt, sózzuk és borsozzuk, majd addig verjük, amíg minden jól elkeveredik. Ekkor hozzáadjuk a lisztet és a keményítőt is és simára keverjük (egy folyós maszát kapunk). Sütőpapírral bélelt tepsibe töltjük, elsimítjuk, majd egyenletesen elosztva beleszórjuk az olajbogyókarikákat vagy -csíkokat. Itt-ott petrezselyemzöld-fészkeket is rakunk rá. Mgas hőfokon, kb. 10 perc alatt készre sütjük. A tepsi lehetőleg nagy legyen, az enyém kb. 24x35 cm-es volt, de nagyon összegyűrődött benne a lap. Igaz, a végén nem okozott ez gondot, mert kisimult, de akkor is. Ha megsült, akkor egy nedvesített konyhakendőre borítjuk (a tetejével lefele, hogy az olajbogyó szépen látsszon benne) és rögtön szorosan felcsavarjuk. Így hagyjuk kihűlni.
Közben elkészítjük a tölteléket: A telemeát vagy fetát lereszeljük vagy villával szétnyomjuk. A sonkát szintén lereszeljük vagy apró kockákra vágjuk, a paprikát pedig a lehető legapróbbra daraboljuk. Annyi tejfölt adunk hozzá, hogy jól kenhető masszát kapjunk. Borsozzuk, és ha kell tehetünk sót is, de vigyázat, mert a sajt sós!
A lapot kibontjuk a konyharuhábl, rákenjük a tölteléket és egy fólia segítségével szorosan feltekerjük. Néhány órát a hűtőben pihentetjük, hoyg megdermedjen és szépen lehessen szeletelni. Nagyon finom, nagyon mutatós hidegtáli készítmény.
Az eredeti receptet itt találtam.

FÉL ÓRA - 2010.

Erdélyi konyha

Megjelent az Erdélyi Konyha 2. száma! Erdélyben kapható minden magyarlakta vidéken az újságárusoknál. A lapban megrendelő szelvény is van, aki azt szeretné, hoyg ne kelljen havonta futkároznia utána, meg is rendelheti.

A januári lapszám központi témája a farsang és ezen belül a fánk, illetve más farsangtáji ételek, de emellett sok más receptet is lehet találni: téli vitaminbombákat, hús nélküli ételeket, ötleteket a maradékhasznosításra, heti menüt, illetve hasznos információkat a kisbabák táplálásáról, a szoptatásról és még sok más érdekességet.

Tartalmas, színvonalas lapszám, sok-sok képpel, ajánlom mindenkinek!

Mit hozott az angyal?

Egy ideje már kihagytuk a karácsonyi szokáskörből a felnőttek közötti ajándékozást. Legtöbbünk egyezséget kötött, hogy nem ajándékozunk, mindezt, természetesen az anyagiakra való tekintettel. Ettől függetlenül én összeállítottam a mézeskalácsból, sakk- és spirálkekszből, illetve aszalt gyümölcsös szaloncukorból álló kis csomagocskáimat!
No, de Anyuék mégiscsak meg szerettek volna ajándékozni mindannyiunkat, mondván, hogy most még megtehetik. Így aztán nálam is járt az angyalka. És természetesen, valami olyasmit hozott, aminek a konyhában veszem hasznát, sőt, már jócskán hasznukat vettem, ugyanis még az ünnepek előtt hozzám kerültek.:) Nem hatalmas dolgok, de olyasmik, amik már nagyon hiányoztak a konyhámból.

Az első egy daráló. Nekem főleg a cukornak kellett, illetve fűszerek számára. Mindig "vagyonokat" adtam a készen vett porcukorra, ezért - gondolom - ésszerű befektetés volt ez a kis elektromos daráló.


A másik nagyon nagy hiánycikkem a konyhai mérleg volt. Volt nekem egy nagyon jó, de azt vissza kellett adnom anyósomnak, mert anno azért kaptam, hogy a rá illeszthető hálós izé segítségével a kislányomat mérhessem rajta. Helyette "kárpótolt" egy másikkal, de az úgy mért, ahogy neki jólesett. Így aztán kellett egy valóban jó. Ezt választottam:


Nagyon elégedett vagyok vele, külön jó pont, hogy van nullázója, de az is jó, hogy magától kikapcsol egy idő után, illetve többféle mértékegységben is megmutatja a mennyiségeket. Ennél többet nem is kell tudnia egy konyhamérlegnek, szerintem, úgyhogy én mindenesetre, nagyon hálás vagyok az anygalkának értük. Köszönöm szépen. :)

A képeket a termékek hivatalos honlapjain találtam, de már régebb elmentettem őket így most a forrást nem tudom megjelölni.

Kreatív blogger vagyok?

Kiskukta, Gál Edith és Edó szerint igen, különben nem ajándékoztak volna meg ezzel a díjjal, amit, természetesen, nagyon szépen köszönök nekik. (Még akkor is, ha nem lenne a szabályok között.:))

A díjjal szabályok is járnak:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Kiskuktához hasonlóan a 4. pontnak ezúttal én sem teszek eleget, hiszen jártak már itt körbe hétdolgos meg hatdolgos játékok, úgyhogy, ha valaki kíváncsi, olvashat róluk a naplómban a játék címszó alatt.

Viszont a díjat továbbadom - nem tudom, ha meglesz a 7, de igyekszem:) -
- Fakanálforgató Alíznak
- Maimoninak
- Yasmine-nak
- Edónak
- Wise Ladynek
- Chef Vikinek és
- Galedithnek (akinek a blogján most valamiért nem tudok megjegyzést hagyni!!!)

Fogadjátok szeretettel!:)

Borókám kétéves lett!!!

Ma reggel 6 óra 20 perckor lett kétéves az én NAGY kicsi lányom. :) A nap folyamán remélem, meg tudom írni az "éves beszámolót" róla. Addig viszont csak egyszerűen: Isten éltessen kicsi angyalkám, adjon neked egészséget, és légy mindig legalább olyan boldog, mint amennyire mi vagyunk, amióta Te is velünk vagy!!!!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!:)

Ma reggel 6:20-kor:


Születése napján:


1 évesen:


2 évesen: