2010. január 21., csütörtök

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)


Most sem volt ötletem - mint sokszor máskor - hogy mivel rukkoljak elő a XXXI. VKF!-re, de az ihlet mégis megszállt. Jobbanmondva a szükség mégis segített benne, így aztán a következőkben egy maradékhasznosító lavinát zúdítok mindenkire.:)

A történet azzal kezdődött, hogy Maimoninál menzás ételekről olvastam, ami eszembe juttatta saját középiskolás koromat és a bentlakás kantinjában evett ételeket. A többségtől eltérően én mindent szerettem, legalábbis úgy 95%-ban, mert azzal a tejbevízzel, amit tejbegríz néven adtak, nem volt képes még az én gyomrom sem megbirkózni. No, de volt egy étel, ami annyira ízlett, hogy szinte sosem laktam jól az adagommal. És ez nem más volt, mint a fasírt paradicsomszósszal. Hogy mit tettek bele, hogyan készítették, nem tudom, de az tény, hogy sem Édesanyám akkoriban, sem én azóta nem tudtam ugyanazt az ízt megtalálni. Csak így, önmagukban adták, friss kenyérrel kellett elfogyasztani. Nagyon szerettem.

Aztán, ahogy - Maimonit olvasva - eszembe jutott ez az étel, már nem nyughattam, muszáj volt előállítani. A dologgal csak egy, illetve két baj volt: férjecském nincs oda a fasírtért (a fokhagyma miatt, fáj a gyomra tőle) és eddig még sosem tudtam neki olyan paradicsomszószt fabrikálni, amire azt mondta volna: ez finom. De alapvetően optimista ember vagyok, tehát holmi apróságok nem tántorítanak el a kitűzött nemes céltól, sőt, megreckíroztam egy rizs-köretet is az egész mellé. Végeredmény: finom fasírt, finom szósz, pergő rizs, jóllakott férj és boldog én. Mert 95%-ban ugyanaz lett, mint amit anno ettem, csupán az intenzívebb fokhagymaíz hiányzott a fasírtból.

És hogy mitől nevezem a VKF!-re? Hát, mert ... bár már szerda volt tegnap, a vasárnapi kacsának a melle ott árválkodott a hűtőben, várva, hogy megegyük. De már úgy önmagában kicsit száraz volt, ezért nem igazán gyúrakodtunk érte, muszáj volt valahogy másképp elfogyasztani: beletettem a fasírtba.

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal, rizzsel

Hozzávalók (jó nagy adag!):
1 sült kacsamell, 60 dkg darált csirkehús, 25 dkg gomba, 1/3 piros kaliforniai paprika, 1 közepes hagyma, 2 krumpli, 2 nagy szelet szikkadt kenyér (jé, ez is maradék!), 2 tojás, 1 marék zsemlemorzsa, só, bors, 1 tk. fokhagymapor (persze, lehet friss is), 1 tk. szárított zeller- v. petrezselyemzöld, olaj a sütéshez.

Elkészítés:
Egy nagyobbacska tálba tesszük a darált csirkehúst. A sült kacsahúst leszedjük a mellcsontról és apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. A gombákat folyó víz alatt megmossuk és aprítógépben felaprítjuk.

A hámozott hagymát és a paprikát is felaprítjuk. Mindent a tálba teszünk, a csirkehús mellé. A kenyérszeleteket beáztatjuk, jól kicsavarjuk és a többi hozzávaló mellé morzsoljuk. A krumplikat meghámozzuk és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tálba ütjük a két tojást, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagymaport és a szárított zöldet, majd az egészet jól-jól összekavarjuk-gyúrjuk.

Ha kissé lágy lesz a massza, egy maréknyi zsemlemorzsával tesszük jól, könnyen formálhatóvá. A masszából kb. ping-pong-labda nagyságú darabokat szaggattam ki, labdává gömbölyítettem, majd kb. 1 cm vastagra lapítottam őket és forró olajban mindkét oldalukat szép pirosra sütöttem. (Csak felét sütöttem meg, a többit más ételhez használtam fel) Papírkendőre szedve hagytam, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
Nagyon finom fasírt lett, bár nekem kissé hiányzott a fokhagyma belőle.

Paradicsomszósz

Hozzávalók:
2 ek. olaj, 1 púpozott ek. liszt, 1 paradicsomlében eltett egész paradicsomkonzerv, 2-3 ek. házi ketchup, só, bors, 2-3 ek. cukor.

Elkészítés: A lisztet az olajon megfuttattam és felöntöttem kb. 2 dl hideg vízzel, amivel simára kavartam. A paradicsomkonzervet egy tálba borítottam és a paradicsomokat kissé felaprítottam. (Nagyon finom, natúr konzerv volt, most vettem ilyet életemben először, de az biztos, hogy nem utoljára. Bár nem bio volt, de tartósítószermentes és mindennek tetejébe olcsó. Milyen jó, hogy férjecském a telefonokat nézegette a bevásárlóközpontban, míg én nyugodtan nézelődhettem, vásárolhattam!) Hozzáöntöttem a lisztes masszához és együtt is simára kavartam. Kb. 5 percig forraltam, amikor aztán az egészet botmixerrel összeturmixoltam. Ezután került bele a ketchup, a só, a bors és a cukor (jó édesnek kell lennie!), még némi víz és további 10 percig forraltam, míg mártás sűrűségű nem lett.
Rizstoronnyal és két-két fasírttal tálaltam.

1 megjegyzés:

Kati írta...

A "fűszeres puliszka"receptért jöttem, de nálad mindig leragadok. :-P :-@ Ebéd meg nem lesz, mire Marci felébred, hiába fog HAMME-HAMME-zni. :-)

2010. január 21., csütörtök

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)

Bejegyezte: sedith dátum: 18:51

Most sem volt ötletem - mint sokszor máskor - hogy mivel rukkoljak elő a XXXI. VKF!-re, de az ihlet mégis megszállt. Jobbanmondva a szükség mégis segített benne, így aztán a következőkben egy maradékhasznosító lavinát zúdítok mindenkire.:)

A történet azzal kezdődött, hogy Maimoninál menzás ételekről olvastam, ami eszembe juttatta saját középiskolás koromat és a bentlakás kantinjában evett ételeket. A többségtől eltérően én mindent szerettem, legalábbis úgy 95%-ban, mert azzal a tejbevízzel, amit tejbegríz néven adtak, nem volt képes még az én gyomrom sem megbirkózni. No, de volt egy étel, ami annyira ízlett, hogy szinte sosem laktam jól az adagommal. És ez nem más volt, mint a fasírt paradicsomszósszal. Hogy mit tettek bele, hogyan készítették, nem tudom, de az tény, hogy sem Édesanyám akkoriban, sem én azóta nem tudtam ugyanazt az ízt megtalálni. Csak így, önmagukban adták, friss kenyérrel kellett elfogyasztani. Nagyon szerettem.

Aztán, ahogy - Maimonit olvasva - eszembe jutott ez az étel, már nem nyughattam, muszáj volt előállítani. A dologgal csak egy, illetve két baj volt: férjecském nincs oda a fasírtért (a fokhagyma miatt, fáj a gyomra tőle) és eddig még sosem tudtam neki olyan paradicsomszószt fabrikálni, amire azt mondta volna: ez finom. De alapvetően optimista ember vagyok, tehát holmi apróságok nem tántorítanak el a kitűzött nemes céltól, sőt, megreckíroztam egy rizs-köretet is az egész mellé. Végeredmény: finom fasírt, finom szósz, pergő rizs, jóllakott férj és boldog én. Mert 95%-ban ugyanaz lett, mint amit anno ettem, csupán az intenzívebb fokhagymaíz hiányzott a fasírtból.

És hogy mitől nevezem a VKF!-re? Hát, mert ... bár már szerda volt tegnap, a vasárnapi kacsának a melle ott árválkodott a hűtőben, várva, hogy megegyük. De már úgy önmagában kicsit száraz volt, ezért nem igazán gyúrakodtunk érte, muszáj volt valahogy másképp elfogyasztani: beletettem a fasírtba.

Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal, rizzsel

Hozzávalók (jó nagy adag!):
1 sült kacsamell, 60 dkg darált csirkehús, 25 dkg gomba, 1/3 piros kaliforniai paprika, 1 közepes hagyma, 2 krumpli, 2 nagy szelet szikkadt kenyér (jé, ez is maradék!), 2 tojás, 1 marék zsemlemorzsa, só, bors, 1 tk. fokhagymapor (persze, lehet friss is), 1 tk. szárított zeller- v. petrezselyemzöld, olaj a sütéshez.

Elkészítés:
Egy nagyobbacska tálba tesszük a darált csirkehúst. A sült kacsahúst leszedjük a mellcsontról és apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. A gombákat folyó víz alatt megmossuk és aprítógépben felaprítjuk.

A hámozott hagymát és a paprikát is felaprítjuk. Mindent a tálba teszünk, a csirkehús mellé. A kenyérszeleteket beáztatjuk, jól kicsavarjuk és a többi hozzávaló mellé morzsoljuk. A krumplikat meghámozzuk és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tálba ütjük a két tojást, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagymaport és a szárított zöldet, majd az egészet jól-jól összekavarjuk-gyúrjuk.

Ha kissé lágy lesz a massza, egy maréknyi zsemlemorzsával tesszük jól, könnyen formálhatóvá. A masszából kb. ping-pong-labda nagyságú darabokat szaggattam ki, labdává gömbölyítettem, majd kb. 1 cm vastagra lapítottam őket és forró olajban mindkét oldalukat szép pirosra sütöttem. (Csak felét sütöttem meg, a többit más ételhez használtam fel) Papírkendőre szedve hagytam, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
Nagyon finom fasírt lett, bár nekem kissé hiányzott a fokhagyma belőle.

Paradicsomszósz

Hozzávalók:
2 ek. olaj, 1 púpozott ek. liszt, 1 paradicsomlében eltett egész paradicsomkonzerv, 2-3 ek. házi ketchup, só, bors, 2-3 ek. cukor.

Elkészítés: A lisztet az olajon megfuttattam és felöntöttem kb. 2 dl hideg vízzel, amivel simára kavartam. A paradicsomkonzervet egy tálba borítottam és a paradicsomokat kissé felaprítottam. (Nagyon finom, natúr konzerv volt, most vettem ilyet életemben először, de az biztos, hogy nem utoljára. Bár nem bio volt, de tartósítószermentes és mindennek tetejébe olcsó. Milyen jó, hogy férjecském a telefonokat nézegette a bevásárlóközpontban, míg én nyugodtan nézelődhettem, vásárolhattam!) Hozzáöntöttem a lisztes masszához és együtt is simára kavartam. Kb. 5 percig forraltam, amikor aztán az egészet botmixerrel összeturmixoltam. Ezután került bele a ketchup, a só, a bors és a cukor (jó édesnek kell lennie!), még némi víz és további 10 percig forraltam, míg mártás sűrűségű nem lett.
Rizstoronnyal és két-két fasírttal tálaltam.

1 megjegyzés on "Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)"

Kati on 2010. január 22. 11:41 írta...

A "fűszeres puliszka"receptért jöttem, de nálad mindig leragadok. :-P :-@ Ebéd meg nem lesz, mire Marci felébred, hiába fog HAMME-HAMME-zni. :-)

Related Posts with Thumbnails