2009. július 16., csütörtök

Ételízesítő házilag



Valamikor lánykoromban volt egy próbálkozásom házi ételízesítő készítésére amiből csak annyi maradt meg mára, hogy a felszeletelt murkot a száraz serpenyőben szárítgatom. Aztán tudom, hogy ledaráltam és sóval összekevertem. Biztos más zöldség is volt benne, de már nem emlékszem.

Amióta saját háztartásom van, de még Édesanyámnál is mindig tettünk el darált zöldségeket sóban, ízesítőnek. De ezek üvegben eltett, levet eresztő ízesítők voltak. Természetsen, ettől függetlenül kitűnőek.

Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy száraz delikátfélét állítsak elő. Amióta a lányaim vannak és főleg, amióta ők is azt eszik, amit mi, megnézem, hogy mit küldünk a gyomrunkba. Természetesen, a racionalitás határain belül teszem mindezt, nem azt jelenti, hogy soha semmi egészségtelent nem eszünk, de amit csak lehet, kerülök. Pl. a szénsavas üdítőket szinte teljesen száműztük, a szalámiféléket, párizsikat is kerüljük, de azért egyszer egy hónapban van virslivacsora, a kész fűszerkeverékeket sem használom, illetve a zacskós „alapokat” sem. A másik pedig, hogy nem használok bolti ételízesítőt. Sokan hülyének is néznek emiatt, viszont úgy gondolom, hogy még így is annyi minden van, amire a szervezetünknek nem lenne szüksége, de képtelenség elkerülni, hát akkor, amit csak lehet, kerüljünk. Ezért akartam mindenképpen száraz ételízesítőt is.
Eredeti elképzelésem az volt, hogy a meghámozott zöldségeket a hámozóval nagyon vékonyra szeletelem, illetve, amit nem lehet ezzel, simán késsel szeletelek, és szárítás után ledarálom, de letettem róla, amikor elolvastam Jó kaja oldalán ezt a bejegyzést. Sokkal egyszerűbbnek és praktikusabbnak tűnt így a dolog és most, utólag el is ismerem, hogy így van. Igaz, eléggé nehéz volt nekem a szárítás, mivel a sütőm hője nem állítható, és a legkisebb fokozaton ( csak éppenhogy égett a láng), teljesen nyitott sütőajtóval szárítottam, mégis voltak részek, ahol - magyarán - megsült a zöldségkeverék. De végülis nem volt baj, mert ezeket a részeket könnyedén el tudtam távolítani. Persze, ha nagyon meleg van és főleg udvara is van valakinek, napon is megoldhatja a szárítást, szerintem úgy sokkal jobb is, de nekem nem volt lehetőségem. Amiben viszont eltértem a Jó kaja által leírtaktól az az, hogy szárítás után én nem daráltam porrá a hozzávalókat, hanem amennyire csak tudtam szétmorzsoltam és jól záródó üvegbe tettem. Amikor ételekbe teszem, úgyis szétmennek a nagyobb „morzsák” is.



Én leírom azt is, hogy miből mennyit használtam, de szerintem ez nem mérvadó és nem kell tartani az arányokat. Mindenki annyit tegyen valamiből, amennyit szeretne, illetve amennyije éppen van otthon.

Hozzávalók: 30 dkg hagyma, 70 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyemgyökér, 20 dkg karalábé, zeller (de nekem nem volt), néhány cikk fokhagyma, 35 dkg paradicsom, jó sok petrezselyemzöld, zellerzöld, kapor és lestyán (a két utóbbiból kevés, hogy nehogy uralkodjon az ízűk), kb. 35 dkg só. Ezeken kívül tetszés szerint bármi mehet.

A zöldségeket megmostam, meghámoztam (amit kelett) és nagyobb darabokra vágtam. A répát pl. kb. 2 centis karikákra, a hagymát, paradicsomot normál szeletekre, és besóztam. Úgy 1 óra múlva összevegyítettem az apróra vágott vagy ledarált zöldfűszerekkel és együtt jó apróra szacskáztam a robotgépben (de darálni is lehet). Amikor megvolt az összes, jól összekevertem és sütőpapírral bélelt tepsikbe terítettem. Nekem három nagy tepsivel lett. Majd az egészet beraktam a sütőbe (nem légkeveréses, de így is spóroltam időt) és mint írtam, csak éppenhogy égett a láng és még az ajtót is teljesen nyitva hagytam, hogy inkább aszalódjon. Közben a tepsik helyét időnként megcseréltem, hogy egyenletesen száradhassanak. Én kb. 3 napig csináltam ezt, de úgy, hogy hagytam sokszor kihűlni, majd ismét bekapcsoltam a sütőt rövid időre, hogy jól kiszáradhassanak. Azért tettem így, mert míg kihűltek, úgy vettem észre, hogy megereszkedtek kissé, azaz mégiscsak volt nedvességtartalmuk, hiába voltak szárazak melegen, és így, a többszöri hűtéssel-szárítással csontszárazak lettek mégis. Aki úgy akarja, kávédarálóval tovább poríthatja, én nem találtam szükségesnek. Jól záródó, ha lehet, inkább sötét üvegben kell tárolni. Amint Jó kaja is írta, 1 evőkanálnyi ilyenből akár egy finom és gyors „húslevest” is lehet fabrikálni.

EK - 2010/10

16 megjegyzés:

Kati írta...

Na, végreeee!!!! Edith, ez jobb lett, mint gondoltam! :-D Ugyan még nem kellene elkiabálnom, először elkészítem - amilyen béna vagyok valamit biztos elrontok :-P -,s azután. :-)
Azt gondoltam, hogy fagyasztott, vagy "nedves" vegeta készül majd, de így fantasztikus lesz!!!
MÉg két kérdés: tartósítószert nem kell bele tenni?
A másik nem erre vonatkozik, hanem az olajban eltett fokhagymára; tettél rá sót is? Én csak leöntöttem olajjal a fokhagymacikkeket (salátákra szánom elsősorban, ugyanis). Köszönöm! :-) Szia!

Budai Evódia (mutter) írta...

köszönöm szépen:)

sedith írta...

Kati, ha jól kiszárad, semmiféle tartósítószer nem kell neki. éppen ezért fontos, hogy jól kiszáradjon, hogy ne penészedjen majd. Amit üvegben teszek el, én aba sem teszek semmit, mert az általában olyan sós, hogy attól simán eláll.
Nem tettem sót a fokhagymára, csupán egy kicsit megnyomkodtam a cikkeket, hoyg az illóolajok könnyebben kijussanak belőle. De érdemes csak keveset csnálni belőle, amit 2-3-szor felhasználsz, mert az figyeltem meg, hoyg egy idő után furább lesz az íze. A tárkonyos olaj pl. nekem határozottan nem ízlik már. Meg is kell írnom oda a bejegyzésbe, hoyg csak kis adaggal érdemes próbálkozni.

sedith írta...

Evódia, nagyon szívesen.:)

anitka írta...

Én is ugyanezen megfontolásból (Anna végett) készítettem idén vegetát. Szerencsémre a házzal együtt vettünk egy lestyánbokrot is, úgyhogy én azt is tettem bele, illetve a napon szárítottam. Azóta ezt használjuk.

szepyke írta...

Hu, ez nagyon jó. De több napig nem tudom járatni a sütőt, ráadásul nekem gázsütőm van, és ott a legkisebb fokozat is több, mint 100 fok...

Valahogy máshogy kellene megoldanom.

Remek ötlet, Jó kajának is köszönjük!

sedith írta...

Anita, örülök, hoyg más is ismeri és használja. :) Akkor íme, te vagy az élő példa a naponszárításos változathoz!:)

sedith írta...

Szepyke, nekem is gázsütőm van, méghozzá van vagy 15 éves! :D Nem ment 3 kerek napig a gáz, csak kb. annyi időbe tellett, amíg teljesen kiszáradt. Az elején hagytam kicsit hosszabb ideig égni a lángot, nyitott sütőajtóval (oylankor a konyhaablak tárva-nyitva, én pedig messze a konyhától:D) utána pedig, mint írtam, csak bekapcsoltam néhány percre, míg kimelegedett és aztán lezártam.
De mint előtted írta Anita, ő napon szokta szártíani, hátha neked is van lehetőséged erre. :)

szepyke írta...

Napon? Dehogy van... Egy társasház kellős közepén sok hülye szomszéddal...
Ezért érdekel ez a gázos verzió.
És nekem is vagy 20 éves a tűzhelyem, meg nem válnék tőle, az biztos!:D
Talán Karancs?

Wise Lady írta...

Díjat hoztam, nézz be hozzám.

sedith írta...

Szepyke, akkor ugyanabban a cipőben járunk: mi is társasban lakunk. :-S Ha akarod, próbáld meg így kicsinként begyújtva a sütőt, majd elzárva , miután kihűlt pedig, ismét. És csinálj kicsi adagot, néhány darab zöldségből egyelőre.
Ne haragudj, nem tudom, mi a Karancs. Talán a tűzhelyed márkája?

sedith írta...

Wise Lady, már megint?:O Rögtön egyek és bezsebelem!:)

jókaja írta...

Edith, nagyon örülök, hogy sikerült rögtön az első nekifutásra.
Ha visszanézel a honlapomra, a hideg kaják között a felvágottakra is van pár ötletem. Én is eluntam, hogy jobb, ha nem tudom, iparilag mivel is etetnek :-(

sedith írta...

Jókaja, igen, én is örülök. :) Meg akartam írni nálad, hogyan sikerült, de még nem volt alkalmam rá. Örülök, hogy felfedezted magadtól et a bejegyzést. :)

bobii írta...

Szia!
Nagyon örülők, h rátaláltam a blogodra. Éppen a sütőben száradnak a hozzá valók.

bobii írta...

Szia!
Itt is elkészült a vegeta, és első leves nagyon finom lett belőle, többeknek adtam "termék mintát" és ők is meg fogják csinálni:)))
Én turmixon őröltem le, kicsit még nyirkosnak éreztem, és akkor utána szárítottam még a sütőben, igy teljesen kiszáradt
örülök, h megtaláltam a bolggod.

2009. július 16., csütörtök

Ételízesítő házilag

Bejegyezte: sedith dátum: 8:45


Valamikor lánykoromban volt egy próbálkozásom házi ételízesítő készítésére amiből csak annyi maradt meg mára, hogy a felszeletelt murkot a száraz serpenyőben szárítgatom. Aztán tudom, hogy ledaráltam és sóval összekevertem. Biztos más zöldség is volt benne, de már nem emlékszem.

Amióta saját háztartásom van, de még Édesanyámnál is mindig tettünk el darált zöldségeket sóban, ízesítőnek. De ezek üvegben eltett, levet eresztő ízesítők voltak. Természetsen, ettől függetlenül kitűnőek.

Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy száraz delikátfélét állítsak elő. Amióta a lányaim vannak és főleg, amióta ők is azt eszik, amit mi, megnézem, hogy mit küldünk a gyomrunkba. Természetesen, a racionalitás határain belül teszem mindezt, nem azt jelenti, hogy soha semmi egészségtelent nem eszünk, de amit csak lehet, kerülök. Pl. a szénsavas üdítőket szinte teljesen száműztük, a szalámiféléket, párizsikat is kerüljük, de azért egyszer egy hónapban van virslivacsora, a kész fűszerkeverékeket sem használom, illetve a zacskós „alapokat” sem. A másik pedig, hogy nem használok bolti ételízesítőt. Sokan hülyének is néznek emiatt, viszont úgy gondolom, hogy még így is annyi minden van, amire a szervezetünknek nem lenne szüksége, de képtelenség elkerülni, hát akkor, amit csak lehet, kerüljünk. Ezért akartam mindenképpen száraz ételízesítőt is.
Eredeti elképzelésem az volt, hogy a meghámozott zöldségeket a hámozóval nagyon vékonyra szeletelem, illetve, amit nem lehet ezzel, simán késsel szeletelek, és szárítás után ledarálom, de letettem róla, amikor elolvastam Jó kaja oldalán ezt a bejegyzést. Sokkal egyszerűbbnek és praktikusabbnak tűnt így a dolog és most, utólag el is ismerem, hogy így van. Igaz, eléggé nehéz volt nekem a szárítás, mivel a sütőm hője nem állítható, és a legkisebb fokozaton ( csak éppenhogy égett a láng), teljesen nyitott sütőajtóval szárítottam, mégis voltak részek, ahol - magyarán - megsült a zöldségkeverék. De végülis nem volt baj, mert ezeket a részeket könnyedén el tudtam távolítani. Persze, ha nagyon meleg van és főleg udvara is van valakinek, napon is megoldhatja a szárítást, szerintem úgy sokkal jobb is, de nekem nem volt lehetőségem. Amiben viszont eltértem a Jó kaja által leírtaktól az az, hogy szárítás után én nem daráltam porrá a hozzávalókat, hanem amennyire csak tudtam szétmorzsoltam és jól záródó üvegbe tettem. Amikor ételekbe teszem, úgyis szétmennek a nagyobb „morzsák” is.



Én leírom azt is, hogy miből mennyit használtam, de szerintem ez nem mérvadó és nem kell tartani az arányokat. Mindenki annyit tegyen valamiből, amennyit szeretne, illetve amennyije éppen van otthon.

Hozzávalók: 30 dkg hagyma, 70 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyemgyökér, 20 dkg karalábé, zeller (de nekem nem volt), néhány cikk fokhagyma, 35 dkg paradicsom, jó sok petrezselyemzöld, zellerzöld, kapor és lestyán (a két utóbbiból kevés, hogy nehogy uralkodjon az ízűk), kb. 35 dkg só. Ezeken kívül tetszés szerint bármi mehet.

A zöldségeket megmostam, meghámoztam (amit kelett) és nagyobb darabokra vágtam. A répát pl. kb. 2 centis karikákra, a hagymát, paradicsomot normál szeletekre, és besóztam. Úgy 1 óra múlva összevegyítettem az apróra vágott vagy ledarált zöldfűszerekkel és együtt jó apróra szacskáztam a robotgépben (de darálni is lehet). Amikor megvolt az összes, jól összekevertem és sütőpapírral bélelt tepsikbe terítettem. Nekem három nagy tepsivel lett. Majd az egészet beraktam a sütőbe (nem légkeveréses, de így is spóroltam időt) és mint írtam, csak éppenhogy égett a láng és még az ajtót is teljesen nyitva hagytam, hogy inkább aszalódjon. Közben a tepsik helyét időnként megcseréltem, hogy egyenletesen száradhassanak. Én kb. 3 napig csináltam ezt, de úgy, hogy hagytam sokszor kihűlni, majd ismét bekapcsoltam a sütőt rövid időre, hogy jól kiszáradhassanak. Azért tettem így, mert míg kihűltek, úgy vettem észre, hogy megereszkedtek kissé, azaz mégiscsak volt nedvességtartalmuk, hiába voltak szárazak melegen, és így, a többszöri hűtéssel-szárítással csontszárazak lettek mégis. Aki úgy akarja, kávédarálóval tovább poríthatja, én nem találtam szükségesnek. Jól záródó, ha lehet, inkább sötét üvegben kell tárolni. Amint Jó kaja is írta, 1 evőkanálnyi ilyenből akár egy finom és gyors „húslevest” is lehet fabrikálni.

EK - 2010/10

16 megjegyzés on "Ételízesítő házilag"

Kati on 2009. július 16. 10:24 írta...

Na, végreeee!!!! Edith, ez jobb lett, mint gondoltam! :-D Ugyan még nem kellene elkiabálnom, először elkészítem - amilyen béna vagyok valamit biztos elrontok :-P -,s azután. :-)
Azt gondoltam, hogy fagyasztott, vagy "nedves" vegeta készül majd, de így fantasztikus lesz!!!
MÉg két kérdés: tartósítószert nem kell bele tenni?
A másik nem erre vonatkozik, hanem az olajban eltett fokhagymára; tettél rá sót is? Én csak leöntöttem olajjal a fokhagymacikkeket (salátákra szánom elsősorban, ugyanis). Köszönöm! :-) Szia!

Budai Evódia (mutter) on 2009. július 16. 10:38 írta...

köszönöm szépen:)

sedith on 2009. július 16. 11:10 írta...

Kati, ha jól kiszárad, semmiféle tartósítószer nem kell neki. éppen ezért fontos, hogy jól kiszáradjon, hogy ne penészedjen majd. Amit üvegben teszek el, én aba sem teszek semmit, mert az általában olyan sós, hogy attól simán eláll.
Nem tettem sót a fokhagymára, csupán egy kicsit megnyomkodtam a cikkeket, hoyg az illóolajok könnyebben kijussanak belőle. De érdemes csak keveset csnálni belőle, amit 2-3-szor felhasználsz, mert az figyeltem meg, hoyg egy idő után furább lesz az íze. A tárkonyos olaj pl. nekem határozottan nem ízlik már. Meg is kell írnom oda a bejegyzésbe, hoyg csak kis adaggal érdemes próbálkozni.

sedith on 2009. július 16. 11:11 írta...

Evódia, nagyon szívesen.:)

anitka on 2009. július 16. 12:25 írta...

Én is ugyanezen megfontolásból (Anna végett) készítettem idén vegetát. Szerencsémre a házzal együtt vettünk egy lestyánbokrot is, úgyhogy én azt is tettem bele, illetve a napon szárítottam. Azóta ezt használjuk.

szepyke on 2009. július 16. 12:27 írta...

Hu, ez nagyon jó. De több napig nem tudom járatni a sütőt, ráadásul nekem gázsütőm van, és ott a legkisebb fokozat is több, mint 100 fok...

Valahogy máshogy kellene megoldanom.

Remek ötlet, Jó kajának is köszönjük!

sedith on 2009. július 16. 13:04 írta...

Anita, örülök, hoyg más is ismeri és használja. :) Akkor íme, te vagy az élő példa a naponszárításos változathoz!:)

sedith on 2009. július 16. 13:08 írta...

Szepyke, nekem is gázsütőm van, méghozzá van vagy 15 éves! :D Nem ment 3 kerek napig a gáz, csak kb. annyi időbe tellett, amíg teljesen kiszáradt. Az elején hagytam kicsit hosszabb ideig égni a lángot, nyitott sütőajtóval (oylankor a konyhaablak tárva-nyitva, én pedig messze a konyhától:D) utána pedig, mint írtam, csak bekapcsoltam néhány percre, míg kimelegedett és aztán lezártam.
De mint előtted írta Anita, ő napon szokta szártíani, hátha neked is van lehetőséged erre. :)

szepyke on 2009. július 16. 13:11 írta...

Napon? Dehogy van... Egy társasház kellős közepén sok hülye szomszéddal...
Ezért érdekel ez a gázos verzió.
És nekem is vagy 20 éves a tűzhelyem, meg nem válnék tőle, az biztos!:D
Talán Karancs?

Wise Lady on 2009. július 16. 13:28 írta...

Díjat hoztam, nézz be hozzám.

sedith on 2009. július 16. 13:45 írta...

Szepyke, akkor ugyanabban a cipőben járunk: mi is társasban lakunk. :-S Ha akarod, próbáld meg így kicsinként begyújtva a sütőt, majd elzárva , miután kihűlt pedig, ismét. És csinálj kicsi adagot, néhány darab zöldségből egyelőre.
Ne haragudj, nem tudom, mi a Karancs. Talán a tűzhelyed márkája?

sedith on 2009. július 16. 13:45 írta...

Wise Lady, már megint?:O Rögtön egyek és bezsebelem!:)

jókaja on 2009. július 16. 14:01 írta...

Edith, nagyon örülök, hogy sikerült rögtön az első nekifutásra.
Ha visszanézel a honlapomra, a hideg kaják között a felvágottakra is van pár ötletem. Én is eluntam, hogy jobb, ha nem tudom, iparilag mivel is etetnek :-(

sedith on 2009. július 16. 19:31 írta...

Jókaja, igen, én is örülök. :) Meg akartam írni nálad, hogyan sikerült, de még nem volt alkalmam rá. Örülök, hogy felfedezted magadtól et a bejegyzést. :)

bobii on 2011. július 20. 18:22 írta...

Szia!
Nagyon örülők, h rátaláltam a blogodra. Éppen a sütőben száradnak a hozzá valók.

bobii on 2011. július 29. 18:14 írta...

Szia!
Itt is elkészült a vegeta, és első leves nagyon finom lett belőle, többeknek adtam "termék mintát" és ők is meg fogják csinálni:)))
Én turmixon őröltem le, kicsit még nyirkosnak éreztem, és akkor utána szárítottam még a sütőben, igy teljesen kiszáradt
örülök, h megtaláltam a bolggod.

Related Posts with Thumbnails