- Hogyan kezdődött az ismeretséged, egyáltalán hogyan kerültél bárminemű kapcsolatba a gombákkal?
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.
- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!
- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.
- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.
Gombafasírt egyszerűen
Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.
NÚ - 2019/11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2010. szeptember 20., hétfő
Képzelt interjú ... önmagammal, avagy VKF! 37.
- Hogyan kezdődött az ismeretséged, egyáltalán hogyan kerültél bárminemű kapcsolatba a gombákkal?
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.
- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!
- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.
- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.
Gombafasírt egyszerűen
Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.
NÚ - 2019/11.
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.
- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!
- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.
- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.
Gombafasírt egyszerűen
Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.
NÚ - 2019/11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nagyon jó a recept is, várom a képet :)
Megjegyzés küldése