Konfirmáláson ettük 2.

Bár itt nem tudom megmutatni a teljes menüt, mert hamarabb el kellett jönnünk. Viszont pakoltak haza is azokból, amiket nem tudtunk ott megenni, úgyhogy, nyugodt szívvel állíthatom: minden isteni volt.

Teremdíszítés, terítés - Húgocskám műve, munkája, fáradsága:


Előétel (picit eltúlozva a mennyiségek, beillett főételnek, mert abszolút jóllaktunk tőle):

Leves - szokásos tárkonyos-tejfölös erdélyi csorba:


A főfogás részei:
- csirkecombok megpárolva fűszeres-fokhagymás vízben, ezután következett a bő olajban való piros-ropogósra sütés.

- párolt sertésszelet - zöldséges édes-savanykás szószban (hmm, omlott szét a szánkban)

Köretként a szokásos krumplipüré volt, párolt rizs és mexikói zöldségek.

Vacsora egy része - töltött káposzta (ez egy 50 l-es fazék):

Ezenkívül az első kávé mellé volt Diplomata szelet, a második mellé pedig felszolgálták a 21-féle házi süteményt, ami nagyrészt Néném és Húgocskám keze munkáját dicséri. Azért volt még egy-két segítségük! Fotók készültek róluk, de rossz minőségűek.
Végülis fetehetem egy részét, márcsak a mennyiség bizonyítékaként is!:)


(a címkéknél szereplő éttermi menü ezúttal nem releváns, mert kultúrotthonban volt megtartva az ünnepség, de nem akarok ennek új címkét létrehozni)

Konfirmáláson ettük 1.

Keresztelőben voltunk

A menü kitett "magáért". Minden nagyon finom volt, azt mondhatom, semmi kivetnivalót nem találtam benne. (Bár apróságok voltak, de tényleg lényegtelenek, mert ha valakinek kellett, még megsózhatta a krumplit, pl.)

Előétel:



Főfogás:
Párolt karaj és csirkemell gombaszósszal, krumplipürével; uborka- és káposztasaláta, paradicsom



Vacsora:
Sajtos csirkemelltekercs szezámmagos "bundában", rántott sajt, sült krumpli; savanyú uborka és paprika




Leves is volt, erdélyi csorba. Csak azt nem fotóztam le.

És sütemény is volt, de túl sokféle, inkább le sem kattintottam, pedig finomak voltak nagyon.

A félreértések elkerülése végett, tisztázom, hogy ezeket az ételeket egy étteremben szolgálták fel, és nekem csak annyi közöm volt hozzájuk, hogy boldogan elfogyasztottam őket! És bár nem kapok érte semmit, azért nem lesz semmi bajom attól, ha kicsit reklámozom is a panzió-vendéglőt, ahol 3 évvel ezelőtt a Nagyobbikunk keresztelője utáni ebédet is tartottuk.

Osztálytalálkozó képe..., (akarom mondani) kajákban

"étteremalakítás"

Terített asztal fogadott.



Kellemes, diszkrét dekoráció (a tulipán nem tartozott oda), meleg színek, étvágygerjesztő, színes előételek...



Balról jobbra:
- mexikói zöldséges, darált hússal töltött hústekercs
- padlizsánkrémmel töltött paradicsom
- paprikás-gombás-sonkás hústekercs
- aprófasírt
- túróhabbal töltött paprikaszelet (hasonlított a körözötthöz, de mégsem volt az, ebben nem volt kömény) - a dekorációval színeivel harmonizáló paprika
- sonka-sajt "dobos"
- fekete olajbogyó
Minden finom volt. Nem volt túl sok, de kezdetnek bőven elég volt.



A főfogás már nem volt annyira kifogástalan, legalábbis számomra. Bár jól nézett ki és szinte az egészet megettem, a csirkemell eléggé szárazra sikeredett és bátrabb fűszerezést is megbírt volna. Egyszóval: sótlan volt. A roston sült tarja viszont annál finomabbra sikerült: puha, zamatos, fűszeres volt, egyszóval (kettő, hárommal): le a kalappal. Nem vagyok ételkritikus, ezért tessék nekem elnézni, hogy a szókincsem kb. ennyiben kimerül. A krumplipüré is finom, krémes volt, a párolt zöldség pedig eléggé puha, hogy jól átfőtt legyen, de nem volt szétfőzve.
Mégis a koronát számomra a melléjük szervírozott vegyes saláta tette fel: reszelt friss káposzta édes-savanykás öntettel, paradicsom és friss uborka (nem összevegyítve).



A desszertként felszolgált melbát - azt hiszem - nyom nélkül tűntettem volna el, ha előtte nem laktam volna olyan jól, így viszont csak felét voltam képes elnyalogatni. A különböző ízű fagylaltgombócok, a friss gyümölcsök és a tejszínhabkorona tökéletes egységet alkottak, az ízek nagyon jól harmonizáltak. A fotó már nem annyira tökéletes, mert szegény adagomnak elég sokat kellett várnia rám, így már eléggé megtottyant addigra. És amúgyis nehéz volt (nem is sikerült) szép fotót kihozni ebből a csupafehér témából, méghozzá vakuval.