VKF! - 44. - Számoljunk le a késztermékekkel! - Házi ivólevek

Bár már kissé lekéstem a határidőt, talán mégsem baj, ha nevezek Á la Carte Kriszti VKF!-fordulójára, melyben arra kér bennünket, hogy számoljunk le a késztermékekkel. És talán az sem baj, ha egyelőre nem csatolok fényképet, de úgyis pótolom, amint alkalmam lesz rá.

Ez a téma nagyon tetszik nekem, egyedül csak azt sajnálom, hogy tavaly nem én találtam ki ezt:D, bár a Világjáró fazék sem volt éppen rossz ötlet, úgy érzem. :)
Nálam nagyon sok minden készül otthon, és azt mondhatom, mostanra minimálisra csökkentettük a késztermékek vásárlását. És - bár nem vagyunk valami nagy felvágotthabzsolók - amint lesz egy olyan sütőm, aminek állítható a hője, az otthoni felvágottfélék készítésével is megpróbálkozom. Addig maradnak a befőzések, az otthoni pizzák, hamburgerek, a házilag előállított különféle ételízesítők stb, stb, stb...

Most is valami befőzést hoztam. Olyasmit, ami eddig még sosem készült nálam, de idén annál több: ivólevek. Gondolom, mindenki ismeri a Tedi - vagy ahogy Magyarországon hívják, a Kubu - italokat, az én lányaim is szeretik, bár sosem vettem nekik rendszeresen. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy saját kútfőből pattant ki az ötlet, hiszen akkoriban tette fel a blogjára egycsipet és Babette is az ivóléreceptjeit, de ettől arrafelé a saját fejem után mentem, és megalkottam a magam receptjeit annak függvényében, hogy mikor mi volt itthon. Eddig három adag ivólevet készítettem, mindegyik más-más, és, szerintem, még fogok készíteni a közeljövőben.

Az első kettő maradék gyümölcsökből készült, a harmadikhoz már direkt hoztam az almát és a szilvát. Az első adagot még kidunsztoltam külön is, a másik kettőt már csak száraz dunsztba tettem. És persze, tartósítószert egyikhez sem használtam. Talán ennek örülök a legjobban, hogy valóban, teljesen adalékmentes valamit tettem el, még a cukor mennyisége is minimális. De jöjjenek már a receptek...:)

Balról jobbra: alma-szilva, barackos-almás és tutti frutti ivólé

Barackos-almás ivólé

Hozzávalók:  75 dkg alma (magház nélkül, héjastól), 45 dkg sárga vadszilva kimagozva, 1,25 kg őszibarack, 1 citrom húsa és héja, 25 dkg cukor, 3,5 l víz
EK - 2013/8

Tutti-frutti ivólé 

Hozzávalók: 30 dkg sárgarépa (hámozva mérve), 30 dkg sárgadinnye, 12 dkg szilva magja nélkül, 20 dkg alma héjastól, kb. 1 kg barack, 1,5 citrom húsa és héja, 15 dkg cukor, kb. 3 l víz.
EK - 2013/8

A fazékban, a legelején

Alma-szilva ivólé

Hozzávalók:  3 kg zöld alma (savanyú), 55 dkg szilva, 35 dkg cukor, kb. 5,5 l víz


Elkészítése:
Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A gyümölcsöket alaposan megmostam, amit muszáj volt, pl. sárgadinnye, sárgarépa (jó, tudom, ez nem gyümölcs, de na!:) ) meghámoztam, a szilvákat kimagoztam, az almákat negyedeltem és kivágtam a magházukat. Ez utóbbit annál is inkább, mert magyarán: kukacosak voltak. De legalább biztos lehettem benne, hogy nem voltak permetezve! A citromnak lehámoztam a sárga héját, lehúztam a fehér bőrszerű héját, ezt eldobtam, majd a húsát kockára vágtam. A feldarabolt gyümölcsöt kevés vízzel odatettem főni (a sárgarépát egy keveset előfőztem, és csak utána adtam hozzá a gyümölcsöket is), majd kb. 10-15 perc főzés után botmixerrel pürésítettem. Ekkor még öntöttem hozzá vizet és levesszűrőn átpasszíroztam az egészet. (Kb. 1-1 maréknyi eldobnivaló származott belőle.) Passzírozás után tetszés szerint hígítottam - én annyi vizet tettem mindegyikhez, amennyit írtam a hozzávalóknál, de ezt ki-ki ízlése szerint variálhatja - és újraforrástól számítva főztem vagy 10 percig. Ekkor hozzáadtam az ízlés szerinti cukrot (a gyümölcsök mennyiségétől és édességétől függően, ugyebár), ismét főztem egy keveset, majd további - kicsinként adagolt - vízzel beállítottam a sűrűségét. Jól kiforraltam, miközben - nem éppen állandóan, de majdnem - kavargattam, majd tiszta, száraz, üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, néhány percre fejtetőre állítottam őket, és végül mentek a hűtőtáskába (jégakkuk nélkül) szárazdunsztba.
Az első adaggal nem így jártam el, hanem hagytam kihűlni, hidegen üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, majd gyöngyözéstől számítva még 10-15 percig  gőzöltem. De végülis ez fölöslegesnek bizonyult, mert úgy néz ki, a szárazdunszt egyedül is pontosan ilyen hatékony.:)

EK - 2013/8
BA - 2018/9.

Alma-szilva ivólé

Fűszeres halnyársak - VKF! 38.

A hal önmagában is egészséges étel, ezért nem volt kétséges, hogy a VKF! következő fordulójára, melynek Edó a soros háziasszonya, legalább egy halas ételt is fogok készíteni. Már többször írtam, hogy a halat nagyon szeretjük, de mifelénk nem túl nagy a halkultúra, azaz a halat nem tudják/tudjuk sokféleképpen elkészíteni. Szinte csak a puliszkalisztben megforgatott és olajban kisütött változatát ismerik és szokták készíteni. Nos, nekem már régóta feltett szándékom, hogy ezt a hiányt pótolom (és nemcsak a halakkal, hanem ilyen a padlizsán vagy a cékla és a sütőtök is), és eddigi halas receptjeim, nagyjából tükrözik, alátámasztják ezt.

Vasárnapra leadták a rendelést: halat  kérnek, méghozzá a csuka-zsákmányból. Megint azon törtem a fejem, hogyan készítsem el másképp.  Úgy, ahogy még sosem. Valamilyen rejtett zugból pedig beugrott a Secretele bucatariei (a Burda konyha román változata) valamilyen címlapja, ahol húst "láttam" nyársra fűzve. Ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Eleinte hülyének tartottam magam, hiszen csontos halból hogyan lehetne nyársat készíteni, de egyszercsak elhatároztam: kifilézem a halat úgy, hogy egyetlen szálka sem marad benne. Jó 80 dekás lehetett a példány (fej, pikkely és minden egyéb nélkül), tehát egészen apró szálkákkal nem is kellett számolni. Szépen lefejtettem a vázról a húst, majd Istvánnak egyik fogójával, amit, persze, jól megmostam, sorjában kihúzgáltam a szálkákat. Végül lefejtettem a bőrét is. Amikor daraboltam, még akadt néhány elbújt csontocska, de minden szerénység nélkül kijelenthetem: jó munkát végeztem. Egy darab kb. 1 centis szálka maradt az összes húsban. Igaz, legalább 2 órám ráment az egész műveletre, de megérte. Férjecském és a gyerekek nem győzték magukba tömni. Nekem is nagyon ízlett, készül még így.

Végül elővettem a már említett román lapgyűjteményt és felütöttem, hogy ötletet szerezzek a kivitelezéshez is. Találtam egy hasonló valamit, bár én végül módosítottam az itthon lévő hozzávalók szerint.

Fűszeres halnyársak

Hozzávalók: kb. 70 dkg halfilé, só, bors; a kenegetéshez: 3 evőkanál (házi) ketchup, 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanál szárított bazsalikom és petrezselyemzöld vegyesen (nálam, már tudjátok, a bazsalikomból nagyon kevés volt), 1 teáskanál barnacukor vagy méz; 1 evőkanál kukoricaolaj a sütéshez (kevésbé ég meg, és isteni illata van).
Elkészítése: A halat kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk-borsozzuk és félretesszük 1-2 órára. Végül, nem túl szorosan, nyársra fűzzük. A kenegetéshez szükséges hozzávalókat jól összekeverjük. Egy grillserpenyőt kikenünk a kukoricaolajjal, felforrósítjuk és belehelyezzük az elkészített nyársakat. Minden oldalukat hirtelen megkapatjuk, majd további 1-2 percig sütjük őket (oldalanként), miközben az elkészített páccal egy ecset segítségével kenegetjük. Köretként bármi illik mellé, citromlével viszont mindenáron meg kell egy kicsit locsolni. Mi, (mondhatom szokás szerint) semmilyen köretet nem ettünk mellé, maradtunk a pici kenyér + savanyúságnál (aki kért), mert így a szétválasztás "törvényei" szerint is egészségesen ettünk.

EK - 2010/12

Világjáró gombák, avagy a rántott őzlábgomba esete a VKF! 37-tel

(Tudom, hogy késő van, de hátha lesz olyan elnéző a főszerkesztőasszony, hogy elfogadja még a nevezésemet a VKF!-re!:))

Mint az előző bejegyzésemből kiderült, az utóbbi években családom "gombakultúrája" kimerlt a termesztett, üzletekben kapható két-háromféle gombában. Ennek megváltoztatására pedig csak akkor lett volna/lenne lehetőség, ha eljárnánk gombászni. Sajnos, mifelénk a piacokon sem láttam gombát, de ha lenne sem merném megvenni, ugyanis itt nincs semmiféle hivatalos szabályozása a gombák árusításának (pedig már voltak kezdeményezések ezzel kapcsolatban), magyarán: senki sem ellenőrzi le őket, mielőtt árusaik kivinnék a piacra. Igaz, arra már gondoltam, hogy elmegyünk gombászni, és ha találunk valamit, elviszem megmutatni Andris bácsinak, de a férjem még mindig idegenkedika gondolattól. pedig a gombát szereti! Ajaj!!!

De kiagyaltam valamit. Alíz, a mostani VKF! soros háziasszonya, csak amúgy áradozott mindig a sokféle, ízletesebbnél ízletesebb gombáról, amit Gyergyó környékén szednek a gombaismerők, akik kosárszámra viszik neki a gombát. Így aztán arra gondoltam, hogy általa én is hozzájuthatnék friss erdei gombához. Elregéltem neki "bánatomat", és csodák csodája, tudott rá "orvosságot": gombát ígért nekem. Az ígéret pedig valósággá is vált tegnapelőtt, amikor a kóstolóba szánt gombák korahajnalban felébresztették Alízt, és együttesen ültek vonatra a gyergyószentmiklósi állomáson. Hajnali fél 6-kor édesanyám várta őket az idecsi megállóban, hogy a kedves gombák itt elhagyják útitársukat és Anit kísérjék el munkába, Körtvélyfájára. Aztán, hogy mégse unatkozzanak túlságosan, fogták magukat, buszra ültek (szigorúan a kíséretemben) és beköltöztek a konyhámba. Ki a hűtőbe, ki a fagyasztóba, ki pedig papírzacskóban a szekrénybe. Sőt, még az sem tiltakozott, aki még azon estén a hasunkban lelt végső állomásra. És hoyg ki jött hozzám? Hát négy hatalmas őzlábgomba, amit vacsorára egyszerűen kirántottam, egy ételre való gyönyörű rókagomba, szintén egy adagnyi, de már lefagyasztott vegyes erdei gomba (róka-, fenyőalja-, vargánya, stb.) és egy jó maréknyi szárított vargánya. Abszolút ráadásképpen pedig két kis kúpnyi churutot is kaptam, ami nem más, mint egy hagyományos örmény levessavanyító fűszer, amit Gyergyóban még szoktak készíteni és aminek az ízére nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.

Alíz, nagyon szépen köszönök mindent, és főleg a lehetőséget, hogy ezáltal "igazi" gombával is benevezhetek a VKF!-edre. :)



Rántott őzlábgomba tejfölös muzsdéjjal

Hozzávalók 4 személyre:
4 nagy kalap őzlábgomba, só, bors, 4 tojás, liszt, olaj a sütéshez
Elkészítése:
A gombát folyó víz alatt hirtelen átöblítjük és papírtörlővel rögtön felitatjuk róla a vizet. (Van, aki kis kefével csak áttisztogatja, de én megmostam.) A tojásokat felverjük, sóval, borssal ízesítjük, a gombákat - a könnyebb sütés érdekében - kettévágjuk, a lisztet pedig előkészítjük. Az olajat felforrósítjuk, a fél gombákat megszórjuk só és bors keverékével, beleforgatjuk a lisztbe és a felvert tojásba, majd az olajban aranyszínűre sütjük. Önmagában is finom, de egy nagyon enyhe tejfölös muzsdéjjal, ami nem nyomja el a gomba finom aromáját is nagyon ízletes.
A muzsdéjhoz 1 cikk fokhagymát áttörünk, megsózzuk és 2-3 evőkanálnyi, cseppenként adagolt olajjal elkeverjük. Végül fellazítjuk 1,5-2 dl tejföllel és ha kell, még utánasózunk.
Jó étvágyat!

Képzelt interjú ... önmagammal, avagy VKF! 37.

- Hogyan kezdődött az ismeretséged, egyáltalán hogyan kerültél bárminemű kapcsolatba a gombákkal?
- Nem tudom. Egyszerűen csak benne voltam a világukban, benne voltak a világunkban. Tavasztól őszig, hol gyakrabban, hol ritkábban, de mindig volt gombaétel az asztalunkon. A főgombász Tata volt, aki, ha lehetett, mindig vitt magával, de Édesapámmal is sokszor elmentünk egy-egy esősebb időszakban. Nem kell ki tudja mire gondolni, egyikük sem volt gombaszakértő, egyszerűen ismertek néhány fajtát, azokat meg bátran le merték szedni és az asztalra.

- Milyen vidéken élsz, melyik gombafajták a leggyakoribbak arrafelé?
- Hmmm, igazából az egész Maros megye, illetve a székely megyék is (Hargita, Kovászna) gazdag gombatermő vidékek, sőt e két utóbbi talán még inkább. Fenyveseikben rengeteg ízletes gomba lelhető fel, de azért a mi dombvidékünk sem éppen utolsó! Akik jól ismerik a gombákat, igazi kincseket is találhatnak, aki viszont nem ismeri őket, elmegy mellettük, vagy akár fel is rúgja őket, azt hívén, hogy bolondgombák!

- Mégis miféle gombákat szoktál szedni, melyek azok, amelyeket gond nélkül azonosítod?
- Hja, ez nem ilyen egyszerű... Kezdem megint a végével. Több gombát ismerek, de ma már csak a rókagombát merem leszedni, mert azt ismerem fel 100%-osan. Vannak mások is, mint pl. a csiperke, a vargánya vagy a keserűgomba, de már oly régen láttam őket természetes környezetükben, hogy nem igazán merném leszedni. Pedig most már tudom, hogy butaság: nemrég volt alkalmam egy gombaszakértővel társalogni, akitől sok-sok hasznos dolgot tudtam meg a gombákkal kapcsolatban, és főleg, a soknál is több tévhitet sikerült eloszlatnia bennem, illetve, remélem, most már az Erdélyi konyha olvasóiban is.

- Ilyen széleskörű ismeretekkel hogyan történhetett meg mégis, hogy lemondtál a friss mezei vagy erdei gombákról?
- Én nem mondanám, hogy széleskörűek az ismereteim, hiszen ha úgy lenne, nem következett volna be mindez. Sőt, inkább nagyon tudatlannak tartom magam e területen. Mert pl. a férjem sosem engedte, hogy gombát szedjek azzal indokolván, hogy mi van, ha a jó gomba mellett élő mérgező megporozta a jót is és fogyasztásra alkalmatlanná tette, magyarán mérgezővé? Nos, ez az egyik legnagyobb tévhit Andris bácsi szerint, mert minden egyes gombának olyannyira egyedi a felépítése, hogy nem tudnak keveredni egymással. De ezt nem tudtam eddig, és én is félni kezdtem. Így aztán nem maradt túl sok lehetőségünk a gombafogyasztásra; maradt az üzletben vásárolt champignon (sampinyon és NEM sampion) gomba, illetve a szintén üzleti laskagomba. Igazi ínyencségnek számított, amikor néha-néha sikerült barna csiperkét kapni. De érdekességképpen, nemrég, nagy örömömre, az egyik bevásárlóközpont zöldséges részlegén, a már említett gombák mellett, felfedeztem a hazai származású rókagombát is. Máshol még sosem láttam, de hátha szélesebb körben is elterjed ez a kezdeményezés. Mert bizony, nemcsak a tudatlanság játszik közre abban, hogy ritkán vagy sosem szedünk gombát, hanem az idő is. Nincs idő elmenni. Ami az én nagy bánatom. Lánykoromban csak fogtam magam és elindultam. Minden cél nélkül, de kimentem a természetbe. Amióta elköltöztem, viszont, nincs lehetőségem csak úgy elmenni. Eleinte a munkám miatt, aztán a gyerekek miatt, most meg a munkám és a gyerekek (és a többi feladatom) miatt. Nem igaz, hogy nem lehetne szakítani néha egy-egy félnapot-napot, de akkor már a második tényező, a félelem és a tudatlanság lép előtérbe. Így aztán egy gyönyörűszép ördögi kör alakul ki.
No, de azt mondom: még a termesztett gomba is jobb, mint a semmilyen, finoman és nagyon változatosan lehet elkészíteni, és nem utolsó sorban a húst is jól ki lehet váltani vele. Bizonyíték erre az a gombafasírt, amit vasárnap készítettem ebédre.

Gombafasírt egyszerűen

Hozzávalók: 50 dkg gomba, 2-3 szelet kenyér, 1 közepes hagyma, 2 tojás, 1 kisebb krumpli, só, bors, zsemlemorzsa, olaj; a sütéshez olaj
Elkészítése:
Kevés olajon megpároljuk a feldarabolt gombát, majd ledaráljuk vagy botmixerrel pürésítjük (azért még maradjanak benne nagyobb darabok is). A kenyeret beáztatjuk, jól kifacsarjuk és összemorzsolva a gombához adjuk. A krumplit és a hagymát a kislyukú reszelőn lereszeljük, majd a tojással együtt szintén hozzáadjuk a gombához. Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható massza legyen belőle. Egy serpenyőben kb. félujjnyi olajat forrósítunk, a gombás masszából lapos korongokat formálunk és a forró olajban szép pirosra sütjük. A korongokat bele lehet forgatni lisztbe, majd felvert tojásba vagy palacsintamasszába is, és úgy megsütni. Így is készítettem néhányat, hogy a bécsi szelettől megmaradt palacsintamasszát ne dobjam el.

NÚ - 2019/11.

Gombás töltött tök - VKF.37.

Tény, hogy ezt az ételt nem én készítettem, de azért ezt-azt segédkeztem az előkészületeknél! Amiért mégis nevezem a VKF-re, amelynek most Alíz a háziasszonya, az az, hogy kár lenne ezt a finomságot nem megismertetni a nagyközönséggel.

Hogy mégis ki készítette? Elárulom: Málnási András gombaszakértőnek, azaz a marosvásárhelyi Málnássy László Gombászegyesület elnökének a műve. Akkor készítette, amikor meginterjúvoltam az augusztusi Erdélyi konyha számára.

Amíg készült a finom fogás, illetve még előtte is jó másfél órát beszélgettünk, rengeteg hasznos információval gazdagodtam, amit végül megosztottam az EK olvasóival. Nagyon sok tévhitet sikerült eloszlatnia, mint pl. azt, hogy egyik gomba megmérgezi a másikat, ha egymás szomszédságában nőnek, illetve nagyon sok olyasmit mondott el, amit gombát szedőknek, fogyasztóknak érdemes tudni, mint pl. hogy vannak gombák, amik nyersen mérgezőek, de kellő idejű főzés után ízletes finomfalatokká válnak, vagy egyes gombákból készült ételek után egy ideig nem tanácsos alkoholt fogyasztani, mert épp az alkohol hatására válnak mérgezőekké.
E beszélgetés után én, mindenesetre, kicsit másképp nézem, látom a gombák világát. No, de ennyi bevezető után jöjjön az a bizonyos gombával töltött tök, ami első hallásra talán furcsának tűnhet, de az első falat után bizony, rabul ejt. Legalábbis engem rabul ejtett!

Gombás töltött tök

Hozzávalók 2 személyre: 1 közepes méretű, zsenge tök, 10-15 dkg csiperke- vagy más gomba, fél maréknyi szárított vargánya, 1 kis hagyma, 1 tojás, kevés zsemlemorzsa, só, bors, 1 csokor petrezselyemzöld, olaj, 1 kis kaporág, 5 dkg reszelt sajt; a körethez: két kifli, 1 evőkanál vaj, pici só, bors; a tálaláshoz: tejföl.

Elkészítése:
A tököt, ha kell, meghámozzuk, kerekebbik végét levágjuk, majd kikaparjuk a belsejét és kívül-belül besózzuk. A hagymát felaprítjuk és az olajon megdinszteljük. Rádobjuk a szintén apróra vágott gombát, az előzőleg vízbe áztatott, felaprított vargányát, megsózzuk és addig pároljuk, amíg zsírjára sül. Ezután félrevesszük, ráütjük a tojást, beletesszük az apróra vágott petrezselyemzöldet, borsozzuk és 1-2 evőkanál zsemlemorzsával jól eldolgozzuk. A masszát betöltjük a kikapart tökbe, a levágott kalapját pedig visszaillesztjük a végére és néhány fogpiszkálóval rögzítjük. A megtöltött tököt tűzálló tálba tesszük, öntünk alá egy-két ujjnyi vizet, beledobjuk a kaporágat, meglocsoljuk kevés olajjal, és alufóliával lefedve, forró sütőbe tesszük. Kb. 20 perc után a tököt óvatosan megfordítjuk, hogy egyenletesen puhuljon. További negyedóra múlva a fóliát levesszük, a tököt megszórjuk reszelt sajttal és zsemlemorzsával, majd 5-10 percre visszetesszük a sütőbe, hogy kissé megpiruljon.
Amíg a tök elkészül, megcsináljuk a köretet is: a kiflit felkockázzuk és a felolvasztott vajon szép aranysárgára pirítjuk. Végül megszórjuk kevés sóval és borssal. A tököt a pirított kiflivel, tejföllel meglocsolva tálaljuk.

EK - 2010/8

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 5. és Stafétaátadás

És, végre, a célegyenesbe jutottunk. Majdnem megkerültük már a földet, jártunk 3 kontinensen, cikkcakkoztunk ide-oda, most viszont már szinte egyenes vonalban vesszük az irányt hazafelé. Természetesen, a csodáknak és a kulináris élvezeteknek még távolról sincs vége...

Átkelve a Csendes-óceánon Thaiföldet célozzuk meg. Készüljetek fel, mert Giudittánál valami nagyon "nyami-nyamira" számíthattok, ami nem más, mint a thai csirke. Különleges fogás, meg kell hagyni, érdekes lehet benne együtt a csirke, a kínai kel, a mogyoró, az ananász és a csilipaprika. De hogy tökéletes az összhatás, abban biztos vagyok!


Érdekes módon, a hatalmas Kínában senki sem kalauzol bennünket, de annál inkább várnak Indiában. Mire végigkóstoljuk az itt felkínált ételeket, bizton állíthatom, hogy kész curryszakértők leszünk, ugyanis vendéglátóink egytől egyig valamilyen curryfélével várnak. No, de nem kell megijedni, mert ahány, annyiféle mind ízében, mind pedig színében, kinézetében.


Lúdanyó Csirkecurryja nagyon finom. Ezt garantálhatom, ugyanis "pihengetéseim" közepette már meg is kóstoltam, és nemcsak virtuálisan. Hogy az indiai anyja nem ismerne rá erre a curryra? Meglehet, de Lúdanyó, egyet se búsulj, talán akad még valaki, akinek új lesz ez az íz és kombináció, és talán ezáltal kezdi megismerni és megszeretni az indiai ételeket!:)




Daisy is két curryfélét kóstoltat meg velünk. Az egyik a Mangalori csirke, vagyis a kori gasi. Mint maga is írja: "...A gasi dús, szemcsés textúrájú kókuszos mártás. Színe vöröses barna, zamatai finoman pikánsak. Ez a curry abban tér el más chilis, kókuszos currytől, hogy itt a fűszereket megpirítjuk, mielőtt megőrölnénk." Nagyon kíváncsi vagyok, milyen az íze, a kóstoló után biztos, hogy "élőben" is kipróbálom!



Daisy másik receptje szintén egy csirke-curry, de annak egy az előzőnél is egyszerűbb, gyorsabb változata. Színre és kinézetre is teljesen más, bár az ízvilága mindenképpen hasonló az előzőéhez. Vagy legalábbis nekem, laikusnak, úgy tűnik. Miután megízleltétek, döntsétek el ti!





Itt van egy másik curry-féle: az édesburgonyás csirke-curry. Amíg kóstolgatjuk, Gumimaci első indiai éttermes élményeiről beszél és arról, hogyan esett végzetes szerelembe az indiai ízekkel, konyhával. Végül már oda jutott, hogy - persze, mások értékelése szerint - jobbat főz, mint az étteremben! A vajas naan pedig, amit mellé kínál, és aminek a receptjét is elárulja nekünk, egy újabb indiai remek, amit jó szívvel ajánl mindenkinek.





Az is meglepő, hogy ezen a fordulón nagyon kevés a halas étel. Talán kettőt, ha kóstoltunk eddig? De az is meglehet, hogy csak egyet! Nos, a változatosság kedvéért Nokedli egy halas curryt készített, amit zöld és sárga sült cukkinival tálalt és néhány garnélarákkal tett különlegessé, még egzotikusabbá. Jó étvágyat hozzá!






Ezennel véget értek indiai kalandozásaink is, nem marad más hátra, tehát, mint átvágni a széles-hosszú Oroszországon, amelyet a receptek szempontjából Európához soroltam ugyan, de utazásunk útvonalán most következik logikusan.


Ismét fakanálforgató Alíz asztalához ülünk le, hogy elfogyasszunk egy jó kiadós levest. Alízzal együtt, azt hiszem, mi is áldhatjuk "az eszperantisták Istenét", aki lehetővé tette, hogy moszkvai tartózkodása alkalmával megússza KGB és szekuritáté nélkül egyszerű kis magánakcióját, és ennek következtében elhozhassa onnan a Szcsí, vagyis az orosz savanyúkáposzta-leves eredeti receptjét.




Oroszországban Ízlésszindróma is vendégül lát bennünket, tiszteletünkre két hagyományos orosz ételkülönlegességet készített. A húsos pelmenyi akár rokona is lehetne az olasz tortellininek, hiszen nem más, mint egy töltött tésztaféle. A pelmenyi azonban uráli eredetű és fülecskét, füles kenyeret jelent. Mint minden házilag készített tésztaféle, picit babrás mulatság, de az íze biztos megéri a plusz fáradozást! Most már mi is meggyőződtünk róla!



Blinivel is fogadott minket Ízlésszindróma, ami nem más, mint a kelt palacsinta (amit mifelénk kőttes palacsintának neveznek és még sosem vettem rá magam a készítésére), és amit ezúttal füstölt tokhallal és tormával tett különlegessé. Igaz, nem lett halas ízesítésű az összes blini, hanem néhányat eperlekvárral tett az asztalra, de az is ugyanakkora étvággyal fogyott, mint sós társa, sőt, az üresen maradt minipalacsináták sem maradtak a háziasszony nyakán.


Nos, ezt sem hittem volna, hogy egyszercsak épen, egészségesen, gyomorrontás nélkül hazaérkezünk. De itt vagyunk. És hogy megünnepeljük az érkezést, húgom, Szannalina egy helyi itókaspecialitással fogad bennünket. A Visinata a román meggypálinka, amit szinte minden háznál készítenek meggyszezonban, de az üzletekben is egészen finomakat lehet kapni. Ugyanaz érvényes ennél a receptnél, ami sok más ételnél, fogásnál is: ahány ház, annyi szokás. Ki-ki ízlése, sőt zsebe szerint készíti, hiszen lehet készíteni több vagy kevesebb meggyel is. Egészségünkre!





Húzza csak fel mindenki bátran a pohárka italát, mert szükség lesz erre az "ágyvetésre" a következő kóstoláshoz, ugyanis a krumplimuszaka, amit én készítettem a csapat megvendégelésére, kissé zsírosra sikeredett. Bizony, el is határoztam, hogy következő alkalommal a hús felét vagy egészét lecserélem csirkére, úgy kissé diétásabb lenen. Persze, ez a dolog nem igazán változtatott az ízén, finomságán, és méltó társa lehet az igazi, görög muszakának. A románokon kívül a bolgároknak van hasonló muszakájuk, úgyhogy ne lepődjék meg senki, ha valahol azt olvassa róla, hogy bolgár eredetű étel. Utazásunk során már sokszor bebizonyosodott, hogy a népek, nemzetek ételei között nem húzható éles határ, egy-egy fogás egyiknél és másiknál is megtalálható, mégha más névvel is illetik, vagy talán valamit hozzáadtak, illetve elvettek belőle. Jó étvágyat és további jó főzőcskézést otthonaitokban! Köszönöm, hogy velem tartottatok!


És lejárt. Végre befejeztem. Most már szabadkozhatok nyugodtan. Elnézést kérek mindenkitől, aki várta és várta a nem érkező összefoglalókat, de tényleg, az utóbbi két hét olyan volt, hogy vagy nem voltam otthon és ahol voltam nem volt internethozzáférésem, vagy otthon voltam, de hajnaltól hajnalig foglalatoskodtam ezzel-azzal (uborkaeltevés - 40 kg, barackbefőzés - 25 kg, esküvői teremdíszítés reggeltől estig, szülinapozás, illetve a rá való készülődés), 2-3 órás alvásokkal megszakítva. Tudom, ilyen még nem volt, hogy két hétbe teljék, mire valaki átadja a stafétát, de nekem sikerült megvalósítani. Most már mindegy. Az a lényeg, hogy itt vannak az összefoglalók (ITT, ITT, ITT, ITT és ITT), lejárt a "kirándulás", és átadtam nektek a recepteket. Válogassatok, főzzetek és süssetek kedvetekre, biztos vagyok benne, hogy e széleskörű felhozatalban mindenki talál magának, családjának valót.
Remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, kérlek írjatok egy mailt a címemre, hogy pótoljam a mulasztásomat.

És mivel a stafétabot, bizony, pihent nálam éppen eleget, most már itt az ideje, hogy én is továbbadjam. Nem dobom messzire, csak ahajt a Gyergyói medencébe: ALÍZNAK, a fakanálforgató tollforgatónak. Alíz, jó munkát kívánok neked!:)

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4.

Talpra mindenki, mert ismét nekivágunk az útnak! Ha már amúgyis Délen vagyunk, miután átszeltük az Atlanti-óceánt, Amerikában délről indulunk északnak. Hatalmas út, bejárni való terület, sok finom fogás vár ránk, úgyhogy lélekben és gyomorban is készüljetek fel rá: Brazíliától Kanadáig sok helyen megállunk egy-egy kóstolásra!



Brazíliába Pocak Panna hívott meg bennünket, és - bár indításnak kicsit furcsa lesz - egy tömény csokimámorral kápráztat el bennünket. A brazil születésnapok népszerű desszertje, a felnőttek és gyerekek egyöntetű kedvence, azaz a brigadeiro, nem más, mint lágy tejkaramella, a holland kakaó ízével átitatva és csokicukorkával bevonva. Nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni neki!








Hosszasabban időzünk a Karib-térségben, hiszen ketten, Piszke és Flat-cat is itt lát vendégül bennünket. Menjünk először Piszkéhez, hogy nyomtassuk le a brigadeiro édes ízét egy kis sós-fűszeres-aromás főétellel, a jerk csirkével. Jellegzetesen karibi, vagy inkább trópusi fűszerezése isteni ízt ad a semleges csirkének, feltéve, ha kivárjuk a megfelelő pácolási időt. Ezért aztán az időmilliomosok részesítik előnyben, bár ha idejében eszünkbe jut, elég kevés munkával adható az asztalra ez a különleges finomság. Piszkénél más érdekességeket, hasznos tanácsokat is olvashattok a csirkéről meg a fűszerkeverékről.




Már most tele a pocak, nem tudom, mi lesz később. Főleg, hogy Flat-cat, aki szintén a karibi konyhát képviseli e felvonuláson, négyfogásos menüvel vár bennünket. Talán senkit sem környékez meg a halál a sonkába tekert sült banán előétel hallatán,








és az iménti kellemes tapasztalatunk alapján szintén szívesen veszi magához mindenki a jerk csirkét. Piszkétől eltérően, aki sült krumplival tálalta, Flat-cat mangós-kókusztejes rizottóval köríti.









E fenséges fogásokat egy mennyei rumos karamellás sült ananász követ,












és ha még fér, egy csodás, hűsítő kókusztejes-rumos frappét is megkóstolhattok. Más ételek, mint mifelénk, az biztos, de személy szerint mindegyiket izgalmasnak, kipróbálandónak tartom!










Egy ilyen tartalmas és házias menü után esély van rá, hogy megkívánjuk a kissé lezserebb, kötöttségektől mentes, úgynevezett mozikaját. No, nem fogunk moziba menni ezért, csak betérünk PocakPanna mexikói haciendájára, és bevezetőként megkóstoljuk a házilag elkészített pico de gallo-ját, a Salsa picada-t vagy más néven a Salsa Mexicana-t. Ropogós tortillacsipsszel mártogatjuk és, azt hiszem, senkinek sincs ellenére, hogy a maradékot, amit PP kis üvegben félretett, hazamenekítse magával!:)





Jé, nem is tudtam, hogy Ms. Poppy Mexikóban is otthon van! Törökország és Dél-Afrika után igazán meglepő, hogy Mexikóban is találkozunk vele, de az már nem annyira, hogy itt is valami igazán ínycsiklandóval vár bennünket: Quesadillas. Méghozzá rögtön kétféle változatával, egy húsossal, a mindenevőknek









és egy húsmentessel, a vegetáriánusok számára. E két változat szintén csak egy-egy kiragadott példája a népszerű harapnivalónak, tulajdonképpen bármiből, bármivel kiegészíthető, ha tortillánk és sajtunk van hozzá.





Még nem végeztünk Mexikóval, sőt, a főételkóstolók ezután következnek. Máris megérkeztünk Alízhoz, a fakanálforgatóhoz. Ízletes Mexikói csilis babját - aminek az a legnagyobb erénye, hogy eredeti recept szerint készült, a receptje pedig érdekes úton jutott Alízhoz - előttünk sokan mások megkóstolták, többek között a Gyergyóremetei falunapokra érkező sok-sok huszár is. Első kézből tudom, hogy nekik nagyon ízlett, sokan repetáztak is, úgyhogy hiszem, hogy itt is megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat!


És végre itt vagyunk Katánál, az előző VKF háziasszonyánál, aki méltó fogásokkal készült fogadásunkra. Önkényesen viszont úgy döntök, hogy először az Arroz con pollo-t kóstoljuk meg, azaz a rizses csirkét, ami annyira kívánatos a színkavalkádjával, hogy egyszerűen már nem tudok ellenállni neki! A mexikói-spanyol ihletésű fogás kitűnő étel akkor is, ha sok vendéget várunk asztalunkhoz, kevés vele a munka és nagyon kiadós. Nem véletlen, hogy Kata éppen ezt készítette nagyszámú csapatunk tiszteletére.


Bár furcsa dolog a menüsor végén fogyasztani a levest, mégis úgy gondolom, hogy Kata Cancun sárgadinnye-krémlevesének itt a helye. Annyi előétel után, és ha már belevágtunk a főételek kóstolásába, kár lett volna megszakítani a sort egy közbeékelt levessel. Így legalább, egy könnyű, finom és hűsítő étel ízével a szánkban hagyhatjuk el Mexikó földjét és megyünk "eggyel feljebb", az Egyesült államokba.



Jcsalád Anyája egy amerikai édességgel kínál bennünket, így megtudhatjuk mi is, mi az, amitől annyira terebélyesednek az újvilágiak. De bármennyire is kalóriadús legyen, nincs az az ember, aki ellen tudna állni ezeknek a csokoládécsúcsoknak. Csoki, mogyorókrém: tiszta élvezet. És ennyi kényeztetés kivétel nélkül mindenkinek jár!




Végezetül pedig, mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenset, egészen északra utazunk, Kanadába, hogy egy isteni finomságot kóstoljunk meg: a juharszirupfagyit. Házigazdánk ezúttal Okostojás, aki háromféle jeges finomsággal vár minket, melyeknek közös tulajdonsága a juharszirup, vagy legalábbis annak az íze. Ugyanis az egyik változatban nincs is benne e finomság, mégis olyan az íze, mintha azzal készült volna. A második változat karamelles-juharszirupos fagylalt, a harmadik pedig az igazi, krémes juharszirupfagyi.



És ez is lejárt. Hamarosan nekivágunk gasztroutazásunk utolsó szakaszának is, amikor Ázsián végighaladva visszaérkezünk Európába, annak is a szülőföldemnek számító csücskébe, Erdélybe. Addig is jó pihenést, olvasgatást, szemezgetést, főzőcskézést!

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 3.

Ismét üdvözlök mindenkit a fedélzeten! Sajnos, előrelátható, de el nem kerülhető okok miatt kénytelenek voltunk Franciaországban vesztegelni ey ideig. De sebaj, most már indulunk tovább.

Innen már nincs messze Afrika. Csak átruccanunk a Földközi-tengeren és máris Marokkóban vagyunk, ahová Chef Viki invitált, hogy megkóstoljuk marokkói szilvás csirkéjét. Hogy beengedem-e a fezekamba? Naná! Éppen szilvaszezon van, aki nem idegenkedik a gyümölcs-hús kombinációtól rögtön próbálja ki, nem fog csalódni! Ahogy maga Chef Viki is állítja: totál egzotikum. Hozzátenném: totál hétköznapi dolgokból.


Mielőtt pedig Afrika legdélibb csücskébe vándorolnánk, tegyünk egy vargabetűt ismét kelet felé, csak ezúttal a Földközi-tengertől délre.
Hogy erőt gyűjtsünk a további úthoz, javaslom, ízleljük meg ezt a gusztusos-színes salátát, amit Gabojsza kínál nekünk. Mediterrán kuszkusz-saláta volt, ha valaki nem jött volna rá. És Gabojsza nekem még azt is elárulta, hogy ez a változat csupán egy a sok közül, lehet sósan és édesen készíteni... De mit írom én? Olvassátok magát a bejegyzést, okosabbak lesztek a témában!



Továbbhaladva az arabusok földjén, meglátjátok micsoda csodákkal találkozunk még! Itt van máris Tündér Arab húsos rétesbatyuja, egy újabb keleti gasztronómiai költemény. De már megszokhattuk Tündértől: minden egyes fogása, amit elkészít, nem más, mint ízes kaland, tehát kalandra fel!:)







Egyértelmű, hogy nem hagyhatjuk el úgy a Közel-Keletet, hogy ne kóstolnánk meg az igazi, autentikus hummuszt. És bár több ország vallja magáénak - mint ahogyan mifelénk a töltött káposzta vagy a töltött paprika képezi a vita tárgyát - egyet meg kell hagyni: bárkié is legyen, finom és laktató. Magdi, szíves házigazdánk, aki szintén első alkalommal vesz részt VKF!-en, Dubaiban kóstolta először ezt a kenceficét, és azóta is rabja lett. De nemcsak a hummusznak, hanem magának az országnak is.


Míg a hummuszt szinte mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, a Muhammara nem hinném, hogy ugyanilyen ismert lenne. Szíriából indult hódítóútjára, de Házisárkány nőiesen bevallja, őt nem sikerült meghódítania. Nos, ezt mi csak akkor tudjuk eldönteni, ha megkóstoljuk, úgyhogy hajrá, muhammarára fel! Mindenesetre, aki kedveli az extrémebb ízkombinációkat, mint pl. a fokhagymáét a gránátalmáéval, biztos hogy ínyencfalatként könyveli el!


Végezetül pedig, azaz afrikai és közel-keleti körutunk végén, kóstoljuk meg a dél-afrikai jellegzetes édességet, a Malva pudingot. S bár a focibajnokság már lejárt, azért Dél-Afrika még rejteget meglepetéseket, érdekességeket. Kulináris téren mindenképpen érdemes felfedezni! A Malva puding pedig olyan, ... hogy, ki tudja... talán a foci is érdekesebb, miközben azt kanalazzuk? Ms. Poppy mindenesetre, érdeklődéssel fordul most már a futball felé.




Most ismét jól fel kell kötnünk a gatyánkat, mert egy óceánnyi távolság, megtenni való út áll előttünk. Jobb lesz, ha pihenünk előtte egyet!

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2.

A kicsit hosszúra nyúlt pihenő után frissen és üdén (mint a ma született bárány anyukája) folytathatjuk utunkat. Sokat gondolkodtam, hogy a kis északi kitérő után merre vegyük az irányt, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha ismét visszakanyarodnánk egy kicsit kelet felé. Jobban mondva Délkelet Európába megyünk, ahol finomabbnál finomabb mindenfélével találkozunk, ismerkedünk, majd innen vessszük az irányt Nyugat-Európa felé.

Első úticélunk így nem más, mint a - földrajzilag és gasztronómiailag is - csodálatos Törökország. Jól el is időzünk itt, hiszen 6 pályázó 8 ételét fogjuk megízlelni!

No, és már annyit is papoltam, hogy megérkeztünk Elif, Arif és Efehan, picit rövidebben Ízmorzsák portájára, aki három finomsággal készült fogadásunkra. - Amíg mesélgetek egy kicsit arról, hogyan is fedeztem fel a VKF! nevű gasztrojátékot, és hogyan döntöttem a rajta való részvételen, kóstoljátok meg ezt a szerény péksütit! Ropogós külső, habkönnyű bél és illatos-sós töltelék: ilyen ez a fetás-petrezselymes pogácsa!






A Lahmacun, amit szintén nagy-nagy szeretettel készített számunkra Ízmorzsák, hagyományos török előétel, de ha elolvassátok a bejegyzését sokkal gazdagabbak lesztek: Ízmorzsák tálalási ötleteket ad, európaiasított változatokról is ír, illetve azt is megtudhatjátok, hogy mi a kologne és mire használják. Jaj, és mindezt úgy, hogy végig fülig ér a szátok!:)



Jaj, nem mondtam? A főétel csak ezután következik! De bármennyire is tele lennénk, nem hiszem, hogy bármelyikünk ellen tudna állni ennek a szemet-szájat gyönyörködtető fogásnak, a Hasan pasa köftének, azaz a krumplipürével töltött fasírtnak. A kis halmokat egy gyönyörű színű paradcsomszósz koronázza. A fogás teljes, nem igényel semmiféle további kiegészítőt. Sőt, a látszat ellenére hamarabb elkészülnek, mint gondolnánk. - Bocsássatok meg, hogy csak ennyivel szolgálok, de sok dolgom közepette már nem jutott időm a desszertre is. Nem messze, viszont, a szomszédban valaki éppen desszerttel vár benneteket! - szabadkozik Ízmorzsák. - Egyet se búsulj, kedvesem, "selam ellerinize saglik."

Thrini is tárt karokkal vár bennünket. Aranyos pohárkákban az asztalon már ott pompázik valami légies-sárga finomság, ami bárkit elvarázsol, ahogy az ízlelőbimbóihoz ér. A citromzselé isteni, méltó kísérője az előbb kóstolt fogásoknak.





Következő megállónk Tündérnél lesz, aki szintén egy finom "törökséggel" vár, a török palacsintával. Ropogós réteslap közé bújtatott, aromás-sajtos, puha krém, kényeztetés ez a javából!









Citromdisznó is egy igazi török különlegességgel rukkolt elő a tiszteletünkre. A tirit régi családi kedvenc náluk, bár kétségkívül léteznek más variációi is. A gugli, mindenesetre, nem túl bőkezű tirit-ügyileg. - tudjuk meg Citromdisznótól.








Most már meg sem állunk Ms. Poppy-ig, ahol megkóstoljuk étvágygrjesztő töltött padlizsánját. Ugyanazt az ételt kétféle kivitelezésben tálalta, de hogy melyik jobb, szebb, nem lehet - szerintem - eldönteni. Mivel imádom a padlizsánt és most már jócskán szezonja is van, valamikor hamarosan elkészítem!




Házisárkánytól nem kell félni, mégha neve ijesztő is picit; nem azért hívott magához, hogy felfaljon bennünket, hanem azért, hogy megkóstoljuk isteni finom és könnyű citromos-joghurtos süteményét, amit az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban kiadott Ciprus Today-ben talált. A receptet és néhány érdekes tudnivalót a kis "országról" a bejegyzésében találhattok!




Most már sajnos búcsút kell vennünk Törökországtól és kulináris remekeitől, de várnak az újabb kalandok, újabb ízek, és garantálom, senki sem fogja ezt bánni!

Görögországba megyünk, először Gluténmentes Andihoz, hogy megkóstoljuk a Pasztíciót. A pasztíció (vagy pastitsio) tradicionális görög étel, egy hússal lerakott tésztaféleség, amit - a hozzávalók láttán - Andi először olasznak hitt. De végülis az a lényeg, hogy finom legyen, bárki is vallja magáénak!




Marmalade is meghívott magához egy autentikus görög fogásra. Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával) a neve és abszolút ínycsiklandóan néz ki. Különlegessége a Kritharaki, az aprószemű, rizsalakú tészta. Az étel ennél is különlegesebb "fűszere" pedig nem más, mint Zorba, a görög.








Zorba akkordjaira elhagyjuk Görögországot, aki, kissé érthetetlenül, ilyen filigrán módon képviseltette magát a VKF!-en, de kárpótlásul még időzünk egy kicsit a Balkánon. A most következő ételek igazából nem sorolhatóak konkrétan egyetlen nemzethez sem, bármelyik balkáni népé lehetnének, különféle változatuk itt is, ott is megtalálható, így aztán helymegjelölésként a Balkánt használjuk inkább.

Bianka, mint maga is bevallja, nem egy nemzet ételét készítette el, hanem egyszerűen, keleties-déliesre véve a figurát kreált egy új fogást: a cukkinis-padlizsános puliszkatekercset. Istenien néz ki, lássunk is hozzá!









Hmm, olyan magyarosnak néz ki, mint egy jó paprikás krumpli, az íze mégis teljesen más világot idéz. Nem egyébről van szó, mint Dia balkáni kolbászos-gombás krumplijáról, amin alig tudunk testvériesen megosztozni kedves férjével, hiszen mindannyiunknak nagyon ízlik, mindenkinek még egy, és még egy, és még egy falat kellene belőle!




A finom rakottast érdemes kiegészíteni valamivel. És ha már Balkán, akkor milyen saláta illene a legjobban hozzá? Hát persze, hogy egy sültpaprika-saláta. Családi tűzhely siet ebben a segítségünkre, hiszen családjában már hagyománya van e finomságnak, sőt, hogy a nyár ízeit télen se kelljen nélkülözni, elárulja, ők hogyan csinálják. Ha érdekel, olvassátok el!


Ismét továbbmegyünk egy tengernyit, hogy kikössünk a Csizmában. Olaszország kulináris gazdagságát jól tükrözik a beérkezett receptek, bár természetesen, még ennél is komplexebb a kínálat. Lássuk csak, "vegyünk villahegyre" néhány tésztaételt!

Pasta alla puttanesca. Ezzel készült Mandy a fogadásunkra, bár biztos vagyok benne, hogy ő maga nem "rosszlány". Arra viszont bárkinek szüksége lehet, hogy percek alatt összedobjon valamilyen ízletes, meleg vacsorát, így a rosszlányok tésztája kitűnő választás lenne.








Az amatricei asszonyok tésztája (Pasta all'amatriciana) sem adja azonban alább. Más hozzávalókból készül, de ugyanolyan finom, gazdag ízű, mint előző társa és gyorsaságban sem marad el mögötte. Úgyhogy kóstoljátok bátran, Rendidani mindenkinek jó szívvel kínálja!








Hajnalka sem marad el szívélyességben az előtte levő háziasszonyokhoz képest, gyerekeinek egyik kedvenc ételévé avanzsált fogással lep meg bennünket. Pollo alla cacciatora a neve, és tésztát, szószt, no meg természetesen, csirkehúst fed a neve. Lássunk hozzá, majd haladjunk, mert még jó hosszú út áll előttünk!






Most egy másik, jellegzetesen olasz ételt fogunk enni, nevezetesen: rizottót. A gombás borsós fajtából. Jó rizottót nem mindenki tud főzni, Belly viszont nem riad vissza semmitől: férje ellenérzésétől sem, amit a rizottóval szemben táplál. Azaz táplált. Mert amikor ráfanyalódott a "mancsosra", meglepően konstatálta milyen finom, és máskorra is megrendelte már a repetát.


Hmm, én már kissé kezdem unni a tésztaféléket, bármilyen finomak, változatosak, így egymásután mégis monotonná válhatnak! Valami más kellene. - Egy kis Panada, azaz főtt kenyér nem lesz jó? - Ki szólt, Gabah, te voltál? Milyen az a főtt kenyér? - Nagyon finom: pépes, sajtos, puha étel, leginkább a ... fogatlanoknak. És nem utolsó sorban az egyik legjobb módja a nyakunkon maradt száraz kenyér újrahasznosításának!






- Erre, erre! - integet valaki. - Gyertek, szusszanjatok meg egy kicsit, biztos elfáradtatok a hosszú úttól, amit mögöttetek hagytatok! Helyezzétek kényelembe magatokat, addig én már vissza is jövök. - Vajon hová ment Andi? - Itt vagyok és hoztam nektek valamit, íme! - Hűha, ez nem lehet más, csakis Locatelli mester cseresznyés-mandulás tortája! Lássatok hozzá, mindjárt nincs belőle!



A mindenit! Most veszem észre: elhagytam a térképemet. Ha jól emlékszem, Renidaninál még megvolt, de Hajnalkánál már nem tartottam a kezemben. Ne haragudjatok, vissza kell mennünk Renidanihoz. - De jó, hogy visszajöttetek! Éppen most tálalom a Panna cottát friss bogyós gyümölcsökkel. Ugye elfogadtok egy-egy adagot belőle? - Naná, ez nem is kérdés! És nicsak, itt a térképem is!







Ha már kezemben a térkép, belenézek egy kicsit, merre is menjünk tovább?! Megvan! Franciaországot nem hagyhatjuk ki, ugyanis meghívásunk van Sáfrányhoz, aki izgatottan várja, hogy megkóstoljuk nála a francia konyha egyik remekét, a szuflét. Nem kételkedem: málnaszufléja tökéletes kinézetre, tökéletes állagra és ízre is. Győződjetek most már meg ti is róla!

Huhh, hatalmas utat tettünk meg, jó kis vargabetűt írtunk le Svédországtól Franciaországig a Balkán érintésével! Javasolom, hogy tartsunk egy pihenőt ismét: mindenkinek pihennie kell egy kicsit, fel kell töltődnie, a gyomrunkban pedig helyet kell készítenünk az ezután következő fogásoknak! Jó pihenést, Jó éjt!