Zöldségkrémleves spenótgombóccal

Bár inkább kínaikel-krémleves, csak hogy elkerüljem ezt a sok k betűt-hangot egyszerűsítettem az elnevezésén. A lányaim szerint a best ever krémleves kategóriába tartozik, és ezután sűrűn kérték étlapra. Férjem szerint finom volt, bár ő csak rezignáltan fogadta és fogyasztotta, mint amúgy a krémleveseket általában szokta. :) Szerintem meg.... inkább a lányok táborát erősítem... ;) Spenótgombóc helyett bármilyen más levesbetéttel működik, egyszerű pirított kenyérkockával is ugyanolyan finom és laktató lehet. 

Zöldségkrémleves spenótgombóccal

Hozzávalók 4-5 személyre: 1 hagyma, 10 dkg zellergumó, 60 dkg krumpli, ½ fej kínai kel, 3-4 cikk fokhagyma, 2 dl tejszín, olaj, só, szerecsendió, durvára tört zöld bors, esetleg csilipehely; 

a gombóchoz: 15 dkg száraz kenyér, 2 tojásfehérje (vagy 1 egész tojás), 25 dkg friss spenót, 5-6 cikk fokhagyma, 4 dkg vaj, 5 evőkanál zabpehely vagy zsemlemorzsa, só, bors, 1 evőkanál olaj.

Elkészítése: A gombóchoz a kenyeret hideg vízbe áztatjuk. A spenótot forrásban lévő vízbe dobjuk, 1 percig főzzük, majd leszűrjük. Késes aprítóba tesszük a kifacsart kenyeret, a kissé összevágott spenótot meg a többi hozzávalót, és krémesre dolgozzuk. Puha, de jól formázható masszát kapunk, amit legalább 15 percig állni hagyunk, majd gombócokká formázva sós vízben 1-2 perc alatt kifőzünk. Meglocsoljuk 1 evőkanál olajjal, és tálalásig melegen tartjuk. A leveshez kevés felforrósított olajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk az egészben hagyott fokhagymát, a nagyobb kockákra vágott krumplit és a kis kockákra vágott zellert. 2-3 percig folyamatosan kavargatva együtt dinszteljük, majd felöntjük 3 dl vízzel. Miután felforrt, hozzáadjuk a csíkokra vágott kínai kelt, összekeverjük, és kipótoljuk annyi vízzel, amennyi csak épp szűken elfedi. Enyhén megsózzuk, és lefedve 10-15 perc alatt puhára pároljuk. A lé nagyját ezután leszűrjük, a zöldséget pedig blenderben vagy botmixerrel simára tudmixoljuk. Ezután visszaöntjük az edénybe, lángra helyezzük, és folytonosan kavargatva beledolgozzuk a tejszínt. A leszűrt lével tetszés szerint hígítjuk (én az összeset fölhasználtam), majd jól összeforrósítjuk, de már nem forraljuk. Utánasózunk, ½ mokkáskanálnyi szerecsendióval ízesítjük, és félreveszsük a lángról. Tálaláskor minden tányérba gombócot rakunk, megszórjuk 1 csipetnyi tört zöld borssal, illetve tetszés szerint akár csilipehellyel is.

Megjegyzés: Ha nem szeretnénk időveszteséggel dolgozni, először elkészítjük a gombócmasszát, majd amíg áll, odatesszük a levest. Amíg a leves fő, megformázzuk és kifőzzük a gombócokat, utána már csak turmixolni kell a zöldségeket, és jöhet a tálalás. Így a levest akár 30-40 perc alatt már asztalra is tehetjük. 
KT - 2017/3

Tárkonyos húsgombócleves

Hétköznapra, vasárnapra vagy akár az ünnepre is tökéletes választás a savanykás, tárkonyos ízű húsgombócleves. 

Tárkonyos húsgombócleves

Hozzávalók 4-5 személyre: 2-3 sárgarépa, 1 hagyma, 5 dkg rizs, 1 púpozott evőkanál liszt, 3 nagy evőkanál sűrű tejföl, 1 nagy csipet ecetes tárkony, 3 evőkanál olaj, só, tárkonyecet; a gombóchoz: 40 dkg darált sertéshús, 5 cikk zúzott fokhagyma, 1 evőkanál darált paprika (paprikalekvár), 1 tojás, 8 dkg zsemlemorzsa, só, bors.

Elkészítése: A meghámozott sárgarépát vékony szeletekre vágjuk, majd felcsíkozzuk. A hagymát félbevágjuk és felszeleteljük. Mindkettőt megdinszteljük az olajon, majd felöntjük 2-2,5 liter vízzel. Felforraljuk, beledobjuk a rizst, megsózzuk, és főni hagyjuk, amíg elkészítjük a gombócot. A húst összedolgozzuk a többi hozzávalóval, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd gombócoká formáljuk, és beledobjuk a levesbe. Amikor minden megfőtt, a levest behabarjuk a liszttel és kevés forró lével elkavart tejföllel, jól kiforraljuk, rászórjuk az aprított tárkonyt, és ha szükséges utánasózunk, illetve ízlés szerint tárkonyecettel savanyítjuk. 

KT - 2017/1

Tárkonyos csirkeleves extrákkal

Hát olyasmival, hogy erdei gomba, fürjtojás, prézligombóc... Jól hangzik, nemde? És amilyen jól hangzik, annyira finom is. Próbáljátok csak ki! :)
A terítéket karácsonyosra vettem, hiszen én két legyet kell, hogy üssek egy csapásra: jól is lakjunk, és a lapokba is legyenek receptjeim. :) Ez majd  a decemberi-karácsonyi lapszámok egyikébe megy.

Tárkonyos csirkeleves extrákkal

Hozzávalók 4 személyre: 1 csirkefarhát és 2 csirkeszárny, vagy 1 csirkemell bőrével együtt, 2 sárgarépa, 1 hagyma, 3 dkg rizs, 1 dkg szárított erdei gomba, 1/4 piros húsú paprika, 1 tojássárgája, 3-4 evőkanál tejföl, 2 nagy evőkanál aprított ecetes tárkony, aprított petrezselyemzöld, 3-4 evőkanál tárkonyecet, 12 fürjtojás, só; a gombóchoz: 1 tojás, 1 tojásfehérje, 3 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors, 1 evőkanál aprított petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkehúst főni tesszük, a keletkezett habot leszedjük, majd miután megfőtt, tálra szedjük, és hagyjuk kihűlni. A gombát beáztatjuk kevés langyos vízbe. A fürjtojásokat 3 perc alatt keményre főzzük. A zöldségeket meghámozzuk, a sárgarépát kicsi kockákra, a hagymát csíkokra vágjuk. A húslevet újból fölforraljuk, megsózzuk, beledobjuk a zöldségeket, majd kb. 5-6 perc után a kissé összeaprított gombát meg a rizst, illetve a gomba átszűrt áztatólevét. További 10-15 percig főzzük, vagy amíg minden meg nem puhul. A végén beledobjuk a nagyon kicsi kockákra vágott paprikát is. A tojássárgáját elkeverjük a tejföllel, kevés forró lével hőkiegyenlítjük, és a leveshez öntjük. Összeforrósítjuk, de már nem forraljuk fel. Beletesszük a tárkonyt meg a petrezselyemzöldet, és tárkonyecettel ízesítjük. Amíg a leves fő, elkészítjük a gombócot: a tojást és a tojásfehérjét felverjük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd belekavarjuk a petrezselyemzöldet meg a zsemlemorzsát. Jól összedolgozzuk, majd apróbb diónyi gombócokat formálunk belőle, és enyhén sós vízben néhány perc alatt kifőzzük. Miután a leves elkészült, a gombócokat és a csontokról leszedett - vagy csirkemell esetében - a kockára vágott húst is belerakjuk. Tálaláskor félbevágott fürjtojásokat is teszünk mindenki tányérjába.

KT - 2015/12

Meggyes ordagombóc citromfüves-levendulás joghurtöntettel

Ez a finomság akár desszertként, akár önálló fogásként is tálalható. Mi szombati "villásreggeli" gyanánt fogyasztottuk. Nagy sikere volt. Én még éppen fagyasztott meggyből csináltam, és elég apró szeműek voltak, úgyhogy simán belefért egy gombócba 3 darab, de nagyobb szemű, friss meggyel készítve biztos, hogy nem fér annyi. Az öntet nagyon jól földobta az ízét. 

Meggyes ordagombóc citromfüves-levendulás joghurtöntettel

Hozzávalók 20-22 gombóchoz: 40 dkg orda, 2 evőkanál cukor, 2 csipet só, 2 tojás, 3 evőkanál liszt, 8-10 evőkanál búzadara, kb. 40 szem (esetleg 60 apróbb szem) kimagozott meggy, 5-6 babapiskóta vagy keksz; az öntethez: 25 dkg sűrű joghurt, 2 evőkanál cukor, ½-1 citrom leve, 5-6 citromfűlevél, 2-3 kicsi levendulaág.

Elkészítése: Az ordát villával összetörjük, majd hozzáadjuk a sót, a cukrot meg a tojást, és eldolgozzuk. Végül hozzáadjuk a lisztet és annyi búzadarát, hogy lágy, de jól formázható masszát kapjunk belőle. Kanállal diónyi gombócokat szaggatunk ki, ellapítjuk, mindegyikbe 2-3 szem meggyet rakunk, majd szép kerekre formázzuk, és félretesszük. Egy nagyobb lábosban vizet forralunk, enyhén megsózzuk, majd az előkészített gombócokat 1 vagy 2 részletben kifőzzük benne. Szűrőkanállal tálra szedjük, majd tálaláskor megszórjuk piskóta vagy kekszmorzsával, illetve joghurtöntetet kínálunk mellé. Az öntethez a joghurtot eldolgozzuk a cukorral meg a citromlével, és a finomra aprított citromfűvel meg levendulával ízesítjük. 

NÚ - 2018/Szept.

Krumpligombóc paradicsomszósszal

Ez a recept már fenn van a blogon, évekkel ezelőtt készítettem el először, és azóta sem. Akkor azt írtam, hogy a férjecském húzta a száját neki, most azonban nagyon-nagyon ízlett. Igaz, amióta "elkaptam" az ízlését a paradicsomszószt illetően (mindig az volt a baja, hogy nem volt elég édes :P), már szívesen megeszik mindenféle paradicsomos ételt. Úgyhogy most ismét terítékre került, és nagy-nagy sikere volt mindannyiunk körében. Újra is fotóztam: kérem szépen a régi fotók nézésekor eltakarni a szemeteket, max. két ujjatok között kikukkantani. :) Jaj, és most pontos adagokat is írok, mert azért nem mindegy, hoyg miből mennyit használunk. :)

Krumpligombóc paradicsomszósszal

Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg krumpli, 1 csokor petrezselyemzöld, 3 cikk fokhagyma, 1 kisebb tojás, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál zabkorpa vagy zsemlemorzsa, 1 mokkáskanál szárított, morzsolt csombor, só, bors, kevés olaj, kevés vaj, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa; a szószhoz: 1/2 dl olaj, 2 evőkanál liszt, 2-3 paradicsom (nekem most konzervből volt), 2 dl sűrű paradicsomlé, 1-1,5 dl tejszín, 10 dkg füstölt sajt, só, bors, cukor.

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, majd hagyjuk kihűlni. Felét lereszeljük a nagy lyukú reszelőn, felét pedig a kis lyukún. Hozzáadjuk a finomra aprított hagymát és petrezselyemzöldet, a zúzott fokhagymát meg a morzsolt csombort, majd jól eldolgozzuk a tojással. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd gyors mozdulatokkal elkeverjük a liszttel és a zabkorpával (nem keverjük agyon). Kézzel pingponglabdánál kissé nagyobb gombócokat formálunk, vajjal kikent, morzsával megszórt hőálló edénybe tesszük őket, és 200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük. A szószhoz fölforrósítjuk az olajat, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, amjd fölöntjük a paradicsomlével, beletesszük a feldarabolt paradicsomot, illetve vízzel hígítjuk a kívánt állagúra, és jól kiforraljuk. Végül beleöntjük a tejszínt, sóval, borssal, cukorral ízesítjük, és belekavarunk 5 dkg lereszelt sajtot. A szószt a megsült gombócokra öntjük, rászórjuk a maradék reszelt sajtot, és kb. 10 percre visszatoljuk a sütőbe. Önmagában is finom, laktató étel, de bármilyen húsfélével (natúr csirkemellel, fasírttal stb.) tálalható.

Megjegyzés: Ha friss paradicsommal készül, először lehúzzuk azok héját, összedaraboljuk, és néhány perc alatt kissé összerotyogtatjuk, azután adjuk a szószhoz.

KRUMP. - 2015.

Hamis ordagombóc bazsalikomos gyümölcsszósszal

A konyhapulton felejtettem a tejet, de gondoltam, megpróbálom fölforralni mégis. Hát összement. Nem ugrott össze rendesen, csak éppenhogy, ezért gondoltam, rásegítek egy kicsit, és lesz belőle finom ordánk. Végül úgy döntöttem, hogy nem szűröm le, hanem inkább gombócot főzök belőle. A férjem úgy kommentálta: nem tudom, hogyan találtad ki ezt a vacsorát, de isteni! Ennél jobbat most el sem tudtam volna képzelni. :)

Hamis ordagombóc bazsalikomos gyümölcsszósszal

Hozzávalók 4 személyre: 1,5 liter tej, 1,5 evőkanál ecet, 2 evőkanál fruktóz, csipetnyi só, 30-32 dkg búzadara; a szószhoz: 25 dkg vegyes bogyós gyümölcs, 3 evőkanál fruktóz, 2 csapott evőkanál étkezési keményítő, csipetnyi só, 8-10 bazsalikomlevél, víz.

Elkészítése: A tejet forrni tesszük, és amikor fölforrt, beleöntjük az ecetet. Kissé elkavarjuk, és néhány pillanat alatt az orda összeugrik benne, a savú pedig kiválasztódik. Beletesszük a sót meg a fruktózt, folytonos kavarás mellett beleszórjuk a búzadarát, és habverővel sűrű (a tejbegríznél vastagabb, keményebb) masszává kavarjuk. A mártáshoz a gyümölcsöt lábosba tesszük, hozzáadjuk a sót meg a fruktózt, öntünk rá 2 dl vizet, és néha kevergetve fölforraljuk. A keményítőt elkeverjük kevés hideg vízzel, és a gyümölcshöz öntjük. További vízzel hígítjuk a kívánt sűrűségűre, állandóan kavargatva jól kiforraljuk. Végül hozzákeverjük a felaprított bazsalikomotis. A masszából vízbe mártott fagyiadagolóval szép gombócokat szaggatunk a tányérokra, és szósszal tálaljuk.

KAL - 2015.

Sonkagombócleves

A receptet már régen kinéztem magamnak Szász Mártonné Bene Ilonka Erdélyi konyha című gyűjteményében, de most került sor a kipróbálására. Bevallom, bár a szerző azt írja a bevezetőjében, hogy nagyon pontos recepteket adott meg, és kéretik betartani mindent a siker érdekében, én néha vitatkoznék vele, illetve felül is bírálom egy-egy megadott mennyiségét. Pl. ebbe a gombócba is túlzásnak tartottam volna 5 tojást (3 egész tojás és 2 tojássárgája) annál is inkább, hogy négyünknek kellett elég legyen. Talán több személyre... de nem írja. Azonkívül azt írja: rántásos levesbe főzzük bele. Nos, én a rántást tejfölös habarással váltottam ki. A szárított tárkonyt pedig magamtól főztem bele... Nagyon finom leves lett, ízlett mindenkinek kicsitől nagyig. Húsvét után kitűnő lehetőség a maradék sonka hasznosítására.

Tárkonyos sonkagombócleves

Hozzávalók a gombóchoz: 15 dkg  főtt sonka (nálam csirkesonka), 2 tojás, 7 dkg vaj, 10 dkg finom szemcséjű zsemlemorzsa, bors; továbbá: 2 l húsleves vagy zöldségalaplé, 1 csapott evőkanál liszt, 1 dl tejföl, szárított tárkony, só, ecet, esetleg további tejföl a tálaláshoz.

Elkészítése: A sonkát kockára vágjuk, és 1 felvert tojással együtt robot- vagy aprítógépben pépesre dolgozzuk. (Ennek híján finomra daráljuk.) A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a sonkás masszát meg a másik tojást, ízlés szerint borsozzuk (sózni nem kell, a sonka eléggé sós), majd belekeverjük a zsemlemorzsát, és jól összedolgozzuk. A masszából diónyi gombócokat formázunk. Közben felforraljuk a húslevest, majd amikor forr, beledobjuk a morzsolt tárkonyt, és besűrítjük a tejföllel és kevés vízzel elkevert liszttel. Miután újra felforrt, óvatosan beletesszük a gombócokat, és 1-2 percnyi főzés után, amikor a gombócok már feljöttek a leves felszínére, elzárjuk alatta a lángot. Sóval és almaecettel, esetleg tárkonyecettel ízesítjük. Tálaláskor további tejfölt kínálhatunk mellé.
KAL - 2015.

Szilvadömping

Vasárnap ilyen finomságok gyűltek össze nálunk.

Gyors szilvás gombóc, a régi, megszokott receptem szerint:

Szilvás clafoutis Ottistól (a fotón az ötödik adag szerepel):

Szilvás lepény, amit a húgom készített:

Szilvaízes „borjúk”

Hogy miért "borjú", amikor semmi köze az állathoz, de még hús sincs benne olyannyira, hogy nálunk (= Édesanyámnál) ez hagyományos nagypénteki étel volt mindig? Hát mert mindig olyan jó nagy darabok születtek belőle, hogy még a férfiaknak is félreállt a hasuk két példánytól. Persze, lehet kisebb, ügyesebb gombócokat is készíteni, én most a gyerekkori ízre, formára vágytam. A nagypéntekre való tekintettel  édesanyám mindig vízzel készítette, de persze, lehet tejjel is főzni, illetve használhatjuk hozzá a manapság egyre divatosabbá váló kókusz-, rizs-, szója- vagy egyéb növényi tejet is.  

Szilvaízes galuska/gombóc 

Hozzávalók: 1,2 l víz, 25 dkg búzadara és kukoricaliszt vegyesen (kb. fele-fele arányban), só, cukor, 2-3 tasak vaníliás cukor, kb. 20 dkg keményebb fajta szilvaíz, 4-5 evőkanál olaj, kb. 10 dkg zsemlemorzsa; a tálaláshoz: porcukor, fahéj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, beledobunk egy csipetnyi sót, ízesítjük cukorral és vaníliás cukorral, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a dara és a liszt keverékét. Addig főzzük, amíg egy keményebb puliszkaszerűséget nem kapunk. Ekkor félrevesszük a lángról, és hagyjuk hűlni egy keveset. Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a zsemlemorzsát, és szép aranysárgára pirítjuk. Amikor a massza kézmelegre hűlt, vízbe mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, kézzel mélyedést csinálunk a közepébe, megtöltjük 1 evőkanálnyi szilvaízzel, majd befedjük egy másik adag masszával, és kézzel galuska formájúra igazítjuk. Megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában, majd porcukorral és fahéjjal megszórva kínáljuk.

Tésztanapon ehető.


HÚSV - 2012.

VKF! XXX.- (3) - Mákos golyók

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 20 dkg mák, 15 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk. őrölt fahéj, ízlés szerint meggybefőtt, csokilencse vagy mazsola.

Elkészítés:
A mákot ledaráltam, majd elkevertem a porcukorral és a fahéjjal. 1 egész tojást és 1 tojássárgáját a vajjal habosra kevertem, hozzáadtam a cukros-fahéjas mákot és végül beleforgattam a lisztet is. Gyors mozdulatokkal végül még átgyúrtam egy kicsit a masszát és lefóliázva, 2-3 órát pihentettem hűtőben. A tésztát háromfelé osztottam, amivel még nem dolgoztam, a hűtőben hagytam. A masszából kb. 3 cm-es átmérőjű hengert formáztam és ujjnyi korongokra daraboltam. A korongok közepébe mélyedést csináltam és oda tettem a kis csokikorongokat kettőnként összeillesztve a laposabbik felükön, illetve 5-6 szem mazsolát. Végül jól bebugyoláltam őket és szép kerek gombócokat formáztam. (Sülés közben, igaz, az aljuk kicsit ellaposodott, de szerintem nem számít.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, és előmelegített sütőben, közepes lángon szép világosbarnára sütöttem őket.

ÜNNEP - 2011.

Ezeket a golyókat elkészítettem az előző VKF!-re dióból is. Mindkét hozzávalóval finom lett.

Golyóálcás túrókrém

Még mindig a házi krémtúró jegyében...

Tegnap este vacsorára készült ez a finom, habos túrókrém. A golyóformát csak azért kapta, hátha kívánatosabbá válik a Lányok előtt. Nagyobbikom jól belakmározott belőle, Kisebbikemnél viszont nem vált be a trükk. És bár jómagam csak éppen megkóstoltam, úgy gondolom, mégis kijelenthetem: finom lett a végeredmény.

Hozzávalók:
30 dkg házi krémtúró, 10 dkg szobahőmérsékletű vaj, két kisujjnyi nagyságú murok (sárgarépa) lereszelve, torma reszelve, 1 tk. apróra vágott zöldpetrezselyem, só.

Elkészítés:
A túrót a vajjal habosra kevertem, megsóztam, majd finoman belekavartam a reszelt répát és tormát (tormából ízlés szerint lehet használni, én kb. 2-3 tk.-nyit tettem bele), illetve a petrezselyemzöldet. Félóra-óráig érdemes hűtőben tárolni, hogy az ízek összeérjenek. Ha már eleve golyókat szeretnénk formázni belőle, akkor érdemes kemény krémtúrót használni hozzá.

Húsgombócleves

Hozzávalók:
3 szál murok (sárgarépa), 1 szál petrezselyemgyökér, 1 kisebb zeller (vagy egy szelet egy nagyobból), 2 közepes hagyma, 50 dkg darálthús, só, bors, 3 cikk fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 tojás(sárgája), zöldfűszer, ízlés szerint ecet/citromlé, olaj. Illetve ezeken kívül még járhat bele bármilyen zöldség, ami van otthon vagy szereti a család, nem számít. Én ezúttal csak a fent említetteket tettem bele.

Elkészítés:
A zöldségeket meghámoztam és apró kockákra vágtam. 2 ek. olajat felforrósítottam, ezen dinszteltem egy keveset a murkot, amíg kiengedte a színezőanyagát. Aztán rádobtam a petrezselymet és zellert, végül a hagymát is, de ezeket már csak átforgattam a forró répával, öntöttem is fel vízzel. Hagytam főni és a húsgombócokat már csak akkor tettem bele a levesbe, amikor a zöldségek majdnem készen voltak. Most segítségem is volt, mert a gombócmasszát Alíz állította össze. A húst sózta, borsozta, fokhagymázta és olajos kézzel ügyes gombócokat formázott belőle. Csak amikor már beledobtam őket a levesbe, kérdeztem meg, hogy tojást tett-e bele, de a válasz nemleges volt. És hozzátette, hogy nem is kellett, mert nem főnek szét. És valóban, nem főttek szét. Most is tanultam valamit. :) Azért, ha valaki mégis fél ettől, akkor a tojásfehérjét nyugodtan beleteheti.
Kb. 10 percig főztem még a levest a gombócokkal együtt, majd legíroztam a tojássárgájával elkevert tejföllel. Mindezt csak miután már félrevettem a tűzről, hogy a tojás ne csapódjon ki. Utánaízesítettem sóval és ekkor lehet még savanyítani is, ha kell (nekem a tejföl eléggé megsavanyította), illetve megszórtam tavaszi fűszerkeverékkel, de bármilyen zöldfűszerrel meg lehet szórni.

EK - 2010/11

Pizzalabdák - VKF! XXIX.

Tudom, tudom, hogy igazából már lejárt a határidő, de ha már elkészítettem, felteszem és a VKF!-re szánom, mert ezen alkalomból gördült ki a fejemből az ötlet!
És azt is tudom, hogy már több mindennel jelentkeztem (itt, itt és itt), de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valami önállóan fogyasztható, sós gombóccal is kellene nevezni. Így aztán, amikor eldöntöttem, hogy vasárnap pizzát eszünk ebédre, már a gombócötletem is megszületett!



Rendesen, pizzakészítésnek fogtam hozzá. Tésztát gyúrtam, majd szószt készítettem, sonkát daraboltam, sajtot reszeltem.

A pizzatésztám a szokásos volt: 30 ek (kb. 60 dkg) liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 2,5-3 dl langyos víz, 3-4 ek. olaj. A cukrot beleszórtam, az élesztőt pedig belemorzsoltam a langyos víz felébe, majd a liszthez öntöttem, amibe előzőleg beletettem a sót is. Elkevertem, majd a többi vizet is kicsinként hozzáadva, jó rugalmas tésztát gyúrtam. Hagytam jó duplájára kelni (kb. egy órát szoktam, de picivel több volt most), majd lisztes deszkára borítva még egyszer átgyúrtam. A labdát kettévágtam. Felét kinyújtottam és abból készült a pizza, a másik feléből pedig a pizzalabdákat sütöttem.

A fele tésztát kb. 4-5 cm-es átmérőjű hengerré formáztam (azért nem kell szalagméterest használni hozzá:P) és kb. háromujjnyi darabokra vágtam. Végülis egszerűbb, ha úgy írom, hogy a fele tésztát hatfelé osztottam. A tésztadarabokat kézzel kilaposítottam amennyire csak lehetett (vigyázni, hogy egyenletes legyen, ne szakadozzon ki), majd 1 ek-nyi tölteléket tettem bele és óvatosan, hogy a töltelék ne kenje össze kívül is a tésztát, összefogtam a széleket, jól "összeragasztottam" és ezzel a felükkel lefelé sütőpapíros tepsibe helyeztem őket tisztes távolságra egymástól, hogy majd ne ragadjanak össze. Végül a tetejüket megkentem tojásfehérjével (ez maradt előző napról a csokis golyók sütése által) és megszórtam szezámmaggal. Az előmelegített sütőben, de közepes lángon világos-aranybarnára sütöttem őket. (Sajnos, az időt megint nem tudom, de mivel a fokot sem tudnám megmondani, így ez is mellékes. Azért, ha az aljukat megkopogtatjuk, amolyan kongó hangot kell hallanunk, ha megsültek. :))




Nagyon finomak lettek, el tudom képzelni, akár iskolai vagy munkahelyi uzsonnának is, mindenesetre, nem a megszokott (vagy már megunt) szendvics lenne!

És akkor a töltelék:
Ezzel is könnyű dolgom volt, mert felhasználtam hozzá a nemrég eltett zöldségketchupomat, a "Ketchup" 2.-t. De enélkül is meg lehet csinálni, csak némi friss zöldségre lesz akkor szükség és egy egérfarkincányival több időre. De amíg kel a tészta, bőven van idő rá. Leírom a magam, gyorsított változatát, végül pedig a lassúbbikat is.

Két hatalmas gombát megmostam és felszeleteltem, két-három kanál olajon megdinszteltem. Amikor már a levét is elfőtte, hozzáöntöttem egy üveg zöldségketchupot, még sóztam, megszórtam icipici szárított oregánóval és szárított csomborral (borsikafű) (a ketchupom meglehetősen fűszeres, ezért nem kellett több ízesítő) és felöntöttem kb. 1 dl paradicsomlé és 1 dl víz keverékével. Jól összekevertem és kis lángon hagytam rotyogni, amíg a levét jól elfőtte. Időnként megkavartam. A normál pizzára ezt kentem, majd megszórtam a sonkakockákkal és a reszelt sajttal. A labdákhoz viszont a sonkát és sajtot belekevertem a szószba és úgy töltöttem meg a tésztát.

Ha nincs zöldségketchupunk, akkor készíthetünk frissen is egyet. Hagymát, murkot (sárgarépát), zellert, petrezselyemgyökeret, paprikát vágunk apró kockákra és megpároljuk. Paradicsomlevet öntünk hozzá, ízesítjük fokhagymával, ízlés szerinti fűszerekkel és még rotyogtatjuk egy keveset. Ugyanúgy használható, mint az eltett. :)

EK - 2012/6

Csokis diógolyók - VKF! XXIX.

Amint egy másik étel leírását keresgéltem a dévai Corvin Kiadó (http://www.corvinkiado.ro) egyik régi Olvasói receptgyűjteményében, megakadt a szemem ezen a recepten. Köszönet érte a margittai Szatmári Orsolyának! Végülis én nem ugyanazt készítettem el, mert utolsó pillanatban kiderült, hogy nincs elegendő mákom hozzá, de gondolom, dióval is ugyanolyan finom lett. És meggy helyett is csokit használtam töltelékként. Azért egyszer kipróbálom mákkal és meggyel, mert nagyon finom lehet!

Természetesen, ezt is a XXIX. VKF!-re küldöm, hadd gyűljenek a gördülő gombócok Max asztalán, akarom mondani számítógépén!

Csokis diógolyók

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 20 dkg pörkölt dió (mák), 15 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk. őrölt fahéj, ízlés szerint meggybefőtt vagy csokidarabok.

Elkészítése:
A diót száraz serpenyőben megpörköltem, majd hagytam kihűlni és ledaráltam. (Ha mákkal készítjük, szintén le kell darálni.) Elkevertem a porcukorral és a fahéjjal. 1 egész tojást és 1 tojássárgáját a vajjal habosra kevertem, hozzáadtam a cukros diót és végül belekavartam a lisztet is. Gyors mozdulatokkal végül még átgyúrtam egy kicsit a masszát és egy tálba téve a fagyazstóba tettem. 2-3 órát kell pihentetni hűtőben, de én egy kcisit felturbóztam a hűtést, így valamivel több, mint 1 óra után már foghattunk is neki golyócskázni. Mert természetesen, hogy volt segítségem, sőt, K. nagyon ügyesen csinálta őket, míg B.-nak egyzsrecsak elfogyott a nyers tésztája: ami nem esett le a földre, megette. :P
A tésztát háromfelé osztottam, amivel még nem dolgoztam, a hűtőben hagytam. A masszából kb 3 cm-es átmérőjű hengert formáztam és ujjnyi korongokra daraboltam. A korongok közepébe mélyedést csináltam és oda tettem a kis csokikorongokat, kettőnként összeillesztve a laposabbik felükön. Végül jól bebugyoláltam őket és szép kerek gombócokat formáztam. (Sülés közben, igaz, az aljuk kicsit ellaposodott, de szerintem nem számít.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, és előmelegített sütőben, közepes lángon szép világosbarnára sütöttem őket.



Nagyon finom, nagyon poronyó kekszféleség lett belőle, ami melegen is, hidegen is megállja a helyét. Szerintem sokáig is elállna, legalábbis, ha nem lenne, aki felfalja. Ma este ez volt nálunk a vacsora (nem mindenkinek) egy-egy pohár tejjel!:)

EK - 2009/12

Grízgombóc vagy grízgaluska - VKF! XXIX.

Nem tudom, hogy beleillik-e a VKF! témakörébe, de Max majd eldönti. Mindenesetre, mivel nálunk vannak helyek, ahol a grízgaluskát gombócnak hívják, gondoltam hátha elfér a többi recept mellett!:)

Persze - mint nálam minden ételnek - ennek is története van. És mondhatom, ősidőkig nyúlik vissza: soha nem tudtam normális galuskát főzni a húsevesbe. Ezért aztán, bár időnként voltak kísérleteim, szinte mindig egyszerű laskát (tésztát) főztem a húslevesbe. Kész ünnep volt, amikor Édesanyámnál vagy Mamánál finom-puha óriási galuskák kerültek a tányérjainkra. És bár ezerszer elmondattam velük, mit hogyan kell csinálni, ezeregyedszerre sem sikerült, az én galuskáimmal akkor is medvét lehetett volna lőni. Egyszer megpróbáltam Gabojsza receptje szerint is, de nekem a közepe akkor is kő maradt. (Persze, ez nem a recept hibája volt, most már tudom.)

Történt nemrég, hogy Édesanyám nálunk volt és galuskát főzött. Mit ad isten, a gombóckák kemények maradtak. Ekkor elhittem neki, hogy a grízzel van a baj, túl finom szemcséjű.

Aztán, amikor hét elején Nagyobbikom galuskalevest akart vacsorázni(!), de olyat, amiben a murok (sárgarépa) is benne van:D, azt mondtam, no, most aztán megmutatom én hogy kell grízgombócot főzni! De ha most se sikerül... (Igaz, ezt már sokszor "megfogadtam"!:P)

És láss csodát, gyönyörűszép, hatalmas, puha galuskáim lettek! A leves, amiben tálaltam őket egy gyors zöldségleves volt, amibe murkot reszeltem, házi ételízesítőt és csorba-ételízesítőt (ezt is magam tettem el, csak még nem írtam le a naplóba) tettem, illetve még egy keveset sóztam. Szóval, ez nem igazán volt méltó a galuskáimhoz, de Lánykám akkora élvezettel fogyasztotta, mintha legalábbis madártej lett volna.



Grízgombóc vagy -galuska (levesbetét)

Hozzávalók:
2 tojás, 7 púpozott ek. búzadara, 1 púpozott ek. kukoricadara, csipet só, és késhegynyi sütőpor.

Elkészítés:
Egy széles lábosban vizet tettem forrni. Mikor felforrt, megsóztam. Az egész tojásokat felvertem, belekavartam a búza- és kukoricadarát, megsóztam és elkavartam benne a késhegynyi sütőport is. Sűrű, de nem túl kemény massza lett belőle. Kb. 10 percet állt végül, mert a víz még nem főtt fel,a mkor összekevertem, de amúgy nem szándékoztam állni hagyni. Evőkanállal a gyöngyözve forró vízbe galuskákat szaggattam, majd időnként megfordítottam őket. De még nincs vége! A lángot kicsire húztam, hogy a víz csak alig gyöngyözzön, ha netalán mégis elkezdett zubogni, néhány csepp hideg vizet cseppentettem bele. Az edényt le is fedtem és továbbra is időnként átfordítottam a gombócokat. Végül, amikor kb. háromszorosára nőttek, lyukacsos kanállal átmertem őket a levesbe és már tálaltam is.

Szóval valóban a gríz volt a titka, túl finom volt. Az ek-nyi kukoricadara ezt volt hivatott ellensúlyozni. Persze, lehet csak grízből készíteni, de ha esetleg még akad valaki, aki eddig szintén sikertelen volt a galuskakészítésben próbálja meg, vajon nem ez volt-e az oka?! Hogy a sütőpor kellett-e bele vagy sem, nem tudom, legközelebb megpróbálom anélkül és majd beszámolok róla. Bár nagyon az a gyanúm, hogy fölösleges volt! Édesanyám sosem szokott tenni.

Kiugrott a gombóc ... - VKF! XXIX.

Tizenévvel ezelőtt két tizenéves lány - de már közelebb a 20-hoz, mint a tízhez - összeült trécselni. Miről is beszélhettek volna másról, mint ételekről?:P Egyikük csak hallott a túrógombócról, de még sosem evett addig. A másik pedig kifejtette, hogy az édesanyja isteni hamis túrógombócot tud készíteni, aludttejből. Úgyhogy Egyik, aki az eredetit, a valódit nem is ismerte, gyorstalpalót kapott a Hamis elkészítésében, merthogy véletlenül mindene akadt, ami kellett hozzá.

És nem otthon, hanem kvártélyban laktam akkor, merthogy az az Egyik én voltam. Mindenesetre, tényleg, annyira ízlett nekem a gombóc, hogy utána sokszor és gyakran készítettem, sőt, anyósomnál (de akkor még nem volt az) is megfőztem egyszer. Igazi túrógombócot csak néhány év múlva ettem, amikor egyetemista voltam, és az egyik lakótársnőm készítette. Akkor, végre, azt is megtanultam.

De vissza a Hamishoz... Azt hittem, már erről a VKF-ről is lemaradok... És már azon morfondíroztam, hogy azt a megmaradt kb. félliternyi aludttejet kidobom, mert lassan már nem lesz jó, amikor beugrott (vagy inkább kiugrott?) a gombóc ötlete. És már el is képzeltem, milyen finomsággal fogom lecsepegtetni, és alig győztem kivárni, hoyg elkészüljön. No, de nem én lennék, ha minden simán ment volna...

Hamis túrógombóc fahéjas mézkaramellel

Hozzávalók:
- aludttej (vagy joghurt, kefír, tejjel vegyített tejföl)
- búzadara
- cukor ízlés szerint
- só
- olaj
- prézli

A karamellhez:
- 2-3 ek. méz
- 1 tk. fahéj
- 2-3 ek. tejszín

Elkészítés:
Az aludttejet felforraltam, hozzáadtam 3 ek. cukrot, csipet sót, majd folytonos kavarás mellett beleszórtam a búzadarát. Tulajdonképpen egy tejbegrízet kell főzni belőle azzal a különbséggel, hogy ezt keményebbre kell hagyni. Félretettem, hogy egy kicsit hűljön, addig a prézlit aranybarnára pirítottam az olajon. Amikor ez megvolt, vízbe mártott evőkanállal a masszából nagy galuskákat szaggattam ki és beleforgattam a prézlibe. Végül a mézet egy kis edénybe öntöttem és addig főztem, amíg karamellizálódott. Ekkor félrevettem, belekavartam a fahéjat és már csepegtettem is a gombócokra. Ne nevessen senki, aki tapasztaltabb, még sosem készítettem mézkaramellt, nem tudtam, hogy (ez is) megkeményszik. Utólag jutottam arra, hogy ha öntöttem volna rá 2-3 ek. tejszínt, és addig forraltam volna, míg a méz feloldódik benne, akkor egy nagyon finom, krémes, de mégis folyós öntetet kaphattam volna. De késő bánat. (Esetleg, ha ez az egondolásom is rossz, akkor javítsatok ki, kérlek!) Végülis kárba semmi se veszett, mert dermedés után a karamell szépen "lejött" a gombócokról, Nagyobbikom pedig örült a természetes cukorkának, amit ezúttal szabad volt szopogatnia, rágcsálnia.

Még néhány megjegyzés:
- Aludttej helyett lehet készíteni bármilyen savanyított tejtermékből; ha esetleg éppen tejföl van kéznél, azt ajánlatos kissé felhígítani tejjel.
- A "grízet" jóval korábban is meg lehet főzni, és akkor könnyebben formázható, kézzel igazi kerek, gombócformára lehet bögyörgetni. Tálalás előtt forró sütőben vagy mikróban fel lehet melegíteni.
- Mézkaramell helyett lehet enni fahéjas (por)cukorral, tejföllel, ki amivel szereti.
Jó étvágyat!

NÚ - 2018/SZEP.

Gyors szilvás gombóc

Nem jártatok soha úgy, hogy egyből tört rátok: jaj, de jó lenne szilvás gombócot enni! De aztán rögtön csillapodni kellett, mert mire krumpli fő, hűl, massza lesz meg minden, elgondolni is hosszú, nemhogy véghezvinni. Legalábbis nekem, már azzal, hogy "krumplit héjában megfőzöl" - szinte esett a dolog. Nem tudom megmagyarázni miért, ezzel mindig így voltam. Lehet Édesanyám "táplálta" belém, mert ő sem szeretett szilvás gombócot, de semmilyen aprósüteményt készíteni, nem volt türelme csecsebecsélni velük. Életemben azt hiszem egyszer csináltam szilvás gombócot krumplis masszából, de emlékszem, hiába voltak megadva az adagok, nekem egy szörnyen ragacsos izé lett belőle és hiába tettem, tettem a lisztet, mégsem akart keményedni, összeállni. A végeredményre már nem emlékszem, hogy finom volt-e, de akkor azt mondtam, inkább kihagyom. Mire meglettem vele, két darabot, ha meg tudtam enni.

Aztán egyszer anyósoméknál voltam és Anyu vidáman vetette fel, együnk szilvás gombócot; én még a gondolatától is megijedtem, de ő, mintegy kitalálva ki nem mondott ellenkezésemet, folytatta: van nekem egy jó receptem, hamar megvan, nem kell gyúrni és puhább is lesz vele a gombóc. Na, kezdtem kíváncsi lenni. És akkor olyan szilvás gombócot rittyentettünk félóra alatt, hogy csak pislogtam és nyaltam a számat utána.

Kb. 30 db-hoz szükséges hozzávalók:
750 ml víz, 8 ek. olaj, 500 g liszt, 2 tojás, csipet só, szilva (kb. 15-20 db, mérettől függően), cukor, fahéj (ízlés szerint), olaj, zsemlemorzsa.

Elkészítés:
Először a szilvát készítjük elő. Jól megmossuk a szemeket, majd kimagozzuk úgy, hogy csak egy kis rést ejtünk a szilván, vigyázva, hogy a szilvaszem azért egészben maradjon. Minden szilva belsejét megtöltünk fahéjas cukorral, és tálcára helyezzük őket. Olajban zsemlemorzsát pirítunk és félretesszük, ebben hempergetjük meg a kifőtt gombócokat.
A gombóc tésztájához a vizet fölforraljuk az olajjal meg a sóval, majd belezuttyintjuk az összes lisztet, és gyors mozdulatokkal elkeverjük. Ha már csomómentes, levesszük a tűzről, egyenként hozzáadjuk a tojásokat is, és elkeverjük. Tulajdonképpen hasonlít a massza a képviselőfánkéhoz, csak itt kissé másak az arányok, sokkal keményebb lesz.
Néhány percig hagyjuk hűlni, de csak épp annyira, hogy majd ne égesse a kezünket. Minél melegebb, annál könnyebben tudunk dolgozni vele, annál könnyebben összeragasztható.
Ha már tudunk dolgozni vele, a masszából jó evőkanálnyi adagokat szaggatunk le, gombóccá formáljuk, mélyedést csinálunk bele, beletesszük a szilvákat, bevonjuk a masszával, és ismét kerek gombóccá formázzuk. Közben egy edényben vizet forralunk, és amikor elkezd forrni, beledobjuk az elkészült gombócokat. Nagyon gyorsan megvannak, ha feljönnek a víz tetejére, már szedhetjük is ki őket, és mehetnek hempergőzni a pirított prézlibe. Végül, további fahéjas cukorral megszórva, esetleg tejfölt is kínálva mellé tálaljuk.
(Ezt a gombócot Anyu készítette nekünk hétfőn ebédre, amíg nekem elintéznivalóm volt a városban. Én nem szoktam a prézlit ennyire megpirítani.)

KAL - 2014.