Újabb torta - Mickey-egér

... de ezúttal nem én voltam az elkövetője. Annyi közöm mégiscsak volt hozzá, hogy a zselatintortám receptje szerint készült, egyeztettünk előzőleg a formákat illetően, és természetesen, én is ettem belőle.:D Különben az elkészítése és díszítése is 100%-ban szomszédasszonyom, Z. műve, úgyhogy az elismerés is neki jár. Tanúsíthatom, hogy nagyon finomra sikerült, saját bevallása szerint pedig nagyon ízlett a társaságnak is, és nagyon örül, hogy most valami újjal, mással szolgálhatott fia felköszöntőinek.

B., Isten éltessen sokáig!:)

Annyi technikai adattal azért szolgálnék, hogy a torta egy nagy körből és két kis egyforma körből készült, a nagy tortaforma 25 cm-es átmérőjű volt a kicsik pedig kb. 8-10 centisek. A formába kb. 5 cm volt a massza magassága. A bevonat növényi tejszínhab kakaóval és élelmiszerfestékkel színezve. Ez a Mickey-fej 1 adagnyi tortamasszából készült.

Még mindig időhiány

Nem tűntem el, nincs is semmi bajom, csupán egy: az idő, amivel állandó versenyfutásban vagyok. Közben pedig természetesen, főzök, sütök, befőzök, úgyhogy nem tétlenkedek. Majd jövök...:)

Paradicsomlé:

Fahéjas-mazsolás almaleves

Azt hiszem, ezt az ételt hosszasabb lesz leírni, mint amennyire gyorsan elkészült.:) Ugyanakkor könnyű is az elkészítése, kezdők is problémamentesen megcsinálhatják. Az adagok hozzávetőlegesek, ki-ki variálhatja ízlése és az éppen meglévő hozzávalók szerint.

Hozzávalók:
- kb. 40 dkg alma
- 2 marék mazsola
- 1 tejszínízű pudingpor
- 5 ek. cukor
- 3-4 dl tej
- csipet só, citromlé, fahéj

Egy edényben vizet tettem főni. Kb. másfél liternyit. Amíg fölforrt, az almákat hámoztam (hámozva, darabolva jó félkilónyim volt), közben beledobtam két marék mazsolát is. Amikor az almával készen voltam, beledobtam a lobogó vízbe, tettem bele pici sót és megkavartam. Amíg ismét fölforrt és lobbant egyet-kettőt én elkevertem egy tejszínízű pudingport 5 ek. cukorral és kb. 3 dl tejjel. Állandóan kavargatva ráöntöttem az almára és addig kavartam továbbra is, amíg besűrűsödött. Ha esetleg túl sűrű, további tejjel lehet hígítani. Jól kiforraltam (kb. 5 perc) végül pedig két tk. citromlével igazítottam az ízén. Tálaláskor megszórtam őrölt fahéjjal. Behűtve az igazi, a Lányok viszont a szobahőmérsékletűt is gyorsan eltűntették. Férjecském nem eszi a gyümölcsleveseket, de ebéd után, desszertnek, szerintem ő is bevág majd egy adagot!
Tej helyett lehet tejszínnel vagy tejföllel is készíteni, a cukor is ízlés, illetve almafajta függvénye.

Kb. 10-15 perc alatt készült el, hogy mennyibe kerül, viszont fogalmam sincs. Az almát otthonról kaptuk, a többi hozzávalóm meg éppen megvolt a kamrában, hűtőben. De mindenesetre, az olcsó kategóriába tartozik akkor is, ha mindent meg kell venni hozzá.

Drrrrrr, azaz focilabda-torta

Ha Kisebbikem labdát lát, rögtön közli, nagy hévvel, hogy: drrrrrr. Most is így történt, tehát megnyugodtam, a tortám ezek szerint tényleg labdának néz ki!:) Pedig nem maradt meg a gyönyörű kerek formája, a torta "tésztája" nem tette lehetővé. De nem készíthettem más alapból, hiszen Férjecskémnek ez a kedvenc tortája, és ha már az ő szülinapja volt, bizony, a kedvében jártam! :)

A szokásos Zselatintortát készítettem el, rögtön két adagot is belőle. Tekintve a család méretét, csupán a labdagolyó nem lett volna elég, ezért csináltam pályát is alá.

Amikor kész volt a massza, egy régi laskaszűrőt (tésztaszűrő), amit direkt erre a célra kutattam fel Anyu régi edényei között, kibéleltem fóliával és megtöltöttem masszával. Egy másik tálat, ami szinte pontosan akkora volt, mint a szűrő, szintén kibéleltem és megtöltöttem háromnegyedig (a fala azért magasabb volt). Lefóliázva mentek a hűtőbe. A maradék masszát beletettem egy kifóliázott (hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, pedig milyen egyszerű volt kiborítani, majd csak lehúzni róla a folpackot!) négyszögletű tepsibe, aminek a méreteit pillanatnyilag nem tudom, de megmérem majd és leírom. Ezt is lefóliáztam és a hűtőben töltötte az időt másnap hajnalig. Különben 5-6 óra már bőven elég a tökéletes megszilárduláshoz.

Díszítés előtt felvertem 1 l növényi tejszínt, de maradt meg belőle, szóval nem kell éppen annyi.



Egyik részét elkevertem kék és sárga ételfestékkel, hogy zöld színű pázsitot gyárthassak, ha már hajnali 5-kor nem nyitott értem egy üzlet sem, hogy zöld kókuszreszeléket vehessek!



Aztán bevontam a négyzet alakú tortát zöld tejszínhabbal, majd először ráhelyeztem az egyik labdaféltekét (először a tálból valót, mert annak volt egy kis lapos alja, amitől biztonságosabban tudott megállni a helyén).



Néhány kanál langyos vízben feloldottam 1 teáskanálnyi zselatinport, megkentem vele a labda alsó felét, biztos, ami biztos, nehogy szétváljanak a féltekék és ráhelyeztem a másik felét, a szűrőből valót.



Nyomózsákkal fehér tejszínhabrózsákkal vontam be. Igaz, nem egészen le, mert nem fértem hozzá rendesen, ott csak bemázoltam egy kicsit fehérrel.



Végül csokiérméket olvasztottam fel egy nagyon kevés vízzel, jól ekavartam, picit hagytam hűlni és egy fóliával bevont deszkán elkészítettem a labda pöttyeit és a feliratokat. A betűket nyomózsákba tett csokival írtam, a pöttyök egy részét szintén, de néhányat úgy csináltam, hogy tettem egy kiskanál csokit a deszkára, hagytam elfolyni, majd amikor hűlni kezdett, egy kés segítségével amolyan ötszögletűre igazítottam.
És kész is volt, visszatettem a hűtőbe, ahol türelmesen várt, amíg elfogyasztottuk.



Igaz, közben egy kisebb szívinfarktust is megéltem (és szerencsére túléltem), amikor kiderült, hogy az alj, amire ráhelyeztem a tortát, kb. két centi miatt nem fér be a hűtőbe. Amúgyis sokat volt már kinn konyhahőmérsékleten a torta, rezgett, mint a kocsonya, attól féltem, hogy egyszercsak elgurul a labdám és még „bele sem rúghattunk”. Végül, meglepetés ide vagy oda (végülis megvolt, per pillanat), felébresztettem Férjecskémet, aki egy kis fűrésszel lefűrészelt egy darabot a lapítóból. Igaz, amíg ezt is csinálta, tiszta ideg voltam, mert attól féltem, hogy „elrezeg” a pázsitról a labda, de szerencsére a helyén maradt és kibírta addig, amíg rá került a sor.
Szeletelés előtt egy kés és egy lapát segítségével a labdát átemeltem egy tányérra és mindenki kapott a labdából és a pázsitból is. :)

Időhiány

A nyaralás után vissza sem zökkentünk még rendesen a hétköznapokba. Szombaton a szennyessel próbáltam felvenni a versenyt (ő győzött:P), vasárnap állatkerteztünk, ha már jóidő volt és a fiúk még nálunk voltak, hétfőn sógornőmékhez utaztunk, hogy a baromfiudvarban végezzünk némi népirtást, kedden délben érkeztünk haza. Szerdán déli 1-től A-val összejártuk a várost, hogy cipőket vegyünk magunknak, én az estélyimhez, aranyozottat, ő pedig a megfelelő modellű és főleg sarokmagasságú menyasszonyi szandált, közben a ruhavásárlást is megejtettem a Lányoknak, és délután, amíg I. valamit javított egy munkatársánál, megtörtént a bevásárlás egy része is a vasárnapi szülinaphoz. Tegnap még meg kellett vennünk a húst és a sört, de egyéb vennivalók is akadtak, úgyhogy a nap egy jórésze szintén sétafikával tel el. Ma hajnalban már megcsináltam a tortát, este, miután a lányok lefekszenek, jöhet a díszítése. Előkészítettem a húst (felső csirkecombok), most már csak be kell pácolni és holnap délelőtt megcsinálom mellé a köreteket, salátákat. A nap további része takarítással fog telni, no meg, kicsit a Lányokat is ki kellene szellőztetni, ha már nem esik az eső!
Hétfőn csak épp, hogy szusszanok majd egyet, de máris fogok hozzá újból pakolni, mert este vagy kedden reggel Édesanyámékhoz utazunk. Jövő vasárnap lesz a húgom esküvője, elkél a segítség a készülődésben!

Szóval, nem unatkozunk, és lassan már kezdek vágyakozni a jó öreg, dolgos hétköznapok után, amikor szinte minden a megszokott menetben zajlik, van kvázi napirendünk és ... még a napló(k)ra is könnyeben tudok időt szakítani. :P
Nem tudom, mikor jelentkezem újra... A szülinapról azért mindenképpen szeretnék írni, mielőtt elmennék itthonról. Amúgyis annyi receptem, fotóm - köztük néhány finom nyári saláta - összegyűlt, úgy érzem, sosem jutok oda, hogy lejegyezzem őket. Nem beszélve a nyaralás utolsó napjainak a megírásáról és ... tovább már nem is sorolom, mert csak mérgelődöm. :P:)

Málnás-áfonyás fagylalt nyaralás-módra

Amikor megpillantottuk a hatalmas áfonyásokat, nem akartunk hinni a szemünknek. Valamivel korábban is találtunk néhány cserjefoltot, ahol tudtunk pár szem áfonyát csemegézni, de ami ittvolt, az minden képzeletünket fölülmúlta. Én láttam áfonyást, de ilyet még nem: jónéhány méter távolságból, az autóból is láttuk, hogyan virítanak a jókora fekete szemek. Meg is álltunk habzsolni néhány marékkal. A dolognak viszont volt két hátulütője: abszolút nem készültünk fel áfonyászásra, tehát nem volt semmi, amiben meggyűjthettük volna - kivéve a hasunk:D - illetve, a cserjés egy eléggé meredek oldalon volt, amit egy hatalmas, frissen ásott (tehát eléggé málló oldalú) árok határolt. Azért kikecmeregtünk valahogy az oldalba és amíg félre nem állt a hasunk a sok áfonyától, le sem jöttünk onnan. (Szerencsére senkinél sem okozott gondot a későbbiekben.:D)
Kisebbikem olyan ügyesen csipegette a szemeket! Egyik kezével megfogta a leveleket, a két ujjával pedig, mnit egy csipesszel, úgy ragadta meg őket. Leült a földre és végig csemegézett. Volt is sírás, amikor lejöttünk onnan! Ilyen szép, természetesen-rúzsozott volt a szája:



De a többiek sem voltak különbek:



A közeledő este és a még megtenni való út nagyon sürgetett. Az úton továbbhaladva viszont nem tehettük meg, hogy ne használjuk ki az egyik oldal-adta lehetőségeket: málnát szedni. Annyi bokor és rajtuk annyi málna volt, hogy szintén elcsodálkoztam. És méghozzá milyen málna! Nem túl nagyszeműek, de pirosaaaak és főleg édeseeeeek!!! A lennmaradó anyósomnak „kiadtam a parancsot”:D: nem tudom honnan és mit, de kerítsen elő valamit a csomagtartóból, amiben haza is vihetünk a málnából. Végül két kis műanyagzacskót talált, azokat féligen felül megtöltöttük.

Útközben jutott eszébe Férjecskémnek, hogy fagyit szeretne enni ezekből a gyümölcsökből. (Jaj, azért gyümölcsök, mert a málnásban is találtam néhány áfonyásfoltot, ahol tudtam pár szem fekete bogyót is szedni.) Amint pedig Szentegyháza utcáin kanyarogtunk észrevettünk egy nagyobb üzletet, ahol sikerült tejszínt venni. Igaz, hogy növényi volt, de megtette. Tejet már nem kaptunk. Végül, továbbhaladva, kb. a harmadik boltban sikerült tejet venni, az is dobozos UHT volt, (falu lévén, szinte mindenkinek tehene van, vagy házi tejet vásárol a szomszédtól, rokontól), és szörnyen tejpor ízű, de más híján az is megtette.

Hazaérkezve hozzáláttam a fagyikészítéshez. A lehetőségekhez mérten (pl. habverő nélkül) készítettem. Előszöris 5 tojást szétválasztottam és a sárágájákat elkevertem 30 dkg cukorral. Tekintve, hogy a tejszín édesített volt, kissé sok volt ez a cukor, de azért finom lett, ellensúlyozta a gyümölcsök savanykássága. Végül felöntöttem kb. 9 dl tejjel és állandóan kevergetve addig forraltam, amíg kissé besűrűsödött. Hideg vízbe állítva az edényt, gyorsan lehűtöttem. A tejszínt két villa segítségével addig kevergettem-vertem, amíg valamennyire megkeményedett, de nem volt felverve teljesen, csak éppen „volt tartása”. Összevegyítettem a kihűlt tojásos tejjel, majd óvatosan belekavartam a gyümölcsök felét. Csak úgy, egészben hagyva őket, hogy maga a fagyi ne színeződjön el. Egy műanyag dobozba töltöttük, a fagyasztóba tettük és néhányszor megkavargatva, hagytuk megfagyni. Mivel este, és elég későn állítottam össze, a legelső kavarás csak reggel volt, de akkor még nem volt teljesen átfagyva, úgyhogy ez nem volt gond. Végül ebéd után ettünk belőle, bőven megszórva további friss gyömölccsel is. Bár Férjecském úgy képzelte, hogy egy rózsaszín masszát teszek majd elébe (pürésítve benne a gyümölcsöt), azért megette az utolsó falatig az adagját, sőt, még repetát is kért belőle. Végül még egyszer mindenki jól lakott, akkora volt az adag.

EK - 2011/7





(Érdemes megfigyelni, hogy a kanálban milyen gyönyörűen tükröződött az égbolt.)

Nyaralás 2009.

Megjöttünk a nyaralásunkból, amit ezúttal valóban annak nevezhetek, hiszen az időjárás igazán kegyes volt hozzánk, mert ottlétünk alatt a környéken talán 10 szem eső, ha esett!

Idén életünkben először nyaraltunk bérelt apartmanban; "fiatalabb" korunkban sátorozni szoktunk, illetve az utóbbi években barátok, ismerősök kis hegyi kabannáiban pihentünk. Most viszont sehogy sem sikerült összehozni a szokásos csapatot, ezért saját szakállunkra kerestünk szállást. Meg is találtuk még múltkori kettesben eltöltött hétvégénken, csak kérdéses volt, hogyan oldjuk meg a dolgot, kivel tudunk társulni, mert azért az egy napra elkért ár mégiscsak sok lett volna csupán a mi pénztárcánknak. Végül Anyu (anyósom) állta a másik felét, Apu helyett pedig sógornőm két fia utazott velünk, így 3 felnőtt és 4 gyerek indult útnak és érkezett haza épen, egészségesen.

Nem kívánok ebben a naplóban túlzott részletekbe belemenni, azt megteszem a napjainkról szóló blogban, de a kirándulásunk ételes-evős oldaláról azért beszámolok! És azért még azt is megemlítem, hogy szállásunkat a zeteváraljai Kőfenyő Panzió biztosította, ahol (egy pici kellemetlenséget leszámítva - azaz, hogy az autó nehezen hajtott fel a kövezett úton) igazán jól éreztük magunkat, amire csak szükségünk lehetett biztosítva volt, a házigazdák pedig kedvesek, szívélyesek voltak, úgyhogy semmilyen panaszra nem lehetett okunk.

Ha csak magunk mentünk volna, illetve I. munkatársaival szövetkezve, ahogy egy időben terveztük, akkor félpanziós ellátást kértünk volna minden bizonnyal, hiszen két kisgyerek és egy horgászó férj :P mellett valószínű az egész napomat főzéssel tölthettem volna. No, de aztán változott a menet, és mivel Anyu lett a másik útitárs, már szóba sem jött többé a félpanzió: mi magunk sokkal olcsóbban előállítottuk a betevőnket. Egyszer összeültünk és megbeszéltük, kb. milyen ételeket eszük majd ott: teljesen hagyományos, hétköznapi étkeket terveztünk, főleg egytálételeket, amik nem igényelnek túl sok munkát. Illetve azért volt munka velük, de nem a nyaraláson. Kimondottan főzéssel nem is töltöttünk ott sok időt. Ehhez viszont itthonról fel kellett készülni. Mi pedig testvériesen megosztottuk magunk között az előkészületi munkákat, amik nem is kis időt vettek igénybe, de megérte.

Előszöris, Anyu vett két fej káposztát, aminek leforrázta a leveleit és sós-citromos vízben érlelte egy napig. Végül másfél kiló darált húsból és rizsből készült töltelékkel megtöltötte őket. A kész töltött káposzták zacskóba és a fagyasztóba mentek így. Megérkezésünk másnapján fazékba tette őket, és amíg reggeliztünk, illetve előkészültünk a parton eltöltendő napra, meg is főttek (volna, ha nem lett volna egy véletlen áramszünet). De megoldódott a dolog, egy kis tolódással.

A paszulyfőzelékhez Anyu pörköltet készített, amit szintén lefagyasztott, a szárazbabot pedig vittük magunkkal. Előző este beáztatta, majd másnap hajnalban oda is tette főni. Miközben még ő is aludt egy jót, és mire mindannyian felébredtünk, a bab már meg is főtt, csak éppen a rántást kellett megcsinálni majd az összes dolgot összevegyíteni. Ezt is fazékban vittük magunkkal a partra és friss vegyes salátával fogyasztottuk el, természetesen, a legnagyobb étvággyal.

Szintén Anyu volt a sütifelelős is: két adag Egyensúly-tésztát sütött az útra, amiből még haza is hoztunk, olyan jól beosztottuk. Kitűnő volt ilyen helyre, nem túl édes, nem krémes, de nagyon finom aromás, és főleg hosszú ideig elálló sütemény. Tejjel is nagyon szerették a lurkók!

Jómagam a húsfelelős voltam. Bár a két tálca miccset megvettük készen, azért akadt dolgom bőven.

Először én is pörköltet készítettem kb. 1 kilónyi zsírosabb disznóhúsból. Ez is ment a fagyasztóba edényestől, az utolsó előtti napon evett gulyásnak lett az alapja ez a pörkölt. Csak krumplit kellett hozzá hámozni és darabolni, evéssel együtt egyórai munka ha volt.

A majdani flekkensütéshez jó másfél kiló tarját vettünk, amit nem túl vastagra szeleteltem. Igaz, ezt nem potyoltam (klopfoltam) ki, mert akkor sütéskor túlságosan kiszáradt volna. Szeletelés után befűszereztem só, bors, pirospaprika, csipetnyi ötfűszerkeverék, fokhagymapor keverékével és tálcára téve, lefóliázva fél napot állt a hűtőben, majd ment a fagyasztóba.

Ugyanígy jártam el a karajszeletekkel is azzal a különbséggel, hogy ezeket kipotyoltam és utólagos munkálatokat is igényeltek. Valamikor éjfél körül került rájuk sor, B.-vel karöltve húzogattuk a bambusznyársra a sütnivalókat: mire a végére értünk, már automatikusan mondogattuk: szalonna-hús-hagyma, szalonna-hús-paprika. A jóillatú nyársak szintén tálcára, fólia alá és a fagyasztóba kerültek. A hazautazásunk napján, útközben szolgáltak hasunkbavalóul.:)

Egy másik adag karajból bécsi szeletet készítettem, ezt készen megsütve pakoltam be, jó szolgálatot tett megérkezésünk után, illetve még másnap reggelinél is. Szintén úti elemózsiának, illetve reggelinek készült Anyunál egy jókora tál fasírt is.

Mindezeket, illetve más kényes dolgokat a hűtőtáskában szállítottunk, jégakkuk között, megérkezve pedig a hűtőszekrény fagyasztórészében kaptak helyet.
Ezek voltak a készételek alapjai, alapmunkálatai ezeken kívül – természetesen – sok más mindent vittünk, amit külön megvettünk erre az alkalomra, illetve, amik már megvoltak nekünk. Pl. vettünk: egy nagy főtt, füstölt csülköt, amit hidegen fogyazstottunk volna el, illetve a csontjából lucskos káposzta készült volna, ha rájuk kerülhetett volna a sor. Vettünk még egy főtt, füstölt tarját, csirkemellet, egy rudacska szalámit, vajat, margarint, tojásokat, egy kb. 2,6 kg-os sajtot, kukoricakonzerveket, tonhalkonzerveket, 2 cs. spiráltésztát, ketchupot, mustárt, 2 kg joghurtot, filteres teát (amit csak ilyenkor szoktunk inni), egy 100 g-os neszkávét, rágcsálnivalókat: pattogatott kukoricát, puffasztott búzát – pufarint, illetve kukoricapelyhet. Ami volt nekünk: szalonna, juhtúró, házi májas, házi tej (frissen felforralva, flakonokban lefagyasztva és még 3-4 nap után is fogyaszthatóan), kerti friss zöldségek (uborka, hagyma, paprika, paradicsom), néhány sárgarépa és 2 petrezselyem (ezekre nem került sor), krumpli (bár ezt vettük), 1 l olaj, a megkezdett üveg olívaolajam, 1 kg búzaliszt, 3 kg kukoricadara (halászáshoz is kellett:)), fél kg gríz, pici ecet, 1 l paradicsomlé (a lucskoshoz kellett volna, de csak a gulyásba ment egy kevés belőle), fokhagymapor, csombor és kapor a lucskoshoz, 4 üveg lekvár (málna M-tól, eper, sárgaszilva, csipkebogyó tőlem): a fiúk nagy ízevők hírében álltak, végül 2 üveget kezdtünk meg, de egyik sem fogyott el.
Hát nagyjából ennyi. Persze, biztos voltak még dolgok,a miket most kifelejtettem, de a lényeg ez volt.

Napi felosztásban az étkezéseink kb. így néztek ki:

Első, azaz az utazás napja:
Ebéd: bécsi szelet, fasírt, kenyér, friss zöldségek;
Vacsora: ugyanezek, kiegészülve lekvároskenyérrel, tejjel.

Második nap:
Reggeli: a maradék hideg húsok, házi májas, sajt, kenyér, zöldségek;
Ebéd: töltött káposzta;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék töltött káposzta, hideg ételek, kukoricapehely joghurttal.

Harmadik nap:
Reggeli: hidegségek a hűtőből, tea, tej;
Ebéd: szárazbabfőzlék
Vacsora: miccsezés helyett össznépi tejbegrízezés (már jól is esett a sok húsos, nehéz étel után)

Negyedik nap:
Reggeli: szintén, ami előkerült a hűtőből;
Ebéd: grillrácson sült miccs mustárral vagy ketchuppal, friss kenyérrel;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék babfőzelék vagy joghurt kukoricapehellyel, ízes kenyér tejjel;

Ötödik nap:
Reggeli: szalonnás-hagymás-túrós rántotta Férjecském keze alól születve, friss vegyes salátával;
Ebéd: gulyás;
Vacsora: flekken

Hatodik, hazautazásunk napja:
Reggeli: ilyen-olyan maradékok (a csülökhoz, füstölt tarjához, szalámihoz hozzá sem nyúltunk; ezeket itthon kezdtük meg végül, vacsorára)
Ebéd: Rablóhús – útközben egy patakparton megállva és az újonnan vásárolt grillsütőn megsütve, ketchuppal, mustárral és paradicsommal társítva;




Vacsora: maradék rablóhús, a megkezdett vásárolt húsfélék, de már itthon, a konyhánkban fogyasztva, mellé pedig szeletelt paprika, uborka volt.

Szóval, ennyi: elmaradt a lucskos káposzta és a zöldségleves, de egyszerűen nem volt mikor beiktatni ezeket. Nassolnivalóként ottvolt a finom diós sütemény, illetve a már említett rágcsák. Jaj, és nem utolsó sorban a szerdán este készített fagylalt friss málnából és áfonyából (de erről később). Innivalóként vittünk 3 flakon kólát (csak hogy ilyen is legyen), egy rekesz szénsavas ásványvizet, 2 db. 5 l-es „bidon” szénsavmentes vizet, 1 flakon Apu-féle bort és 6 doboz sört (3-at hazahoztunk). Közben pedig még vettünk egy nagy görögdinnyét, barackot, alma pedig folyamatosan volt.

Fotó pedig lesz majd a fagyiról. Semmilyen más ételt (a fenti rablóhústól eltekintve) nem fotóztam le, igaz, hogy eszembe sem jutott, de amúgysem lettek volna túlzottan fotógének!