A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznóvágás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznóvágás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 17., kedd

Sajtos, pikáns grillkolbász

Akkor maradjunk még egy recept erejéig a kolbászoknál. Ez is nagyon finom kolbász, sőt, nekem jobban is ízlett, mint a másik, mégha valamivel macerásabb is az elkészítése. Birkabelet nálunk mindig lehet kapni, legalábbis a bevásárlóközpontokban, úgyhogy ez nem gond, inkább az volt a gond, amíg találtam olyan vékony kolbásztöltő csövet, amivel birkabélbe is lehet tölteni. A sajtot igazán pici kockákra kell vágni, hogy majd ne akadjon el a töltőben.


Sajtos, pikáns grillkolbász

Hozzávalók: 1,5 kg zsírosabb sertéshús, 1 kg marhahús, 1 maréknyi fokhagyma, 1-2 evőkanál só, 1 teáskanál őrölt bors, 1-2 zöld színű csípős paprika, 15 dkg kemény sajt, 1-1,5 dl víz, birka- vagy sertésbél.

Elkészítése:  A húsokat feldaraboljuk, összevegyítjük, és ledaráljuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a pici kockákra vágott, kicsumázott, ereitől megszabadított zöld csípős paprikát, majd sóval és borssal ízesítjük tetszés szerint. Közben beledolgozzuk a vizet is – így a  fűszerek jól eldolgozódnak a masszában. Végül hozzáadjuk a kis kockákra vágott sajtot, és még egyszer alaposan eldolgozzuk. Az elkészült masszát vékony birkabélbe vagy sertésbélbe töltjük, tetszés szerinti hosszúságú szálakat készítve belőle (vékony kolbászból kb. 2 arasznyi hosszúakat készítettem). A szálakat rúdra akasztjuk, hagyjuk megszikkadni, majd feltekerve és bambusznyársakkal megtűzve meggrillezzük, vagy felfüstöljük hosszútávú tárolásra..

Megjegyzés: Ahhoz, hogy biztosak legyünk, hogy a kolbász finom lesz, az elkészített húsmaszsából érdemes serpenyőben megsütni egy fasírtnyi adagot, így az ízek jobban megmutatkoznak.

ÉÍ - 2018/NYÁR



2018. július 16., hétfő

Pikáns sertéskolbász

A nyár közepe nem éppen a kolbásztöltés ideje, de ha grillezni szeretnénk, és igazán finom kolbászra vágyunk, hát akkor ez (az egyik) tuti befutó. Garantáltan adalékmentes, tudjuk, mit teszünk bele, és nem inak meg egyéb fogyasztásra nem vagy alig alkalmas dolgok kerülnek bele. Érdemes belevágni.



Pikáns sertéskolbász

Hozzávalók: 2 kg sertés színhús, ½ kg nagyon zsíros hús, 1,5-2 evőkanál só, ½-1 teáskanál őrölt bors, 1 teáskanál pirospaprika, 5-6 cikk fokhagyma, 2 szegfűszeg, 1 teáskanál szárított, őrölt oregánó, ½-1 teáskanál csilipor, kb. 1 dl fehérbor, sertésbél.

Elkészítése:  A kétféle húst kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, a szegfűszeget nagyon finomra törjük vagy megőröljük. Összevegyítjük a száraz fűszereket, rászórjuk a húsra, és alaposan összeforgatjuk. Letakarva, hűvös helyen 1 napig állni hagyjuk, időközben néhányszor átforgatjuk. Másnap a húst ledaráljuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, kicsinként beledolgozzuk a bort, alaposan megdagasztjuk, majd tisztított sertésbélbe töltjük. Tetszés szerint készíthetünk hosszabb szálakat, vagy kb. araszosakat, megcsavarván a belet mindegyik kolbászka után. Ezután tetszés szerint a kolbász felfüstölhető, vagy frissen, grillezhető. Mustárral, pirított kenyérrel, zöldségekkel kínáljuk.

Megjegyzés: A receptben megadott fűszeradagok irányadóak csupán, ki-ki ízlése szerint csökkentheti vagy növelheti azok mennyiségét. Először ajánlatos mindig kevesebb fűszert tenni, majd utólag a mi ízlésünkhöz igazítani.


ÉÍ - 2018/NYÁR

2018. január 11., csütörtök

Csomboros májas

Ha már disznóvágás, akkor ez a recept is ide tartozik, kívánkozik. Én szeretem a májast, bár mindig úgy vagyok vele, hogy amikor készítik, mindig sajnálom a "bele prédált" alapanyagokat. Azért télen, friss kenyérrel, lila hagymával, vagy puliszkával, kolbásszal és ráütött tojással - előtte megvetve az ágyat egy jó kis szilvapálinkával :D - mégiscsak isteni. :) 



Csomboros májas 

Hozzávalók: 1 sertés összes belsősége (máj, tüdő, vese, lép, szív), 1,2-1,5 kg zsíros hús, a sertés fodorhája, 1 kg rizs, 4-5 hagyma, zsír, só, bors, szegfűbors, szitált csombor.

Elkészítése: A belsőségeket alaposan kiáztatjuk, majd sótlan vízben főni tesszük. A zsíros húst is megfőzzük egyszerre a belsőségekkel, a májat pedig csak a végén tesszük oda, amikor a többi már majdnem megfőtt. A rizst megfőzzük, a fodorhájat lepirítjuk, a hagymát pedig felaprítjuk, és néhány evőkanálnyi zsíron üvegesre dinszteljük. Miután minden kihűlt, a belsőségeket és a húst felaprítjuk (a tüdő, a máj és a szív ereit eltávolítjuk), majd kis lyukú tárcsán mindent kétszer ledarálunk. A hagymát zsírostól, illetve a fodorhájat is a kiolvadt zsírjával együtt daráljuk bele. Mindent jól összegyúrunk, majd sóval, borssal, finomra őrölt szegfűborssal, illetve morzsolt, szitált csomborral ízesítjük. Kevés forró vizet is dagaszthatunk bele, hogy jó puha, krémes legyen. Az elkészült májast műanyagzsacskókba adagoljuk, és lefagyasztjuk. Fogyasztás előtt hagjuk kiolvadnbi, hőálló edénybe tesszük, és sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Friss kenyérrel vagy puliszkával, illetve zöldségekkel vagy savanyúsággal kínáljuk.

Megjegyzés: Régebb a májast is bélbe töltötték. Töltés után a kis hurkáknak elkötötték mindkét végét, majd a belsőségek főzővizében megabálták. Ezután fel is füstölték, különben gyorsan megromlott. De újabban ez a mozzanat kimarad.

ÉÍ - 2017/TÉL




2018. január 9., kedd

Illatos kolbász sok fűszerrel

Ez az egyik legfinomabb kolbász lett, amit valaha készítettünk. Úgy voltam vele, hogy most az egyszer "ereszdelahajamat" lesz, hiszen "otthon" mindig csak a klasszikus só-bors-paprika-fokhagyma négyes jöhetett szóba ízesítésként, és bár az ilyen kolbász is nagyon finom, én újabb ízesítéseket is szeretek kipróbálni. 
Ami pedig a fűszerezési módot illeti, tavalyelőtt egy kolbásztöltő fesztiválon láttam, hogy a húst darabolják, fűszerezik, állni hagyják, majd azután darálják és töltik, így én is bevetettem ezt a módszert. A fűszerek már frissen is jobban átjárják így a kolbászt, jobban "belőhető", hogy mi hiányzik még belőle. Ez a szép füstölés pedig sógornőmnek köszönhető, ő a családban a "füstölő-szakember", mindig rábízzuk a dolgot, és még sosem jártunk rosszul :) 


Illatos kolbász sok fűszerrel

Hozzávalók: 4 kg sertéshús, 1 kg szalonnaháj, 4-5 evőkanál fűszerkeverék, 2-3 evőkanál pirospaprika, ½ teáskanál őrölt szegfűbors, só, bors;
a fűszerkeverékhez: őrölt koriander, gyömbérpor, morzsolt kakukkfű tetszés szerinti arányban.
továbbá: sertésbél.


Elkészítése:  A húst nagyobb, a hájat kisebb kockákra vágjuk, majd rétegenként rászórjuk a sót, a borsot meg az elvegyített fűszereket, és kézzel alaposan összeforgatjuk. Hideg helyre tesszük, és néha átforgatva egy éjszakán át érleljük. Másnap nagyobb lyukú tárcsán átdaráljuk, jól összedagasztjuk – ha kell kevés forró vízzel puhíthatjuk -, illetve ízlés szerint utánaízesítünk. Bélbe töltjük, a kolbászokat átmossuk, majd felakasztva hagyjuk szikkadni. Frissen vagy füstölve fogyasztjuk.  

ÉÍ - 2017/TÉL


2018. január 6., szombat

Citromos-csomboros kolbász

Bár a családok nagyrésze levágta már karácsony előtt a disznót, biztos van, akinél még ezután kerül sor rá. Ha valaki a szokásos családi recept szerint készülő kolbász mellett kipróbálna kicsiben valami mást is, annak itt van a következő recept, illetve majd egy másik is. Nálunk nagyon ízlett mindenkinek. Én úgy szoktam kolbászt készíteni, hogy egy részét disznóhússal keverem, de csinálok disznómenteset is. Olyankor marha- és csirkehúst keverek liba- vagy kacsahájjal. A végeredmény számunkra tökéletes szokott lenni. :) 


Citromos-csomboros kolbász

Hozzávalók: 2,5 kg vegyes hús (sertés, marha), 50 dkg szalonnaháj, 3-4 kezeletlen citrom reszelt héja, 2-3 evőkanál morzsolt, szitált csombor, só, bors ízlés szerint, kevés forró víz, sertésbél.

Elkészítése:  A kétféle húst jó apróra daráljuk, a szalonnahájat viszont a nagy lyukú tárcsán nyomjuk át. A citromok héját finomra reszeljük, majd deszkára téve késsel is összeaprítjuk még kissé. Hozzáadjuk a húshoz a szitált csomborral együtt, sót és borsot is szórunk rá, majd a forró vizet kicsinként adagolva jól összegyúrjuk-dagasztjuk. Ezután sertésbélbe töltjük, a kolbászt megszurkáljuk, megmossuk, és szikkadni hagyjuk. Frissen is fogyasztható grillkolbászként, de felfüstölve is nagyon finom.

Megjegyzés: Azért érdemes kevés forró vizet használni a kolbászhúshoz, mert így a só hamarabb feloldódik, a többi fűszer pedig könnyebben szétoszlik a húsmasszában, azaz gyorsabban lesz egyenletesen fűszeres a hús. Ahhoz, hogy biztosak legyünk, hogy a kolbász eléggé fűszeres, érdemes megsütni belőle egy kis adagot, és úgy kóstolni meg. 

ÉÍ - 2017/TÉL

2017. december 19., kedd

Magyaros ízesítésű kolbász

Már bizonyára, lejárt a disznóvágások jórésze, de  január-februárban, vagy jövőben is szükség lehet egy-egy jó receptre:


Magyaros ízesítésű kolbász 

Hozzávalók: 3 kg zsírosabb sertéshús, 1 kg marhahús, 6-7 evőkanál édes pirospaprika, 1-2 teáskanál csilipor (elhagyható ízlés szerint), 1 jó maréknyi fokhagyma, só, bors ízlés szerint, kevés forró víz, tisztított sertésbél.

Elkészítése:  A sertéshúst nagyobb lyukú tárcsán ledaráljuk, majd hozzáadjuk a kisebb lyukú tárcsán (vagy kétszer) ledarált marhahúst. Rászórjuk a fokhagymát, a pirospaprikát és csilit, ha használunk, illetve a sót meg a borsot, ráöntünk kevés forró vizet, és kézzel jól összegyúrjuk. Addig gyúrjuk-keverjük, míg egyenletesen színes és fűszeres, összeálló masszává nem alakul. Szükség szerint utánaízesítünk. A kész kolbászhúst sertésbélbe töltjük – tetszés szerint egyetlen hosszú szállá vagy kisebb kolbászkákká töltve a belet –, itt-ott tűvel megszurkáljuk, majd a kolbásszálat átmossuk vízben, és egy rúdra aggatjuk szikkadni. Tetszés szerint frissen hagyjuk vagy felfüstöljük. Füstölés után hideg, szellős helyen hagyjuk szikkadni néhány napig vagy hétig. Utána legjobb fagyasztóban tárolni.

Megjegyzés: Ha valaki nem szeretné, hogy a fokhagymadarabok belekerüljenek, a zúzott fokhagymára öntheti a forró vizet, és csupán a leszűrt, erősen fokhagymás levet adja a kolbászhoz. A legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy a kolbászhús eléggé fűszeres, hogy sáraz serpenyőben megsütünk egy fasírtnyi húst. Így, elkészítve, hamar kiütközik, hogy kell-e még bele só, bors, vagy bármilyen más fűszer. 

ÉÍ - 2017/TÉL

2016. november 9., szerda

Csülöksajt

Ígértem még egy disznóvágós receptet. Íme, itt van, hogy lehessen készülni rá. Nagyon finom. Másabb, mint a hagyományos disznófősajt, mégha teljesen hagyományos ízvilágú is. 


Csülöksajt   

Hozzávalók 2 darabhoz: 1 hátsó csülök bőrével együtt (1,5-2 kg), kb. 50 dkg sertésbőr, 1 kg sovány lapocka vagy sertéscomb, 2 teáskanál szemes bors, 5 babérlevél, 2 ágacska csombor, 2 evőkanál + további só, 30 dkg friss szalonna, 2 hagyma, 1 kisebb fej fokhagyma, 2 teáskanál pirospaprika, 1 teáskanál őrölt fekete bors, 1-2 dl főzőlé, 2 db vastagbél.

Elkészítése: Az alaposan lekapargatott, forró vízzel jól megmosott csülköt és bőrt főni tesszük annyi hideg vízben, amennyi bőven ellepi. Mellédobjuk a szemes borsot, a babérlevelet, a csombort meg a sót, és kis lángon, lehabozva kb. másfél órán át főzzük. Ekkor beletesszük a lapocka- vagy combdarabot, és együtt is főzzük addig, amíg a hús meg nem puhul. Végül a csülköt és a húst kiszedjük a főzőléből, hagyjuk kissé hűlni, majd kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk. A szalonnát nagyon kis kockákra vágjuk, a hagymát lereszeljük, a fokhagymát pedig összezúzzuk. A hagymát meg a fokhagymát elkeverjük a pirospaprikával meg a borssal, hozzáöntünk 1-1,5 dl-nyit a húsok főzőlevéből, és elkeverjük. A tálba tett húskockákhoz hozzáadjuk a szalonnát meg a fűszeres keveréket, és kézzel alaposan összedolgozzuk. Ha szükséges, még adhatunk hozzá keveset a főzőléből; akkor jó, ha a húsdarabokat jól bevonja a fűszeres keverék. A masszát a megmosott vastagbélbe töltjük, a beleknek mindkét végét elkötjük, majd a csülök főzőlevében kb. 1 órán át abáljuk. Végül kiszedjük, hagyjuk kihűlni-megdermedni, és tetszés szerint frissen vagy gyengén megfüstölve fogyasztjuk.

Megjegyzés: Igyekezzünk úgy tölteni a beleket, hogy megtöltsünk minden kicsi bugyrot, különben nem lesznek szépek a szeletek. A beleket nem jó túl keményre sem tölteni, mert akkor abálás közben könnyen kiszakadhatnak. A bőrre azért van szükség a főzésnél, hogy a lé jó kocsonyássá váljon, tudja összefogni a sajtot.

ADV&KAR - 2016




2016. november 1., kedd

Hájszélyesleves

Mivel hamarosan itt van újra a diszóvágások ideje, hozok két olyan receptet, amit már nagyon régen készítettem (egyiket tavaly, a másikat tavalyelőtt), és a téli időszakban újra szezonális lesz. Az egyik, az első recept a hájszélyesleves lesz, aminek az alapját, a hájszélyest már tavaly feltettem a blogra, és már akkor ígértem ezt a levest. A receptet nénémtől tudom, teljesen újdonság volt számomra, amikor 2-3 évvel ezelőtt említést tett róla. Nagyon finom, hagyományos ízvilágú télies leves.




Hájszélyesleves

Hozzávalók 4-6 személyre: 1 friss vagy füstölt hájszélyes, 2 sárgarépa, 1 darabka zeller, 1 kisebb petrezselyemgyökér, 1 hagyma, 1,5 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 1-2 maréknyi rizs, só, 4-5 evőkanál ecetes torma, a torma leve, esetleg ecet, petrezselyemzöld, 1-2 evőkanál zsiradék.
Elkészítése: A hájszélyest főni tesszük 2-2,5 liter hideg vízben, és mérsékelt lángon majdnem puhára főzzük. A zsiradékot felforrósítjuk, megdinszteljük benne a finomra reszelt hagymát meg a nagy lyukú reszelőn lereszelt sárgarépát, majd a hájszélyes főzőlevébe öntjük. Miután újra fölforrt, beletesszük a kis kockákra vágott petrezselyemgyökeret és zellert, beledobjuk a rizst, megsózzuk, ha szükséges kipótoljuk a vizet, és addig főzzük, míg minden meg nem puhul. A hájszélyest óvatosan kivesszük, és deszkára tesszük, hogy kihűljön és kissé megdermedjen. A levest besűrítjük a tejföllel és kevés forró lével elkevert liszttel, illetve hozzáadjuk az ecetes tormát. Jól kiforraljuk, szükség szerint utánasózunk, illetve a torma levével vagy ecettel savanyítjuk. Megszórjuk petrezselyemzölddel, beletesszük az időközben vékony karikákra vágott hájszélyest, és további ecetes torma meg tejföl kíséretében kínáljuk.

ADV&KAR - 2016




2015. december 6., vasárnap

Hájszélyes

Talán furcsa az elnevezés, és azt hiszem, helyesírási szempontból teljesen helytelen is, hiszen a "hájszélyes" abból a húsdarabból készül, ami a sertés hájának szélén helyezkedik el, tehát inkább hájszél lenne helyesen, de a mi vidékünkön - Felső-Marosmente - illetve a közeli Nyárádmentén is hasonlóképpen nevezik. A hájszél, vagyis a hájszélyes alapanyaga egy kb. 60 cm hosszú húsdarab, ami - mint írtam - a háj szélénél "terem", amolyan lebenyszerű, vékony, lapos valami, és hártya veszi körül. Nos, ezt a húsdarabot  - különféle egyebekkel együtt - mifelénk beletöltik egy jól megtisztísztított vastagbéldarabba, majd frissen vagy füstölve használják fel. Katiéknál, a Nyárádmentén szintén készítenek hájszélyest, de egy kicsit másképpen. Ha kíváncsiak vagytok, megnézhetitek AZT is. Tavaly készítettünk ilyet Édesanyáméknál, még akkor fényképeztem. Az idei húsdarabom még megvan, nem készítettük meg, mert nem tisztítottunk vastagbelet, alkalomadtán veszek majd valamit, és abba betöltöm. :)


Hájszélyes

Hozzávalók 2 darabhoz: 1 nagyobb hájszélhús, 2 darab konyhakész simább vastagbél, rizs, 2-3 hagyma, szitált morzsolt csombor, só, bors.

Elkészítése: A hájszélhúst  hosszában kettévágjuk (ha kisebb disznótól van, egészben hagyjuk), és tálba tesszük. Hozzáadjuk a rizst - kb. annyit, amennyi jócskán rátapad a húsra, és még egy kevés, ami mellette marad -, az apróra vágott hagymát, megsózzuk-borsozzuk, illetve bőven megszórjuk morzsolt, átszitált csomborral. Kissé sósabbra kell hagyni, mert a hús és a rizs is vesz még fel a sósságából. A vastagbelet kifordítjuk, vagyis úgy, hoyg az eredeti belső fele kívül legyen, és egy fakanál segítségével (vagy aki tudja, kézzel) a húst beletömködjük. A leeső rizsből is néha teszünk egy-egy keveset még bele. A két végét megkötjük, majd tetszés szerint felfüstöljük, vagy frissen lefagysztjuk a későbbi felhasználásig. Fél évnél tovább nem javasolt mélyhűtőben sem tartani, mert megavasodik.

Megjegyzés: A hájszélyest töltött káposzta közé is be lehet főzni, de nagyon finom leves is főzhető belőle, a hájszélyleves, amit hagyományosan tormával ízesítünk. A következő receptek egyike lesz....

ADV&KAR - 2016

2012. november 12., hétfő

Torokpecsenye

Vagy mészárospecsenye, illetve még szokás mocskospecsenyének is nevezni, mert a frissen levágott disznó első, még mosatlan húsából készül. Mifelénk, a Felső-Marosmentén ezt szokás mindig főzni disznóvágáskor, és hagyományosan puliszkát, újabban krumplipürét, illetve valamilyen savanyúságot vagy káposztalevet szokás kínálni mellé. Nálam ilyen nem szokott készülni, mert disznót mi nem vágunk, de a családban mindig adódik néhány disznótor, így aztán mi is részesülünk belőle. Igaz, zsírossága miatt igencsak csínjával esszük, de évente egyszer-kétszer azért elmegy.
Igaz, még nincs tél, még nem egészen jó a káposztalé, családunkban azonban tegnap már elkezdődött a sertésölő szezon, úgyhogy lezajlott az első torokpecsenye-evés is.


Torokpecsenye


Hozzávalók 8 személyre: kb. 2 kg friss, zsírosabb sertéshús, 2 nagy evőkanál zsír, só, bors, pirospaprika, 1 maréknyi tisztított fokhagyma; a tálaláshoz: puliszka és savanyúság vagy káposztalé.

Elkészítése: A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd rádobjuk a felforrósított zsírra, és nagy lángon, állandóan kavargatva kissé megpirítjuk. Amikor a darabkák egy kis kérget kaptak, megszórjuk sóval és borssal, illetve hozzáadjuk a fokhagymának kb. a felét, áttörve. Fedő alatt, gyakran megkavarva, és – hogy oda ne kapjon – állandóan kevés forró vízzel felöntve puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült, levesszük az edényről a fedőt, és hagyjuk zsírjára sülni. Ekkor rátesszük a maradék áttört fokhagymát, egyet-kettőt rottyantunk rajta, végül pedig megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és rögtön félrevesszük a tűzhelyről. Puliszkával és savanyúsággal vagy káposztalével tálaljuk.


KAL - 2013.

2009. február 24., kedd

IV. Bálványosi disznótoros fesztivál



Negyedik alkalommal rendezték meg az immár hagyományossá vált Bálványosi Disznótoros Fesztivált Daragus Attila torjai polgármester szervezésében. A hazai, magyarországi, horvátországi és szlovákiai versenyző csapatok disznóvágási szokásaikat mutathatták be, összeállítva egy-egy disznótoros asztalt. (...)
A szöveg folytatásáért és további fényképek megtekintéséért, kattints a következő linkre: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=5469:iv-balvanyosi-disznotoros-fesztival&catid=84&Itemid=184

Csak képek: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_rsgallery2&gid=196&Itemid=147

2008. december 9., kedd

Disznóságok


A pénteki disznóvágáson sem lettem gazdagabb fotókkal, mert most is hamarabb hazajöttünk, de annyi baj legyen, azért a recepteket, jobban mondva, elkészítési módokat azért leírom.

Torokpecsenye és korhelyleves
Már múltkor is írtam, hogy amint felbontják a disznót, az első dolog, hogy a torokpecsenyének való húst odaadják. Aztán ahogy haladnak a felbontással, még kerül hús a konyhába a későbbi, általában vacsorára felszolgált korhelyleveshez. Miközben a hús a konyhába, illetve a fazekakba vándorol, valaki az állatorvoshoz megy és megvizsgáltatja a húst. Ha szabad a pálya akkor kezdődhet a bőr- és fülevés is!
A húsokat ügyes kockára kell vágni, a zsírosabbja megy a pecsenyébe, a kevésbbé zsíros megy a levesbe. Ezt a két ételt egyszerre indítják azzal a különbséggel, hogy a pecsenyéhez csak icipici vizet adnak mindig, a húst viszont jó sok vízben (amennyi leves szükséges) teszik főni. A pecsenyét csak picit kell fűszerezni az elején, a végleges ízét a vége felé kapja meg, amikor zúzott fokhagymát és pirospaprikát is tesznek bele. És persze, sót meg borsot.
A levesbe zöldség is jár. Amikor a hús félig megpuhult, akkor általában murkot (sárgarépát) és petrezselyemgyökeret vágnak kockákra és beledobják, de lehet zellert is tenni. Annyi zöldség és hús legyen a levesben, hogy egy jó sűrű levest kapjunk, mert ez még hígítva lesz. Amikor minden puha, akkor teszik bele a már elkészített és kihűlt rántást (anyósom mindig így készíti, én általában a forró változatát használom) és ízlés szerint a hordóból leszűrt káposztalével sózzák-savanyítják. Még egyet-kettőt lobban és már kész is van. Tálaláskor tejföllel kell elkeverni. A mostani korhelyleves kicsit „csúnya” lett, volt alkalom, amikor Anyu egy kanál darált paprikából készült krémet és apróra vágott petrezselyemzöldet is beledobott és ezek rengeteget dobtak a kinézetén. Persze, az íze így is finom volt.

Nálunk nem ilyen a korhelyleves, Édesanyám másként szokta készíteni. Furcsa is volt nekem, amikor Anyuéknál legelőször ettem, akkor még zöldségek sem voltak benne, csak a húskockák. Nos, Édesanyám zöldségesen csinálta mindig, de ő dobott bele egy kevés rizset is, a húst pedig a kolbászmasszából gyúrt gombóckák képviselték benne. Persze, azóta tudom, hogy a korhelyleves nem éppen ilyen, de érdekes módon, ha rágondolok, akkor nekem mindig ez ugrik be. Gyermekkoromat meghatározta és még most is érzem az illatát. A többi ugyanaz, a végén jön a káposztalével való savanyítás, de ez a változat sokkal hamarabb megvan, mivel a húsgombócok gyorsabban átfőnek.
Azért állíthatom, hogy mindkét változat (illetve a világon elterjedt összes változat, gondolom) egyaránt finom. :)

Májas
Amíg az ebéd készül, egy nagy fazékban oda szokták tenni főni a májasnak való dolgokat: az összes belsőséget – szív, máj, vese, tüdő, lép, nyelv – illetve még mellétesznek némi jó zsíros húst, általában a tokarészről. Adagokat nem tudok, de csak azért nem, mert sosem láttam, hogy bárki is mérne valamit. Otthon sem volt szokás, anyósoméknál sem. Annyit láttam például, hoyg a májashoz nem éppen egy kiló rizset tettek főni, szóval kb. ¾ kiló jár bele, de ez is ízlés kérdése, gondolom. Időközben még megdinsztelnek és kihűtnek vagy 3 jó nagy fej hagymát is, illetve a kályha szélén egy edényben a fodorhájat is kiolvasztják, lesütik. (Ezt a fodorháj egy eléggé kicsi hájdarab, aminek a széle olyan, mint a fodros szoknya, innen kaphatta a nevét, de lehet, hogy másfelé másképp nevezik.)
Ha megfőttek a belsőségek, akkor kihűtik, majd feldarabolják és ledarálják az összes többi hozzávalóval (a főtt zsíros hús, főtt rizs, dinsztelt hagyma, kiolvasztott fodorháj) együtt. A nyelvet előzőleg, természetesen, le kell tisztítani. Illetve amikor készen van, akkor általában még egyzser le szokás darálni, hogy minél krémesebb legyen. Amikor ez is megvan, akkor jön a ízesítés. Só, bors, szegfűbors, szárított, morzsolt csombor az alapfűszerei, de van, aki tesz bele kevés szegfűszeget vagy fahéjat is. Ízlés szerint kerülnek bele a dolgok, és közben hozzáöntik a fodorháj lesült zsírját, illetve némi forró vízzel is puhítják, mígnem egy jó krémes masszát kapnak. Ezután már jöhetne a bélbe töltés, de mostanában a családunkban már nem szoktuk, hanem adagonként zacskókba téve, lefagyasztjuk. Ha bélbe töltik, akkor általában rövid (20-30 centis) hurkák készülnek és mindkét végüket cérnával megkötik. Amikor készen vannak, abban a lében, amiben a hozzávalók megfőttek, rövid ideig a kész májasokat is abálják.

Kolbász
A kolbász általában a májas előtt készül el, csak mivel a májas előkészületei hamarabb elkezdődnek, így azzal kezdtem, illetve nem akartam mindenfélével megszakítani a leírást. A kolbászba kerül minden olyan húsdarab, ami nem jó szelethúsnak, egybesültnek, általában a zsírosabb részek is idekerülnek. Van aki már eleve vesz néhány kiló száraz borjúhúst és azzal vegyíti, ellensúlyozza a zsírosságot, illetve szaporítja a kolbásznak valót. Édesanyáméknál sosem kellett ilyesmi, náluk a disznók mindig inkább húsosak voltak, mint zsírosak, az első disznóvágáson, amelyiken István részt vett nálunk, mondta is, hogy milyen kár ennyi szép drága húst „beleprédálni” a kolbászba. Pedig csak annyi volt a „baj”, hogy kevés volt a zsiradék. Anyuéknál szinte mindig nagyon zsírosak a disznók, meglátszik a gabonás nevelés, de ők meg amúgysem szoktak külön húst venni.
Száz szónak is egy a vége: a ledarált kolbászhúst nagy edénybe teszik és két ember dagasztja készre. Az egyik szórja a fűszereket, a másik pedig gyúrja. Só, bors, pirospaprika, illetve jó sok zúzott fokhagyma kerül bele. Anyuéknál láttam először, hogy a fokhagymát felöntik forró vízzel és így keverik a húshoz és valóban, nagyon jó módszer, mert könynebben elolszlik az egészben. Ahhoz, hogy a többi fűszerből is egyenletesen jusson mindenhová és a húsmassza se legyen túl kemény, még szoktak egy-egy kevés forró vizet gyúrni bele. Könnyebb így jól kidolgozni is. Mindenesetre, elég sokat kell gyúrni ahhoz, hogy biztos jó legyen a végeredmény. Amikor úgy gondolják, hogy már jó, a húsból néhány fasírtszerű pogácsát készítenek és egy serpenyőben megsütik. Így kiderül, hogy elég sós-e, jár-e még bele valami más fűszer. Ha jó, akkor ketten máris hozzálátnak a bélbetöltéshez. A belek kb 1-1,2 méteresek, töltés közben pedig ügyes kis spirálokat, kígyókat kunkorítanak belőlük. Egy tűvel meg szoktuk szúrkálni helyenként, hogy az esetleges bennrekedt levegőbuborékok kipattanjanak és majd sütéskor ezeken tudjon kifolyni a zsiradék. A kész kolbászokat kicsit átmossák (de ez csak annyi, hogy vízbe mártva, kézzel átsimítják), majd, általában rúdra akasztva, hideg helyre teszik, hogy megdermedjen, kissé megszáradjon. 1-2 nap múlva már mehet is a füstölőbe.

Disznófősajt, kocsonya, gömböc, hájszélyes
A disznóvágás elmaradhatatlan tartozékai még a disznófősajt, a kocsonya, illetve a gömböc és a hájszélyes. Míg az első kettőt általában nem aznap, hanem később, valamikor karácsonyhoz közelebb szokás készíteni, a gömböcöt, hájszélyest még aznap megtöltik. Bevallom, ezt az utóbbit nem tudom, pontosan, hogyan készítik, mert Édesanymnál nem szoktuk, itt meg nem figyeltem sosem eléggé. De van egy húsdarab, aminek ez a neve és spéci fűszerezéssel egy vastagabb (nagyon tisztára mosott, sikált) béldarabba töltik, ha jól tudom. A gömböcöt eredetileg az „ezer” vízben megmosott, sóval, ecettel, kukoricakásával megdörzsölt gyomorba töltötték, mostanában azt hiszem, a vastagbél legvastagabb részébe szokás, amit – gondolom – könnyebb megtisztítani. A feldolgozás során félretesznek minden olyan húsdarabot, ami kissé véresebb, az sem baj, ha csontdarabok vannak rajta. Végül ezeket nagyon sok vízben jól megmossák, nyers rizset kavarnak hozzá és sóval, borssal és jó sok szárított, morzsolt csomborral (borsikafű) ízesítik. Nem túl szorosan megtöltik a béltömlőt (mert tulajdonképpen az a rész úgy néz ki, csak egy nyitott vége van), megkötik és (azt hiszem) ezt is felfüstölik. Végül levesekbe vagy töltött káposztába belefőzik.

A kocsonyáról és disznófősajtról máskor írok. Most már csak annyi dolgom van, hogy megmutassam: lányaim segítsége nélkül a pénteki disznó bizony nem dolgozódott volna fel!!! :)


2008. december 2., kedd

Hússzezon


A december, legalábbis nálunk, nem éppen a könnyű zöldségsalátákról szól, inkább a tömény húsevés hónapja. Még alig kezdődött el, de már két “vágáson” vagyok túl, pénteken jön a harmadik. Ezért nem is csodálkozom, hogy már volt olyan nap az utóbbi héten, amikor hús nélkül akartam valami finomságot főzni. Annál is inkább, hogy egyikünk sem az a húst hússal típus. No, de most nem erről akarok írni, hanem a húsról. Az ünnepeket, a családi összejöveteleket mégsem nem lehet elképzelni nélküle, úgyhogy fel kell készülni rájuk!

Múlt csütörtökön Anyunál tettük tiszteletünket, hogy néhány gyönyörűszép sárga színű házi kacsa boldog tulajdonosai legyünk. Végül hármat sikerült megkopasztani, megszabadítani a tokok 95%-ától (a többitől már lehetetlenség, sajnos) és konyhakésszé varázsolni.


Otthon az egyiket kicsontoztam (vagy kifiléztem?) úgy egészben; mindenesetre, most már van egy gyönyörűszép kacsahús-négyszögem, ami türelmetlenül várja, hogy elkészüljön belőle a karácsonyi próba-fogás.

Tegnap pedig, a nemzeti ünnep tiszteletére:p, Édesanyámék egy disznót áldoztak.:) Borókával mentünk segíteni, de szerencsére Szidi szívesen vigyázott a kis drágámra és Artúrkával egyetemben, jókat játszottak.
Mire mi megérkeztünk, a mészáros és a segítségek megperzselték, megmosták, és szinte teljesen feldarabolták a levágott jószágot, a konyhában pedig főtt a finom disznótoros ebéd. A hagyományos torokpecsenye készült, ami hasonlít ugyan a pörkölthez, de nem jár bele hagyma és inkább sül, mint fő. Mindig cask kevés vizet öntenek rá a húskockákra, és pótolják, amikor szükséges. Végül lesütik zsírjára, zúzott fokhagymával, pirospaprikával, ha még kell, sóval, borssal ízesítik és puliszkával, krumplipürével (van aki mindkettővel egyszerre :o), tálalják. Mellé savanyúság dukál, méghozzá jó sok, a zsírosságára való tekintettel. Tegnap savanyú uborkát, friss káposztasalátát és káposztalevet (ez már a hordóból) tett az asztalra Édesanyám.

Ebéd után folytatódhatott a munka. Én hamarabb eljöttem, mint ahogy mindennel elkészültünk volna, így a kolbász-, májastöltésről lemaradtam, de hazaérkezve folytatnom kellett a saját disznóvágásomat.


„Röpke” két óra alatt az összes hús, csont a fagyasztóban volt, sőt, a zsírnak való is feldarabolva (az estére való tekintettel nem akartam büdösíteni a lakásban),de a munkámat bármelyik mészáros megirigyelhette volna! Büszke is voltam magamra, no meg a két kis kuktámra, akik tevékenyen segítettek.

A disznóvágásról még írok, bár lehet, hogy csak hétvégén, amikor lejár Anyuéknál is a dolog és talán még kolbász-, májastöltős fényképekkel is gazdagodok.
Related Posts with Thumbnails
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznóvágás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disznóvágás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 17., kedd

Sajtos, pikáns grillkolbász

Akkor maradjunk még egy recept erejéig a kolbászoknál. Ez is nagyon finom kolbász, sőt, nekem jobban is ízlett, mint a másik, mégha valamivel macerásabb is az elkészítése. Birkabelet nálunk mindig lehet kapni, legalábbis a bevásárlóközpontokban, úgyhogy ez nem gond, inkább az volt a gond, amíg találtam olyan vékony kolbásztöltő csövet, amivel birkabélbe is lehet tölteni. A sajtot igazán pici kockákra kell vágni, hogy majd ne akadjon el a töltőben.


Sajtos, pikáns grillkolbász

Hozzávalók: 1,5 kg zsírosabb sertéshús, 1 kg marhahús, 1 maréknyi fokhagyma, 1-2 evőkanál só, 1 teáskanál őrölt bors, 1-2 zöld színű csípős paprika, 15 dkg kemény sajt, 1-1,5 dl víz, birka- vagy sertésbél.

Elkészítése:  A húsokat feldaraboljuk, összevegyítjük, és ledaráljuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a pici kockákra vágott, kicsumázott, ereitől megszabadított zöld csípős paprikát, majd sóval és borssal ízesítjük tetszés szerint. Közben beledolgozzuk a vizet is – így a  fűszerek jól eldolgozódnak a masszában. Végül hozzáadjuk a kis kockákra vágott sajtot, és még egyszer alaposan eldolgozzuk. Az elkészült masszát vékony birkabélbe vagy sertésbélbe töltjük, tetszés szerinti hosszúságú szálakat készítve belőle (vékony kolbászból kb. 2 arasznyi hosszúakat készítettem). A szálakat rúdra akasztjuk, hagyjuk megszikkadni, majd feltekerve és bambusznyársakkal megtűzve meggrillezzük, vagy felfüstöljük hosszútávú tárolásra..

Megjegyzés: Ahhoz, hogy biztosak legyünk, hogy a kolbász finom lesz, az elkészített húsmaszsából érdemes serpenyőben megsütni egy fasírtnyi adagot, így az ízek jobban megmutatkoznak.

ÉÍ - 2018/NYÁR



2018. július 16., hétfő

Pikáns sertéskolbász

A nyár közepe nem éppen a kolbásztöltés ideje, de ha grillezni szeretnénk, és igazán finom kolbászra vágyunk, hát akkor ez (az egyik) tuti befutó. Garantáltan adalékmentes, tudjuk, mit teszünk bele, és nem inak meg egyéb fogyasztásra nem vagy alig alkalmas dolgok kerülnek bele. Érdemes belevágni.



Pikáns sertéskolbász

Hozzávalók: 2 kg sertés színhús, ½ kg nagyon zsíros hús, 1,5-2 evőkanál só, ½-1 teáskanál őrölt bors, 1 teáskanál pirospaprika, 5-6 cikk fokhagyma, 2 szegfűszeg, 1 teáskanál szárított, őrölt oregánó, ½-1 teáskanál csilipor, kb. 1 dl fehérbor, sertésbél.

Elkészítése:  A kétféle húst kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, a szegfűszeget nagyon finomra törjük vagy megőröljük. Összevegyítjük a száraz fűszereket, rászórjuk a húsra, és alaposan összeforgatjuk. Letakarva, hűvös helyen 1 napig állni hagyjuk, időközben néhányszor átforgatjuk. Másnap a húst ledaráljuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, kicsinként beledolgozzuk a bort, alaposan megdagasztjuk, majd tisztított sertésbélbe töltjük. Tetszés szerint készíthetünk hosszabb szálakat, vagy kb. araszosakat, megcsavarván a belet mindegyik kolbászka után. Ezután tetszés szerint a kolbász felfüstölhető, vagy frissen, grillezhető. Mustárral, pirított kenyérrel, zöldségekkel kínáljuk.

Megjegyzés: A receptben megadott fűszeradagok irányadóak csupán, ki-ki ízlése szerint csökkentheti vagy növelheti azok mennyiségét. Először ajánlatos mindig kevesebb fűszert tenni, majd utólag a mi ízlésünkhöz igazítani.


ÉÍ - 2018/NYÁR

2018. január 11., csütörtök

Csomboros májas

Ha már disznóvágás, akkor ez a recept is ide tartozik, kívánkozik. Én szeretem a májast, bár mindig úgy vagyok vele, hogy amikor készítik, mindig sajnálom a "bele prédált" alapanyagokat. Azért télen, friss kenyérrel, lila hagymával, vagy puliszkával, kolbásszal és ráütött tojással - előtte megvetve az ágyat egy jó kis szilvapálinkával :D - mégiscsak isteni. :) 



Csomboros májas 

Hozzávalók: 1 sertés összes belsősége (máj, tüdő, vese, lép, szív), 1,2-1,5 kg zsíros hús, a sertés fodorhája, 1 kg rizs, 4-5 hagyma, zsír, só, bors, szegfűbors, szitált csombor.

Elkészítése: A belsőségeket alaposan kiáztatjuk, majd sótlan vízben főni tesszük. A zsíros húst is megfőzzük egyszerre a belsőségekkel, a májat pedig csak a végén tesszük oda, amikor a többi már majdnem megfőtt. A rizst megfőzzük, a fodorhájat lepirítjuk, a hagymát pedig felaprítjuk, és néhány evőkanálnyi zsíron üvegesre dinszteljük. Miután minden kihűlt, a belsőségeket és a húst felaprítjuk (a tüdő, a máj és a szív ereit eltávolítjuk), majd kis lyukú tárcsán mindent kétszer ledarálunk. A hagymát zsírostól, illetve a fodorhájat is a kiolvadt zsírjával együtt daráljuk bele. Mindent jól összegyúrunk, majd sóval, borssal, finomra őrölt szegfűborssal, illetve morzsolt, szitált csomborral ízesítjük. Kevés forró vizet is dagaszthatunk bele, hogy jó puha, krémes legyen. Az elkészült májast műanyagzsacskókba adagoljuk, és lefagyasztjuk. Fogyasztás előtt hagjuk kiolvadnbi, hőálló edénybe tesszük, és sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Friss kenyérrel vagy puliszkával, illetve zöldségekkel vagy savanyúsággal kínáljuk.

Megjegyzés: Régebb a májast is bélbe töltötték. Töltés után a kis hurkáknak elkötötték mindkét végét, majd a belsőségek főzővizében megabálták. Ezután fel is füstölték, különben gyorsan megromlott. De újabban ez a mozzanat kimarad.

ÉÍ - 2017/TÉL




2018. január 9., kedd

Illatos kolbász sok fűszerrel

Ez az egyik legfinomabb kolbász lett, amit valaha készítettünk. Úgy voltam vele, hogy most az egyszer "ereszdelahajamat" lesz, hiszen "otthon" mindig csak a klasszikus só-bors-paprika-fokhagyma négyes jöhetett szóba ízesítésként, és bár az ilyen kolbász is nagyon finom, én újabb ízesítéseket is szeretek kipróbálni. 
Ami pedig a fűszerezési módot illeti, tavalyelőtt egy kolbásztöltő fesztiválon láttam, hogy a húst darabolják, fűszerezik, állni hagyják, majd azután darálják és töltik, így én is bevetettem ezt a módszert. A fűszerek már frissen is jobban átjárják így a kolbászt, jobban "belőhető", hogy mi hiányzik még belőle. Ez a szép füstölés pedig sógornőmnek köszönhető, ő a családban a "füstölő-szakember", mindig rábízzuk a dolgot, és még sosem jártunk rosszul :) 


Illatos kolbász sok fűszerrel

Hozzávalók: 4 kg sertéshús, 1 kg szalonnaháj, 4-5 evőkanál fűszerkeverék, 2-3 evőkanál pirospaprika, ½ teáskanál őrölt szegfűbors, só, bors;
a fűszerkeverékhez: őrölt koriander, gyömbérpor, morzsolt kakukkfű tetszés szerinti arányban.
továbbá: sertésbél.


Elkészítése:  A húst nagyobb, a hájat kisebb kockákra vágjuk, majd rétegenként rászórjuk a sót, a borsot meg az elvegyített fűszereket, és kézzel alaposan összeforgatjuk. Hideg helyre tesszük, és néha átforgatva egy éjszakán át érleljük. Másnap nagyobb lyukú tárcsán átdaráljuk, jól összedagasztjuk – ha kell kevés forró vízzel puhíthatjuk -, illetve ízlés szerint utánaízesítünk. Bélbe töltjük, a kolbászokat átmossuk, majd felakasztva hagyjuk szikkadni. Frissen vagy füstölve fogyasztjuk.  

ÉÍ - 2017/TÉL


2018. január 6., szombat

Citromos-csomboros kolbász

Bár a családok nagyrésze levágta már karácsony előtt a disznót, biztos van, akinél még ezután kerül sor rá. Ha valaki a szokásos családi recept szerint készülő kolbász mellett kipróbálna kicsiben valami mást is, annak itt van a következő recept, illetve majd egy másik is. Nálunk nagyon ízlett mindenkinek. Én úgy szoktam kolbászt készíteni, hogy egy részét disznóhússal keverem, de csinálok disznómenteset is. Olyankor marha- és csirkehúst keverek liba- vagy kacsahájjal. A végeredmény számunkra tökéletes szokott lenni. :) 


Citromos-csomboros kolbász

Hozzávalók: 2,5 kg vegyes hús (sertés, marha), 50 dkg szalonnaháj, 3-4 kezeletlen citrom reszelt héja, 2-3 evőkanál morzsolt, szitált csombor, só, bors ízlés szerint, kevés forró víz, sertésbél.

Elkészítése:  A kétféle húst jó apróra daráljuk, a szalonnahájat viszont a nagy lyukú tárcsán nyomjuk át. A citromok héját finomra reszeljük, majd deszkára téve késsel is összeaprítjuk még kissé. Hozzáadjuk a húshoz a szitált csomborral együtt, sót és borsot is szórunk rá, majd a forró vizet kicsinként adagolva jól összegyúrjuk-dagasztjuk. Ezután sertésbélbe töltjük, a kolbászt megszurkáljuk, megmossuk, és szikkadni hagyjuk. Frissen is fogyasztható grillkolbászként, de felfüstölve is nagyon finom.

Megjegyzés: Azért érdemes kevés forró vizet használni a kolbászhúshoz, mert így a só hamarabb feloldódik, a többi fűszer pedig könnyebben szétoszlik a húsmasszában, azaz gyorsabban lesz egyenletesen fűszeres a hús. Ahhoz, hogy biztosak legyünk, hogy a kolbász eléggé fűszeres, érdemes megsütni belőle egy kis adagot, és úgy kóstolni meg. 

ÉÍ - 2017/TÉL

2017. december 19., kedd

Magyaros ízesítésű kolbász

Már bizonyára, lejárt a disznóvágások jórésze, de  január-februárban, vagy jövőben is szükség lehet egy-egy jó receptre:


Magyaros ízesítésű kolbász 

Hozzávalók: 3 kg zsírosabb sertéshús, 1 kg marhahús, 6-7 evőkanál édes pirospaprika, 1-2 teáskanál csilipor (elhagyható ízlés szerint), 1 jó maréknyi fokhagyma, só, bors ízlés szerint, kevés forró víz, tisztított sertésbél.

Elkészítése:  A sertéshúst nagyobb lyukú tárcsán ledaráljuk, majd hozzáadjuk a kisebb lyukú tárcsán (vagy kétszer) ledarált marhahúst. Rászórjuk a fokhagymát, a pirospaprikát és csilit, ha használunk, illetve a sót meg a borsot, ráöntünk kevés forró vizet, és kézzel jól összegyúrjuk. Addig gyúrjuk-keverjük, míg egyenletesen színes és fűszeres, összeálló masszává nem alakul. Szükség szerint utánaízesítünk. A kész kolbászhúst sertésbélbe töltjük – tetszés szerint egyetlen hosszú szállá vagy kisebb kolbászkákká töltve a belet –, itt-ott tűvel megszurkáljuk, majd a kolbásszálat átmossuk vízben, és egy rúdra aggatjuk szikkadni. Tetszés szerint frissen hagyjuk vagy felfüstöljük. Füstölés után hideg, szellős helyen hagyjuk szikkadni néhány napig vagy hétig. Utána legjobb fagyasztóban tárolni.

Megjegyzés: Ha valaki nem szeretné, hogy a fokhagymadarabok belekerüljenek, a zúzott fokhagymára öntheti a forró vizet, és csupán a leszűrt, erősen fokhagymás levet adja a kolbászhoz. A legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy a kolbászhús eléggé fűszeres, hogy sáraz serpenyőben megsütünk egy fasírtnyi húst. Így, elkészítve, hamar kiütközik, hogy kell-e még bele só, bors, vagy bármilyen más fűszer. 

ÉÍ - 2017/TÉL

2016. november 9., szerda

Csülöksajt

Ígértem még egy disznóvágós receptet. Íme, itt van, hogy lehessen készülni rá. Nagyon finom. Másabb, mint a hagyományos disznófősajt, mégha teljesen hagyományos ízvilágú is. 


Csülöksajt   

Hozzávalók 2 darabhoz: 1 hátsó csülök bőrével együtt (1,5-2 kg), kb. 50 dkg sertésbőr, 1 kg sovány lapocka vagy sertéscomb, 2 teáskanál szemes bors, 5 babérlevél, 2 ágacska csombor, 2 evőkanál + további só, 30 dkg friss szalonna, 2 hagyma, 1 kisebb fej fokhagyma, 2 teáskanál pirospaprika, 1 teáskanál őrölt fekete bors, 1-2 dl főzőlé, 2 db vastagbél.

Elkészítése: Az alaposan lekapargatott, forró vízzel jól megmosott csülköt és bőrt főni tesszük annyi hideg vízben, amennyi bőven ellepi. Mellédobjuk a szemes borsot, a babérlevelet, a csombort meg a sót, és kis lángon, lehabozva kb. másfél órán át főzzük. Ekkor beletesszük a lapocka- vagy combdarabot, és együtt is főzzük addig, amíg a hús meg nem puhul. Végül a csülköt és a húst kiszedjük a főzőléből, hagyjuk kissé hűlni, majd kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk. A szalonnát nagyon kis kockákra vágjuk, a hagymát lereszeljük, a fokhagymát pedig összezúzzuk. A hagymát meg a fokhagymát elkeverjük a pirospaprikával meg a borssal, hozzáöntünk 1-1,5 dl-nyit a húsok főzőlevéből, és elkeverjük. A tálba tett húskockákhoz hozzáadjuk a szalonnát meg a fűszeres keveréket, és kézzel alaposan összedolgozzuk. Ha szükséges, még adhatunk hozzá keveset a főzőléből; akkor jó, ha a húsdarabokat jól bevonja a fűszeres keverék. A masszát a megmosott vastagbélbe töltjük, a beleknek mindkét végét elkötjük, majd a csülök főzőlevében kb. 1 órán át abáljuk. Végül kiszedjük, hagyjuk kihűlni-megdermedni, és tetszés szerint frissen vagy gyengén megfüstölve fogyasztjuk.

Megjegyzés: Igyekezzünk úgy tölteni a beleket, hogy megtöltsünk minden kicsi bugyrot, különben nem lesznek szépek a szeletek. A beleket nem jó túl keményre sem tölteni, mert akkor abálás közben könnyen kiszakadhatnak. A bőrre azért van szükség a főzésnél, hogy a lé jó kocsonyássá váljon, tudja összefogni a sajtot.

ADV&KAR - 2016




2016. november 1., kedd

Hájszélyesleves

Mivel hamarosan itt van újra a diszóvágások ideje, hozok két olyan receptet, amit már nagyon régen készítettem (egyiket tavaly, a másikat tavalyelőtt), és a téli időszakban újra szezonális lesz. Az egyik, az első recept a hájszélyesleves lesz, aminek az alapját, a hájszélyest már tavaly feltettem a blogra, és már akkor ígértem ezt a levest. A receptet nénémtől tudom, teljesen újdonság volt számomra, amikor 2-3 évvel ezelőtt említést tett róla. Nagyon finom, hagyományos ízvilágú télies leves.




Hájszélyesleves

Hozzávalók 4-6 személyre: 1 friss vagy füstölt hájszélyes, 2 sárgarépa, 1 darabka zeller, 1 kisebb petrezselyemgyökér, 1 hagyma, 1,5 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 1-2 maréknyi rizs, só, 4-5 evőkanál ecetes torma, a torma leve, esetleg ecet, petrezselyemzöld, 1-2 evőkanál zsiradék.
Elkészítése: A hájszélyest főni tesszük 2-2,5 liter hideg vízben, és mérsékelt lángon majdnem puhára főzzük. A zsiradékot felforrósítjuk, megdinszteljük benne a finomra reszelt hagymát meg a nagy lyukú reszelőn lereszelt sárgarépát, majd a hájszélyes főzőlevébe öntjük. Miután újra fölforrt, beletesszük a kis kockákra vágott petrezselyemgyökeret és zellert, beledobjuk a rizst, megsózzuk, ha szükséges kipótoljuk a vizet, és addig főzzük, míg minden meg nem puhul. A hájszélyest óvatosan kivesszük, és deszkára tesszük, hogy kihűljön és kissé megdermedjen. A levest besűrítjük a tejföllel és kevés forró lével elkevert liszttel, illetve hozzáadjuk az ecetes tormát. Jól kiforraljuk, szükség szerint utánasózunk, illetve a torma levével vagy ecettel savanyítjuk. Megszórjuk petrezselyemzölddel, beletesszük az időközben vékony karikákra vágott hájszélyest, és további ecetes torma meg tejföl kíséretében kínáljuk.

ADV&KAR - 2016




2015. december 6., vasárnap

Hájszélyes

Talán furcsa az elnevezés, és azt hiszem, helyesírási szempontból teljesen helytelen is, hiszen a "hájszélyes" abból a húsdarabból készül, ami a sertés hájának szélén helyezkedik el, tehát inkább hájszél lenne helyesen, de a mi vidékünkön - Felső-Marosmente - illetve a közeli Nyárádmentén is hasonlóképpen nevezik. A hájszél, vagyis a hájszélyes alapanyaga egy kb. 60 cm hosszú húsdarab, ami - mint írtam - a háj szélénél "terem", amolyan lebenyszerű, vékony, lapos valami, és hártya veszi körül. Nos, ezt a húsdarabot  - különféle egyebekkel együtt - mifelénk beletöltik egy jól megtisztísztított vastagbéldarabba, majd frissen vagy füstölve használják fel. Katiéknál, a Nyárádmentén szintén készítenek hájszélyest, de egy kicsit másképpen. Ha kíváncsiak vagytok, megnézhetitek AZT is. Tavaly készítettünk ilyet Édesanyáméknál, még akkor fényképeztem. Az idei húsdarabom még megvan, nem készítettük meg, mert nem tisztítottunk vastagbelet, alkalomadtán veszek majd valamit, és abba betöltöm. :)


Hájszélyes

Hozzávalók 2 darabhoz: 1 nagyobb hájszélhús, 2 darab konyhakész simább vastagbél, rizs, 2-3 hagyma, szitált morzsolt csombor, só, bors.

Elkészítése: A hájszélhúst  hosszában kettévágjuk (ha kisebb disznótól van, egészben hagyjuk), és tálba tesszük. Hozzáadjuk a rizst - kb. annyit, amennyi jócskán rátapad a húsra, és még egy kevés, ami mellette marad -, az apróra vágott hagymát, megsózzuk-borsozzuk, illetve bőven megszórjuk morzsolt, átszitált csomborral. Kissé sósabbra kell hagyni, mert a hús és a rizs is vesz még fel a sósságából. A vastagbelet kifordítjuk, vagyis úgy, hoyg az eredeti belső fele kívül legyen, és egy fakanál segítségével (vagy aki tudja, kézzel) a húst beletömködjük. A leeső rizsből is néha teszünk egy-egy keveset még bele. A két végét megkötjük, majd tetszés szerint felfüstöljük, vagy frissen lefagysztjuk a későbbi felhasználásig. Fél évnél tovább nem javasolt mélyhűtőben sem tartani, mert megavasodik.

Megjegyzés: A hájszélyest töltött káposzta közé is be lehet főzni, de nagyon finom leves is főzhető belőle, a hájszélyleves, amit hagyományosan tormával ízesítünk. A következő receptek egyike lesz....

ADV&KAR - 2016

2012. november 12., hétfő

Torokpecsenye

Vagy mészárospecsenye, illetve még szokás mocskospecsenyének is nevezni, mert a frissen levágott disznó első, még mosatlan húsából készül. Mifelénk, a Felső-Marosmentén ezt szokás mindig főzni disznóvágáskor, és hagyományosan puliszkát, újabban krumplipürét, illetve valamilyen savanyúságot vagy káposztalevet szokás kínálni mellé. Nálam ilyen nem szokott készülni, mert disznót mi nem vágunk, de a családban mindig adódik néhány disznótor, így aztán mi is részesülünk belőle. Igaz, zsírossága miatt igencsak csínjával esszük, de évente egyszer-kétszer azért elmegy.
Igaz, még nincs tél, még nem egészen jó a káposztalé, családunkban azonban tegnap már elkezdődött a sertésölő szezon, úgyhogy lezajlott az első torokpecsenye-evés is.


Torokpecsenye


Hozzávalók 8 személyre: kb. 2 kg friss, zsírosabb sertéshús, 2 nagy evőkanál zsír, só, bors, pirospaprika, 1 maréknyi tisztított fokhagyma; a tálaláshoz: puliszka és savanyúság vagy káposztalé.

Elkészítése: A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd rádobjuk a felforrósított zsírra, és nagy lángon, állandóan kavargatva kissé megpirítjuk. Amikor a darabkák egy kis kérget kaptak, megszórjuk sóval és borssal, illetve hozzáadjuk a fokhagymának kb. a felét, áttörve. Fedő alatt, gyakran megkavarva, és – hogy oda ne kapjon – állandóan kevés forró vízzel felöntve puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült, levesszük az edényről a fedőt, és hagyjuk zsírjára sülni. Ekkor rátesszük a maradék áttört fokhagymát, egyet-kettőt rottyantunk rajta, végül pedig megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és rögtön félrevesszük a tűzhelyről. Puliszkával és savanyúsággal vagy káposztalével tálaljuk.


KAL - 2013.

2009. február 24., kedd

IV. Bálványosi disznótoros fesztivál



Negyedik alkalommal rendezték meg az immár hagyományossá vált Bálványosi Disznótoros Fesztivált Daragus Attila torjai polgármester szervezésében. A hazai, magyarországi, horvátországi és szlovákiai versenyző csapatok disznóvágási szokásaikat mutathatták be, összeállítva egy-egy disznótoros asztalt. (...)
A szöveg folytatásáért és további fényképek megtekintéséért, kattints a következő linkre: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=5469:iv-balvanyosi-disznotoros-fesztival&catid=84&Itemid=184

Csak képek: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_rsgallery2&gid=196&Itemid=147

2008. december 9., kedd

Disznóságok


A pénteki disznóvágáson sem lettem gazdagabb fotókkal, mert most is hamarabb hazajöttünk, de annyi baj legyen, azért a recepteket, jobban mondva, elkészítési módokat azért leírom.

Torokpecsenye és korhelyleves
Már múltkor is írtam, hogy amint felbontják a disznót, az első dolog, hogy a torokpecsenyének való húst odaadják. Aztán ahogy haladnak a felbontással, még kerül hús a konyhába a későbbi, általában vacsorára felszolgált korhelyleveshez. Miközben a hús a konyhába, illetve a fazekakba vándorol, valaki az állatorvoshoz megy és megvizsgáltatja a húst. Ha szabad a pálya akkor kezdődhet a bőr- és fülevés is!
A húsokat ügyes kockára kell vágni, a zsírosabbja megy a pecsenyébe, a kevésbbé zsíros megy a levesbe. Ezt a két ételt egyszerre indítják azzal a különbséggel, hogy a pecsenyéhez csak icipici vizet adnak mindig, a húst viszont jó sok vízben (amennyi leves szükséges) teszik főni. A pecsenyét csak picit kell fűszerezni az elején, a végleges ízét a vége felé kapja meg, amikor zúzott fokhagymát és pirospaprikát is tesznek bele. És persze, sót meg borsot.
A levesbe zöldség is jár. Amikor a hús félig megpuhult, akkor általában murkot (sárgarépát) és petrezselyemgyökeret vágnak kockákra és beledobják, de lehet zellert is tenni. Annyi zöldség és hús legyen a levesben, hogy egy jó sűrű levest kapjunk, mert ez még hígítva lesz. Amikor minden puha, akkor teszik bele a már elkészített és kihűlt rántást (anyósom mindig így készíti, én általában a forró változatát használom) és ízlés szerint a hordóból leszűrt káposztalével sózzák-savanyítják. Még egyet-kettőt lobban és már kész is van. Tálaláskor tejföllel kell elkeverni. A mostani korhelyleves kicsit „csúnya” lett, volt alkalom, amikor Anyu egy kanál darált paprikából készült krémet és apróra vágott petrezselyemzöldet is beledobott és ezek rengeteget dobtak a kinézetén. Persze, az íze így is finom volt.

Nálunk nem ilyen a korhelyleves, Édesanyám másként szokta készíteni. Furcsa is volt nekem, amikor Anyuéknál legelőször ettem, akkor még zöldségek sem voltak benne, csak a húskockák. Nos, Édesanyám zöldségesen csinálta mindig, de ő dobott bele egy kevés rizset is, a húst pedig a kolbászmasszából gyúrt gombóckák képviselték benne. Persze, azóta tudom, hogy a korhelyleves nem éppen ilyen, de érdekes módon, ha rágondolok, akkor nekem mindig ez ugrik be. Gyermekkoromat meghatározta és még most is érzem az illatát. A többi ugyanaz, a végén jön a káposztalével való savanyítás, de ez a változat sokkal hamarabb megvan, mivel a húsgombócok gyorsabban átfőnek.
Azért állíthatom, hogy mindkét változat (illetve a világon elterjedt összes változat, gondolom) egyaránt finom. :)

Májas
Amíg az ebéd készül, egy nagy fazékban oda szokták tenni főni a májasnak való dolgokat: az összes belsőséget – szív, máj, vese, tüdő, lép, nyelv – illetve még mellétesznek némi jó zsíros húst, általában a tokarészről. Adagokat nem tudok, de csak azért nem, mert sosem láttam, hogy bárki is mérne valamit. Otthon sem volt szokás, anyósoméknál sem. Annyit láttam például, hoyg a májashoz nem éppen egy kiló rizset tettek főni, szóval kb. ¾ kiló jár bele, de ez is ízlés kérdése, gondolom. Időközben még megdinsztelnek és kihűtnek vagy 3 jó nagy fej hagymát is, illetve a kályha szélén egy edényben a fodorhájat is kiolvasztják, lesütik. (Ezt a fodorháj egy eléggé kicsi hájdarab, aminek a széle olyan, mint a fodros szoknya, innen kaphatta a nevét, de lehet, hogy másfelé másképp nevezik.)
Ha megfőttek a belsőségek, akkor kihűtik, majd feldarabolják és ledarálják az összes többi hozzávalóval (a főtt zsíros hús, főtt rizs, dinsztelt hagyma, kiolvasztott fodorháj) együtt. A nyelvet előzőleg, természetesen, le kell tisztítani. Illetve amikor készen van, akkor általában még egyzser le szokás darálni, hogy minél krémesebb legyen. Amikor ez is megvan, akkor jön a ízesítés. Só, bors, szegfűbors, szárított, morzsolt csombor az alapfűszerei, de van, aki tesz bele kevés szegfűszeget vagy fahéjat is. Ízlés szerint kerülnek bele a dolgok, és közben hozzáöntik a fodorháj lesült zsírját, illetve némi forró vízzel is puhítják, mígnem egy jó krémes masszát kapnak. Ezután már jöhetne a bélbe töltés, de mostanában a családunkban már nem szoktuk, hanem adagonként zacskókba téve, lefagyasztjuk. Ha bélbe töltik, akkor általában rövid (20-30 centis) hurkák készülnek és mindkét végüket cérnával megkötik. Amikor készen vannak, abban a lében, amiben a hozzávalók megfőttek, rövid ideig a kész májasokat is abálják.

Kolbász
A kolbász általában a májas előtt készül el, csak mivel a májas előkészületei hamarabb elkezdődnek, így azzal kezdtem, illetve nem akartam mindenfélével megszakítani a leírást. A kolbászba kerül minden olyan húsdarab, ami nem jó szelethúsnak, egybesültnek, általában a zsírosabb részek is idekerülnek. Van aki már eleve vesz néhány kiló száraz borjúhúst és azzal vegyíti, ellensúlyozza a zsírosságot, illetve szaporítja a kolbásznak valót. Édesanyáméknál sosem kellett ilyesmi, náluk a disznók mindig inkább húsosak voltak, mint zsírosak, az első disznóvágáson, amelyiken István részt vett nálunk, mondta is, hogy milyen kár ennyi szép drága húst „beleprédálni” a kolbászba. Pedig csak annyi volt a „baj”, hogy kevés volt a zsiradék. Anyuéknál szinte mindig nagyon zsírosak a disznók, meglátszik a gabonás nevelés, de ők meg amúgysem szoktak külön húst venni.
Száz szónak is egy a vége: a ledarált kolbászhúst nagy edénybe teszik és két ember dagasztja készre. Az egyik szórja a fűszereket, a másik pedig gyúrja. Só, bors, pirospaprika, illetve jó sok zúzott fokhagyma kerül bele. Anyuéknál láttam először, hogy a fokhagymát felöntik forró vízzel és így keverik a húshoz és valóban, nagyon jó módszer, mert könynebben elolszlik az egészben. Ahhoz, hogy a többi fűszerből is egyenletesen jusson mindenhová és a húsmassza se legyen túl kemény, még szoktak egy-egy kevés forró vizet gyúrni bele. Könnyebb így jól kidolgozni is. Mindenesetre, elég sokat kell gyúrni ahhoz, hogy biztos jó legyen a végeredmény. Amikor úgy gondolják, hogy már jó, a húsból néhány fasírtszerű pogácsát készítenek és egy serpenyőben megsütik. Így kiderül, hogy elég sós-e, jár-e még bele valami más fűszer. Ha jó, akkor ketten máris hozzálátnak a bélbetöltéshez. A belek kb 1-1,2 méteresek, töltés közben pedig ügyes kis spirálokat, kígyókat kunkorítanak belőlük. Egy tűvel meg szoktuk szúrkálni helyenként, hogy az esetleges bennrekedt levegőbuborékok kipattanjanak és majd sütéskor ezeken tudjon kifolyni a zsiradék. A kész kolbászokat kicsit átmossák (de ez csak annyi, hogy vízbe mártva, kézzel átsimítják), majd, általában rúdra akasztva, hideg helyre teszik, hogy megdermedjen, kissé megszáradjon. 1-2 nap múlva már mehet is a füstölőbe.

Disznófősajt, kocsonya, gömböc, hájszélyes
A disznóvágás elmaradhatatlan tartozékai még a disznófősajt, a kocsonya, illetve a gömböc és a hájszélyes. Míg az első kettőt általában nem aznap, hanem később, valamikor karácsonyhoz közelebb szokás készíteni, a gömböcöt, hájszélyest még aznap megtöltik. Bevallom, ezt az utóbbit nem tudom, pontosan, hogyan készítik, mert Édesanymnál nem szoktuk, itt meg nem figyeltem sosem eléggé. De van egy húsdarab, aminek ez a neve és spéci fűszerezéssel egy vastagabb (nagyon tisztára mosott, sikált) béldarabba töltik, ha jól tudom. A gömböcöt eredetileg az „ezer” vízben megmosott, sóval, ecettel, kukoricakásával megdörzsölt gyomorba töltötték, mostanában azt hiszem, a vastagbél legvastagabb részébe szokás, amit – gondolom – könnyebb megtisztítani. A feldolgozás során félretesznek minden olyan húsdarabot, ami kissé véresebb, az sem baj, ha csontdarabok vannak rajta. Végül ezeket nagyon sok vízben jól megmossák, nyers rizset kavarnak hozzá és sóval, borssal és jó sok szárított, morzsolt csomborral (borsikafű) ízesítik. Nem túl szorosan megtöltik a béltömlőt (mert tulajdonképpen az a rész úgy néz ki, csak egy nyitott vége van), megkötik és (azt hiszem) ezt is felfüstölik. Végül levesekbe vagy töltött káposztába belefőzik.

A kocsonyáról és disznófősajtról máskor írok. Most már csak annyi dolgom van, hogy megmutassam: lányaim segítsége nélkül a pénteki disznó bizony nem dolgozódott volna fel!!! :)


2008. december 2., kedd

Hússzezon


A december, legalábbis nálunk, nem éppen a könnyű zöldségsalátákról szól, inkább a tömény húsevés hónapja. Még alig kezdődött el, de már két “vágáson” vagyok túl, pénteken jön a harmadik. Ezért nem is csodálkozom, hogy már volt olyan nap az utóbbi héten, amikor hús nélkül akartam valami finomságot főzni. Annál is inkább, hogy egyikünk sem az a húst hússal típus. No, de most nem erről akarok írni, hanem a húsról. Az ünnepeket, a családi összejöveteleket mégsem nem lehet elképzelni nélküle, úgyhogy fel kell készülni rájuk!

Múlt csütörtökön Anyunál tettük tiszteletünket, hogy néhány gyönyörűszép sárga színű házi kacsa boldog tulajdonosai legyünk. Végül hármat sikerült megkopasztani, megszabadítani a tokok 95%-ától (a többitől már lehetetlenség, sajnos) és konyhakésszé varázsolni.


Otthon az egyiket kicsontoztam (vagy kifiléztem?) úgy egészben; mindenesetre, most már van egy gyönyörűszép kacsahús-négyszögem, ami türelmetlenül várja, hogy elkészüljön belőle a karácsonyi próba-fogás.

Tegnap pedig, a nemzeti ünnep tiszteletére:p, Édesanyámék egy disznót áldoztak.:) Borókával mentünk segíteni, de szerencsére Szidi szívesen vigyázott a kis drágámra és Artúrkával egyetemben, jókat játszottak.
Mire mi megérkeztünk, a mészáros és a segítségek megperzselték, megmosták, és szinte teljesen feldarabolták a levágott jószágot, a konyhában pedig főtt a finom disznótoros ebéd. A hagyományos torokpecsenye készült, ami hasonlít ugyan a pörkölthez, de nem jár bele hagyma és inkább sül, mint fő. Mindig cask kevés vizet öntenek rá a húskockákra, és pótolják, amikor szükséges. Végül lesütik zsírjára, zúzott fokhagymával, pirospaprikával, ha még kell, sóval, borssal ízesítik és puliszkával, krumplipürével (van aki mindkettővel egyszerre :o), tálalják. Mellé savanyúság dukál, méghozzá jó sok, a zsírosságára való tekintettel. Tegnap savanyú uborkát, friss káposztasalátát és káposztalevet (ez már a hordóból) tett az asztalra Édesanyám.

Ebéd után folytatódhatott a munka. Én hamarabb eljöttem, mint ahogy mindennel elkészültünk volna, így a kolbász-, májastöltésről lemaradtam, de hazaérkezve folytatnom kellett a saját disznóvágásomat.


„Röpke” két óra alatt az összes hús, csont a fagyasztóban volt, sőt, a zsírnak való is feldarabolva (az estére való tekintettel nem akartam büdösíteni a lakásban),de a munkámat bármelyik mészáros megirigyelhette volna! Büszke is voltam magamra, no meg a két kis kuktámra, akik tevékenyen segítettek.

A disznóvágásról még írok, bár lehet, hogy csak hétvégén, amikor lejár Anyuéknál is a dolog és talán még kolbász-, májastöltős fényképekkel is gazdagodok.