Különleges módon készítettem el, pármai módra. Hogy minél eredetibb legyen, magyar, román és olasz oldalakat is átböngésztem, de két egyforma receptet nem találtam, abban azonban megegyeztek, hogy a prézli közé parmezánt kell vegyíteni, és paradicsomszósszal kell tálalni. Volt amelyikben összesütik, volt amelyikben csak mellé kínálták, volt amelyikben plusz sajtot raktak rá, volt amelyiknem nem tetszett a szósza, így aztán leszűrtem a lényeget, és megalkottam az alábbi isteni fogást.
Hozzávalók 4 személyre: 8 szelet őzkaraj vagy egyéb szeletnek való hús, só, bors, morzsolt zsálya, 2-3 tojás, liszt, zsemlemorzsa, 2 evőkanál reszelt parmezán, olaj; továbbá: 1 hagyma, 4-5 cikk fokhagyma, 6 paradicsom konzervből, kb. 2 dl paradicsomlé, 2 evőkanál kapribogyó, só, bors, 1 evőkanál cukor, 1 teáskanál morzsolt bazsalikom vagy néhány friss levél, 1 kis csokor petrezselyemzöld, olaj, 8 szelet mozzarella sajt.
Elkészítése: A hússzeleteket finoman kiveregetjük, megszórjuk a só-bors-morzsolt zsálya keverékével, majd egy időre félretesszük. Közben elkészítjük a paradicsomszószt. A hagymát finomra aprítjuk, és kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és együtt is pirítjuk néhány pillanatig. Ekkor felöntjük a paradicsomlével, majd hozzáadjuk az összedarabolt paradicsomot is. Néhány percig forraljuk, majd hozzáadjuk a kapribogyót meg a bazsalikomot, sózzuk, borsozzuk, felöntjük kb. 2 dl vízzel, és kis lángon, néha megkavargatva beforraljuk. Végül belekavarjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet, ha szükséges, utánasózunk, és ízlés szerint édesítjük. A zsemlemorzsát összekeverjük a parmezánnal. A bepácolt húst először lisztbe, majd felvert tojásba, végül pedig a sajtos prézlibe forgatjuk, és forró olajban, de nem túl nagy lángon (hogy a hús jól átsüljön) aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, és hagyjuk lecsepegni. Egy tűzálló tálba öntjük a paradicsomszósznak kb. háromnegyedét, belehelyezzük a megsütött hússzeleteket, a maradék szószt rákanalazzuk a húsokra, mindegyiket befedjük egy-egy sajtszelettel, és 15-20 percre (vagy amíg a asjt pirulni nem kezd) 220 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Igazából valamilyen tésztaféle illik mellé köretnek, mi viszont csak magában ettük, friss kenyérrel. Jól lehetett mártani. Húsnapi fogás.
EK - 2013/4
5 megjegyzés:
Na ezt én is megkóstóltam volna:) Nekem is a fagyasztóba vár a Párom hazajövetelére az Ivóban kapott szarvas hátszín (?).
Nekem is vannak pont ilyen kis tányér alátéteim/terítőim:)
Kati, lehet, szarvas? Azt hiszem, túl kicsi szeletek ahhoz, hoyg szarvas legyen, de végülis mindegy.
Talán te is Évától kaptad az alátéteket? Mert én tőle nyertem. :)
Ebből a finomságból egy kis adag igazán jöhetne nekem is:) Nagyon kívánatos:)
Úgy emlékszem, Otti azt mondta szarvas, nem szeletekben, egyben van:) De lehet őz is:) Igen, én is Évától nyertem:) Nagyon jól passzol a fotódhoz, én még nem tudtam jó fotót készíteni vele, a mintás anyagokkal kicsit nehezebb párosítani, úgy érzem:)
Kati, nehéz is a mintás alátétekkel jó fotót csinálni, mert általában zavaróak, és elveszik a lényegről a hangsúlyt. Úgy érzem, azért itt eléggé háttérben van a minta, és érvényesül a kaja.
Megjegyzés küldése