Egy hét ételei röviden

Csak röviden említem meg a múltheti ételeinket, mert ha nem, sosem kerül időm, hogy leírjam őket. Bár semmi extra nem készült, sőt, mi több, „spórolgattam” és szinte mindig csak egyfogásos ebédet ettünk. Fotót is keveset készítettem.

Vasárnap fokhagymás zöldségleves volt, amihez murkot (sárgarépát) reszeltem a nagylyukú reszelőn, 2 ek. olajon picit dinszteltem, majd felöntöttem húslével. Hozzáadtam egy csíkokra vágott hagymát, 1 szintén lereszelt paszternákot, egy kiskanálnyi darált piros paprikát és egy jó maréknyi rizset. Addig főztem, míg puha lett minden, ekkor pedig behabartam 1 kanálnyi lisztből és 2 dl-nyi tejből készített eresztékkel és belenyomtam vagy 5-6 cikk fokhagymát. Sóztam és savanyítottam ízlés szerint. Kiforraltam és megszórtam tavaszi zöldfűszerekel. Tálaláskor tejfölt tettem minden tányérba.



Másodiknak grillezett csirkeszárny volt színes rizzsel. A szárnyakat megszórtam só-bors-pirospaprika-őrölt kömény keverékével és egy kicsit állni hagytam. Minél többet áll, annál jobb, és érdemes meglocsolni egy kevés olajjal is, hogy később ne száradjon ki. Én most nem tettem ezt meg, és bár finom volt így is, azért szaftosabb lehetett volna! A gázgrillen sütöttem őket ropogós-pirosakra. A színes rizshez a rizset olajon fehéredésig pirítottam, majd felöntöttem vízzel. Belekevertem egy ek-nyi darált piros paprikát, utána még sóztam picit és puhára pároltam. Végül apróra vágott petrezselyemzöldet kavartam bele. Savanyú káposztával ettük.



Méghogy nem böjtölünk! :D Hétfőn nokedli volt vadasmártással. A nokedlihez két és fél tojást (2 egész és egy fehérje, mert ez megmaradt), 1 kk-nyi sót és kb. 40 deka lisztet használtam. Vízzel megfelelőre hígítottam a masszát és forró vízbe szaggattam. Végül petrezselymes olajba szedtem ki és forgattam át. A vadast úgy készítettem, mint legutóbb. Godoltam, lesz „duma”, hogy ilyen egyszerű az étel, de érdekes módon, az én tésztákat nem szerető Férjecském a nokedlit és a tarhonyát szívesen megeszi.

Kedden gombás-fokhagymás spiráltészta volt, amiből Férjecském legszívesebben kihagyta volna a spirált... A tésztát kifőztem, a gombát kevés olajon megpirírtottam, majd beledobtam néhány cikk darabolt fokhagymát. Végül összekavartam a kifőtt tésztával.
Vacsorára csirkecomb volt sült krumplival. Mivel Anyuék végleg eljöttek most már Sárpatakról, és már napok óta nem ettek meleg ételt a költözés közepette, aznap este itt vacsoráztak. És aznap este aludtak először az új házban mindketten. A csirke felsőcombokat megmostam és befűszereztem. Ezúttal csak sót és borsot használtam, tekintve Apu klasszikus ízlését. Egy tepsibe tettem őket és köréjük terítettem a négybe vágott krumplikat is. Érdekességképpen rádobtam egy hasábokra vágott murkot (sárgarépát) is. Jól megsóztam ezt is (bors is ment rá, de nem túl sok), meglocsoltam egy kevés olajjal, aláöntöttem egy decinyi vizet és alufóliával lefedve a sütőbe tettem. Kb. 40 perc alatt kész lett, az utolsó 10 percben levettem a fóliát.



Szerdán pizza volt sonkával, gombával és sajttal. A tésztájához ötvöztem a régi receptem adagját a legfrissebb kenyeres ismereteimmel, így eszerint készült el: 60 dkg liszt, 2 ek. burgonyapehely, 2 kiskanál só, 1 C-vitamin összetörve, ehhez pedig öntöttem 1,5 dl aludttejet (joghurt is jó) és 2,5 dl langyos vizet, amiben feloldottam 1 kiskanál cukrot és 3 dkg élesztőt. Végül 2 kanál olajat is belegyúrtam, jól kidolgoztam és duplájára kelesztettem. Végül két részre osztottam és kinyújtottam. Az előmelegített sütőben félkészre sütöttem és ezután tettem rá a házi ketchupot, a sonkát és az előzőleg kissé megpárolt gombát (hogy ne a pizzán engedje ki a levét). Készre sütöttem és ekkor szórtam meg a reszelt sajttal. Csak addig tettem vissza a sütőbe, amíg a sajt megolvadt. Ez a tésztaadag kb. 6 személyre elegendő. Éhesebb emberek esetén, 4-5-re.:D

Tegnap csak egyszerű tárkonyos krumplilevest főztem, amihez krumplit vágtam kockákra, egy hagymát csíkokra és darált paprikával együtt főni tettem. Egy marék rizset is dobtam a vízbe és egy leveskockát. Megszórtam szárított zellerzölddel. Puhára főztem mindent, végül pedig még sóztam és tárkonyecettel savanyítottam.

Ma a lányoknak van még a levesből, én meg kapok valamit ebédre, estére pedig, mire Férjecském is jön, oldalast vettem elő a fagyasztóból. Azt hiszem, csak simán kisütöm a lerben (sütőben). Bár én amúgysem leszek itthon vacsoraidőben, ma (is ;)) kirúgok egy kicsit a hámból.

Csak úgy...

Ahhoz képest, hogy ez egy főzős napló, mondhatom, rengeteg recept és ételfotó szerepelt itt az utóbbi napokban! :P No, de most eleget tettem (tudtommal) mindennemű játékfelhívásnak, úgyhogy jöhetnek a további konyhai kalandok!

Puszilok mindenkit, aki rendszeresen olvas vagy csak idetéved!!! :)

 

Továbbra is játék...

Mit jelentenek szerintem/nekem az alábbi szavak?

Timi szavai:
- béke: számomra az ideális, idilli, mondhatni édeni állapotot jelenti, de megelégszem azzal is, ha a családban nincs vitatkozás, egymásramordulás, hangfelemelés;
- házasság: ami szerintem fölösleges intézmény, de nélküle sem tudnék meglenni;
- kisebbség: na, ebben van részem életem kezdete óta; ezenkívül még azt jelenti, hogy a - falum neve a második a táblán és kisebb betűvel van írva;
- operett: akár élvezhető is; (nem tévesztettem össze az operával!)
- kisbaba: az ártatlanság, a szerelem jelképe nálam;
- válság: még csak beszélünk róla, tulajdonképpen; akkor érezzük meg valójában, ha Férjecskémnek ápr. 1-től nem lesz munkája;
- bank: hogy a fene vigye el, a svájci frankkal együtt;
- szerencse: mondhatom, végigkíséri az életemet; optimista vagyok, tudom, hoyg mindig szerencsés vagyok;
- babona: rengeteget ismerek, de nem hiszek benne.


Virág szavai:
- szoknya: státusszimbólum (:D);
- nadrág: kényelmes;
- barátság: ritka madár, de meg lehet találni;
- zászló: nekem csak piros-sárga-kéket jelent és sosem bírtam látni; nacionalizmus, románkodás, mellveregetés;
- sport: na ez az, ami most nagyon hiányzik az életemből, de jön a tavasz, és előkerül majd a bicikli!;
- rendőrség: jobb, ha nincs dolgod vele, még egyszerű papírintézés miatt sem;
- fegyver: pisztoly vagy puska, de valahoyg távolinak érzem;
- élet: mint egy étel, megszületik és aztán elmegy, a kettő közötti idő pedig nagyon rövid, mégha kellemes is;
- pokol: nem tudom, higgyem-e, hogy létezik?
- hit: - hiszek Istenben, aktív és jó kapcsolatot ápolok Vele;
- hiszem, hogy gyermekeimnek jobb élete lesz, muszáj hinnem ebben;


Palócprovence szavai:
- pók: a lányaim színeslábú húzogatós pókocskája; amúgy semmi bajom vele, csak ne gyártaná olyan szorgalmasan a hálóit;
- saláta: jöhet minden mennyiségben, bármiből;
- felhő: puhaság, könnyedség, fölülemelkedés, légiesség;
- jármű: az Opelünk, jaj, de rossz lenne nélküle!
- polc: már megbántam, hogy annyi nyitott polcom van: annyi port törülni...
- napsugár: szeretem, 25 fokig;
- zseb: ez a pénztárcám. Nem is volt, nem is kell „igazi” buksza nekem. Így nincs, amit ellopjanak.
- bögre: a rádiótól kapott, névre szóló karácsonyi ajándékom. Megcsorbult, de azóta is ebből iszom a kávémat.
- notesz: Akinek nincs esze, legyen notesze!
- sál: fölösleges, mint minden más kiegészítő (sapka, kesztyű, ernyő). Persze, hogy csak a magam nevében mondom ezt, de csak azért, mert minden ilyesmit elhagyok.

Köszönöm, lányok, a szavakat! Én nem jelölök ki senkit, mert olyan régi már a játék, hogy biztos mindenkinél járt! Ha valaki kedvet kap, viszont, ragadjon ... billentyűzetet és írjon! A szavaim: Erdély, hegyek, külföld, főzés, gyerekek, pihenés, gazdagság, segítség, mező, arckrém.
Jó játszást!

„Azért vannak a jóbarátok…”

Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam.
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.

Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!!

A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot is: nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blogos ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.

Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska

De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!

Ismét játékok - CD-borító

Jelentem, megtörtént. Ünnepélyes keretek között lezajlott az első, nyilvánosság előtti szereplésünk és piacra dobtuk ugyancsak első nagylemezünket. :D 
Nevünk: Rioja Province
Lemezünk: Expressing the inexpressible is music

Ennél találóbb borítót nem is szerkeszthettek volna kiadóink.:D:D:D



Játékra hívok mindenkit, aki kedvet érez! 5 perc az egész és jó kis móka!
Így csináljátok:

1. Menj a Wikipedia Random Article oldalára. (Jobb oldalt az 5. link.) A cikk címe az együttesed neve.
2. Ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. Végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.
4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt.

Jó szórakozást!!!

VKF! XXIII. – Szemes eszme (Magvas gondolatok)

Ne szerepeljek e VKF-en, nem tehettem,
De eledelemet nem ettem e hetekben.
Emellett nem lehet szemmel sem ennem,
Mert "metszetet" lehetetlen betennem.
Eszperente nyelven receptemet netre nem vethetem,
De esedezem neked: engedj engem „versenyre” kelnem,
Mert esztelen tett lenne receptem elveszne.
……
Eledelem nem tetszene, felejtsd el, persze!

Tökmagos töltött káposzta

Hozzávalók: 50 dkg hámozott tökmag, 1 szép szál sárgarépa, 2 fej hagyma, 1 közepes zellergumó, 1 db. krumpli, 1 csésze rizs, só, bors, 2-3 ek. paradicsomlé, olaj, 1 babérlevél, 1 ág csombor (borsikafű), 1 nagyobb fej friss vagy savanyú káposzta.

Elkészítés: A tökmagot ledarálom és összevegyítem a lereszelt répával, zellerrel és krumplival, illetve az apróra vágott hagymával. 1-2 ek. olajon a száraz rizset fehéredésig pirítom, majd a zöldségekhez adom. Ráöntöm a paradicsomlevet, ízlés szerint sózom és borsozom, majd jól összekavarom. A friss káposztát leforrázom vagy a savanyú káposztát hideg vízben kiáztatom és a leveleknek a vastag részét lenyesem, azaz leormózom. Én friss káposztával szeretem, így hamarabb is megfő, de ki-ki ízlése szerint készítheti. Az masszát betöltöm a káposztalevelekbe. A fazék alját megszórom vágott káposztával (A káposzta belseje, ahol már felhasználhatatlanok a levelek amúgyis megmarad, ezt fel lehet vágni.), majd az elkészült töltött leveleket belerakom, körkörösen. Közéjük helyezem a babérlevelet és a csombort, majd annyi forrásban lévő vízzel öntöm fel, hogy ellepje. Lassú tűzön, lefedve, kb. 40-45 percig főzöm. Mivel én szeretem paradicsomosan, az utolsó 10 percben még szoktam hozzáönteni paradicsomlevet, de nyugodtan el is lehet hagyni. Tálaláskor tejföllel öntjük le.


Ez a fajta töltött káposzta igazán finom, Férjecskémnek még jobban is ízlett a hagyományosnál. (Mondjuk azt csak egyszer eszik egy évben, karácsonykor…) Igaz, hogy csak egyszer készítettem el eddig, de valamikor nemsokára beütemezem. Hogy miért csak egyszer csináltam? Nagyon egyszerű az oka: untam félkiló tökmagot meghámozni, ugyanis bármennyire is kerestem, sosem találtam hámozott tökmagot. De nemrég a Metroban felfedeztem, hogy ilyen is létezik, csak a város másik végében van és ritkábban jutunk oda el. Ahogy megfőzöm, rögtön teszem a fotót is róla. Bátorkodtam megírni ezt a bejegyzést, de ha kép nélkül nem érvényes egy „pályamű”, akkor nem kell tudomást venni róla.

(Nem éppen) Hamvazószerdai menü

Nem szoktunk böjtölni, sem vallásos sem más okokból. Néha diétázom, általában a 90 napossal, amibe jó lenne hamarosan ismét belevágnom. Ilyenkor a család is nagyjából ugyanazokat eszi, amiket én, talán kissé mdosítva, kiegészítve. És persze, nekik nincs gyümölcsnap. De ennyi a "böjt". Esetleg még az, hogy nagypénteken valóban semmi húsosat és lehetőleg semmi állati eredetűt nem főzünk. Ellenben vannak időszakok, mint pl. múlt héten, hogy úgy jön ki a lépés, hogy nem eszünk húst. És gondolom, jó ez így, mert nekünk jó.

Tegnap egy jó adag paszulylevest főztem, füstölt oldalassal, disznólábszárral (ez nem volt füstös). A babot még este beáztattam, reggel pedig a kuktában elég hamar puhára pároltam. Csak sót és egy fej hagymát tettem a vizébe. A füstölt oldalast jól átmostam forró vízzel és a disznólábszárral együtt (még fagyosan) odatettem főni. Külön főztem meg, mert több idő kellett neki, mint a babnak. Amikor a húsok megpuhultak, a paszulyból beletettem annyit, hogy jó sűrű levest kapjak. 2 ek. lisztből rántást készítettem, majd vízzel hígítva a levesbe öntöttem. Jól kiforraltam. Még sóztam ízlés szerint, illetve tárkonyecettel ízesítettem. A tetejére ecetben, sóban eltett, apróra vágott tárkonyt szórtam. Általában paradicsomlevet is szoktam tenni a levesbe, a rántást azzal szoktam felhígítani, de most úgy döntöttem, nem teszek. Apróra vágott vöröshagymával ettük, amit sózni, icipicit ecetezni és 1-2 ek. olívaolajjal meglocsolni szoktunk.

NÚ - 2019/OKT.


Amíg a levesnek valók főttek, kenyeret is dagasztottam. Ezúttal tiszta fehér kenyér lett. Nagyobb adagot gyúrtam be, így jutott jócskán eltenni is belőle a következő (mai) sütéshez, és „muffinokat” is süthettem. Nos, nem voltak ezek muffinok, csak a muffinsütő formában sütöttem ki a kis gombócokat. Hagytam jól megkelni őket és utána sütöttem ki. Mini-zsemlék lettek, Nagyobbikom viszont ragaszkodott a muffin elnevezéshez. Hát legyen, gondoltam.






Délután Ani kívánta meg a képviselőfánkot, és megkért, hogy készítsünk, legalább megtanulja, hogyan kell csinálni.
Anyósom receptje szerint 22 ek. vizet, 6 dkg zsiradékot (zsír, olaj, vaj vagy margarin) és egy csipet sót felforralunk, ekkor pedig 20 dkg lisztet zuttyantunk bele és gyors mozdulatokkal csomómentesre kavarjuk. Le is vesszük a tűzről és még pár percig kavargatjuk csak úgy, hogy hűljön kissé. Ezután 6 tojást kavarunk hozzá egyenként, addig nem tesszük bele a következőt, amíg az előzőt jól el nem dolgoztuk. A masszából kis halmokat rakunk egy tepsibe, nem túl sűrűn, mert megnőnek, és forró sütőben kb. 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük őket. Ezalatt az idő alatt egyszer sem szabad kinyitni a sütő ajtaját.

Mi egy picit spóroltunk tegnap és csak 3 egész tojást raktunk bele, 3-nak pedig csak a sárgáját. A fehérjéket felhasználtuk a krémhez. A krém vaníliás-fehércsokis krém volt, nagyon finomra sikerült. A recept szerint vaníliás pudingot kell főzni, amihez hozzákeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Ugyanígy csináltuk, de mielőtt a habot hozzáadtuk volna, a forró pudingban fehércsokit olvasztottunk fel. Azért előre is fel lehet ezt olvasztani és akkor csak összekeverni kell. Isteni lett az íze. Porcukorral már meg sem szórtuk, mert túl édes lett volna.

Főzzünk blogból!

Na, nem kell megijedni, nem egy újabb felhívás, csak ez jellemezte a tegnapi napomat. Blogokból inspirálódva készítettem ételeket.


Előszöris ismét kenyeret sütöttem, a Limara receptje szerint. Betartottam szinte mindent, de mégis más kenyerem lett most. Előszöris 46 deka liszt volt a zacskóban és nem akartam másikat kezdeni, ezért megpótoltam 4 deka vegyes korpával. Így szép barna (félbarna) lett. Aztán kerekre formáztam és nem hosszúkásra, illetve nem lefedve sütöttem, hanem csak vizet tettem a lábos alá egy edénykébe. Más lett a héja, másabb lett az állaga, de az eredmény úgyis NAGYON FINOM volt. Puha, levegős, vékony héjú kenyér lett. Férjecském se talált kivetnivalót benne, csak amúgy gyúrta magába a többi étellel együtt. Igaz, nagyon éhes volt...



Ahogy megsült a kenyér, már nyomtam is a sütőbe a céklát. Mennyei Mignon ihlette a fűszeres sült céklát, amin csak annyit módosítottam, hogy meghámoztam a zöldséget és cikkekre-hasábokra vágtam, ugyanis csak nagyobb példányokat kaptam. A fűszereket pedig nem az olajba tettem, hanem rászórtam a cékladarabokra és utána locsoltam meg olajjal. Kb. féldeci vizet is öntöttem alá, majd alfóliával lefedve sütöttem jó 1 órán át. Így már elkészütek, de még mindig jó roppanósak maradtak. A fokhagymás joghurtszósszal (joghurt, tejföl, só és fokhagymapor) isteni volt.
EK - 2010/2


Végül a cékla a Duende-féle mediterrán sült krumplinak adta a sütő „kilincsét”. Nagyon finom lett, bár én nem díjaztam benne a kesernyés citromhéjat. (Vagy azt nem is kellett volna beletenni csak a ciromgerezdeket?) Nagyobb adagot készítettem, mint amit a receptben írt, egy jó nagy tepsivel lett, és mindenkinek ízlett. Istvánom oylan farkaséhesen jött haza, hogy arra utasított, hogy az összes krumplit, amit meghagytunk, tányérra tegyem, pedig még egy jó fél tepsivel volt! Örültem, hogy ízlett neki. A sült céklámon kissé gúnyolódott, hogy így a répa, meg úgy a répa, de tudom, hogy szereti és el is tűntette az összeset, amit kitettem a tányérjára.

IV. Bálványosi disznótoros fesztivál

Negyedik alkalommal rendezték meg az immár hagyományossá vált Bálványosi Disznótoros Fesztivált Daragus Attila torjai polgármester szervezésében. A hazai, magyarországi, horvátországi és szlovákiai versenyző csapatok disznóvágási szokásaikat mutathatták be, összeállítva egy-egy disznótoros asztalt. (...)
A szöveg folytatásáért és további fényképek megtekintéséért, kattints a következő linkre: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=5469:iv-balvanyosi-disznotoros-fesztival&catid=84&Itemid=184

Csak képek: http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?option=com_rsgallery2&gid=196&Itemid=147

Gyerekkori ízek 2. - "Furcsaságok"

Most „furcsaságokról” fogok írni. Már annyiban furcsaságok, hogy nem igazi ételek, nem igényelnek órákig tartó főzést, csak némi előkészítést inkább. Ezeket nem a család ette, inkább csak nekem készültek, illetve mamával ketten ettük, ha a többiek nem voltak otthon vagy csak megkívántunk valami mást is. Mert maradok továbbra is a mama-féle ételeknél.

Szóval, az első ilyen a vajas puliszka. Az éppen elkészült, forró puliszkából mama egy kistányérra vett két-három kanálnyit, kerekre formázta, majd egy mélyedést csinált a közepébe. Ide került bele a friss, házi vaj, amit ő köpült, icipici sót szórt rá és esetleg lefedte még egy pici puliszkával, hogy hamar olvadjon. Leghamarabb ezt a fedőt ettem meg, majd villával faragni kezdtem a „fészek” oldalát és az olvadt vajba mártva ettem. Néha eszembejut és a lányoknak is csinálok.
KAL - 2013.

A másik étel szintén a puliszkához kötődik. Azt tudni kell, hogy mamáéknál, és később nálunk, minden nap volt puliszka. Mikor túróval, mikor paprikással, máskor meg rántottával, paparájával (hagymás-túros rántotta), de pörkölthöz, vagy sült kolbász-májashoz sem lehetett elképzelni mást. Tata hajnalban kelt, és amíg az állatokat el nem látta, sosem evett. Mire bekerült a házba, kb.10- fél 11 lett és ekkor frustukolt. Sosem volt nálunk ízes kenyér, tea reggelire, azzal nem lehetett fizikai munkát végezni és főleg nem egész nap. Mert a következő étkezés, az ebéd, csak olyan 4-5 óra felé volt, délután. Vacsorára viszont már elment a könnyű, valamivel megkent kenyér és egy csésze tea.
De vissza a reggelihez. A túrós puliszkát nem mindig hagyományosan, rétegezve csináltuk, hanem legtöbbször bóc formájában ettük. Ez is hasonlóan készült, mint a vajas puliszka, csak vaj helyett túró került a puliszkafészekbe, befedtük és kézzel szép gömbölyű formát adtunk neki. (A bóc kifejezést a románból vettük át, ami tulajdonképpen egy labdát, galacsint jelent.) Ha tehéntejből készült a túró, akkor isteni folyóssá vált pár percen belül és nagyon finom volt. Sok mindent ettünk mellé: volt, amikor sima, sózott hagymát, télen savanyú káposztát, nyáron uborkasalátát, cukros salátát, de forralt tej, aludttej vagy káposztalé is gyakran volt melléje. Hmmmmmmm.........

Két másik „étel” a saláta kategóriába tartozik. Kezdem az egyszerűbbikkel, mert abba nem kell más, mint fokhagyma, só és olaj. Ez volt a jól bevált étvágygerjesztő elelelem. Amikor úgy gondolták, hogy csak immel-ámmal eszem, jött az olajos fokhagyma. Jó sok fokhagyma nagyon apróra vágva vagy áttörve, picit sózva és leöntve 1-2 kanál olajal. Ezt pedig kenyérrel mártogatni. Ennyi. Most már nem tudnám megenni, mert nem bírná a gyomrom (muzsdéjt is főleg fokhagymaporból készítek), de emlékszem, hogy annakidején nagyon szerettem.

A másik saláta csak nyáron készült. Vöröshagymát (ami nálunk a lilahagyma) mama nagyon apróra vágott, majd paradicsomot szeletelt vékonyra, esetleg paprikát és néhány cikk fokhagymát is tett bele, majd friss petrezselyemzölddel szórta meg. 1-2 kiskanál ecettel és 2-3 kanál olajjal locsolta meg. A szaftot mártottuk, a zöldségeket pedig villával szedegettük ki. Erre is csak annyit tudok mondani, hogy hmmmmmmm...

A képeket innen vettem:

Bécsi szelet “vegyes” bundában

A húst már szombaton kiolvasztottam, de nem került sor a megsütésére végül. Azért este felszeleteltem, kipotyoltam és befűszereztem. Só, bors, fokhagymapor, őrölt kömény és pici pirospaprika keverékével szórtam meg, így álltak aztán tegnap délig. Szezám- és lenmagos bécsit terveztem belőle, gondoltam, nagyon jól fognak mutatni a világos és sötét színű magvak a bundában! Így is volt, csak kissé kalandosabbra sikerült a sütésük.


Amikor előszedegettem a bundázáshoz szükséges hozzávalókat, meglepetten vettem tudomásul, hogy kb. 3 ek-nyi prézlim van. Le Zitához, kérni kölcsön, mert már nem volt nyitva az üzlet. Zitának nincs. Na, most mit tegyek? Irány haza, fel a székre, hogy jobban lássak és kutakodni kezdtem a szekrényben: gríz, liszt, cukor, kukoricapehely, rizs, olaj, olívaolaj, ecet, még egy kis kukoricapehely, korpamix, stb. Egy tányérba beleöntöttem a meglévő prézlit, tettem még vagy két kanál lisztet, az egyik zacskó kukoricapelyhet apróra morzsoltam és azt is odaöntöttem, majd beletettem a magvakat. Jól összekevertem. Felvertem a tojásokat és vagy 3 kanálnyi tejszínnel lazítottam. A húsokat lisztbe, a tejszínes tojásba, majd a bundakeverékbe mártottam és forró olajban kisütöttem. Csak prózaian tálaltam, zelleres krumplipürével, ami mégiscsak különleges volt, mert nem én, hanem Férjecském készítette el. Mellé vékonyra metélt, pici olívaolajjal meglocsolt hordós savanyúkáposztát ettünk, amit István tegnapelőtt hozott Anyuéktól.

NÚ - 2019/FEB26.

Hústalan hét

Valahogy úgy adódott, hogy egész héten nem ettünk húst. Csak csütörtökön volt a mindenkori gyorsétel (amit szerencsére nagyon ritkán vetek be), szalmakrumpli kolbásszal. Ez is csak Istvánnak, a lányokkal zöldségkrémlevest ettünk aznap.

Heti lebontásban valahogy így nézett ki.
Hétfőn mártásos krumplit készítettem. Igaz, hogy ez újkrumpliból finom, akkor igazi az íze, de a változatosság kedvéért egyszer-kétszer télen is készítem. Nagyon egyszerű és gyors; sima gulyást készítek, amit végül behabarok tejes-lisztes eresztékkel és tejföllel egy kicsit megsavanyítok. Apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítem.



Kedden zöldséglevest főztem, murokból (sárgarépa), zellerből és hagymából, amit egy kis házi ketchuppal beparadicsomoztam. Különben paradicsomlé vagy püré is jó bele, vagy akár el is maradhat, de így nagyon finom. Vékonylaskát (cérnametélt) is dobtam bele egy-két marékkal. Szárított zellerzölddel ízesítettem. És azt hiszem, hogy ment bele egy lestyános leveskocka is, de már nem vagyok biztos benne.

Szerdára maradt még a levesből és kiegészítettem az ebédet körözöttel töltött gombafejekkel. Kissé kicsik voltak a gombafejek ehhez a fogáshoz, de azért finom lett. A gombafejeket gyorsan átmostam folyó víz alatt és kiszedtem a szárukat (nem szabad eldobni). Kb. 20 deka juhtúrót összekevertem 5 dekányi reszelt sajttal, 1 kisebb fej apróra vágott hagymával, 1 cikk apróra vágott fogkhagymával, 1 kiskanálnyi pirospaprikával, fél kiskanálnyi őrölt köménnyel, sóval és borssal, majd annyi tejfölt adtam hozzá, míg krémes lett, de inkább kemény maradt a massza. Megtöltöttem a gombákat, majd – Kautzky Armandot utánozva – némelyiknek a közepébe egy negyed diót szúrtam. Kb 10-15 percig sütöttem a sütőben, a tepsit csak nagyon vékonyan olajoztam ki.
Itt még sütés előtt.



Csütörtökön, mint írtam, István szalmakrumplit evett kolbásszal, mi pedig zöldségkrémlevest. 1 murkot, egy fél zellert és vagy 4 közepes krumplit megfőztem, majd turmixoltam. Felöntöttem tejszínnel és kiforraltam. Petrezselyemzölldel szórtam meg, sóztam és tálaláskor tejfölt tettünk bele.
Este Melindáéknál virsli- és tortaevés volt. Ebből a tortából:



Pénteken maradék zöldségkrémleves volt és mellé készítettem a Duende-féle szilvalekváros kukoricaprószát, amit nálunk málénak hívnak. De eléggé feledésbe merült étel. Nagyon finom lett, de ha betartottam volna teljesen a receptet, biztos tökéletes lett volna. Nekem kissé száraz lett, de édesített joghurttal ezt jól át lehetett hidalni.



Szombaton megint lazsáltam, mert István csak átutazóban volt itthon, költöztetés közepette Anyuéknál ebédelt. Magunknak ismét krémlevest készítettem, ezúttal gombalevest. Mivel a kicsik gyomra még nem tudja megemészteni az egész gombát, gondoltam, leturmixolva nem lehet baj. 1 nagy hagymát apróra vágtam és kevés olajon megdinszteltem. Rádobtam a karikára vágott gombaszárakat és pár percig együtt pirítottam. Megszórtam egy késhegynyi pirospaprikával, majd öntöttem rá 1-2 kanál vizet, csak épp annyit, hogy a paprika ne égjen meg. Amikor ezt elfőtte, megszórtam 2 ek. liszttel, hamar elkavartam és felöntöttem hideg vízzel. Addig főztem, amíg csomómentes nem lett, ekkor leturmixoltam és tejszínnel felöntve még egyszer felforraltam. Sóztam és pár csepp almaecettel savanyítottam. Pirított kenyérkockákkal ettük, ezenkívül a magam tányérjába még tettem egy kanálnyi hagymás gombát, amit még akkor vettem ki belőle, mielőtt megszórtam volna liszttel.
Úgy elfogyott, hogy csak na! Még Nagyobbikom is jóízűen ette, pedig, ha felismeri, nem eszi meg a gombát.

Hamburger

Még sosem készítettem itthon hamburgert, valahogy úgy voltam vele, hogy úgysem lenne olyan, mint amit megveszek. Pl. olyanokat, mint amilyeneket anno Kolozsváron ettem, hmm, sehol sem találtam.

Adta a Fennvaló, hogy szombaton délután éppen G. Garvin adásakor kapcsoltam be a TV Paprikát. Hamburgert készített és éppen azon volt, hoyg bebizonyítsa, otthon is meg lehet csinálni, sőt finomabbá is lehet tenni, mert legalább tudod, hogy mit teszel bele. Az agytekervények rögtön dolgozni kezdtek: darálthús van, amíg kell, kiolvad. Ok. Tojás, olaj, tejföl a majonézhez van. Hoppá, de zsemle nincs és már este van. De ha nyitva lenne a Kovács-üzlet, zsemlét már akkor sem kapnék ilyenkor. Mit volt mit tenni? Hát bedagasztottam egy adag Limara-féle bagettet és zsemlét sütöttem belőle. Még jó, hogy múltkor sok élesztőt vettem, lisztből pedig aznap tankoltunk fel... Igenám, de eléggé gyorsan kellettek a zsemlék. Féltem is hogy mi lesz. Az lett a vége, hogy nem hagytam nagyon sokat kelni, kb. 1 órája volt rá, majd formázás után csak vagy 10 perc, és már ment is a sütőbe. Az „új” sütőmbe. (No nem új, csak nekem. Anyóséktól hozzánk jött a gáztűzhely, mert ez újabb, mint az enyém volt, az enyém pedig megy Melindáékhoz a majdani nyári konyhába.) Aminek a teteje rendesen süt. Igaz, a sóval teli tepsit be kell tenni alul, hogy ne égjenek meg a dolgok, de így tökéletes. A kenyerem is szép aranybarna lett benne, nem mint múltkor a sápadt veknik!

A tésztába lenmagot gyúrtam, majd formázás után a zsemléket megkentem egy pici tojásfehérjével és megszórtam szezámmaggal. Kb. 20-25 perc alatt szépen megsültek. Hát, a végeredmény egyáltalán nem hasonlított a két nappal azelőtti veknikre, nem lett oylan lyukacsos, szellős, de nagyon finom lett. Tartalmas, laktató, amolyan parasztkenyér-szerűség.

Amíg a tészta kelt, fél kiló darálthúst jól eldolgoztam 1 kisebb fej apróra vágott hagymával, egy cikk fokhagymával, 1 tojással, sóval, borssal, kevés őrölt köménnyel és zsemlemorzsával. A tojás kissé felhígította a masszát, ezért tettem bele a prézlit, hogy jól formázható elegyet kapjak. Végül kerek, lapos húspogácsákat formáztam, kb. akkorák voltak, mint a fél tenyerem, és forró olajban kisütöttem őket. Eléggé lassan sütöttem, és többször át is forgattam, hogy nehogy nyersek maradjanak. Végül papírtörlőre szedve leitattam róluk a fölösleges zsiradékot és melegen tartottam.

Amíg a zsemlék megsültek, elkészítettem a majonézt is 1 tojásból és kb. 1,5 dl olajból, mad mustárral, sóval, borssal, citromlével, cukorral ízesítettem és pár kanál tejföllel lazítottam. Hagymát és kaliforniai paprikát karikáztam fel, megsóztam őket és állni hagytam. Amikor megsültek a zsemlék, kettévágtam őket, 1-2 percig hagytam hűlni, megkentem az alsó szeletet majonézzel, erre jöttek a hagyma- és paprikakarikák, rá a húspogácsa, erre is majonéz és befedtem a zsemle kalapjával. Sajtot is szántam rá, de elfelejtettem. Mindenesetre, semmit sem vont le élvezeti értékéből. Sőt, a Férjecském, aki mostanában hadilábon áll a fasírttal, két nagy hamburgert vágott be, és mondta is, hogy így teljesen más dimenzióba kerül a vagdalthús.
Íme:



És a zsemlék:

Sóban sült csirke

Ezt készítettem pénteken, hazavárva Férjecskémet a háromnapos útról.




Akkoriban kaptam el a Főzőlexikon egy adását, amiben megmutatták, hogyan kell csirkét és halat sütni sóban. Pontos adagokat nem mondtak, ezért úgy készítettem, ahogy a karácsony előtti gyurmázáshoz csináltam a só-liszt gyurmát. A csirkém épp kiolvadt.
3 csésze fehérlisztet összevegyítettem 2 csésze sóval és kb. másfél dl langyos víz segítségével eéggé kemény tésztát gyúrtam belőle. Sokat nem szabad babrálni vele, mert állandóan csak puhul magában. Kinyújtottam kb. fél centi vastagra, ráhelyeztem a szárazra törölgetett csirkét és kívül-belül bedörzsöltem fűszerkeverékkel. Borsot, pici őrölt köménymagot, fahéjat, őrölt kardamomot, durvára tört koriandermagot és pirospaprikát kevertem össze. A belsejébe nagyon kevés sót is szórtam, de lehet, hogy akár el is maradhatott volna. Gyorsan ráhajtogattam a tésztát, ellapogattam, majd úgy fektettem egy tepsibe, hogy a mellével legyen lefele, illetve a tészta összszehajtogatott részeivel. A tetején, ha véletlenül kiszakadt, emég odanyomtam némi tésztát a vastagabb helyekről. Jó órát sütöttem, amíg a tészta szépen megpirult és megkeményedett rajta. Végül lebontottam a krusztát és a  húst feldarabolva tálaltam, mellette szalmakrumplival és tejfölös muzsdéjjal.

NÚ - 2019/FEB.26.

Friss, fehér és … isteni

Bár időrendi sorrendben nem ez következik, de annyira friss (az élmény és a végeredmény is), hogy nem tudom csak napokkal későbbre hagyni.



Megtört a jég. A múltkori vekniket Férjecském nem kóstolhatta meg azon egyszerű oknál fogva, hogy nem maradt belőlük, mire hazaérkezett. (Közben evett zsemlét, de az nem olyan lett, mint a veknik, de erről majd később írok.) Mára viszont megint nagy tervem volt: kenyeret akartam sütni. “Elővettem” Limara jól bevált fehérkenyér receptjét és szinte 100%-ban követve az adagokat és utasításait, megszületett életem első igazi kenyere. (Talán több volt az öregtésztám, mint amennyit L. írt, ezért nem kellett bele csak kb. 2,3 dl víz, és nem kellett 50-55 percig sütnöm, elég volt csak kb. 40 perc, mert nem jénaiban sütöttem, jól lefedve, hanem csak egy tepsit borítva egy másik tepsire.)
A történetnek azonban még nincs vége. Kíváncsi voltam Férjecském reakciójára. De hogy kissé megtévesszem, cselhez folyamodtam. Megbeszéltem a kenyeres üzletben a csajjal, hogy felszeleteli nekem, sőt, egy zacskót is adott. István megkóstolta, majd egy újabb szeletet csak úgy magában elmajszolt. Jessz! De hamar kiderült a turpisság, mert nem tudtam nem furcsán mosolyogni. Csak annyit vetett ellene bizonytalanul, hogy az elfogyasztott gáz, meg a többi hozzávalóval töbe kerül, mint az üzleti kenyér, bár én abszolút nem hiszem. Mindenesetre, egyszer majd kiszámolom. Ez a kenyér kb. 1 kilós lett, 92 dekát mértem, amikor 3-4 szeletet megettünk a végekről. És szerintem nem került 2,80-ba, mint az ugyanekkora az üzletben.