A kacsavágás másnapján a megmaradt csontvázból, comb- és szárnycsontokból, illetve a zúzákból és szívekből gyönyörű húslevest főztem. Hogy azért meglegyen a szép színe is a levesnek, beledobtam egy darabka előzőleg félretett hájdarabkát. Természetesen, murkot (sárgarépát – hamarosan elkészül a szótár is, amit a címkéknél bármikor meg lehet majd nyitni), petrezselymet, hagymát – héjastól és szemes borsot és sót is tettem bele, majd lassan gyöngyözve főztem vagy két órát. Közben a habját állandóan leszedegettem. Amikor megfőttek a husik leszűrtem, és ha jól emlékszem, még kellett sóznom. Külön sós vízben kifőztem a laskát (metélt), majd rámertem a forró levest. Megszórtam szárított petrezselyemzölddel (a húslevesben az uram nem szereti a nagy zöldeket és bármilyen odafigyelve is vágnám, nem tudom annyira apróra csinálni, mint amilyen a morzsolt szárított) és már ehettük is.
Múltkor a Realban István egy akcióra lett figyelmes: cápaszeletek, nagyon jó áron. És mivel kaphatóak vagyunk az újdonságokra, ha halról van szó, vettünk három szép kerek szeletet. Elkészítés előtt cask hagytam felolvadni, majd jól felitattam róla a vizet. Csak egyszerűen, sóval, borssal fűszereztem és pindurka olívaolajjal kikenve a grillserpenyőt, kisütöttem. István (bár régebb mindig nehezményezte, ha megérezte a bor illatát a konyhában) nyakonöntötte egy kicsi borral is, és ahogy elfőtt a húsról, már tálaltuk is. Addigra már készen volt a szalmakrumpli (sültkrumpli) is, amit ezúttal hagyományosan készítettem – a hasábokra vágott krumplit forró olajban sütöttem meg. Hamarabb is megvolt és nem száradt ki még az agya is, mint előző alkalommal.
István csak citromlével locsolta meg a halat, de én készítettem mellé egy remoulade-mártás-féleséget. 1 tojás sárgájából és kb 1 dl olajból egy kiskanál mustárral, sóval és citromlével majonézt készítettem, amibe majd finomra reszelt savanyúuborkát és apróra vágott zöldfűszereket kavartam bele. (Petrezselyemlevél, kapor, friss fokhagymaszár, csombor – borsikafű volt benne – mindezeket még tavasszal, amikor egészen frissek voltak, vágtam össze és fagyasztottam le.)
A cápahús finom volt, de azért nem volt semmi extra benne. Olyan volt, mint bármelyik eddig evett hal. Bár, talán a friss pisztráng, amit Vármezőn fogott István, mégiscsak finomabb volt. No, de azért Krisztát és Borókát sem kellett győzködni az evésével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése