Sokáig filozófáltam azon, hogy mi legyen belőle, végül a lekvár mellett döntöttem. De mivel még sosem főztem áfonyalekvárt, segítségért folyamodtam a Befőzési praktikák című gyűjteményhez, amit Erdélyi konyhás kolléganőimmel közösen állítottunk össze. Találtam is benne áfonyalekvárt, és annak a menete szerint kezdtem el főzni a sajátomat, de végül cukrot nem tettem bele annyit, amennyit a recept írt. Hasmenésre jobb is, ha nem túl édes.
Áfonyalekvár
Hozzávalók: 40 dkg áfonya, 10 dkg cukor, 1 citrom leve
Elkészítése: Az áfonyát alaposan megmossuk, és lecsepegtetjük. Az áfonyát a citromlével felforraljuk, majd kb. 5 perc főzés után hozzáadjuk a cukrot. Újraforrástól számítva még 10 percig főzzük állandóan kavargatva, majd tiszta, száraz üvegekbe töltjük (ebből a mennyiségből 2 kicsi üvegem lett). Ledugaszoljuk őket, felfordítjuk néhány percre, majd szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Bevallom, az egyik üveg tetejére tettem egy borsónyi szalicilt is, a másikra viszont nem. Eddig viszont a szalicilmentesnek sincs semmi semmi baja, úgyhogy, ha ezután sem lesz, a továbbiakban sosem fogok tenni. Most nagyon ráálltam arra, hogy amit csak lehet, tartósítószermentesen tegyek el. Eddig siker koronázza a kísérletezéseimet.
Fotó csak az üres lábosról készült, de amilyen színe volt! Hát nem lehetett kihagyni. A két kicsi üvegem amúgysem lenne annyira érdekes !:)
16 megjegyzés:
Edith!
Én az áfonyát vaspótlásra is eszem!!! Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy a színazonos ("vérszínű")ételek is segítenek; ráadásul jobban felszívódnak a hasznos anyagok, mint egy vastablettából. Ezért télen nekem minden nap jön az áfonyalekvár és a cékla!
És noha még lekvárfőzésre nem adtam a fejemet, a boglári piacon már beszereztem egy "nénitől" pár üveg gyönyörű házi áfonyalekvárt. A lábosod színe fantasztikus!!!
Puszi,
Szilvi
Cékla nálunk is játszik egész télen, illetve ősztől tavaszig, de áfonyához ritkán jutok hozzá. Ha kapok, még veszek, ezek szerint, mert én is Boró is kissé küzdünk a vassal. Köszi szépen!:)
Tyű, amindenit!
Ez igazán finom lehet :))
Nálunk nagyon drága, sajnos...
Egy kis üveggel főztem be, de 1600 forintot sokallok adni érte. Arról nem is szólva, hogy mennyivel finomabb volt a Dézs feletti domboldalon szedett áfonya- ordával!
Gyönyörű a színe, ez a kedvenc színem:) Az áfonya bizonyítottan javítja a látást is és fiatalító csodabogyónak is hívják. Én használtam már húgyhólyag fertőzésre is és működik. Meg még sok egyéb jótékony hatása is van. Nálunk van itt az erdőben fekete és vörös áfonya is, de annyit nem tudunk szedni, hogy még lekvárt is főzzek, mert elfogy frissen és sütikbe.
Finom, csodás színe van
Nagyon szép színe van, egyszer vettem egy kis üveggel süteménybe használtam el, finom volt! Nem is tudtam hogy ennyi mindenre jó!:)
Én is szoktam készíteni, az idén is készült, hamarosan fel is teszem a blogra. Gyönyörű szép színe van!
megelőztél.
lesz nálam is lekvár is meg szörp is.
Jaj, ne is fájdítsd a szívem! Most jöttünk haza Erdélyből. Minden vágyam az volt, hogy hozunk haza áfonyát, és itthon én is lekvárt főzök belőle. Székelyudvarhelyen a keddi piacon még annyi volt 5 literes vödrökkel, hogy szinte el sem hittem, mikor pénteken indulva haza a piacon egy szemet sem találtam már. Még Bucsin Tetőn is próbálkoztam, de arany árért akarták adni. Azt mondták, már leérett. Még jó, hogy 1 üveggel vettem házi készítésűt tartalékként. Most vigyázok rá, mint a két szememre. Én sem tudtam, hogy mennyi mindenre jó ez a csodálatos növény, és termése. A levele most itthon szárad. Azt legalább vettem.
Nelly, sajnálom! Akkor ezek szerint én is lemaradtam, mert gondoltam, még veszek bár egy kilócskát.
Sajna, tényleg az van ezekkel a gyümölcsökkel, hoyg amikor érnek, akkor dögivel vannak, és akkor egyből csak volt, nincs.:(
Legalább van egy üvegcséd ereklyének. :)
De szeretem, kár, mostanában nem főztem belőle, pedig kéne egy kis "vas" a szervezetemnek, pláne ilyen finom! :)
Kedves Edith! Kérésednek megfelelően jelzem, hogy felhasználtam a receptedet. Nagyon köszönöm. Áldásokban gazdag új évet kívánok az egész családnak!
http://korsocska.blogspot.hu/2015/12/afonyalekvar.html
Most olvastam csak az áfonyás cikkedet. Nagyon szeretem az áfonyát és minden évben veszek a piacon és megfőzöm, kis üvegekbe teszem, mert az nagyon értékes nyalánkság a kamrámban, nem minden napi használatra való. Sült húsok mellé, sajt mellé szoktam használni. De arra is volt példa, hogy szomorú téli estén, mikor hazaértem, akkor vacsora helyett egy darab sajt és hozzá egy kis áfonyalekvár jobb kedvre derített.
Szóval csak annyit akartam hozzátenni a fentebbiekhez, hogy igen, éljen az áfonya!
Ani, köszönöm a hivatkozást! :)
Erika, örülök, hogy te is ennyire szereted az áfonyát.
Mint látod, már sok-sok éve írom ezt a blogomat, és én vagyok a megmondhatója, hogy mennyit tanul ezáltal valaki. És mennyit változik az ízlése az évek során... mert ha valaki 20 éves korom körül sajtot emlegetett volna lekvárral, nagy fujjogások közepette röhögtem volna ki, azóta viszont tudom, hogy a kettő együtt ínyencfalat, és bizony, számomra is az. :) És a gyümölcs-hús kombinációt is "meg kellett tanulnom", azaz ízlelni, értékelni.
Szóval, egyetértek, éljen az áfonya! :)
Megjegyzés küldése