Uborka télire - a jól bevált receptem

Mivel most van szezonja az uborkaeltevésnek, és ennek következtében naponta legalább 40-50-en jönnek hozzám az "uborka télire" kifejezést beírva a keresőkbe, hát ismét leírom a jól bevált receptemet, ami - kissé körülményesen leírva ugyan - de már két éve fenn van a blogomon. Azóta viszont eszközöltem egy aprócska módosítást is rajta, amire azonban nagy szükség volt helytakarékosság szempontjából.
A lé összetétele nem változott. A felhasznált fűszerek pedig ízlés és lehetőség szerint variálhatóak. Fontos lenne, hogy az üvegekbe tett uborkák minél kisebbek legyenek, de van aki nem idegenkedik a picivel nagyobbaktól sem, mint pl. én, de ha van elegendő kicsi, akkor természetesen, én is inkább azokat használom. A kb. 10 centisek még mehetnek üvegekbe, az annál nagyobbak, pedig hordóba, illetve az egészen nagyok, ideálisak a vágott vegyeshez, avagy uborkasalátához.

Hozzávalók a léhez:
10 l víz, 2 l 9%-os ecet, 40 dkg jódozatlan só, 70 dkg cukor, 3 dkg szalicil, illetve hordós savanyúság esetén: 2 teáskanál borkén

A hozzávalókat kimérjük, nagy edénybe tesszük, és addig kavarjuk, amíg a cukor és a só teljesen feloldódik. A szalicilt, illetve szükség esetén a borként csak a végén keverjük bele, de lehet adagolni direkt az üvegekbe, hordóba is. A hordós savanyúsághoz máris önthetjük a levet a zöldségekre. Ha üvegbe tesszük az uborkát (én így szotam már évek óta, a hordós savanyúság túl sok nekünk), az elkészített felöntőlevet felforraljuk, és az üvegekbe tett zöldségekre öntjük.
Ez az adag eléggé hatalmas, de nem kell megijedni tőle, hiszen arányosan elosztva a hozzávalókat, akár 1 liter vízből is készíthetünk felöntőlevet!

Hozzávalók egy kisebb adag uborka eltevéséhez:
4-5 kg uborka,  2-3 l vízből és a hozzá járó többi hozzávalóból felöntőlé, kb.10 g szalicil, szárított csombor, szárított kaporszár, hámozott torma, babérlevél, mustármag, szemes bors, csípős paprika, illetve bármi, amit még szoktak vagy a családnak ízlik

Elkészítése:
Az uborkát több vízben, egyenként (akár körömkefével is) jól átmossuk, majd nagyobbacska tálba tesszük. Egy edényben vizet forralunk, majd ráöntjük az előkészített uborkára. Ez az a művelet, amit eddig nem csináltam, de nagyon hasznos, mert a leforrázott uborka jóval hajlékonyabb, mint teljesen nyers társa, így pedig több is fér belőle egy üvegbe. Illetve pozitív hozadéka még a dolognak, hogy az így eltett uborka már nem fő fel (ahogy ennél a receptnél szokott történni), vagy legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége ennek.
Nos, az uborkát leforrázzuk, majd addig hagyjuk a forró vízben, amíg lehűl annyira, hogy már kényelmesen kiemelhessük belőle az uborkát. 2-3 literes üvegek alját megpakoljuk a fent említett fűszerekkel, majd az uborkákat tetszés szerint fektetve vagy lábra, belerakjuk az üvegekbe. Vigyázzunk, hogy jó szorosan töltsük az üvegeket, minden apró kis részt igyekezzünk megtölteni.
Ekkor kimérjük a lé hozzávalóit: 2 l vízhez 8 dkg jódozatlan só, 14 dkg cukor és 4 dl ecet jár; 3 l vízhez pedig 12 dkg só, 21 dkg cukor és 6 dl ecet. Hogy pontosan mennyi lére van szükség, az változó attól függően, hogy mekkora uborkákat teszünk el, és hogy mennyire szorosan pakoltuk meg az üvegeket. Ezért azt javasolom, hogy először a kisebb mennyiséget készítsük el, majd ha még szükséges, akkor ki lehet egészíteni. De az sem baj, ha a nagyobb mennyiséget kavarjuk össze, mert ha megmarad valamennyi, azt palackba töltve fel lehet használni egy másik savanyúságakciókor.
Amikor betöltöttük az üvegeket és elkészült a felöntőlé is, már csak annyi van hátra, hogy feltöltsük az üvegeket. A szalicilt elkeverhetjük a vízben, vagy minden üveg tetejére szórhatunk kb. 1 csapott kávéskanálnyit. (Az üvegbe eltett uborkához én nem szoktam borként használni, mert nem igazán szeretem az ízét, ez inkább a hordós, nagy mennyiségű savanyúságnál fontos, hogy amikor megkezdjük, és ugye, hosszabb idő alatt fogy el teljesen, ne penészedjen meg.) Ezután öntjük a levet addig, hogy a legfelső uborkát is teljesen ellepje. Az üveg szájára egy celofán- vagy fóliadarabot helyezünk, és így csavarjuk rá a fedelét.

Ha hordós savanyúság készül:
Idén 40 l-es hordót vettem, hogy legyen helye az összes uborkának. Nagyon jó volt a termés, három helyről is ontották rám. A nagyobbacska uborkák tökéletesek a hordóba. Jól megmostam-sikáltam őket, több vízben, majd forrázatlanul beleborítottam a hordóba. (Az aljára előzőleg beleszórtam a fűszereket.) Rászórtam 1 tasak (15 g) és még egy pici szalicilt, illetve 1 teáskanál borként, majd ráöntöttem a 6 l vízből készült levet. Meghámoztam és felkarikáztam 3-4 darab naaaaaagy sárgarépát, és azt is beledobtam, illetve, próbából, mert éppen megmaradt, és már senkinek sem kellett, beledobtam egy nagyobbacska szelet, darabokra vágott dinnyét. Ezután, hogy a zöldségek víz alatt maradjanak, három kistányérral lenyomtattam őket, illetve másnap, a biztonság kedvéért egy forró vízzel tisztára sikált nagyobbacska követ is tettem a tányérokra. Az ősz folyamán kerül még bele paprika, hagyma, káposzta és karfiol, a felöntőlevet pedig igény szerint kiegészítem, és a végén már tele lesz a hordó. Azért érdemes figyelni arra, hogy a zöldségek mindig a víz alatt legyenek!

Remélem, nem maradt ki semmi, de ha valami nem világos, vagy felmerül más kérdés, akkor szívesen válaszolok. Mindenesetre, az így eltett uborka nagyon finom, ropogós marad egész télen, sőt egy évnél tovább is bírja, ha neadjisten megéri! Fotók idén még nem készültek, kicsit igen befőzési nagyüzem volt itt a múlt héten (és holnap is befőzök - paradicsomot), fotózni, cifrázgatni nem volt idő. Majd ezután...