Dióleves

- Kicsim, segítesz nekem főzni?
- De én már főzök!!!
- Mit főzöl?
- Mogyorólevest, apukának!
Ez a párbeszéd zajlott le köztem és majdnem ötévesem között vasárnap délelőtt, amikor az újonnan vásárolt dió-mogyorótörővel törte a mogyorót, és kis edénykéibe rakosgatta. De máris elültette a bogarat a fülembe... Csak az volt a bajom, hogy nem volt kedbvem annyi mogyorót törni, hogy elég legyen a leveshez. Dió viszont volt, pucolva, a fagyasztóban. Egykettőre összeállt a dolog a fejemben, majd az edényben is. Mondjuk, inkább desszertre hajaz, mint levesre, ki-ki aszerint eheti, ahogy neki inkább megfelel. De aki a diót szereti, annak biztos, hogy tömény élvezet.

Rumos dióleves

Hozzávalók: 4-5 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, kb. 5 dl tej, 15 dkg őrölt dióbél, 2 dl tejszín, cukor, csipetnyi só, rumkivonat.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, hagyjuk kissé felhabosodni, majd rögtön felöntjük 2-3 dl hideg tejjel. Simára kavarjuk, majd állandóan kavargatva felengendjük a maradék tejjel. Belekeverjük a dióbelet, hozzáadjuk a sót, az ízlés szerinti cukrot (nekem kellett kb. 5 evőkanálnyi gyümölcscukor) meg a tejszínt, és annyi vízzel öntjük még fel, amennyi levest szeretnénk, illetve amilyen sűrűre/hígra szeretnénk a levest. Állandóan kavargatva jól kiforraljuk, majd félrevesszük a lángról. Legvégül rumkivonattal ízesítjük, szintén ízlés szerint.