Legelőször elnézést szeretnék kérni a címben szereplő kakofóniáért. Azért ki lehet mondani a nevét!:)
Nemrég készítettem el a norvégok hagyományos karácsonyi süteményét (hogy miért éppen olyan korán, egyesek már tudják: bekerült az Erdélyi konyha idei decemberi számába), a Kransekaket, ami koszorút jelent. Mivel nagy sikere volt a családban, már akkor elhatároztam, hogy lesz belőle ismétlés, de nem a hagyományos formában, hanem egyszerű kis keksz formájában. Kipróbáltam. Nem mandulával, hanem dióval, és csak háromnegyed adagot készítettem, mivel csak 3 tojásom volt itthon (!em tudom, mi van, mostanában állandóan kevés a tojás itthon, pedig állandóan veszem:D:D:D!), és ízesítettem rumkivonattal. A masszából kiskanállal kiszaggattam egy-egy adagocskát, enyhén nedves kézzel golyókat formáltam belőle, és sütőpapíros tepsire helyeztem, kissé távolabb egymástól, hogy legyen helyük terülni. A közepükbe egy-egy fél vagy negyed diót nyomtam. Az eredmény.... hát, alig tudtam megmenteni ezt a néhány darabot a fotózáshoz. :) Ajánlom mindenkinek. Legközelebb azért megpróbálom valamivel kevesebb cukorral, mert még mindig nem békültem ki a mennyiségével.:)
KAL - 2018.
2 megjegyzés:
Nagyon fincsi lehet így is és nagyon jól néznek ki:) A norvégok imádják a nagyon édes dolgokat, általában én is csökkenteni szoktam a cukor mennyiségét, mert nekünk az émelyítően édes.
Diós,mandulás keksz bármikor jöhet:) ez csak finom lehet.
Megjegyzés küldése