Aztán hirtelen ötlettől vezérelve (mert mégiscsak akkor eszem a legnyugodtabban, ha a szakértő is áment mond rá) felhívtam Málnási András bácsit, a Málnássy László Gombászegyesület elnökét, akit már évek óta ismerek, és a ritka találkozások ellenére is tartjuk a kapcsolatot. Azonnal indulhatok, mondta, és a lányaim "hathatós segítségével" egyenként átvizsgálta a zacskó teljes tartalmát. Otthon pedig olyan gombamártást rittyentettem belőle, hogy megnyaltuk utána mind a 30 ujjunkat. (A nagy csajszi most sem volt hajlandó megkóstolni, pedig úgy ismeri a gombákat - már egy közel 10 éves gyerek szintjén - hogy elbújhatok mellette az ismereteimmel. :P ) A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a paprikás nagyrészét nem kaprosan készítettem (férjem miatt), hanem a szokásos módon, petrezselyemzölddel ízesítve, csak egy kisebb adagot vettem ki belőle, és abba tettem a kaprot.
Kapros szegfűgombapaprikás puliszkával
Hozzávalók 4 személyre: 60-70 dkg szegfűgomba, 2 hagyma, 1 evőkanál szárított, darált paprika vagy pirospaprika (ettől pirosabb lesz), 2 púpozott evőkanál liszt, 2 dl tej, 2 dl tejföl, 1 csokor kapor, só, bors, borecet, olaj; a tálaláshoz: puliszka.
Elkészítése: A szegfűgombát átválogatjuk, majd szűrőbe téve folyó víz alatt átmossuk. A hagymát finomra aprítjuk, megdinszteljük kevés olajon, majd rászórjuk a paprikát, elkeverjük, és felöntjük kevés vízzel. Hozzáadjuk a gombát (a nagyobbakat összedarabolhatjuk), elkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Megsózzuk, megborsozzuk, és 15-20 perc alatt megfőzzük. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd besűrítjük vele a paprikást. Végül a tejfölt elkeverjük kevés mártással, hozzáöntjük a többihez, és kavargatva jól kiforraljuk. Ízlés szerint utánasózunk-borsozunk, illetve kevés borecettel ízesítjük. Belekavarjuk a finomra aprított kaprot, és az időközben megfőzött puliszkával kínáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése