Ezt a receptet is könyvből főztem. Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvét kedves dadus-kolléganőmtől, Erzsikétől kaptam ajándékba (sok egyéb könyv mellett!!!), és nagy-nagy örömöt szerzett vele. Kíváncsian lapoztam végig és sokszor elámultam: nem is tudtam, hogy egy-egy jól ismert ételünk, amit rendszeresen készítünk, esetleg román vagy szász, netán örmény vagy más eredetű, vagy arra is rácsodálkoztam néha, hogy milyen érdekes párosítások vannak egy-egy receptben.
Az utóbbi időben két receptet is kipróbáltam a könyvből (sőt, nemrég, az Erdélyi konyhás találkozónkón egy harmadikat is). Mindkettőt azért, mert másabbnak tűntek, mint amiket mi, én készíteni szoktunk/szoktam. Például még sosem csináltam tokányt kimondottan veséből, illetve tarhonyalevest sem főztem... Ez lesz a következő bejegyzés... A recept itt-ott módosult - hiába, néha nehezen tudunk eltérni a már bevett, rögzült szokásoktól - illetve éppen nem volt kéznél annyi borjú/marha- és bárányvesém, amennyit a recept előírt (valamennyi lett volna a fagyasztóban, de egyéb belsőségekkel vegyesen), ezért disznóveséből főztem.
Vesetokány (Kövi Pál)
Hozzávalók 4-5 személyre: 1 kg
sertésvese, 1-2 hagyma, 1 púpozott teáskanál pirospaprika, só, bors, 2
babérlevél, 1 púpozott evőkanál liszt, 4-5 nagy evőkanál tejföl, borecet, olaj
vagy zsír.
Elkészítése: A vesét megmossuk,
lapjában kettévágjuk, a belső ereket-járatokat kivágjuk, majd tetszés szerint
daraboljuk. Hideg vízben hagyjuk felhasználásig. A felaprított hagymát
megdinszteljük kevés zsiradékon, rászórjuk a pirospaprikát, elkeverjük, majd
rádobjuk a vesét, és addig pároljuk kevergetve, míg a hús kissé ki nem
fehéredik. Enyhén megsózzuk, megborsozzuk, mellédobjuk a babérlevelet, és
felöntjük annyi forró vízzel, amennyi a vesét jól ellepi. Közepes lángon, fedő
alatt puhára főzzük. A lisztet elkeverjük a tejföllel, felhígítjuk kevés
vízzel, és a tokányhoz öntjük. Kevergetve jól kiforraljuk. Ízlés szerint
utánasózunk, illetve kevés borecettel savanyítjuk. Krumplival, rizzsel vagy
puliszkával kínálhatjuk.
Megjegyzés: Ha van kuktánk, jó ha abban
főzzük meg a vesét, jócskán lerövidül a főzési idő.
KAL - 2016.
KAL - 2016.
2 megjegyzés:
Kedves Edith! Gratulálok a receptedhez. Ezt a könyvet ismerem, és érdekes módon hozzád hasonlóan ajándékba kaptam egy kedves ismerősömtől,Magdi nénitől,kinek az édesanyja kézdivásárhelyi származású volt,sajnos már nincs az élők sorában.A néni(91 éves) aki adta nekem a könyvet lelkesen mesélte el gyermekkori erdélyi emlékeit a sok finom ételről,amit ott evett a szünidei vendégeskedési alatt a nagyszüleinél.A szabógallér leves volt a kedvence,ami Kövi Pál könyvében is benne van.Már megfőztem, különleges, nem mindennapi leves.
Amihez még gratulálni szeretnék:örömmel olvastam soraid között, hogy a könyv örömet SZERZETT neked. Erre felénk (Délvidék)is szerzik az örömöt,a bánatot okozzák.
További jó főzőcskézést és örömszerzést az ételekkel. Üdvözöllek, Emőke
Kedves Emőke! Köszönöm soraidat! Örülök, hogy megvan a könyv, én is sok jó ötletet láttam benne, merítek belőle. Vigyázz rá, és majd add tovább, ha úgy hozza az élet! Valaki hátha jobban örül neki, mint akire normál esetben rámaradna. :)
És igen, mifelénk is szerzik az örömöt, illetve okozzák a bánatot. :) Meg még sok mindent másképp mondunk. Úgy, ahogy eredetileg is használták...
Várlak máskor is a blogomra, jó böngészést! :)
Megjegyzés küldése