VKF! XXXVI. - Összefoglaló 5. és Stafétaátadás

És, végre, a célegyenesbe jutottunk. Majdnem megkerültük már a földet, jártunk 3 kontinensen, cikkcakkoztunk ide-oda, most viszont már szinte egyenes vonalban vesszük az irányt hazafelé. Természetesen, a csodáknak és a kulináris élvezeteknek még távolról sincs vége...

Átkelve a Csendes-óceánon Thaiföldet célozzuk meg. Készüljetek fel, mert Giudittánál valami nagyon "nyami-nyamira" számíthattok, ami nem más, mint a thai csirke. Különleges fogás, meg kell hagyni, érdekes lehet benne együtt a csirke, a kínai kel, a mogyoró, az ananász és a csilipaprika. De hogy tökéletes az összhatás, abban biztos vagyok!


Érdekes módon, a hatalmas Kínában senki sem kalauzol bennünket, de annál inkább várnak Indiában. Mire végigkóstoljuk az itt felkínált ételeket, bizton állíthatom, hogy kész curryszakértők leszünk, ugyanis vendéglátóink egytől egyig valamilyen curryfélével várnak. No, de nem kell megijedni, mert ahány, annyiféle mind ízében, mind pedig színében, kinézetében.


Lúdanyó Csirkecurryja nagyon finom. Ezt garantálhatom, ugyanis "pihengetéseim" közepette már meg is kóstoltam, és nemcsak virtuálisan. Hogy az indiai anyja nem ismerne rá erre a curryra? Meglehet, de Lúdanyó, egyet se búsulj, talán akad még valaki, akinek új lesz ez az íz és kombináció, és talán ezáltal kezdi megismerni és megszeretni az indiai ételeket!:)




Daisy is két curryfélét kóstoltat meg velünk. Az egyik a Mangalori csirke, vagyis a kori gasi. Mint maga is írja: "...A gasi dús, szemcsés textúrájú kókuszos mártás. Színe vöröses barna, zamatai finoman pikánsak. Ez a curry abban tér el más chilis, kókuszos currytől, hogy itt a fűszereket megpirítjuk, mielőtt megőrölnénk." Nagyon kíváncsi vagyok, milyen az íze, a kóstoló után biztos, hogy "élőben" is kipróbálom!



Daisy másik receptje szintén egy csirke-curry, de annak egy az előzőnél is egyszerűbb, gyorsabb változata. Színre és kinézetre is teljesen más, bár az ízvilága mindenképpen hasonló az előzőéhez. Vagy legalábbis nekem, laikusnak, úgy tűnik. Miután megízleltétek, döntsétek el ti!





Itt van egy másik curry-féle: az édesburgonyás csirke-curry. Amíg kóstolgatjuk, Gumimaci első indiai éttermes élményeiről beszél és arról, hogyan esett végzetes szerelembe az indiai ízekkel, konyhával. Végül már oda jutott, hogy - persze, mások értékelése szerint - jobbat főz, mint az étteremben! A vajas naan pedig, amit mellé kínál, és aminek a receptjét is elárulja nekünk, egy újabb indiai remek, amit jó szívvel ajánl mindenkinek.





Az is meglepő, hogy ezen a fordulón nagyon kevés a halas étel. Talán kettőt, ha kóstoltunk eddig? De az is meglehet, hogy csak egyet! Nos, a változatosság kedvéért Nokedli egy halas curryt készített, amit zöld és sárga sült cukkinival tálalt és néhány garnélarákkal tett különlegessé, még egzotikusabbá. Jó étvágyat hozzá!






Ezennel véget értek indiai kalandozásaink is, nem marad más hátra, tehát, mint átvágni a széles-hosszú Oroszországon, amelyet a receptek szempontjából Európához soroltam ugyan, de utazásunk útvonalán most következik logikusan.


Ismét fakanálforgató Alíz asztalához ülünk le, hogy elfogyasszunk egy jó kiadós levest. Alízzal együtt, azt hiszem, mi is áldhatjuk "az eszperantisták Istenét", aki lehetővé tette, hogy moszkvai tartózkodása alkalmával megússza KGB és szekuritáté nélkül egyszerű kis magánakcióját, és ennek következtében elhozhassa onnan a Szcsí, vagyis az orosz savanyúkáposzta-leves eredeti receptjét.




Oroszországban Ízlésszindróma is vendégül lát bennünket, tiszteletünkre két hagyományos orosz ételkülönlegességet készített. A húsos pelmenyi akár rokona is lehetne az olasz tortellininek, hiszen nem más, mint egy töltött tésztaféle. A pelmenyi azonban uráli eredetű és fülecskét, füles kenyeret jelent. Mint minden házilag készített tésztaféle, picit babrás mulatság, de az íze biztos megéri a plusz fáradozást! Most már mi is meggyőződtünk róla!



Blinivel is fogadott minket Ízlésszindróma, ami nem más, mint a kelt palacsinta (amit mifelénk kőttes palacsintának neveznek és még sosem vettem rá magam a készítésére), és amit ezúttal füstölt tokhallal és tormával tett különlegessé. Igaz, nem lett halas ízesítésű az összes blini, hanem néhányat eperlekvárral tett az asztalra, de az is ugyanakkora étvággyal fogyott, mint sós társa, sőt, az üresen maradt minipalacsináták sem maradtak a háziasszony nyakán.


Nos, ezt sem hittem volna, hogy egyszercsak épen, egészségesen, gyomorrontás nélkül hazaérkezünk. De itt vagyunk. És hogy megünnepeljük az érkezést, húgom, Szannalina egy helyi itókaspecialitással fogad bennünket. A Visinata a román meggypálinka, amit szinte minden háznál készítenek meggyszezonban, de az üzletekben is egészen finomakat lehet kapni. Ugyanaz érvényes ennél a receptnél, ami sok más ételnél, fogásnál is: ahány ház, annyi szokás. Ki-ki ízlése, sőt zsebe szerint készíti, hiszen lehet készíteni több vagy kevesebb meggyel is. Egészségünkre!





Húzza csak fel mindenki bátran a pohárka italát, mert szükség lesz erre az "ágyvetésre" a következő kóstoláshoz, ugyanis a krumplimuszaka, amit én készítettem a csapat megvendégelésére, kissé zsírosra sikeredett. Bizony, el is határoztam, hogy következő alkalommal a hús felét vagy egészét lecserélem csirkére, úgy kissé diétásabb lenen. Persze, ez a dolog nem igazán változtatott az ízén, finomságán, és méltó társa lehet az igazi, görög muszakának. A románokon kívül a bolgároknak van hasonló muszakájuk, úgyhogy ne lepődjék meg senki, ha valahol azt olvassa róla, hogy bolgár eredetű étel. Utazásunk során már sokszor bebizonyosodott, hogy a népek, nemzetek ételei között nem húzható éles határ, egy-egy fogás egyiknél és másiknál is megtalálható, mégha más névvel is illetik, vagy talán valamit hozzáadtak, illetve elvettek belőle. Jó étvágyat és további jó főzőcskézést otthonaitokban! Köszönöm, hogy velem tartottatok!


És lejárt. Végre befejeztem. Most már szabadkozhatok nyugodtan. Elnézést kérek mindenkitől, aki várta és várta a nem érkező összefoglalókat, de tényleg, az utóbbi két hét olyan volt, hogy vagy nem voltam otthon és ahol voltam nem volt internethozzáférésem, vagy otthon voltam, de hajnaltól hajnalig foglalatoskodtam ezzel-azzal (uborkaeltevés - 40 kg, barackbefőzés - 25 kg, esküvői teremdíszítés reggeltől estig, szülinapozás, illetve a rá való készülődés), 2-3 órás alvásokkal megszakítva. Tudom, ilyen még nem volt, hogy két hétbe teljék, mire valaki átadja a stafétát, de nekem sikerült megvalósítani. Most már mindegy. Az a lényeg, hogy itt vannak az összefoglalók (ITT, ITT, ITT, ITT és ITT), lejárt a "kirándulás", és átadtam nektek a recepteket. Válogassatok, főzzetek és süssetek kedvetekre, biztos vagyok benne, hogy e széleskörű felhozatalban mindenki talál magának, családjának valót.
Remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, kérlek írjatok egy mailt a címemre, hogy pótoljam a mulasztásomat.

És mivel a stafétabot, bizony, pihent nálam éppen eleget, most már itt az ideje, hogy én is továbbadjam. Nem dobom messzire, csak ahajt a Gyergyói medencébe: ALÍZNAK, a fakanálforgató tollforgatónak. Alíz, jó munkát kívánok neked!:)