2010. augusztus 14., szombat

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4.

Talpra mindenki, mert ismét nekivágunk az útnak! Ha már amúgyis Délen vagyunk, miután átszeltük az Atlanti-óceánt, Amerikában délről indulunk északnak. Hatalmas út, bejárni való terület, sok finom fogás vár ránk, úgyhogy lélekben és gyomorban is készüljetek fel rá: Brazíliától Kanadáig sok helyen megállunk egy-egy kóstolásra!



Brazíliába Pocak Panna hívott meg bennünket, és - bár indításnak kicsit furcsa lesz - egy tömény csokimámorral kápráztat el bennünket. A brazil születésnapok népszerű desszertje, a felnőttek és gyerekek egyöntetű kedvence, azaz a brigadeiro, nem más, mint lágy tejkaramella, a holland kakaó ízével átitatva és csokicukorkával bevonva. Nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni neki!








Hosszasabban időzünk a Karib-térségben, hiszen ketten, Piszke és Flat-cat is itt lát vendégül bennünket. Menjünk először Piszkéhez, hogy nyomtassuk le a brigadeiro édes ízét egy kis sós-fűszeres-aromás főétellel, a jerk csirkével. Jellegzetesen karibi, vagy inkább trópusi fűszerezése isteni ízt ad a semleges csirkének, feltéve, ha kivárjuk a megfelelő pácolási időt. Ezért aztán az időmilliomosok részesítik előnyben, bár ha idejében eszünkbe jut, elég kevés munkával adható az asztalra ez a különleges finomság. Piszkénél más érdekességeket, hasznos tanácsokat is olvashattok a csirkéről meg a fűszerkeverékről.




Már most tele a pocak, nem tudom, mi lesz később. Főleg, hogy Flat-cat, aki szintén a karibi konyhát képviseli e felvonuláson, négyfogásos menüvel vár bennünket. Talán senkit sem környékez meg a halál a sonkába tekert sült banán előétel hallatán,








és az iménti kellemes tapasztalatunk alapján szintén szívesen veszi magához mindenki a jerk csirkét. Piszkétől eltérően, aki sült krumplival tálalta, Flat-cat mangós-kókusztejes rizottóval köríti.









E fenséges fogásokat egy mennyei rumos karamellás sült ananász követ,












és ha még fér, egy csodás, hűsítő kókusztejes-rumos frappét is megkóstolhattok. Más ételek, mint mifelénk, az biztos, de személy szerint mindegyiket izgalmasnak, kipróbálandónak tartom!










Egy ilyen tartalmas és házias menü után esély van rá, hogy megkívánjuk a kissé lezserebb, kötöttségektől mentes, úgynevezett mozikaját. No, nem fogunk moziba menni ezért, csak betérünk PocakPanna mexikói haciendájára, és bevezetőként megkóstoljuk a házilag elkészített pico de gallo-ját, a Salsa picada-t vagy más néven a Salsa Mexicana-t. Ropogós tortillacsipsszel mártogatjuk és, azt hiszem, senkinek sincs ellenére, hogy a maradékot, amit PP kis üvegben félretett, hazamenekítse magával!:)





Jé, nem is tudtam, hogy Ms. Poppy Mexikóban is otthon van! Törökország és Dél-Afrika után igazán meglepő, hogy Mexikóban is találkozunk vele, de az már nem annyira, hogy itt is valami igazán ínycsiklandóval vár bennünket: Quesadillas. Méghozzá rögtön kétféle változatával, egy húsossal, a mindenevőknek









és egy húsmentessel, a vegetáriánusok számára. E két változat szintén csak egy-egy kiragadott példája a népszerű harapnivalónak, tulajdonképpen bármiből, bármivel kiegészíthető, ha tortillánk és sajtunk van hozzá.





Még nem végeztünk Mexikóval, sőt, a főételkóstolók ezután következnek. Máris megérkeztünk Alízhoz, a fakanálforgatóhoz. Ízletes Mexikói csilis babját - aminek az a legnagyobb erénye, hogy eredeti recept szerint készült, a receptje pedig érdekes úton jutott Alízhoz - előttünk sokan mások megkóstolták, többek között a Gyergyóremetei falunapokra érkező sok-sok huszár is. Első kézből tudom, hogy nekik nagyon ízlett, sokan repetáztak is, úgyhogy hiszem, hogy itt is megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat!


És végre itt vagyunk Katánál, az előző VKF háziasszonyánál, aki méltó fogásokkal készült fogadásunkra. Önkényesen viszont úgy döntök, hogy először az Arroz con pollo-t kóstoljuk meg, azaz a rizses csirkét, ami annyira kívánatos a színkavalkádjával, hogy egyszerűen már nem tudok ellenállni neki! A mexikói-spanyol ihletésű fogás kitűnő étel akkor is, ha sok vendéget várunk asztalunkhoz, kevés vele a munka és nagyon kiadós. Nem véletlen, hogy Kata éppen ezt készítette nagyszámú csapatunk tiszteletére.


Bár furcsa dolog a menüsor végén fogyasztani a levest, mégis úgy gondolom, hogy Kata Cancun sárgadinnye-krémlevesének itt a helye. Annyi előétel után, és ha már belevágtunk a főételek kóstolásába, kár lett volna megszakítani a sort egy közbeékelt levessel. Így legalább, egy könnyű, finom és hűsítő étel ízével a szánkban hagyhatjuk el Mexikó földjét és megyünk "eggyel feljebb", az Egyesült államokba.



Jcsalád Anyája egy amerikai édességgel kínál bennünket, így megtudhatjuk mi is, mi az, amitől annyira terebélyesednek az újvilágiak. De bármennyire is kalóriadús legyen, nincs az az ember, aki ellen tudna állni ezeknek a csokoládécsúcsoknak. Csoki, mogyorókrém: tiszta élvezet. És ennyi kényeztetés kivétel nélkül mindenkinek jár!




Végezetül pedig, mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenset, egészen északra utazunk, Kanadába, hogy egy isteni finomságot kóstoljunk meg: a juharszirupfagyit. Házigazdánk ezúttal Okostojás, aki háromféle jeges finomsággal vár minket, melyeknek közös tulajdonsága a juharszirup, vagy legalábbis annak az íze. Ugyanis az egyik változatban nincs is benne e finomság, mégis olyan az íze, mintha azzal készült volna. A második változat karamelles-juharszirupos fagylalt, a harmadik pedig az igazi, krémes juharszirupfagyi.



És ez is lejárt. Hamarosan nekivágunk gasztroutazásunk utolsó szakaszának is, amikor Ázsián végighaladva visszaérkezünk Európába, annak is a szülőföldemnek számító csücskébe, Erdélybe. Addig is jó pihenést, olvasgatást, szemezgetést, főzőcskézést!

1 megjegyzés:

Kata írta...

Köszi szépen az összefoglalót és a kedves szavakat!:)

2010. augusztus 14., szombat

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4.

Bejegyezte: sedith dátum: 12:36
Talpra mindenki, mert ismét nekivágunk az útnak! Ha már amúgyis Délen vagyunk, miután átszeltük az Atlanti-óceánt, Amerikában délről indulunk északnak. Hatalmas út, bejárni való terület, sok finom fogás vár ránk, úgyhogy lélekben és gyomorban is készüljetek fel rá: Brazíliától Kanadáig sok helyen megállunk egy-egy kóstolásra!



Brazíliába Pocak Panna hívott meg bennünket, és - bár indításnak kicsit furcsa lesz - egy tömény csokimámorral kápráztat el bennünket. A brazil születésnapok népszerű desszertje, a felnőttek és gyerekek egyöntetű kedvence, azaz a brigadeiro, nem más, mint lágy tejkaramella, a holland kakaó ízével átitatva és csokicukorkával bevonva. Nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni neki!








Hosszasabban időzünk a Karib-térségben, hiszen ketten, Piszke és Flat-cat is itt lát vendégül bennünket. Menjünk először Piszkéhez, hogy nyomtassuk le a brigadeiro édes ízét egy kis sós-fűszeres-aromás főétellel, a jerk csirkével. Jellegzetesen karibi, vagy inkább trópusi fűszerezése isteni ízt ad a semleges csirkének, feltéve, ha kivárjuk a megfelelő pácolási időt. Ezért aztán az időmilliomosok részesítik előnyben, bár ha idejében eszünkbe jut, elég kevés munkával adható az asztalra ez a különleges finomság. Piszkénél más érdekességeket, hasznos tanácsokat is olvashattok a csirkéről meg a fűszerkeverékről.




Már most tele a pocak, nem tudom, mi lesz később. Főleg, hogy Flat-cat, aki szintén a karibi konyhát képviseli e felvonuláson, négyfogásos menüvel vár bennünket. Talán senkit sem környékez meg a halál a sonkába tekert sült banán előétel hallatán,








és az iménti kellemes tapasztalatunk alapján szintén szívesen veszi magához mindenki a jerk csirkét. Piszkétől eltérően, aki sült krumplival tálalta, Flat-cat mangós-kókusztejes rizottóval köríti.









E fenséges fogásokat egy mennyei rumos karamellás sült ananász követ,












és ha még fér, egy csodás, hűsítő kókusztejes-rumos frappét is megkóstolhattok. Más ételek, mint mifelénk, az biztos, de személy szerint mindegyiket izgalmasnak, kipróbálandónak tartom!










Egy ilyen tartalmas és házias menü után esély van rá, hogy megkívánjuk a kissé lezserebb, kötöttségektől mentes, úgynevezett mozikaját. No, nem fogunk moziba menni ezért, csak betérünk PocakPanna mexikói haciendájára, és bevezetőként megkóstoljuk a házilag elkészített pico de gallo-ját, a Salsa picada-t vagy más néven a Salsa Mexicana-t. Ropogós tortillacsipsszel mártogatjuk és, azt hiszem, senkinek sincs ellenére, hogy a maradékot, amit PP kis üvegben félretett, hazamenekítse magával!:)





Jé, nem is tudtam, hogy Ms. Poppy Mexikóban is otthon van! Törökország és Dél-Afrika után igazán meglepő, hogy Mexikóban is találkozunk vele, de az már nem annyira, hogy itt is valami igazán ínycsiklandóval vár bennünket: Quesadillas. Méghozzá rögtön kétféle változatával, egy húsossal, a mindenevőknek









és egy húsmentessel, a vegetáriánusok számára. E két változat szintén csak egy-egy kiragadott példája a népszerű harapnivalónak, tulajdonképpen bármiből, bármivel kiegészíthető, ha tortillánk és sajtunk van hozzá.





Még nem végeztünk Mexikóval, sőt, a főételkóstolók ezután következnek. Máris megérkeztünk Alízhoz, a fakanálforgatóhoz. Ízletes Mexikói csilis babját - aminek az a legnagyobb erénye, hogy eredeti recept szerint készült, a receptje pedig érdekes úton jutott Alízhoz - előttünk sokan mások megkóstolták, többek között a Gyergyóremetei falunapokra érkező sok-sok huszár is. Első kézből tudom, hogy nekik nagyon ízlett, sokan repetáztak is, úgyhogy hiszem, hogy itt is megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat!


És végre itt vagyunk Katánál, az előző VKF háziasszonyánál, aki méltó fogásokkal készült fogadásunkra. Önkényesen viszont úgy döntök, hogy először az Arroz con pollo-t kóstoljuk meg, azaz a rizses csirkét, ami annyira kívánatos a színkavalkádjával, hogy egyszerűen már nem tudok ellenállni neki! A mexikói-spanyol ihletésű fogás kitűnő étel akkor is, ha sok vendéget várunk asztalunkhoz, kevés vele a munka és nagyon kiadós. Nem véletlen, hogy Kata éppen ezt készítette nagyszámú csapatunk tiszteletére.


Bár furcsa dolog a menüsor végén fogyasztani a levest, mégis úgy gondolom, hogy Kata Cancun sárgadinnye-krémlevesének itt a helye. Annyi előétel után, és ha már belevágtunk a főételek kóstolásába, kár lett volna megszakítani a sort egy közbeékelt levessel. Így legalább, egy könnyű, finom és hűsítő étel ízével a szánkban hagyhatjuk el Mexikó földjét és megyünk "eggyel feljebb", az Egyesült államokba.



Jcsalád Anyája egy amerikai édességgel kínál bennünket, így megtudhatjuk mi is, mi az, amitől annyira terebélyesednek az újvilágiak. De bármennyire is kalóriadús legyen, nincs az az ember, aki ellen tudna állni ezeknek a csokoládécsúcsoknak. Csoki, mogyorókrém: tiszta élvezet. És ennyi kényeztetés kivétel nélkül mindenkinek jár!




Végezetül pedig, mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenset, egészen északra utazunk, Kanadába, hogy egy isteni finomságot kóstoljunk meg: a juharszirupfagyit. Házigazdánk ezúttal Okostojás, aki háromféle jeges finomsággal vár minket, melyeknek közös tulajdonsága a juharszirup, vagy legalábbis annak az íze. Ugyanis az egyik változatban nincs is benne e finomság, mégis olyan az íze, mintha azzal készült volna. A második változat karamelles-juharszirupos fagylalt, a harmadik pedig az igazi, krémes juharszirupfagyi.



És ez is lejárt. Hamarosan nekivágunk gasztroutazásunk utolsó szakaszának is, amikor Ázsián végighaladva visszaérkezünk Európába, annak is a szülőföldemnek számító csücskébe, Erdélybe. Addig is jó pihenést, olvasgatást, szemezgetést, főzőcskézést!

1 megjegyzés on "VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4."

Kata on 2010. augusztus 14. 23:22 írta...

Köszi szépen az összefoglalót és a kedves szavakat!:)

Related Posts with Thumbnails