2010. augusztus 9., hétfő

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2.

A kicsit hosszúra nyúlt pihenő után frissen és üdén (mint a ma született bárány anyukája) folytathatjuk utunkat. Sokat gondolkodtam, hogy a kis északi kitérő után merre vegyük az irányt, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha ismét visszakanyarodnánk egy kicsit kelet felé. Jobban mondva Délkelet Európába megyünk, ahol finomabbnál finomabb mindenfélével találkozunk, ismerkedünk, majd innen vessszük az irányt Nyugat-Európa felé.

Első úticélunk így nem más, mint a - földrajzilag és gasztronómiailag is - csodálatos Törökország. Jól el is időzünk itt, hiszen 6 pályázó 8 ételét fogjuk megízlelni!

No, és már annyit is papoltam, hogy megérkeztünk Elif, Arif és Efehan, picit rövidebben Ízmorzsák portájára, aki három finomsággal készült fogadásunkra. - Amíg mesélgetek egy kicsit arról, hogyan is fedeztem fel a VKF! nevű gasztrojátékot, és hogyan döntöttem a rajta való részvételen, kóstoljátok meg ezt a szerény péksütit! Ropogós külső, habkönnyű bél és illatos-sós töltelék: ilyen ez a fetás-petrezselymes pogácsa!






A Lahmacun, amit szintén nagy-nagy szeretettel készített számunkra Ízmorzsák, hagyományos török előétel, de ha elolvassátok a bejegyzését sokkal gazdagabbak lesztek: Ízmorzsák tálalási ötleteket ad, európaiasított változatokról is ír, illetve azt is megtudhatjátok, hogy mi a kologne és mire használják. Jaj, és mindezt úgy, hogy végig fülig ér a szátok!:)



Jaj, nem mondtam? A főétel csak ezután következik! De bármennyire is tele lennénk, nem hiszem, hogy bármelyikünk ellen tudna állni ennek a szemet-szájat gyönyörködtető fogásnak, a Hasan pasa köftének, azaz a krumplipürével töltött fasírtnak. A kis halmokat egy gyönyörű színű paradcsomszósz koronázza. A fogás teljes, nem igényel semmiféle további kiegészítőt. Sőt, a látszat ellenére hamarabb elkészülnek, mint gondolnánk. - Bocsássatok meg, hogy csak ennyivel szolgálok, de sok dolgom közepette már nem jutott időm a desszertre is. Nem messze, viszont, a szomszédban valaki éppen desszerttel vár benneteket! - szabadkozik Ízmorzsák. - Egyet se búsulj, kedvesem, "selam ellerinize saglik."

Thrini is tárt karokkal vár bennünket. Aranyos pohárkákban az asztalon már ott pompázik valami légies-sárga finomság, ami bárkit elvarázsol, ahogy az ízlelőbimbóihoz ér. A citromzselé isteni, méltó kísérője az előbb kóstolt fogásoknak.





Következő megállónk Tündérnél lesz, aki szintén egy finom "törökséggel" vár, a török palacsintával. Ropogós réteslap közé bújtatott, aromás-sajtos, puha krém, kényeztetés ez a javából!









Citromdisznó is egy igazi török különlegességgel rukkolt elő a tiszteletünkre. A tirit régi családi kedvenc náluk, bár kétségkívül léteznek más variációi is. A gugli, mindenesetre, nem túl bőkezű tirit-ügyileg. - tudjuk meg Citromdisznótól.








Most már meg sem állunk Ms. Poppy-ig, ahol megkóstoljuk étvágygrjesztő töltött padlizsánját. Ugyanazt az ételt kétféle kivitelezésben tálalta, de hogy melyik jobb, szebb, nem lehet - szerintem - eldönteni. Mivel imádom a padlizsánt és most már jócskán szezonja is van, valamikor hamarosan elkészítem!




Házisárkánytól nem kell félni, mégha neve ijesztő is picit; nem azért hívott magához, hogy felfaljon bennünket, hanem azért, hogy megkóstoljuk isteni finom és könnyű citromos-joghurtos süteményét, amit az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban kiadott Ciprus Today-ben talált. A receptet és néhány érdekes tudnivalót a kis "országról" a bejegyzésében találhattok!




Most már sajnos búcsút kell vennünk Törökországtól és kulináris remekeitől, de várnak az újabb kalandok, újabb ízek, és garantálom, senki sem fogja ezt bánni!

Görögországba megyünk, először Gluténmentes Andihoz, hogy megkóstoljuk a Pasztíciót. A pasztíció (vagy pastitsio) tradicionális görög étel, egy hússal lerakott tésztaféleség, amit - a hozzávalók láttán - Andi először olasznak hitt. De végülis az a lényeg, hogy finom legyen, bárki is vallja magáénak!




Marmalade is meghívott magához egy autentikus görög fogásra. Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával) a neve és abszolút ínycsiklandóan néz ki. Különlegessége a Kritharaki, az aprószemű, rizsalakú tészta. Az étel ennél is különlegesebb "fűszere" pedig nem más, mint Zorba, a görög.








Zorba akkordjaira elhagyjuk Görögországot, aki, kissé érthetetlenül, ilyen filigrán módon képviseltette magát a VKF!-en, de kárpótlásul még időzünk egy kicsit a Balkánon. A most következő ételek igazából nem sorolhatóak konkrétan egyetlen nemzethez sem, bármelyik balkáni népé lehetnének, különféle változatuk itt is, ott is megtalálható, így aztán helymegjelölésként a Balkánt használjuk inkább.

Bianka, mint maga is bevallja, nem egy nemzet ételét készítette el, hanem egyszerűen, keleties-déliesre véve a figurát kreált egy új fogást: a cukkinis-padlizsános puliszkatekercset. Istenien néz ki, lássunk is hozzá!









Hmm, olyan magyarosnak néz ki, mint egy jó paprikás krumpli, az íze mégis teljesen más világot idéz. Nem egyébről van szó, mint Dia balkáni kolbászos-gombás krumplijáról, amin alig tudunk testvériesen megosztozni kedves férjével, hiszen mindannyiunknak nagyon ízlik, mindenkinek még egy, és még egy, és még egy falat kellene belőle!




A finom rakottast érdemes kiegészíteni valamivel. És ha már Balkán, akkor milyen saláta illene a legjobban hozzá? Hát persze, hogy egy sültpaprika-saláta. Családi tűzhely siet ebben a segítségünkre, hiszen családjában már hagyománya van e finomságnak, sőt, hogy a nyár ízeit télen se kelljen nélkülözni, elárulja, ők hogyan csinálják. Ha érdekel, olvassátok el!


Ismét továbbmegyünk egy tengernyit, hogy kikössünk a Csizmában. Olaszország kulináris gazdagságát jól tükrözik a beérkezett receptek, bár természetesen, még ennél is komplexebb a kínálat. Lássuk csak, "vegyünk villahegyre" néhány tésztaételt!

Pasta alla puttanesca. Ezzel készült Mandy a fogadásunkra, bár biztos vagyok benne, hogy ő maga nem "rosszlány". Arra viszont bárkinek szüksége lehet, hogy percek alatt összedobjon valamilyen ízletes, meleg vacsorát, így a rosszlányok tésztája kitűnő választás lenne.








Az amatricei asszonyok tésztája (Pasta all'amatriciana) sem adja azonban alább. Más hozzávalókból készül, de ugyanolyan finom, gazdag ízű, mint előző társa és gyorsaságban sem marad el mögötte. Úgyhogy kóstoljátok bátran, Rendidani mindenkinek jó szívvel kínálja!








Hajnalka sem marad el szívélyességben az előtte levő háziasszonyokhoz képest, gyerekeinek egyik kedvenc ételévé avanzsált fogással lep meg bennünket. Pollo alla cacciatora a neve, és tésztát, szószt, no meg természetesen, csirkehúst fed a neve. Lássunk hozzá, majd haladjunk, mert még jó hosszú út áll előttünk!






Most egy másik, jellegzetesen olasz ételt fogunk enni, nevezetesen: rizottót. A gombás borsós fajtából. Jó rizottót nem mindenki tud főzni, Belly viszont nem riad vissza semmitől: férje ellenérzésétől sem, amit a rizottóval szemben táplál. Azaz táplált. Mert amikor ráfanyalódott a "mancsosra", meglepően konstatálta milyen finom, és máskorra is megrendelte már a repetát.


Hmm, én már kissé kezdem unni a tésztaféléket, bármilyen finomak, változatosak, így egymásután mégis monotonná válhatnak! Valami más kellene. - Egy kis Panada, azaz főtt kenyér nem lesz jó? - Ki szólt, Gabah, te voltál? Milyen az a főtt kenyér? - Nagyon finom: pépes, sajtos, puha étel, leginkább a ... fogatlanoknak. És nem utolsó sorban az egyik legjobb módja a nyakunkon maradt száraz kenyér újrahasznosításának!






- Erre, erre! - integet valaki. - Gyertek, szusszanjatok meg egy kicsit, biztos elfáradtatok a hosszú úttól, amit mögöttetek hagytatok! Helyezzétek kényelembe magatokat, addig én már vissza is jövök. - Vajon hová ment Andi? - Itt vagyok és hoztam nektek valamit, íme! - Hűha, ez nem lehet más, csakis Locatelli mester cseresznyés-mandulás tortája! Lássatok hozzá, mindjárt nincs belőle!



A mindenit! Most veszem észre: elhagytam a térképemet. Ha jól emlékszem, Renidaninál még megvolt, de Hajnalkánál már nem tartottam a kezemben. Ne haragudjatok, vissza kell mennünk Renidanihoz. - De jó, hogy visszajöttetek! Éppen most tálalom a Panna cottát friss bogyós gyümölcsökkel. Ugye elfogadtok egy-egy adagot belőle? - Naná, ez nem is kérdés! És nicsak, itt a térképem is!







Ha már kezemben a térkép, belenézek egy kicsit, merre is menjünk tovább?! Megvan! Franciaországot nem hagyhatjuk ki, ugyanis meghívásunk van Sáfrányhoz, aki izgatottan várja, hogy megkóstoljuk nála a francia konyha egyik remekét, a szuflét. Nem kételkedem: málnaszufléja tökéletes kinézetre, tökéletes állagra és ízre is. Győződjetek most már meg ti is róla!

Huhh, hatalmas utat tettünk meg, jó kis vargabetűt írtunk le Svédországtól Franciaországig a Balkán érintésével! Javasolom, hogy tartsunk egy pihenőt ismét: mindenkinek pihennie kell egy kicsit, fel kell töltődnie, a gyomrunkban pedig helyet kell készítenünk az ezután következő fogásoknak! Jó pihenést, Jó éjt!

7 megjegyzés:

trendo írta...

Igazán jó háziasszony vagy! Vagy inkább nevezzelek fedélzetmesternek? :) Bár a "matrózok" is kitettek magukért, úgy látom...

Ottis írta...

Hát óriási munka lehet egy ilyen összefoglalót megírni!!Ügyes vagy!

Bianka írta...

Nagyon tetszik, ahogy egyiket a másikra rávezeted, ügyes munka

Ms. Poppy írta...

Megérte várni erre a beszámolóra.:) Már így az elején látszik, hogy szuper a felhozatal. Én sem irigyellek, biztos sok munkád van benne, hogy összesítsd ezt a sok finomságot, de nagyon jól csinálod. Csak így tovább!

mandy tarragon írta...

Nagyon jó lett ez a rész is az összefoglalóban, várom a következőt :)

Chef Viki írta...

Mennyi tuti recept!

Szuper összefoglaló :-)

Elif, Arif és Efehan írta...

Aleyküm Selam, tesekkür ederim! ;) Szép kis összefoglaló! Várjuk a folytatást!

2010. augusztus 9., hétfő

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2.

Bejegyezte: sedith dátum: 3:07
A kicsit hosszúra nyúlt pihenő után frissen és üdén (mint a ma született bárány anyukája) folytathatjuk utunkat. Sokat gondolkodtam, hogy a kis északi kitérő után merre vegyük az irányt, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha ismét visszakanyarodnánk egy kicsit kelet felé. Jobban mondva Délkelet Európába megyünk, ahol finomabbnál finomabb mindenfélével találkozunk, ismerkedünk, majd innen vessszük az irányt Nyugat-Európa felé.

Első úticélunk így nem más, mint a - földrajzilag és gasztronómiailag is - csodálatos Törökország. Jól el is időzünk itt, hiszen 6 pályázó 8 ételét fogjuk megízlelni!

No, és már annyit is papoltam, hogy megérkeztünk Elif, Arif és Efehan, picit rövidebben Ízmorzsák portájára, aki három finomsággal készült fogadásunkra. - Amíg mesélgetek egy kicsit arról, hogyan is fedeztem fel a VKF! nevű gasztrojátékot, és hogyan döntöttem a rajta való részvételen, kóstoljátok meg ezt a szerény péksütit! Ropogós külső, habkönnyű bél és illatos-sós töltelék: ilyen ez a fetás-petrezselymes pogácsa!






A Lahmacun, amit szintén nagy-nagy szeretettel készített számunkra Ízmorzsák, hagyományos török előétel, de ha elolvassátok a bejegyzését sokkal gazdagabbak lesztek: Ízmorzsák tálalási ötleteket ad, európaiasított változatokról is ír, illetve azt is megtudhatjátok, hogy mi a kologne és mire használják. Jaj, és mindezt úgy, hogy végig fülig ér a szátok!:)



Jaj, nem mondtam? A főétel csak ezután következik! De bármennyire is tele lennénk, nem hiszem, hogy bármelyikünk ellen tudna állni ennek a szemet-szájat gyönyörködtető fogásnak, a Hasan pasa köftének, azaz a krumplipürével töltött fasírtnak. A kis halmokat egy gyönyörű színű paradcsomszósz koronázza. A fogás teljes, nem igényel semmiféle további kiegészítőt. Sőt, a látszat ellenére hamarabb elkészülnek, mint gondolnánk. - Bocsássatok meg, hogy csak ennyivel szolgálok, de sok dolgom közepette már nem jutott időm a desszertre is. Nem messze, viszont, a szomszédban valaki éppen desszerttel vár benneteket! - szabadkozik Ízmorzsák. - Egyet se búsulj, kedvesem, "selam ellerinize saglik."

Thrini is tárt karokkal vár bennünket. Aranyos pohárkákban az asztalon már ott pompázik valami légies-sárga finomság, ami bárkit elvarázsol, ahogy az ízlelőbimbóihoz ér. A citromzselé isteni, méltó kísérője az előbb kóstolt fogásoknak.





Következő megállónk Tündérnél lesz, aki szintén egy finom "törökséggel" vár, a török palacsintával. Ropogós réteslap közé bújtatott, aromás-sajtos, puha krém, kényeztetés ez a javából!









Citromdisznó is egy igazi török különlegességgel rukkolt elő a tiszteletünkre. A tirit régi családi kedvenc náluk, bár kétségkívül léteznek más variációi is. A gugli, mindenesetre, nem túl bőkezű tirit-ügyileg. - tudjuk meg Citromdisznótól.








Most már meg sem állunk Ms. Poppy-ig, ahol megkóstoljuk étvágygrjesztő töltött padlizsánját. Ugyanazt az ételt kétféle kivitelezésben tálalta, de hogy melyik jobb, szebb, nem lehet - szerintem - eldönteni. Mivel imádom a padlizsánt és most már jócskán szezonja is van, valamikor hamarosan elkészítem!




Házisárkánytól nem kell félni, mégha neve ijesztő is picit; nem azért hívott magához, hogy felfaljon bennünket, hanem azért, hogy megkóstoljuk isteni finom és könnyű citromos-joghurtos süteményét, amit az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban kiadott Ciprus Today-ben talált. A receptet és néhány érdekes tudnivalót a kis "országról" a bejegyzésében találhattok!




Most már sajnos búcsút kell vennünk Törökországtól és kulináris remekeitől, de várnak az újabb kalandok, újabb ízek, és garantálom, senki sem fogja ezt bánni!

Görögországba megyünk, először Gluténmentes Andihoz, hogy megkóstoljuk a Pasztíciót. A pasztíció (vagy pastitsio) tradicionális görög étel, egy hússal lerakott tésztaféleség, amit - a hozzávalók láttán - Andi először olasznak hitt. De végülis az a lényeg, hogy finom legyen, bárki is vallja magáénak!




Marmalade is meghívott magához egy autentikus görög fogásra. Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával) a neve és abszolút ínycsiklandóan néz ki. Különlegessége a Kritharaki, az aprószemű, rizsalakú tészta. Az étel ennél is különlegesebb "fűszere" pedig nem más, mint Zorba, a görög.








Zorba akkordjaira elhagyjuk Görögországot, aki, kissé érthetetlenül, ilyen filigrán módon képviseltette magát a VKF!-en, de kárpótlásul még időzünk egy kicsit a Balkánon. A most következő ételek igazából nem sorolhatóak konkrétan egyetlen nemzethez sem, bármelyik balkáni népé lehetnének, különféle változatuk itt is, ott is megtalálható, így aztán helymegjelölésként a Balkánt használjuk inkább.

Bianka, mint maga is bevallja, nem egy nemzet ételét készítette el, hanem egyszerűen, keleties-déliesre véve a figurát kreált egy új fogást: a cukkinis-padlizsános puliszkatekercset. Istenien néz ki, lássunk is hozzá!









Hmm, olyan magyarosnak néz ki, mint egy jó paprikás krumpli, az íze mégis teljesen más világot idéz. Nem egyébről van szó, mint Dia balkáni kolbászos-gombás krumplijáról, amin alig tudunk testvériesen megosztozni kedves férjével, hiszen mindannyiunknak nagyon ízlik, mindenkinek még egy, és még egy, és még egy falat kellene belőle!




A finom rakottast érdemes kiegészíteni valamivel. És ha már Balkán, akkor milyen saláta illene a legjobban hozzá? Hát persze, hogy egy sültpaprika-saláta. Családi tűzhely siet ebben a segítségünkre, hiszen családjában már hagyománya van e finomságnak, sőt, hogy a nyár ízeit télen se kelljen nélkülözni, elárulja, ők hogyan csinálják. Ha érdekel, olvassátok el!


Ismét továbbmegyünk egy tengernyit, hogy kikössünk a Csizmában. Olaszország kulináris gazdagságát jól tükrözik a beérkezett receptek, bár természetesen, még ennél is komplexebb a kínálat. Lássuk csak, "vegyünk villahegyre" néhány tésztaételt!

Pasta alla puttanesca. Ezzel készült Mandy a fogadásunkra, bár biztos vagyok benne, hogy ő maga nem "rosszlány". Arra viszont bárkinek szüksége lehet, hogy percek alatt összedobjon valamilyen ízletes, meleg vacsorát, így a rosszlányok tésztája kitűnő választás lenne.








Az amatricei asszonyok tésztája (Pasta all'amatriciana) sem adja azonban alább. Más hozzávalókból készül, de ugyanolyan finom, gazdag ízű, mint előző társa és gyorsaságban sem marad el mögötte. Úgyhogy kóstoljátok bátran, Rendidani mindenkinek jó szívvel kínálja!








Hajnalka sem marad el szívélyességben az előtte levő háziasszonyokhoz képest, gyerekeinek egyik kedvenc ételévé avanzsált fogással lep meg bennünket. Pollo alla cacciatora a neve, és tésztát, szószt, no meg természetesen, csirkehúst fed a neve. Lássunk hozzá, majd haladjunk, mert még jó hosszú út áll előttünk!






Most egy másik, jellegzetesen olasz ételt fogunk enni, nevezetesen: rizottót. A gombás borsós fajtából. Jó rizottót nem mindenki tud főzni, Belly viszont nem riad vissza semmitől: férje ellenérzésétől sem, amit a rizottóval szemben táplál. Azaz táplált. Mert amikor ráfanyalódott a "mancsosra", meglepően konstatálta milyen finom, és máskorra is megrendelte már a repetát.


Hmm, én már kissé kezdem unni a tésztaféléket, bármilyen finomak, változatosak, így egymásután mégis monotonná válhatnak! Valami más kellene. - Egy kis Panada, azaz főtt kenyér nem lesz jó? - Ki szólt, Gabah, te voltál? Milyen az a főtt kenyér? - Nagyon finom: pépes, sajtos, puha étel, leginkább a ... fogatlanoknak. És nem utolsó sorban az egyik legjobb módja a nyakunkon maradt száraz kenyér újrahasznosításának!






- Erre, erre! - integet valaki. - Gyertek, szusszanjatok meg egy kicsit, biztos elfáradtatok a hosszú úttól, amit mögöttetek hagytatok! Helyezzétek kényelembe magatokat, addig én már vissza is jövök. - Vajon hová ment Andi? - Itt vagyok és hoztam nektek valamit, íme! - Hűha, ez nem lehet más, csakis Locatelli mester cseresznyés-mandulás tortája! Lássatok hozzá, mindjárt nincs belőle!



A mindenit! Most veszem észre: elhagytam a térképemet. Ha jól emlékszem, Renidaninál még megvolt, de Hajnalkánál már nem tartottam a kezemben. Ne haragudjatok, vissza kell mennünk Renidanihoz. - De jó, hogy visszajöttetek! Éppen most tálalom a Panna cottát friss bogyós gyümölcsökkel. Ugye elfogadtok egy-egy adagot belőle? - Naná, ez nem is kérdés! És nicsak, itt a térképem is!







Ha már kezemben a térkép, belenézek egy kicsit, merre is menjünk tovább?! Megvan! Franciaországot nem hagyhatjuk ki, ugyanis meghívásunk van Sáfrányhoz, aki izgatottan várja, hogy megkóstoljuk nála a francia konyha egyik remekét, a szuflét. Nem kételkedem: málnaszufléja tökéletes kinézetre, tökéletes állagra és ízre is. Győződjetek most már meg ti is róla!

Huhh, hatalmas utat tettünk meg, jó kis vargabetűt írtunk le Svédországtól Franciaországig a Balkán érintésével! Javasolom, hogy tartsunk egy pihenőt ismét: mindenkinek pihennie kell egy kicsit, fel kell töltődnie, a gyomrunkban pedig helyet kell készítenünk az ezután következő fogásoknak! Jó pihenést, Jó éjt!

7 megjegyzés on "VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2."

trendo on 2010. augusztus 9. 7:23 írta...

Igazán jó háziasszony vagy! Vagy inkább nevezzelek fedélzetmesternek? :) Bár a "matrózok" is kitettek magukért, úgy látom...

Ottis on 2010. augusztus 9. 9:43 írta...

Hát óriási munka lehet egy ilyen összefoglalót megírni!!Ügyes vagy!

Bianka on 2010. augusztus 9. 10:03 írta...

Nagyon tetszik, ahogy egyiket a másikra rávezeted, ügyes munka

Ms. Poppy on 2010. augusztus 9. 12:11 írta...

Megérte várni erre a beszámolóra.:) Már így az elején látszik, hogy szuper a felhozatal. Én sem irigyellek, biztos sok munkád van benne, hogy összesítsd ezt a sok finomságot, de nagyon jól csinálod. Csak így tovább!

mandy tarragon on 2010. augusztus 9. 15:30 írta...

Nagyon jó lett ez a rész is az összefoglalóban, várom a következőt :)

Chef Viki on 2010. augusztus 9. 16:26 írta...

Mennyi tuti recept!

Szuper összefoglaló :-)

Elif, Arif és Efehan on 2010. augusztus 9. 18:24 írta...

Aleyküm Selam, tesekkür ederim! ;) Szép kis összefoglaló! Várjuk a folytatást!

Related Posts with Thumbnails