Változtatni akartam a blogon. És nem azért próbálkoztam ezzel a háromsávos formátummal, mert ez a divat, hanem mert ezen túl tényleg hasznos és praktikus, nem kell a világ végéig gördíteni, ha valamit meg akarunk találni. Tetszik benne, hogy külön tudom csoportosítani a saját dolgaimat és külön a külső dolgokat. Szeretem, mert tágas, szellős. Mégis úgy érzem, hogy a pozitívumok ellenére, mégsem az igazi...
Úgy gondolom, hogy a blogomnak elsősorban nekem kell tetszenie, nekem kell szívesen megnyitni és dolgozni benne. De természetesen, nem lehet figyelmen kívül hagyni az olvasókat sem, hiszen a blog olvasók nélkül semmit sem ér; tehát törekedni kell arra, hogy mások is szívesen járjanak ide, könnyen kezelhessék, kereshessenek benne, átlátható legyen, stb.
Úgy vettem észre, hogy a Minima sablont használják legtöbben, de nekem ez nem gyere be, keskenyebb és ami számomra a legzavaróbb, hogy minden összefolyik benne, nincsenek keretek, kicsit össze-vissza volt benne minden. Ezért maradtam az eredeti sablonomnál, a Rounders2-nél, ennek viszont más hátrányai vannak.
Előszöris: lassabban tölti be az oldalt, mint eddig, bár nem mindig, szóval ez a legkisebb baj.
Másodszor, a színek: bordó és szürke. Míg az elsővel semmi bajom, amúgyis szoktam használni, a második egyszerűen nem tetszik, talán az utolsó szín lenne, amit a palettából használnék, ha rá kerülne a sor. És nem, nem lehet megváltoztatni, nem engedi. Lehet, hogy aki ért az ilyesmihez, találna módot rá, de én nem tudok.
Harmadszor: a betűméret. Sokszor úgy érzem, hogy nagyítóval kellene ideülni, mert még magam is alig tudom kiolvasni.
És végül: nagyon hiányolom a bejegyzések végéről a szerkesztés ikont. Eddig ottvolt egy "ceruza", amire ha rákattintottam, máris bennevoltam a bejegyzésben és módosíthattam, javíthattam pillanatok alatt, így viszont több (4!!!) lépésben tudnám csak megtenni. És ez (is) sokat számít.
Így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha esetleg valakinek van ötlete ezeknek a dolgoknak az orvoslására, köszönettel venném, ha megosztaná. Talán akkor sikerülne úgy átpofoznom a blogot, hogy megtartsam a hármas beosztást, különben vissza fogok térni az eredetire. De addig várom a ti véleményeteket is róla; néhányan már dicsérték és kritizálták, úgyhogy mindenki bátran mondja el, hogy milyennek látja! Előre is köszönöm!
2010. január 31., vasárnap
2010. január 29., péntek
Reggeli önindító
Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."
Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.
De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.
Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.
Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.
De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.
Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.
2010. január 28., csütörtök
Szavazzatok Alízra!
Gasztro-berkekben biztos nem ismeretlen Alíz blogja, a Fakanálforgató tollforgató. Aki ismeri, olvasta sorait, tudja, hogy sosem távozik tőle maradandó élmény nélkül: az írás a vérében van.
És mivel mi ezt tudjuk, meg kellene "győzni" a nagyközönséget is róla, ezért, kérlek, szavazzatok rá.
Megtehetitek itt: http://www.ujkelet.ro/ Az oldal középtáján, jobb oldalt, kattintsatok Jánossy Alízra. Megérdemli.
(És ő mit sem sejt erről a bejegyzésről!)
És mivel mi ezt tudjuk, meg kellene "győzni" a nagyközönséget is róla, ezért, kérlek, szavazzatok rá.
Megtehetitek itt: http://www.ujkelet.ro/ Az oldal középtáján, jobb oldalt, kattintsatok Jánossy Alízra. Megérdemli.
(És ő mit sem sejt erről a bejegyzésről!)
2010. január 27., szerda
Csörög-e a csöröge?
Nem tudom, hogy mitől lett a csöröge csöröge, de nálunk így hívják, nem is hallottam más megnevezését sok ideig. De bárhogy is hívnánk, egy nagyon gyorsan elkészíthető, nagyon finom farsangi (és nemcsak) édesség.
Jó kiegészítője lehet egy csak (tartalmas) levesből álló ebédnek! Az adag nem túl nagy, úgyhogy én javaslom már eleve megduplázni!
Csöröge - NÚ-2019/Feb.11.
Hozzávalók:
25 dkg liszt, 5 dkg vaj, 2 dkg porcukor, csipetnyi só, 2 tojássárgája, 1,5 dl tejföl, olaj a sütéshez, porcukor a díszítéshez.
Elkészítése:
A liszthez hozzáadjuk a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a vajjal. Végül hozzátesszük a tojássárgáját és a tejfölt és először (fa)kanállal, majd kézzel jól összekavarjuk-gyúrjuk. Könnyű, nem lágy és nem kemény állagú tésztát kell kapnunk. Ezután csomagoljuk be és 10-15 percre tegyük hűtőbe. A tésztát vékonyan lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3-4 mm vastagságúra, többé-kevésbé szabályos négyszöggé.
Szabdaljuk kb. 5 centis csíkokra, majd ismét szabdaljuk, rézsútosan, hogy rombuszokat kapjunk.
A közepükbe, hosszában, egy-egy bemetszést csinálunk (a szélén maradt kisebb háromszögekkel is ugyanezt tesszük, a gyerekek nagyon örülnek a mini-csörögéknek),
majd az egyik sarkát áthúzzuk ezen a bevágáson.
Ajánlatos az összeset elkészíteni először, és aztán látni a sütéshez.
Az olajat felforrósítjuk és 4-5 darabot sütünk egyszerre. Mindkét oldalát szép aranybarnára süssük! Még melegen szórjuk meg porcukorral. Én most citromos porcukorral szórtam meg, amit véletlenül készítettem-fedeztem fel.
Citromos porcukor
Lereszeltem egy citrom héját és összekevertem kb. 2 ek. kristálycukorral, hogy majd üvegbe téve legyen süteményízesítésre. De elfeledkeztem róla és az először átnedvesedett kristálycukor kb. 2 nap alatt ismét kiszáradt és megszáradt közötte a citromhéj is. Csak egyszerűen darálóba tettem és porcukorrá finomítottam. Hihetetlen, micsoda illata, íze volt! Féltem, hogy kesernyés lesz, de kár volt aggódni. Nagyszerű lett.
2010. január 26., kedd
Gyerekkori ízek (7) - Disznóságok puliszkával, káposztalével
Amikor múlt pénteken megérkezett hozzánk az 5 liter káposztalé, máris tudtam, mit fogunk vacsorázni. Nem mellesleg: egy tálka frissen készült májas is érkezett. (És még savanyú káposzta, főtt krumpli, főtt paszuly (bab), csak éppen készíteni kellett belőlük valamit. Honnan máshonnan, mint Édesanyámtól!:) )
A számban éreztem régmúlt telek ízeit: valóban, több éve már, hogy ilyet nem ettünk. Főleg mert egyikünk sincs túlságosan oda a sült kolbászért, melegített májasért, de most, a káposztalé révén, nagyon megkívántam. Sőt, férjemnek sem volt semmi kifogása. Egyszer egy évben meg lehet enni, azt mondta.:)
Mamám, Édesanyám anno még a lesütött és zsírban eltett húsból, oldalasból is szokott tenni a kolbász és májas mellé, de nekem ilyesmim nem volt, és igazából nem is hiányzott. Maga a fíling fontosabb volt és amit ettünk, az kitűnően hozta.
Sült kolbász és májas puliszkával, káposztalével
Hamar előkaptam a fagyasztóból két arasznyi füstölt kolbászt, 5-6 centis darabokra vagdaltam és egy serpenyőben, kicsi vizet öntve alá és lefedve, jó 20 percet pároltam. Egyszer meg is fordítottam, végül pedig zsírjára sütöttem. Amikor majdnem megvolt, a májasból is tettem mellé, de már elzártam a gázt, csak lefedtem, hogy az is átlangyosodjék. Ha bélbe töltött májas(hurka) lett volna, akkor ráfért volna egy kicsit több melegítés is. Ezalatt felforrt a 9 dl víz a puliszkának, jól megsóztam, és 3 dl kukoricadarát főztem bele, állandóan kavargatva a habverővel. (Direkt mértem most a hozzávalókat, ez a mennyiség 3 jóétkű, 4 normál étkű személynek elég.) Deszkára borítottam, mint hajdan, és villával darabokra szaggattam, hogy hamarabb hűljön. A tányérra tettem sült kolbászt, kanalaztam májast és egy kevés zsiradékot is csepegtettem rájuk, hogy legyen amit mártani. Káposztalevet "vedeltünk" hozzá savanyúság gyanánt.
KAL - 2013.
2010. január 25., hétfő
Citromos álom, avagy gombhoz a kabátot
Még sosem ettem/vettem/használtam lime-ot. Múltkor úgy gondoltam, hogy éppen ideje kipróbálni, ezért hát vettem egyet. Amint töprengtem, hogy mi legyen belőle, beugrott Ottis zöldcitromos habja, legalábbis nekem ilyesminek maradt meg. Aztán, amikor megkerestem, és láttam, hogy szeletelhető valami lesz belőle, kicsit megcsappant hozzá a kedvem, de csak azért, mert nem lett volna türelmem kivárni a hűtési időt.:P Végül mégis hozzáfogtam, kóstolgatás közben meg felfedeztem a spanyolviaszt: nem rakom le, ahogy ő írta, hanem egyszerű pohárkrém lesz belőle! És lőn.
Kicsit változtattam a recepten (nem mintha annak bármi baja is lenne), mert nekem volt lecsepegtetett aludttejem, azaz házi krémtúróm, amit tejföl helyett felhasználtam, illetve csak 200 ml ál-tejszínhabot kaptam a sarki boltban. De akkor is, így is i-s-t-e-n-i lett! (Már el is döntöttem, hogy nagyobbik lányom citromkrémes tortát fog kapni szülinapjára!:D)
Citromos álom
Hozzávalók:
70 dkg házi túrókrém vagy tejföl, 6 ek. cukor, 200 ml habtejszín, 3 lime vagy citrom (nálam 1:2-es volt az arány), 20 dkg babapiskóta.
Elkészítés:
A citromokat forró vízben jól megmossuk és lereszeljük a héjukat. (Én csak a sárgáét használtam fel a krémbe, a lime-é maradt a díszítéshez) A lime-ból előzőleg levágunk 2-3 karikát és csak azután reszeljük le.
A túrókrémet vagy tejfölt kikavarjuk a cukorral, a citromhéjjal és a citromok levével. Ki-ki ízlés szerint adagolja a citromlevet! Keményre verjük a habtejszínt és óvatosan beleforgatjuk a túrókrémbe. A kész krémet habzsákba töltjük és csinos kelyhekbe nyomjuk. Babapiskótát szúrunk bele, megszórjuk zöldcitrom-héjjal és citromkarikákkal díszítjük.
FÉL ÓRA - 2010.
Vegetáriánus pizza
Kilencvennapos diétázgatásaim során milliószor készítettem már húsmentes pizzát, sőt, olyanokat is, hogy csak nagyon nagy jóindulattal lehetett volna pizzának nevezni (pl. céklás-vöröskáposztásat:D vagy egyszerű pizzaszószos pizzát), de úgy, hogy az egész család húsmenteset egyék, még nem volt rá példa. Nem tartottam tőle, hogy férjecském mit fog szólni, mert nem az a húst hússal evő típus ő, de kíváncsi voltam, milyenre fog sikerülni és hogy fog ízleni! Hát, nőtt a májam, amikor a férjem, lábon állva elkapott egy szeletet, beleharapott, és kézzel-lábbal-szemmel-szájjal-mimikával-hanggal tetszését nyilvánította ki. Pedig kicsit sótlanra sikeredett szerintem, de azért finom volt!
Hirtelen jött a pizza ötlete és csak miután bedagasztottam a tésztát (de csak fél adagot)jutott eszembe, hogy hopsz, talán este is pizzát fogunk enni - másvalakinél. (Így is lett.:D:P)
Miután megkelt a tészta, kinyújtottam, sütőpapíros nagy tepsibe fektettem-egyengettem és kb. 15 percig sütöttem magában, amíg a tetején is kéreg képződött (Így biztos, hogy átsül a tészta, nem érintkezik nyersen a szósszal.)
Feltét:
200 g bazsalikomos paradicsomszósz, 4-5 fej gomba, 4-5 ek. morzsolt kukorica, kb. 20 szem fekete olajbogyó, 20 dk-nyi reszelt sajt, só, opcionálisan levesben főtt zöldség felszeletelve (nálam egy sárgarépa és egy paszternák).
Nagybevásárláskor vettem egy üvegecske bazsalikomos paradicsomszószt. Auchan bio termék volt, és ha úgy vesszük, nem is éppen olcsó. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, ezért örültem, hogy máris felhasználhatom. Kitűnő volt. Zöldségdarabokkal benne, enyhén bazsalikomos (nem baj, férjem nem szereti, de így elment), enyhén sós, szóval, nagyon finom volt. Még biztos veszek!
Nos, ezt a szószt rákentem a majdnem átsült pizzalapra, szépen kiraktam a vékonyra szeletelt gombával, megszórtam a kukoricával, elosztottam rajta az olajbogyószemeket, majd közéjük rendezgettem a felszeletelt főtt zöldségmaradékot. Jó gazdagon megszórtam reszelt sajttal és kb. 10-15 percig még visszatoltam a sütőbe. Van, hogy a sajtot csak a legvégén szórom rá, amikor már minden átsült és csak 1 percre teszem vissza, hogy az is ráolvadjon.
Nagyon ízlett mindenkinek. Kicsi lányom el volt ragadtatva, hogy "bodót" volt rajta (olajbogyó), először azokat halászta és tűntette el róla. :)
KELT - 2012.
2010. január 24., vasárnap
Diós muffin különleges töltelékkel - VKF! XXXI. - (4)
Amikor ott álltam a felhasználatlan majdnem 2 l tej előtt, még nem gondoltam, hogy muffin lesz a végzete, sőt, azt sem, hogy VKF!-re fogom nevezni! És aztán lőn.
Persze, először szembesültem azzal a kínzó kérdéssel, hogy mi legyen belőle? Aztán a még kínzóbb, még sürgetőbb kérdéssel: na de végre, mi legyen már belőle?! Mindjárt dobhatom ki! Sok-sok ötlet, variáció átfutott az agyamon a tejbegríztől a madártejig, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Aztán, vettem egy nagy levegőt és annak láttam hozzá, ami már eleve ott motoszkált a fejemben, csak állandóan elhessegettem: sűrített tejet készítek. Aztán, hogy abból mi lesz, nem tudtam, nem tudhattam, valamit ád az isten-alapon mégis hozzákezdtem.
Előszöris ismét benéztem Vegavarázshoz, hogy elolvassam pontosan a menetét. Még mindig tartottam tőle, hogy nekem teljesen odaég, odasül az egész tej vagy massza az aljához, mert hogyan létezhet az, hogy annyi ideig ne égjen oda?! Aztán szépen feltettem a tejet egy vastag aljú lábosba, fölforraltam, majd hozzákevertem 5-6 ek. cukrot. Ekkor egy öntöttvas-aljat helyeztem a legkisebb lángra és a lábost arra helyeztem. Így tényleg, hogy csak éppen forrt a tej. Időnként belekavartam. És persze, kíváncsian vártam, hogy sűrűsödjék. Végeztem a dolgaimat, a tej magában elvolt, csak néha kavargattam. Aztán, úgy másfél óra múlva kezdett karamellesedni, sűrűsödni. Gyakrabban kavargattam. Végül, úgy két óra után már sűrű masszává változott, bár még volt rajta egy kevés folyadék is. Ekkor muszáj volt levennem a tűzről, mert el kellett mennem. Mire hazajöttem, kihűlt és egy nagyon finom, különleges ízű édességem volt. Olvastam a khir-ről is, de arról már lemaradtam. Aztán gondoltam egyet és ledaráltam két nagy marék diót és belekavartam a sűrített tejbe. Nem volt elég, de több darált dióm nem volt: 1 ek-nyi prézlivel egészítettem ki, így már felvette az összes folyadékot, sűrűkrém lett belőle. Ekkor kb. 1 ml. rumaromával is jól elkevertem. Aztán meg csak kóstolgattam, kóstolgattam. Rendesen rájártam.:P Aztán elfeledkeztem róla, csak másnap este jutott eszembe, amikor már késő volt bármit is kezdeni vele. Harmadnap reggel viszont már tudtam: muffint sütök és ezt a "krémet" belesütöm. Nem tudhattam, hogyan viselkedik majd sütésnél, hogy nem folyik-e szét esetleg, de gondoltam, megér egy próbát. És milyen jól tettem! Le sem tudom írni, milyen lett a muffin: könnyű, puha, bárhová haraptál bele, töltelék is volt benne, csak amúgy olvadozott a szánkban. Úgy elfogyott, mint a pinty! A csajok sem kérették magukat!
A sűrített tej-krém hozzávalói:
2 l tej, 10-12 dkg cukor, 2 nagy maréknyi dióbél + 1 ek. prézli, 1 ml rumaroma.
A muffin alapanyagai (19 darab lett belőle): 1,5 csésze fehérliszt, 5 púpozott ek. tk. rizsliszt, 4 ek. cukor, 1,5 tk. sütőpor, csipet só, 1 tojás, 4 ek. olvasztott vaj, 1 dl tejszín, kb. 2 dl tej. A szárazakat és a folyékonyakat külön-külön összekevertem, majd összevegyítettem és simára dolgoztam. A muffinformákat kikentem vajjal, az aljukra kevés lisztet szórtam, majd belekanalaztam a maszsát. Minden mélyedést majdnem 3/4-ig töltöttem, majd egy evőkanál és egy kiskanál segítségével a diós krémet is a közepükbe halmoztam. Kicsit bele is nyomkodtam. Forró sütőben kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Rácson kihűtöttem, majd jóízűen elfogyasztottuk.
EK - 2012/2
2010. január 23., szombat
Krémsajtos puliszka - VKF! XXXI. - (3)
Ez újrahasznosítás a javából, ahogy Garffyka szeretné! Mondhatnám a maradék maradékának a maradékhasznosítása.
Előzmény 1:
Kezdődött azzal, hogy valamikor múlthét elején túrófánkot készítettem és onnan maradt vagy kétmaréknyi túró. Amikor már két napja nem tudtam mit kezdeni vele, bevillant: krémsajtot csinálok. Nagyon kevés lesz, de mintsem tönkremenjen! (Biztos vagyok benne, hogy egyszer már feltettem ide, de hirtelen nem találom. Majdcsak előkerül!) Akkor leírom:
Házi krémsajt
A kb. 10-15 dkg túrót villával nagyon jól összetörtem, majd 1 fél mk.-nyi szódabikarbónát szórtam rá és jól elkevertem. Hagytam állni pár percig, majd átkevertem és még vagy kétszer ezt megismételtem. Eddigre a szép fehér színe már átváltott opálosra és a túródarabok is folyósak lettek. 1 tk-nyi vajat felolvasztottam, beletettem az olvadófélben lévő túrót, enyhén megsóztam és addig hevítettem-kavargattam, míg az egészből egy egynemű, folyós massza lett. Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem és hideg helyen hagytam megdermedni. Egyik lánykám lakott egyszer jól belőle ezután maradt a tálka alján vagy két kiskanálnyi, amit én felhasználtam.
Előzmény 2:
Múltkor, amikor vettünk egy kisveder tejfölt, ajándékba adtak mellé egy sonkás krémsajttubust is. Lassan elfogyott. Ebből is kb. két kiskanálnyi állt rendelkezésemre.
Előzmény 3 + végkifejlet:
A vasárnapi ebédhez túl soknak bizonyult a fűszeres puliszka és eldobni sajnáltam. Villával egy tányéron kissé "szétszedtem", a tubusból rányomtam a sonkás sajtkrémet, a maradék házi krémet mikróban pár másodperc alatt felolvasztottam és rácsepegtettem a puliszkára. Az egészet szintén mikróban átforrósítottam és némi tejföllel kiegészítve jóízűen megettem ebédre! :)
Előzmény 1:
Kezdődött azzal, hogy valamikor múlthét elején túrófánkot készítettem és onnan maradt vagy kétmaréknyi túró. Amikor már két napja nem tudtam mit kezdeni vele, bevillant: krémsajtot csinálok. Nagyon kevés lesz, de mintsem tönkremenjen! (Biztos vagyok benne, hogy egyszer már feltettem ide, de hirtelen nem találom. Majdcsak előkerül!) Akkor leírom:
Házi krémsajt
A kb. 10-15 dkg túrót villával nagyon jól összetörtem, majd 1 fél mk.-nyi szódabikarbónát szórtam rá és jól elkevertem. Hagytam állni pár percig, majd átkevertem és még vagy kétszer ezt megismételtem. Eddigre a szép fehér színe már átváltott opálosra és a túródarabok is folyósak lettek. 1 tk-nyi vajat felolvasztottam, beletettem az olvadófélben lévő túrót, enyhén megsóztam és addig hevítettem-kavargattam, míg az egészből egy egynemű, folyós massza lett. Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem és hideg helyen hagytam megdermedni. Egyik lánykám lakott egyszer jól belőle ezután maradt a tálka alján vagy két kiskanálnyi, amit én felhasználtam.
Előzmény 2:
Múltkor, amikor vettünk egy kisveder tejfölt, ajándékba adtak mellé egy sonkás krémsajttubust is. Lassan elfogyott. Ebből is kb. két kiskanálnyi állt rendelkezésemre.
Előzmény 3 + végkifejlet:
A vasárnapi ebédhez túl soknak bizonyult a fűszeres puliszka és eldobni sajnáltam. Villával egy tányéron kissé "szétszedtem", a tubusból rányomtam a sonkás sajtkrémet, a maradék házi krémet mikróban pár másodperc alatt felolvasztottam és rácsepegtettem a puliszkára. Az egészet szintén mikróban átforrósítottam és némi tejföllel kiegészítve jóízűen megettem ebédre! :)
2010. január 22., péntek
Tárkonyos gombaleves - VKF! XXXI. - (2)
Maradékhasznosító leves, úgy, ahogy a 31. VKF! gazdája kéri. A paradicsomszószos fasírt mellé köretként tálalt rizs maradéka talált menedéket benne. Először csak egyszerű tárkonyos levest akartam, füstölt hússal, aztán még megtoldottam némi gombával is. A színe nem igazán magával ragadó, a füstölt hús és a gomba sem kedvezett neki, bár kétségkívül ez utóbbi "rontotta" inkább. De az íze, az nagyon finom lett.
Gombás tárkonyos leves
Hozzávalók: egy kisebb darabka füstölt csont, némi hússal, persze, 1 nagy murok, 1 hagyma, 20 dkg gomba, 3 púpozott ek. főtt rizs, 1 ek. házi paprikakrém (esetleg Édes Anna), 1 ek. házi ételízesítő, só, 1 csipet ecetben eltett tárkony apróra vagdalva, 1 ek. apróra vágott petrezselyemzöld, tárkonyecet ízlés szerint.
Elkészítés:
A csontot jó forró vízben átmossuk, majd kb. két liternyi, szintén forró vízben odatesszük főni. Lefedjük és úgy 1-1,5 órán át felé sem muszáj nézni...
Ekkor pótoljuk a leves elfőtt vizét annyi forró (de jobb, ha lobogó) vízzel, amennyi levest szeretnénk. Megtisztítjuk a hagymát és a murkot (répát), az elsőt apróra vágjuk, az utóbbit a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Pici olajon megfuttatjuk mindkettőt, majd a leveshez adjuk. Beletesszük a darált paprikát, az ételízesítőt és a vékonyra szeletelt gombát és még kb. 15 percig főzzük együtt. Az utolsó 2-3 percben beletesszük a főtt rizset is, hagyjuk néhányat lobbanni, majd elzárjuk a tüzet. Beleszórjuk az apróra vágott zöldeket, ízesítjük tárkonyecettel és ugyancsak ekkor sózzuk is, ha kell. Nekem csak minimális sóval kellett még pótolni, sós volt a hús-csont, a paprikakrém, az ételízesítő, a rizs sem volt ízetlen, sőt, az eltett tárkony és tárkonyecet is sós volt, szóval, sót csak a legvégén tenni bele!!! Lehet tejföllel tálalni, de én ezúttal nem adtam mellé.
FÉL ÓRA - 2010.
Találós kérdés
Szerintetek mi lehet a pohárban????;)
Várom az ötleteket....:)
És akkor a megfejtés ....
Ketten tudták pontosan + a húgom, de ő nem számít ezúttal:):P
Négyen sejtették, hogy köze van a céklához.
A többiek messze kalandoztak, de olyan dolgok is előjöttek, amire én álmomban sem gondoltam volna: rózsavíz, zselé, kanalas orvosság (ez utóbbi viszi a pálmát:D).
És akkor ... hát igen, KÁPOSZTALÉ van a pohárban. Úgy, látszik, az "itteniek" tudták.:) (A káposztát szüleim úgy sózzák el a hordóban, hogy vörös káposztát vagy céklát is tesznek mellé, ettől lesz ilyen szép színe. Ezúttal a céklától ilyen. "Uracskám" mai napig nem érti, hogy miért ez a természetes káposztalészín nekem: hát mert otthon mindig ilyen volt!!!)
Most úgy illene, hogy a nyertest-nyerteseket megajándékozzam valamivel, de bármennyire is törtem a fejem, semmi jó, frappáns nem jutott eszembe. Káposztalevet azért mégsem mernék postázni.:D
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt! Dög, Latsia, üdvözöllek a blogomon!:)
Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!
Várom az ötleteket....:)
És akkor a megfejtés ....
Ketten tudták pontosan + a húgom, de ő nem számít ezúttal:):P
Négyen sejtették, hogy köze van a céklához.
A többiek messze kalandoztak, de olyan dolgok is előjöttek, amire én álmomban sem gondoltam volna: rózsavíz, zselé, kanalas orvosság (ez utóbbi viszi a pálmát:D).
És akkor ... hát igen, KÁPOSZTALÉ van a pohárban. Úgy, látszik, az "itteniek" tudták.:) (A káposztát szüleim úgy sózzák el a hordóban, hogy vörös káposztát vagy céklát is tesznek mellé, ettől lesz ilyen szép színe. Ezúttal a céklától ilyen. "Uracskám" mai napig nem érti, hogy miért ez a természetes káposztalészín nekem: hát mert otthon mindig ilyen volt!!!)
Most úgy illene, hogy a nyertest-nyerteseket megajándékozzam valamivel, de bármennyire is törtem a fejem, semmi jó, frappáns nem jutott eszembe. Káposztalevet azért mégsem mernék postázni.:D
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt! Dög, Latsia, üdvözöllek a blogomon!:)
Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!
Hamburger barna zsemlével
Nem jegyzem VKF!-anyagként ezt a bejegyzést, annak ellenére, hogy az alapját ugyanaz a duplán húsos fasírt képezi, amit tegnap posztoltam. Bár azért lehetne mégis, mert ennnél meg elfogyasztottuk a megmaradt paradicsomszószt is.
Mint írtam, a húsmasszának csak a felét sütöttem meg első körben, vacsorára a megmaradt masszából jóval nagyobb, kb. tenyérnyi húspogácsákat formáltam és sütöttem. A zsemléket kettévágtam, alsó részüket megkentem paradicsomszósszal, ráraktam egy húspogácsát, sajt és paprikaszeleteket, majd befedtem a zsemle tetejével. További paradicsomszószt ki-ki magának adagolt.
A zsemléket viszont új alapanyagokból sütöttem.:)
Köménymagos barna zsemlék
Hozzávalók:
0,5 kg liszt, amiből 5 púpozott ek-nyit teljes kiőrlésű korpakeverékkel (búza, árpa, zab) helyettesítettem, 2,5 dkg élesztő, 2 ek. krumplipehely, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 1 tk. ecet, kb. 2,5 dl langyos víz, 2 ek. olaj, 2 ek. tejszín v. tej, köménymag.
Elkészítés:
A langyos víz felében feloldjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Néhány percig hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Addig tálba szórjuk a lisztet, a korpát, a sót és a krumplipelyhet, majd lazán összekeverjük. A liszt közepébe mélyedést csinálunk, ide töltjük az élesztős vizet és az ecetet. LAssan hozzákeverjük a lisztet és persze, a folyadékot pótoljuk a maradék langyos vízből annyival, hogy nem túl puha, de könnyen formázható, rugalmas tésztát kapjunk. Kb. 10 percig dagasztjuk, közben beledolgozzuk az olajat is. Olajozott tálba rakjuk és letakarva, meleg helyen, 50-60 percig kelesztjük. Ha megkelt, deszkára borítjuk (én nem liszteztem, mert nem kellett) még egyzsre átgyúrjuk, majd 6 egyenlő részre osztjuk. Szép kerek gombócokat formálunk belőlük, sütőpapírral bélelt tesprire helyezzük és még további 15-20 percig kelesztjük. Ha megkelt, akkor tejszínnel vagy tejjel lekenjük a tetejüket, megszórjuk köménymaggal és forró sütőben szép pirosra sütjük őket. Akkor vannak készen, ha az aljukat megkopogtatva, kongó hangot adnak.
2010. január 21., csütörtök
Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)
Most sem volt ötletem - mint sokszor máskor - hogy mivel rukkoljak elő a XXXI. VKF!-re, de az ihlet mégis megszállt. Jobbanmondva a szükség mégis segített benne, így aztán a következőkben egy maradékhasznosító lavinát zúdítok mindenkire.:)
A történet azzal kezdődött, hogy Maimoninál menzás ételekről olvastam, ami eszembe juttatta saját középiskolás koromat és a bentlakás kantinjában evett ételeket. A többségtől eltérően én mindent szerettem, legalábbis úgy 95%-ban, mert azzal a tejbevízzel, amit tejbegríz néven adtak, nem volt képes még az én gyomrom sem megbirkózni. No, de volt egy étel, ami annyira ízlett, hogy szinte sosem laktam jól az adagommal. És ez nem más volt, mint a fasírt paradicsomszósszal. Hogy mit tettek bele, hogyan készítették, nem tudom, de az tény, hogy sem Édesanyám akkoriban, sem én azóta nem tudtam ugyanazt az ízt megtalálni. Csak így, önmagukban adták, friss kenyérrel kellett elfogyasztani. Nagyon szerettem.
Aztán, ahogy - Maimonit olvasva - eszembe jutott ez az étel, már nem nyughattam, muszáj volt előállítani. A dologgal csak egy, illetve két baj volt: férjecském nincs oda a fasírtért (a fokhagyma miatt, fáj a gyomra tőle) és eddig még sosem tudtam neki olyan paradicsomszószt fabrikálni, amire azt mondta volna: ez finom. De alapvetően optimista ember vagyok, tehát holmi apróságok nem tántorítanak el a kitűzött nemes céltól, sőt, megreckíroztam egy rizs-köretet is az egész mellé. Végeredmény: finom fasírt, finom szósz, pergő rizs, jóllakott férj és boldog én. Mert 95%-ban ugyanaz lett, mint amit anno ettem, csupán az intenzívebb fokhagymaíz hiányzott a fasírtból.
És hogy mitől nevezem a VKF!-re? Hát, mert ... bár már szerda volt tegnap, a vasárnapi kacsának a melle ott árválkodott a hűtőben, várva, hogy megegyük. De már úgy önmagában kicsit száraz volt, ezért nem igazán gyúrakodtunk érte, muszáj volt valahogy másképp elfogyasztani: beletettem a fasírtba.
Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal, rizzsel
Hozzávalók (jó nagy adag!):
1 sült kacsamell, 60 dkg darált csirkehús, 25 dkg gomba, 1/3 piros kaliforniai paprika, 1 közepes hagyma, 2 krumpli, 2 nagy szelet szikkadt kenyér (jé, ez is maradék!), 2 tojás, 1 marék zsemlemorzsa, só, bors, 1 tk. fokhagymapor (persze, lehet friss is), 1 tk. szárított zeller- v. petrezselyemzöld, olaj a sütéshez.
Elkészítés:
Egy nagyobbacska tálba tesszük a darált csirkehúst. A sült kacsahúst leszedjük a mellcsontról és apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. A gombákat folyó víz alatt megmossuk és aprítógépben felaprítjuk.
A hámozott hagymát és a paprikát is felaprítjuk. Mindent a tálba teszünk, a csirkehús mellé. A kenyérszeleteket beáztatjuk, jól kicsavarjuk és a többi hozzávaló mellé morzsoljuk. A krumplikat meghámozzuk és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tálba ütjük a két tojást, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagymaport és a szárított zöldet, majd az egészet jól-jól összekavarjuk-gyúrjuk.
Ha kissé lágy lesz a massza, egy maréknyi zsemlemorzsával tesszük jól, könnyen formálhatóvá. A masszából kb. ping-pong-labda nagyságú darabokat szaggattam ki, labdává gömbölyítettem, majd kb. 1 cm vastagra lapítottam őket és forró olajban mindkét oldalukat szép pirosra sütöttem. (Csak felét sütöttem meg, a többit más ételhez használtam fel) Papírkendőre szedve hagytam, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
Nagyon finom fasírt lett, bár nekem kissé hiányzott a fokhagyma belőle.
Paradicsomszósz
Hozzávalók:
2 ek. olaj, 1 púpozott ek. liszt, 1 paradicsomlében eltett egész paradicsomkonzerv, 2-3 ek. házi ketchup, só, bors, 2-3 ek. cukor.
Elkészítés: A lisztet az olajon megfuttattam és felöntöttem kb. 2 dl hideg vízzel, amivel simára kavartam. A paradicsomkonzervet egy tálba borítottam és a paradicsomokat kissé felaprítottam. (Nagyon finom, natúr konzerv volt, most vettem ilyet életemben először, de az biztos, hogy nem utoljára. Bár nem bio volt, de tartósítószermentes és mindennek tetejébe olcsó. Milyen jó, hogy férjecském a telefonokat nézegette a bevásárlóközpontban, míg én nyugodtan nézelődhettem, vásárolhattam!) Hozzáöntöttem a lisztes masszához és együtt is simára kavartam. Kb. 5 percig forraltam, amikor aztán az egészet botmixerrel összeturmixoltam. Ezután került bele a ketchup, a só, a bors és a cukor (jó édesnek kell lennie!), még némi víz és további 10 percig forraltam, míg mártás sűrűségű nem lett.
Rizstoronnyal és két-két fasírttal tálaltam.
Nevessünk együtt!
Gyerekek írták iskolai dolgozatokban :
**- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***
**- A katonák életüket és halálukat kockáztatták.***
**- A víz oxigénből és folyadékból áll.*
**- A mocsári vész 1526-ban volt.**
**- A Szent Jobb István király bal keze.**
**- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**
**- A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.**
**- A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.**
**- Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.**
**- Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.**
**- A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.**
**- Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.**
**- A kenguru kicsinye fészeklakó.**
**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**
**- Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.**
**- Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.**
**- Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.**
**- A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.**
**- Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.**
**- Egyiptom őslakói a múmiák.**
**- A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni..**
**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**
**- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**
**- A baktériumokról: - Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható.**
**- A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.**
**- A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.**
**- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**
**- A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.**
**- Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elöl maga a császár is csak álruhában tudott menekülni..**
**- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**
**- Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.**
**- A kőolajat kövekből sajtolták.**
**- Eötvös József többek között Budán született.**
**- Csapadékfajta: lisztharmat..**
**- A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.**
**- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***
**- A katonák életüket és halálukat kockáztatták.***
**- A víz oxigénből és folyadékból áll.*
**- A mocsári vész 1526-ban volt.**
**- A Szent Jobb István király bal keze.**
**- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**
**- A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.**
**- A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.**
**- Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.**
**- Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.**
**- A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.**
**- Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.**
**- A kenguru kicsinye fészeklakó.**
**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**
**- Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.**
**- Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.**
**- Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.**
**- A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.**
**- Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.**
**- Egyiptom őslakói a múmiák.**
**- A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni..**
**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**
**- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**
**- A baktériumokról: - Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható.**
**- A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.**
**- A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.**
**- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**
**- A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.**
**- Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elöl maga a császár is csak álruhában tudott menekülni..**
**- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**
**- Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.**
**- A kőolajat kövekből sajtolták.**
**- Eötvös József többek között Budán született.**
**- Csapadékfajta: lisztharmat..**
**- A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.**
2010. január 20., szerda
Fűszeres kacsasült fűszeres puliszkával
Szombaton este készen feldarabolva repült hozzánk egy madár, ami néhai korában még hápogott. Bár, ki tudja, azt hiszem, a néma fajtából való volt.
A nyaka, zúzája és szíve búcsút mondott a többi testrésznek és egy gyöngyöző-aranyló húslevesbe fúltak bele, a többi pedig fűszeresen végezte.
Fűszeres kacsasült
Hozzávalók:
1 kacsa (mínusz a nyaka), 1 tk. currypor, 1 tk. magamfajta ötfűszer-keverék, 1 tk. Provence-i fűszerkeverék, 3 ek. só, 1 tk. bors, 2 ek. méz, 3 ek. szójaszósz, kb. 1 dl húsleves, 2 dl (édes) vörösbor, néhány ek. olívaolaj, 1 hagyma.
Elkészítés:
Egy tálba tesszük a mézet és elkeverjük a szójaszósszal. Beleszórjuk a sót és a porfűszereket, amjd lassanként, állandóan kevergetve hozzáadjuk a vörösbort és a húslevest, végül pedig az olívaolajat is. A kacsa darabjait beletesszük a páclébe igyekezve, hoyg mindenütt ellepje. Ha mégis kevés lenne, még némi borral, húslevessel lehet pótolni a levet. Lefóliázva, hideg helyen, néha átforgatva, 12-24 órát hagyjuk pácolódni.
Sütés előtt a húsdarabokat kivesszük a pácléből, tűzálló edénybe, esetleg tepsibe rakjuk, ráöntjük a páclevet (én átszűrtem, hogy a Provence-i fűszerkeverék darabkái ne kerüljenek rá), majd ráterítjük a félbe, majd szeletekre vágott hagymát. Még öntünk alá egy jó pohár vizet, alufóliával lefedjük, forró sütőbe toljuk, és mérsékelt lángon 2-3 órát át pároljuk-sütjük. Nekem fólia alatt is szép pirosra sült, de ha valakinek mégsem, akkor az utolsó pár percben rápiríthat egy kicsit!
Grillezett fűszeres puliszkával ettük, amit pontosan ugyanúgy készítettem, mint Kiskukta, csak a formázást oldottam meg másképp: egy drab sütőpapírra halmoztam a kész puliszkát, olajozott kanállal szépen elsimítottam, többé-kevésbé henger formát adva neki, majd a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, a két végét pedig jól megcsavartam. Ekkor lett aztán szép, henger formája. Kihűtöttem, utána pedig szeleteltem és a grillserpenyőmben grilleztem.
TAV. BŐS. - 2011.
Tormás-almás céklasalátával ettük. Kitűnő párosítás volt! Bátran ajánlom mindenkinek!
A salátához egy közepes céklát és egy nagy almát meghámoztam és lereszeltem a nagylyukú reszelőn, egy karcsú kis tormaszálat pedig a kislyukú reszelőn reszeltem le. Enyhén sóztam és meglocsoltam balzsamecettel, olívaolajjal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
2010. január 31., vasárnap
Az új blogkülső
Változtatni akartam a blogon. És nem azért próbálkoztam ezzel a háromsávos formátummal, mert ez a divat, hanem mert ezen túl tényleg hasznos és praktikus, nem kell a világ végéig gördíteni, ha valamit meg akarunk találni. Tetszik benne, hogy külön tudom csoportosítani a saját dolgaimat és külön a külső dolgokat. Szeretem, mert tágas, szellős. Mégis úgy érzem, hogy a pozitívumok ellenére, mégsem az igazi...
Úgy gondolom, hogy a blogomnak elsősorban nekem kell tetszenie, nekem kell szívesen megnyitni és dolgozni benne. De természetesen, nem lehet figyelmen kívül hagyni az olvasókat sem, hiszen a blog olvasók nélkül semmit sem ér; tehát törekedni kell arra, hogy mások is szívesen járjanak ide, könnyen kezelhessék, kereshessenek benne, átlátható legyen, stb.
Úgy vettem észre, hogy a Minima sablont használják legtöbben, de nekem ez nem gyere be, keskenyebb és ami számomra a legzavaróbb, hogy minden összefolyik benne, nincsenek keretek, kicsit össze-vissza volt benne minden. Ezért maradtam az eredeti sablonomnál, a Rounders2-nél, ennek viszont más hátrányai vannak.
Előszöris: lassabban tölti be az oldalt, mint eddig, bár nem mindig, szóval ez a legkisebb baj.
Másodszor, a színek: bordó és szürke. Míg az elsővel semmi bajom, amúgyis szoktam használni, a második egyszerűen nem tetszik, talán az utolsó szín lenne, amit a palettából használnék, ha rá kerülne a sor. És nem, nem lehet megváltoztatni, nem engedi. Lehet, hogy aki ért az ilyesmihez, találna módot rá, de én nem tudok.
Harmadszor: a betűméret. Sokszor úgy érzem, hogy nagyítóval kellene ideülni, mert még magam is alig tudom kiolvasni.
És végül: nagyon hiányolom a bejegyzések végéről a szerkesztés ikont. Eddig ottvolt egy "ceruza", amire ha rákattintottam, máris bennevoltam a bejegyzésben és módosíthattam, javíthattam pillanatok alatt, így viszont több (4!!!) lépésben tudnám csak megtenni. És ez (is) sokat számít.
Így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha esetleg valakinek van ötlete ezeknek a dolgoknak az orvoslására, köszönettel venném, ha megosztaná. Talán akkor sikerülne úgy átpofoznom a blogot, hogy megtartsam a hármas beosztást, különben vissza fogok térni az eredetire. De addig várom a ti véleményeteket is róla; néhányan már dicsérték és kritizálták, úgyhogy mindenki bátran mondja el, hogy milyennek látja! Előre is köszönöm!
Úgy gondolom, hogy a blogomnak elsősorban nekem kell tetszenie, nekem kell szívesen megnyitni és dolgozni benne. De természetesen, nem lehet figyelmen kívül hagyni az olvasókat sem, hiszen a blog olvasók nélkül semmit sem ér; tehát törekedni kell arra, hogy mások is szívesen járjanak ide, könnyen kezelhessék, kereshessenek benne, átlátható legyen, stb.
Úgy vettem észre, hogy a Minima sablont használják legtöbben, de nekem ez nem gyere be, keskenyebb és ami számomra a legzavaróbb, hogy minden összefolyik benne, nincsenek keretek, kicsit össze-vissza volt benne minden. Ezért maradtam az eredeti sablonomnál, a Rounders2-nél, ennek viszont más hátrányai vannak.
Előszöris: lassabban tölti be az oldalt, mint eddig, bár nem mindig, szóval ez a legkisebb baj.
Másodszor, a színek: bordó és szürke. Míg az elsővel semmi bajom, amúgyis szoktam használni, a második egyszerűen nem tetszik, talán az utolsó szín lenne, amit a palettából használnék, ha rá kerülne a sor. És nem, nem lehet megváltoztatni, nem engedi. Lehet, hogy aki ért az ilyesmihez, találna módot rá, de én nem tudok.
Harmadszor: a betűméret. Sokszor úgy érzem, hogy nagyítóval kellene ideülni, mert még magam is alig tudom kiolvasni.
És végül: nagyon hiányolom a bejegyzések végéről a szerkesztés ikont. Eddig ottvolt egy "ceruza", amire ha rákattintottam, máris bennevoltam a bejegyzésben és módosíthattam, javíthattam pillanatok alatt, így viszont több (4!!!) lépésben tudnám csak megtenni. És ez (is) sokat számít.
Így hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha esetleg valakinek van ötlete ezeknek a dolgoknak az orvoslására, köszönettel venném, ha megosztaná. Talán akkor sikerülne úgy átpofoznom a blogot, hogy megtartsam a hármas beosztást, különben vissza fogok térni az eredetire. De addig várom a ti véleményeteket is róla; néhányan már dicsérték és kritizálták, úgyhogy mindenki bátran mondja el, hogy milyennek látja! Előre is köszönöm!
2010. január 29., péntek
Reggeli önindító
Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."
Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.
De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.
Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.
Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.
De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.
Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.
2010. január 28., csütörtök
Szavazzatok Alízra!
Gasztro-berkekben biztos nem ismeretlen Alíz blogja, a Fakanálforgató tollforgató. Aki ismeri, olvasta sorait, tudja, hogy sosem távozik tőle maradandó élmény nélkül: az írás a vérében van.
És mivel mi ezt tudjuk, meg kellene "győzni" a nagyközönséget is róla, ezért, kérlek, szavazzatok rá.
Megtehetitek itt: http://www.ujkelet.ro/ Az oldal középtáján, jobb oldalt, kattintsatok Jánossy Alízra. Megérdemli.
(És ő mit sem sejt erről a bejegyzésről!)
És mivel mi ezt tudjuk, meg kellene "győzni" a nagyközönséget is róla, ezért, kérlek, szavazzatok rá.
Megtehetitek itt: http://www.ujkelet.ro/ Az oldal középtáján, jobb oldalt, kattintsatok Jánossy Alízra. Megérdemli.
(És ő mit sem sejt erről a bejegyzésről!)
2010. január 27., szerda
Csörög-e a csöröge?
Nem tudom, hogy mitől lett a csöröge csöröge, de nálunk így hívják, nem is hallottam más megnevezését sok ideig. De bárhogy is hívnánk, egy nagyon gyorsan elkészíthető, nagyon finom farsangi (és nemcsak) édesség.
Jó kiegészítője lehet egy csak (tartalmas) levesből álló ebédnek! Az adag nem túl nagy, úgyhogy én javaslom már eleve megduplázni!
Csöröge - NÚ-2019/Feb.11.
Hozzávalók:
25 dkg liszt, 5 dkg vaj, 2 dkg porcukor, csipetnyi só, 2 tojássárgája, 1,5 dl tejföl, olaj a sütéshez, porcukor a díszítéshez.
Elkészítése:
A liszthez hozzáadjuk a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a vajjal. Végül hozzátesszük a tojássárgáját és a tejfölt és először (fa)kanállal, majd kézzel jól összekavarjuk-gyúrjuk. Könnyű, nem lágy és nem kemény állagú tésztát kell kapnunk. Ezután csomagoljuk be és 10-15 percre tegyük hűtőbe. A tésztát vékonyan lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 3-4 mm vastagságúra, többé-kevésbé szabályos négyszöggé.
Szabdaljuk kb. 5 centis csíkokra, majd ismét szabdaljuk, rézsútosan, hogy rombuszokat kapjunk.
A közepükbe, hosszában, egy-egy bemetszést csinálunk (a szélén maradt kisebb háromszögekkel is ugyanezt tesszük, a gyerekek nagyon örülnek a mini-csörögéknek),
majd az egyik sarkát áthúzzuk ezen a bevágáson.
Ajánlatos az összeset elkészíteni először, és aztán látni a sütéshez.
Az olajat felforrósítjuk és 4-5 darabot sütünk egyszerre. Mindkét oldalát szép aranybarnára süssük! Még melegen szórjuk meg porcukorral. Én most citromos porcukorral szórtam meg, amit véletlenül készítettem-fedeztem fel.
Citromos porcukor
Lereszeltem egy citrom héját és összekevertem kb. 2 ek. kristálycukorral, hogy majd üvegbe téve legyen süteményízesítésre. De elfeledkeztem róla és az először átnedvesedett kristálycukor kb. 2 nap alatt ismét kiszáradt és megszáradt közötte a citromhéj is. Csak egyszerűen darálóba tettem és porcukorrá finomítottam. Hihetetlen, micsoda illata, íze volt! Féltem, hogy kesernyés lesz, de kár volt aggódni. Nagyszerű lett.
2010. január 26., kedd
Gyerekkori ízek (7) - Disznóságok puliszkával, káposztalével
Amikor múlt pénteken megérkezett hozzánk az 5 liter káposztalé, máris tudtam, mit fogunk vacsorázni. Nem mellesleg: egy tálka frissen készült májas is érkezett. (És még savanyú káposzta, főtt krumpli, főtt paszuly (bab), csak éppen készíteni kellett belőlük valamit. Honnan máshonnan, mint Édesanyámtól!:) )
A számban éreztem régmúlt telek ízeit: valóban, több éve már, hogy ilyet nem ettünk. Főleg mert egyikünk sincs túlságosan oda a sült kolbászért, melegített májasért, de most, a káposztalé révén, nagyon megkívántam. Sőt, férjemnek sem volt semmi kifogása. Egyszer egy évben meg lehet enni, azt mondta.:)
Mamám, Édesanyám anno még a lesütött és zsírban eltett húsból, oldalasból is szokott tenni a kolbász és májas mellé, de nekem ilyesmim nem volt, és igazából nem is hiányzott. Maga a fíling fontosabb volt és amit ettünk, az kitűnően hozta.
Sült kolbász és májas puliszkával, káposztalével
Hamar előkaptam a fagyasztóból két arasznyi füstölt kolbászt, 5-6 centis darabokra vagdaltam és egy serpenyőben, kicsi vizet öntve alá és lefedve, jó 20 percet pároltam. Egyszer meg is fordítottam, végül pedig zsírjára sütöttem. Amikor majdnem megvolt, a májasból is tettem mellé, de már elzártam a gázt, csak lefedtem, hogy az is átlangyosodjék. Ha bélbe töltött májas(hurka) lett volna, akkor ráfért volna egy kicsit több melegítés is. Ezalatt felforrt a 9 dl víz a puliszkának, jól megsóztam, és 3 dl kukoricadarát főztem bele, állandóan kavargatva a habverővel. (Direkt mértem most a hozzávalókat, ez a mennyiség 3 jóétkű, 4 normál étkű személynek elég.) Deszkára borítottam, mint hajdan, és villával darabokra szaggattam, hogy hamarabb hűljön. A tányérra tettem sült kolbászt, kanalaztam májast és egy kevés zsiradékot is csepegtettem rájuk, hogy legyen amit mártani. Káposztalevet "vedeltünk" hozzá savanyúság gyanánt.
KAL - 2013.
2010. január 25., hétfő
Citromos álom, avagy gombhoz a kabátot
Még sosem ettem/vettem/használtam lime-ot. Múltkor úgy gondoltam, hogy éppen ideje kipróbálni, ezért hát vettem egyet. Amint töprengtem, hogy mi legyen belőle, beugrott Ottis zöldcitromos habja, legalábbis nekem ilyesminek maradt meg. Aztán, amikor megkerestem, és láttam, hogy szeletelhető valami lesz belőle, kicsit megcsappant hozzá a kedvem, de csak azért, mert nem lett volna türelmem kivárni a hűtési időt.:P Végül mégis hozzáfogtam, kóstolgatás közben meg felfedeztem a spanyolviaszt: nem rakom le, ahogy ő írta, hanem egyszerű pohárkrém lesz belőle! És lőn.
Kicsit változtattam a recepten (nem mintha annak bármi baja is lenne), mert nekem volt lecsepegtetett aludttejem, azaz házi krémtúróm, amit tejföl helyett felhasználtam, illetve csak 200 ml ál-tejszínhabot kaptam a sarki boltban. De akkor is, így is i-s-t-e-n-i lett! (Már el is döntöttem, hogy nagyobbik lányom citromkrémes tortát fog kapni szülinapjára!:D)
Citromos álom
Hozzávalók:
70 dkg házi túrókrém vagy tejföl, 6 ek. cukor, 200 ml habtejszín, 3 lime vagy citrom (nálam 1:2-es volt az arány), 20 dkg babapiskóta.
Elkészítés:
A citromokat forró vízben jól megmossuk és lereszeljük a héjukat. (Én csak a sárgáét használtam fel a krémbe, a lime-é maradt a díszítéshez) A lime-ból előzőleg levágunk 2-3 karikát és csak azután reszeljük le.
A túrókrémet vagy tejfölt kikavarjuk a cukorral, a citromhéjjal és a citromok levével. Ki-ki ízlés szerint adagolja a citromlevet! Keményre verjük a habtejszínt és óvatosan beleforgatjuk a túrókrémbe. A kész krémet habzsákba töltjük és csinos kelyhekbe nyomjuk. Babapiskótát szúrunk bele, megszórjuk zöldcitrom-héjjal és citromkarikákkal díszítjük.
FÉL ÓRA - 2010.
Vegetáriánus pizza
Kilencvennapos diétázgatásaim során milliószor készítettem már húsmentes pizzát, sőt, olyanokat is, hogy csak nagyon nagy jóindulattal lehetett volna pizzának nevezni (pl. céklás-vöröskáposztásat:D vagy egyszerű pizzaszószos pizzát), de úgy, hogy az egész család húsmenteset egyék, még nem volt rá példa. Nem tartottam tőle, hogy férjecském mit fog szólni, mert nem az a húst hússal evő típus ő, de kíváncsi voltam, milyenre fog sikerülni és hogy fog ízleni! Hát, nőtt a májam, amikor a férjem, lábon állva elkapott egy szeletet, beleharapott, és kézzel-lábbal-szemmel-szájjal-mimikával-hanggal tetszését nyilvánította ki. Pedig kicsit sótlanra sikeredett szerintem, de azért finom volt!
Hirtelen jött a pizza ötlete és csak miután bedagasztottam a tésztát (de csak fél adagot)jutott eszembe, hogy hopsz, talán este is pizzát fogunk enni - másvalakinél. (Így is lett.:D:P)
Miután megkelt a tészta, kinyújtottam, sütőpapíros nagy tepsibe fektettem-egyengettem és kb. 15 percig sütöttem magában, amíg a tetején is kéreg képződött (Így biztos, hogy átsül a tészta, nem érintkezik nyersen a szósszal.)
Feltét:
200 g bazsalikomos paradicsomszósz, 4-5 fej gomba, 4-5 ek. morzsolt kukorica, kb. 20 szem fekete olajbogyó, 20 dk-nyi reszelt sajt, só, opcionálisan levesben főtt zöldség felszeletelve (nálam egy sárgarépa és egy paszternák).
Nagybevásárláskor vettem egy üvegecske bazsalikomos paradicsomszószt. Auchan bio termék volt, és ha úgy vesszük, nem is éppen olcsó. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, ezért örültem, hogy máris felhasználhatom. Kitűnő volt. Zöldségdarabokkal benne, enyhén bazsalikomos (nem baj, férjem nem szereti, de így elment), enyhén sós, szóval, nagyon finom volt. Még biztos veszek!
Nos, ezt a szószt rákentem a majdnem átsült pizzalapra, szépen kiraktam a vékonyra szeletelt gombával, megszórtam a kukoricával, elosztottam rajta az olajbogyószemeket, majd közéjük rendezgettem a felszeletelt főtt zöldségmaradékot. Jó gazdagon megszórtam reszelt sajttal és kb. 10-15 percig még visszatoltam a sütőbe. Van, hogy a sajtot csak a legvégén szórom rá, amikor már minden átsült és csak 1 percre teszem vissza, hogy az is ráolvadjon.
Nagyon ízlett mindenkinek. Kicsi lányom el volt ragadtatva, hogy "bodót" volt rajta (olajbogyó), először azokat halászta és tűntette el róla. :)
KELT - 2012.
2010. január 24., vasárnap
Diós muffin különleges töltelékkel - VKF! XXXI. - (4)
Amikor ott álltam a felhasználatlan majdnem 2 l tej előtt, még nem gondoltam, hogy muffin lesz a végzete, sőt, azt sem, hogy VKF!-re fogom nevezni! És aztán lőn.
Persze, először szembesültem azzal a kínzó kérdéssel, hogy mi legyen belőle? Aztán a még kínzóbb, még sürgetőbb kérdéssel: na de végre, mi legyen már belőle?! Mindjárt dobhatom ki! Sok-sok ötlet, variáció átfutott az agyamon a tejbegríztől a madártejig, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Aztán, vettem egy nagy levegőt és annak láttam hozzá, ami már eleve ott motoszkált a fejemben, csak állandóan elhessegettem: sűrített tejet készítek. Aztán, hogy abból mi lesz, nem tudtam, nem tudhattam, valamit ád az isten-alapon mégis hozzákezdtem.
Előszöris ismét benéztem Vegavarázshoz, hogy elolvassam pontosan a menetét. Még mindig tartottam tőle, hogy nekem teljesen odaég, odasül az egész tej vagy massza az aljához, mert hogyan létezhet az, hogy annyi ideig ne égjen oda?! Aztán szépen feltettem a tejet egy vastag aljú lábosba, fölforraltam, majd hozzákevertem 5-6 ek. cukrot. Ekkor egy öntöttvas-aljat helyeztem a legkisebb lángra és a lábost arra helyeztem. Így tényleg, hogy csak éppen forrt a tej. Időnként belekavartam. És persze, kíváncsian vártam, hogy sűrűsödjék. Végeztem a dolgaimat, a tej magában elvolt, csak néha kavargattam. Aztán, úgy másfél óra múlva kezdett karamellesedni, sűrűsödni. Gyakrabban kavargattam. Végül, úgy két óra után már sűrű masszává változott, bár még volt rajta egy kevés folyadék is. Ekkor muszáj volt levennem a tűzről, mert el kellett mennem. Mire hazajöttem, kihűlt és egy nagyon finom, különleges ízű édességem volt. Olvastam a khir-ről is, de arról már lemaradtam. Aztán gondoltam egyet és ledaráltam két nagy marék diót és belekavartam a sűrített tejbe. Nem volt elég, de több darált dióm nem volt: 1 ek-nyi prézlivel egészítettem ki, így már felvette az összes folyadékot, sűrűkrém lett belőle. Ekkor kb. 1 ml. rumaromával is jól elkevertem. Aztán meg csak kóstolgattam, kóstolgattam. Rendesen rájártam.:P Aztán elfeledkeztem róla, csak másnap este jutott eszembe, amikor már késő volt bármit is kezdeni vele. Harmadnap reggel viszont már tudtam: muffint sütök és ezt a "krémet" belesütöm. Nem tudhattam, hogyan viselkedik majd sütésnél, hogy nem folyik-e szét esetleg, de gondoltam, megér egy próbát. És milyen jól tettem! Le sem tudom írni, milyen lett a muffin: könnyű, puha, bárhová haraptál bele, töltelék is volt benne, csak amúgy olvadozott a szánkban. Úgy elfogyott, mint a pinty! A csajok sem kérették magukat!
A sűrített tej-krém hozzávalói:
2 l tej, 10-12 dkg cukor, 2 nagy maréknyi dióbél + 1 ek. prézli, 1 ml rumaroma.
A muffin alapanyagai (19 darab lett belőle): 1,5 csésze fehérliszt, 5 púpozott ek. tk. rizsliszt, 4 ek. cukor, 1,5 tk. sütőpor, csipet só, 1 tojás, 4 ek. olvasztott vaj, 1 dl tejszín, kb. 2 dl tej. A szárazakat és a folyékonyakat külön-külön összekevertem, majd összevegyítettem és simára dolgoztam. A muffinformákat kikentem vajjal, az aljukra kevés lisztet szórtam, majd belekanalaztam a maszsát. Minden mélyedést majdnem 3/4-ig töltöttem, majd egy evőkanál és egy kiskanál segítségével a diós krémet is a közepükbe halmoztam. Kicsit bele is nyomkodtam. Forró sütőben kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Rácson kihűtöttem, majd jóízűen elfogyasztottuk.
EK - 2012/2
2010. január 23., szombat
Krémsajtos puliszka - VKF! XXXI. - (3)
Ez újrahasznosítás a javából, ahogy Garffyka szeretné! Mondhatnám a maradék maradékának a maradékhasznosítása.
Előzmény 1:
Kezdődött azzal, hogy valamikor múlthét elején túrófánkot készítettem és onnan maradt vagy kétmaréknyi túró. Amikor már két napja nem tudtam mit kezdeni vele, bevillant: krémsajtot csinálok. Nagyon kevés lesz, de mintsem tönkremenjen! (Biztos vagyok benne, hogy egyszer már feltettem ide, de hirtelen nem találom. Majdcsak előkerül!) Akkor leírom:
Házi krémsajt
A kb. 10-15 dkg túrót villával nagyon jól összetörtem, majd 1 fél mk.-nyi szódabikarbónát szórtam rá és jól elkevertem. Hagytam állni pár percig, majd átkevertem és még vagy kétszer ezt megismételtem. Eddigre a szép fehér színe már átváltott opálosra és a túródarabok is folyósak lettek. 1 tk-nyi vajat felolvasztottam, beletettem az olvadófélben lévő túrót, enyhén megsóztam és addig hevítettem-kavargattam, míg az egészből egy egynemű, folyós massza lett. Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem és hideg helyen hagytam megdermedni. Egyik lánykám lakott egyszer jól belőle ezután maradt a tálka alján vagy két kiskanálnyi, amit én felhasználtam.
Előzmény 2:
Múltkor, amikor vettünk egy kisveder tejfölt, ajándékba adtak mellé egy sonkás krémsajttubust is. Lassan elfogyott. Ebből is kb. két kiskanálnyi állt rendelkezésemre.
Előzmény 3 + végkifejlet:
A vasárnapi ebédhez túl soknak bizonyult a fűszeres puliszka és eldobni sajnáltam. Villával egy tányéron kissé "szétszedtem", a tubusból rányomtam a sonkás sajtkrémet, a maradék házi krémet mikróban pár másodperc alatt felolvasztottam és rácsepegtettem a puliszkára. Az egészet szintén mikróban átforrósítottam és némi tejföllel kiegészítve jóízűen megettem ebédre! :)
Előzmény 1:
Kezdődött azzal, hogy valamikor múlthét elején túrófánkot készítettem és onnan maradt vagy kétmaréknyi túró. Amikor már két napja nem tudtam mit kezdeni vele, bevillant: krémsajtot csinálok. Nagyon kevés lesz, de mintsem tönkremenjen! (Biztos vagyok benne, hogy egyszer már feltettem ide, de hirtelen nem találom. Majdcsak előkerül!) Akkor leírom:
Házi krémsajt
A kb. 10-15 dkg túrót villával nagyon jól összetörtem, majd 1 fél mk.-nyi szódabikarbónát szórtam rá és jól elkevertem. Hagytam állni pár percig, majd átkevertem és még vagy kétszer ezt megismételtem. Eddigre a szép fehér színe már átváltott opálosra és a túródarabok is folyósak lettek. 1 tk-nyi vajat felolvasztottam, beletettem az olvadófélben lévő túrót, enyhén megsóztam és addig hevítettem-kavargattam, míg az egészből egy egynemű, folyós massza lett. Ekkor hideg vízzel kiöblített tálkába öntöttem és hideg helyen hagytam megdermedni. Egyik lánykám lakott egyszer jól belőle ezután maradt a tálka alján vagy két kiskanálnyi, amit én felhasználtam.
Előzmény 2:
Múltkor, amikor vettünk egy kisveder tejfölt, ajándékba adtak mellé egy sonkás krémsajttubust is. Lassan elfogyott. Ebből is kb. két kiskanálnyi állt rendelkezésemre.
Előzmény 3 + végkifejlet:
A vasárnapi ebédhez túl soknak bizonyult a fűszeres puliszka és eldobni sajnáltam. Villával egy tányéron kissé "szétszedtem", a tubusból rányomtam a sonkás sajtkrémet, a maradék házi krémet mikróban pár másodperc alatt felolvasztottam és rácsepegtettem a puliszkára. Az egészet szintén mikróban átforrósítottam és némi tejföllel kiegészítve jóízűen megettem ebédre! :)
2010. január 22., péntek
Tárkonyos gombaleves - VKF! XXXI. - (2)
Maradékhasznosító leves, úgy, ahogy a 31. VKF! gazdája kéri. A paradicsomszószos fasírt mellé köretként tálalt rizs maradéka talált menedéket benne. Először csak egyszerű tárkonyos levest akartam, füstölt hússal, aztán még megtoldottam némi gombával is. A színe nem igazán magával ragadó, a füstölt hús és a gomba sem kedvezett neki, bár kétségkívül ez utóbbi "rontotta" inkább. De az íze, az nagyon finom lett.
Gombás tárkonyos leves
Hozzávalók: egy kisebb darabka füstölt csont, némi hússal, persze, 1 nagy murok, 1 hagyma, 20 dkg gomba, 3 púpozott ek. főtt rizs, 1 ek. házi paprikakrém (esetleg Édes Anna), 1 ek. házi ételízesítő, só, 1 csipet ecetben eltett tárkony apróra vagdalva, 1 ek. apróra vágott petrezselyemzöld, tárkonyecet ízlés szerint.
Elkészítés:
A csontot jó forró vízben átmossuk, majd kb. két liternyi, szintén forró vízben odatesszük főni. Lefedjük és úgy 1-1,5 órán át felé sem muszáj nézni...
Ekkor pótoljuk a leves elfőtt vizét annyi forró (de jobb, ha lobogó) vízzel, amennyi levest szeretnénk. Megtisztítjuk a hagymát és a murkot (répát), az elsőt apróra vágjuk, az utóbbit a nagylyukú reszelőn lereszeljük. Pici olajon megfuttatjuk mindkettőt, majd a leveshez adjuk. Beletesszük a darált paprikát, az ételízesítőt és a vékonyra szeletelt gombát és még kb. 15 percig főzzük együtt. Az utolsó 2-3 percben beletesszük a főtt rizset is, hagyjuk néhányat lobbanni, majd elzárjuk a tüzet. Beleszórjuk az apróra vágott zöldeket, ízesítjük tárkonyecettel és ugyancsak ekkor sózzuk is, ha kell. Nekem csak minimális sóval kellett még pótolni, sós volt a hús-csont, a paprikakrém, az ételízesítő, a rizs sem volt ízetlen, sőt, az eltett tárkony és tárkonyecet is sós volt, szóval, sót csak a legvégén tenni bele!!! Lehet tejföllel tálalni, de én ezúttal nem adtam mellé.
FÉL ÓRA - 2010.
Találós kérdés
Szerintetek mi lehet a pohárban????;)
Várom az ötleteket....:)
És akkor a megfejtés ....
Ketten tudták pontosan + a húgom, de ő nem számít ezúttal:):P
Négyen sejtették, hogy köze van a céklához.
A többiek messze kalandoztak, de olyan dolgok is előjöttek, amire én álmomban sem gondoltam volna: rózsavíz, zselé, kanalas orvosság (ez utóbbi viszi a pálmát:D).
És akkor ... hát igen, KÁPOSZTALÉ van a pohárban. Úgy, látszik, az "itteniek" tudták.:) (A káposztát szüleim úgy sózzák el a hordóban, hogy vörös káposztát vagy céklát is tesznek mellé, ettől lesz ilyen szép színe. Ezúttal a céklától ilyen. "Uracskám" mai napig nem érti, hogy miért ez a természetes káposztalészín nekem: hát mert otthon mindig ilyen volt!!!)
Most úgy illene, hogy a nyertest-nyerteseket megajándékozzam valamivel, de bármennyire is törtem a fejem, semmi jó, frappáns nem jutott eszembe. Káposztalevet azért mégsem mernék postázni.:D
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt! Dög, Latsia, üdvözöllek a blogomon!:)
Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!
Várom az ötleteket....:)
És akkor a megfejtés ....
Ketten tudták pontosan + a húgom, de ő nem számít ezúttal:):P
Négyen sejtették, hogy köze van a céklához.
A többiek messze kalandoztak, de olyan dolgok is előjöttek, amire én álmomban sem gondoltam volna: rózsavíz, zselé, kanalas orvosság (ez utóbbi viszi a pálmát:D).
És akkor ... hát igen, KÁPOSZTALÉ van a pohárban. Úgy, látszik, az "itteniek" tudták.:) (A káposztát szüleim úgy sózzák el a hordóban, hogy vörös káposztát vagy céklát is tesznek mellé, ettől lesz ilyen szép színe. Ezúttal a céklától ilyen. "Uracskám" mai napig nem érti, hogy miért ez a természetes káposztalészín nekem: hát mert otthon mindig ilyen volt!!!)
Most úgy illene, hogy a nyertest-nyerteseket megajándékozzam valamivel, de bármennyire is törtem a fejem, semmi jó, frappáns nem jutott eszembe. Káposztalevet azért mégsem mernék postázni.:D
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki írt! Dög, Latsia, üdvözöllek a blogomon!:)
Szép estét, jó éjszakát mindenkinek!
Hamburger barna zsemlével
Nem jegyzem VKF!-anyagként ezt a bejegyzést, annak ellenére, hogy az alapját ugyanaz a duplán húsos fasírt képezi, amit tegnap posztoltam. Bár azért lehetne mégis, mert ennnél meg elfogyasztottuk a megmaradt paradicsomszószt is.
Mint írtam, a húsmasszának csak a felét sütöttem meg első körben, vacsorára a megmaradt masszából jóval nagyobb, kb. tenyérnyi húspogácsákat formáltam és sütöttem. A zsemléket kettévágtam, alsó részüket megkentem paradicsomszósszal, ráraktam egy húspogácsát, sajt és paprikaszeleteket, majd befedtem a zsemle tetejével. További paradicsomszószt ki-ki magának adagolt.
A zsemléket viszont új alapanyagokból sütöttem.:)
Köménymagos barna zsemlék
Hozzávalók:
0,5 kg liszt, amiből 5 púpozott ek-nyit teljes kiőrlésű korpakeverékkel (búza, árpa, zab) helyettesítettem, 2,5 dkg élesztő, 2 ek. krumplipehely, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 1 tk. ecet, kb. 2,5 dl langyos víz, 2 ek. olaj, 2 ek. tejszín v. tej, köménymag.
Elkészítés:
A langyos víz felében feloldjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Néhány percig hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Addig tálba szórjuk a lisztet, a korpát, a sót és a krumplipelyhet, majd lazán összekeverjük. A liszt közepébe mélyedést csinálunk, ide töltjük az élesztős vizet és az ecetet. LAssan hozzákeverjük a lisztet és persze, a folyadékot pótoljuk a maradék langyos vízből annyival, hogy nem túl puha, de könnyen formázható, rugalmas tésztát kapjunk. Kb. 10 percig dagasztjuk, közben beledolgozzuk az olajat is. Olajozott tálba rakjuk és letakarva, meleg helyen, 50-60 percig kelesztjük. Ha megkelt, deszkára borítjuk (én nem liszteztem, mert nem kellett) még egyzsre átgyúrjuk, majd 6 egyenlő részre osztjuk. Szép kerek gombócokat formálunk belőlük, sütőpapírral bélelt tesprire helyezzük és még további 15-20 percig kelesztjük. Ha megkelt, akkor tejszínnel vagy tejjel lekenjük a tetejüket, megszórjuk köménymaggal és forró sütőben szép pirosra sütjük őket. Akkor vannak készen, ha az aljukat megkopogtatva, kongó hangot adnak.
2010. január 21., csütörtök
Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal - VKF! XXXI. (1)
Most sem volt ötletem - mint sokszor máskor - hogy mivel rukkoljak elő a XXXI. VKF!-re, de az ihlet mégis megszállt. Jobbanmondva a szükség mégis segített benne, így aztán a következőkben egy maradékhasznosító lavinát zúdítok mindenkire.:)
A történet azzal kezdődött, hogy Maimoninál menzás ételekről olvastam, ami eszembe juttatta saját középiskolás koromat és a bentlakás kantinjában evett ételeket. A többségtől eltérően én mindent szerettem, legalábbis úgy 95%-ban, mert azzal a tejbevízzel, amit tejbegríz néven adtak, nem volt képes még az én gyomrom sem megbirkózni. No, de volt egy étel, ami annyira ízlett, hogy szinte sosem laktam jól az adagommal. És ez nem más volt, mint a fasírt paradicsomszósszal. Hogy mit tettek bele, hogyan készítették, nem tudom, de az tény, hogy sem Édesanyám akkoriban, sem én azóta nem tudtam ugyanazt az ízt megtalálni. Csak így, önmagukban adták, friss kenyérrel kellett elfogyasztani. Nagyon szerettem.
Aztán, ahogy - Maimonit olvasva - eszembe jutott ez az étel, már nem nyughattam, muszáj volt előállítani. A dologgal csak egy, illetve két baj volt: férjecském nincs oda a fasírtért (a fokhagyma miatt, fáj a gyomra tőle) és eddig még sosem tudtam neki olyan paradicsomszószt fabrikálni, amire azt mondta volna: ez finom. De alapvetően optimista ember vagyok, tehát holmi apróságok nem tántorítanak el a kitűzött nemes céltól, sőt, megreckíroztam egy rizs-köretet is az egész mellé. Végeredmény: finom fasírt, finom szósz, pergő rizs, jóllakott férj és boldog én. Mert 95%-ban ugyanaz lett, mint amit anno ettem, csupán az intenzívebb fokhagymaíz hiányzott a fasírtból.
És hogy mitől nevezem a VKF!-re? Hát, mert ... bár már szerda volt tegnap, a vasárnapi kacsának a melle ott árválkodott a hűtőben, várva, hogy megegyük. De már úgy önmagában kicsit száraz volt, ezért nem igazán gyúrakodtunk érte, muszáj volt valahogy másképp elfogyasztani: beletettem a fasírtba.
Duplán húsos fasírt paradicsomszósszal, rizzsel
Hozzávalók (jó nagy adag!):
1 sült kacsamell, 60 dkg darált csirkehús, 25 dkg gomba, 1/3 piros kaliforniai paprika, 1 közepes hagyma, 2 krumpli, 2 nagy szelet szikkadt kenyér (jé, ez is maradék!), 2 tojás, 1 marék zsemlemorzsa, só, bors, 1 tk. fokhagymapor (persze, lehet friss is), 1 tk. szárított zeller- v. petrezselyemzöld, olaj a sütéshez.
Elkészítés:
Egy nagyobbacska tálba tesszük a darált csirkehúst. A sült kacsahúst leszedjük a mellcsontról és apróra vagdaljuk vagy ledaráljuk. A gombákat folyó víz alatt megmossuk és aprítógépben felaprítjuk.
A hámozott hagymát és a paprikát is felaprítjuk. Mindent a tálba teszünk, a csirkehús mellé. A kenyérszeleteket beáztatjuk, jól kicsavarjuk és a többi hozzávaló mellé morzsoljuk. A krumplikat meghámozzuk és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tálba ütjük a két tojást, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a fokhagymaport és a szárított zöldet, majd az egészet jól-jól összekavarjuk-gyúrjuk.
Ha kissé lágy lesz a massza, egy maréknyi zsemlemorzsával tesszük jól, könnyen formálhatóvá. A masszából kb. ping-pong-labda nagyságú darabokat szaggattam ki, labdává gömbölyítettem, majd kb. 1 cm vastagra lapítottam őket és forró olajban mindkét oldalukat szép pirosra sütöttem. (Csak felét sütöttem meg, a többit más ételhez használtam fel) Papírkendőre szedve hagytam, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
Nagyon finom fasírt lett, bár nekem kissé hiányzott a fokhagyma belőle.
Paradicsomszósz
Hozzávalók:
2 ek. olaj, 1 púpozott ek. liszt, 1 paradicsomlében eltett egész paradicsomkonzerv, 2-3 ek. házi ketchup, só, bors, 2-3 ek. cukor.
Elkészítés: A lisztet az olajon megfuttattam és felöntöttem kb. 2 dl hideg vízzel, amivel simára kavartam. A paradicsomkonzervet egy tálba borítottam és a paradicsomokat kissé felaprítottam. (Nagyon finom, natúr konzerv volt, most vettem ilyet életemben először, de az biztos, hogy nem utoljára. Bár nem bio volt, de tartósítószermentes és mindennek tetejébe olcsó. Milyen jó, hogy férjecském a telefonokat nézegette a bevásárlóközpontban, míg én nyugodtan nézelődhettem, vásárolhattam!) Hozzáöntöttem a lisztes masszához és együtt is simára kavartam. Kb. 5 percig forraltam, amikor aztán az egészet botmixerrel összeturmixoltam. Ezután került bele a ketchup, a só, a bors és a cukor (jó édesnek kell lennie!), még némi víz és további 10 percig forraltam, míg mártás sűrűségű nem lett.
Rizstoronnyal és két-két fasírttal tálaltam.
Nevessünk együtt!
Gyerekek írták iskolai dolgozatokban :
**- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***
**- A katonák életüket és halálukat kockáztatták.***
**- A víz oxigénből és folyadékból áll.*
**- A mocsári vész 1526-ban volt.**
**- A Szent Jobb István király bal keze.**
**- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**
**- A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.**
**- A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.**
**- Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.**
**- Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.**
**- A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.**
**- Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.**
**- A kenguru kicsinye fészeklakó.**
**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**
**- Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.**
**- Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.**
**- Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.**
**- A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.**
**- Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.**
**- Egyiptom őslakói a múmiák.**
**- A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni..**
**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**
**- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**
**- A baktériumokról: - Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható.**
**- A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.**
**- A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.**
**- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**
**- A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.**
**- Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elöl maga a császár is csak álruhában tudott menekülni..**
**- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**
**- Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.**
**- A kőolajat kövekből sajtolták.**
**- Eötvös József többek között Budán született.**
**- Csapadékfajta: lisztharmat..**
**- A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.**
**- Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.***
**- A katonák életüket és halálukat kockáztatták.***
**- A víz oxigénből és folyadékból áll.*
**- A mocsári vész 1526-ban volt.**
**- A Szent Jobb István király bal keze.**
**- Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.**
**- A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.**
**- A háborúban a nők is megteszik a kötelességüket a férfiakkal együtt, úgy elöl, mint hátul.**
**- Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.**
**- Sok régi kőzetben megtalálhatók az őskori halak lábnyomai.**
**- A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.**
**- Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.**
**- A kenguru kicsinye fészeklakó.**
**- Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos tervet.**
**- Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.**
**- Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.**
**- Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz meg nem tette be a lábát.**
**- A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.**
**- Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.**
**- Egyiptom őslakói a múmiák.**
**- A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért senkit nem lehet kétszer megölni..**
**- A Bibliát Guttenberg találta fel.**
**- Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.**
**- A baktériumokról: - Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami mikroszkóppal látható.**
**- A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek maguk elé.**
**- A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.**
**- A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...**
**- A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá.**
**- Barbarosa seregében kitört a pestis, amely elöl maga a császár is csak álruhában tudott menekülni..**
**- Ady Boncza Bertalant vette feleségül.**
**- Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.**
**- A kőolajat kövekből sajtolták.**
**- Eötvös József többek között Budán született.**
**- Csapadékfajta: lisztharmat..**
**- A cápa jellemzése: - Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni.**
2010. január 20., szerda
Fűszeres kacsasült fűszeres puliszkával
Szombaton este készen feldarabolva repült hozzánk egy madár, ami néhai korában még hápogott. Bár, ki tudja, azt hiszem, a néma fajtából való volt.
A nyaka, zúzája és szíve búcsút mondott a többi testrésznek és egy gyöngyöző-aranyló húslevesbe fúltak bele, a többi pedig fűszeresen végezte.
Fűszeres kacsasült
Hozzávalók:
1 kacsa (mínusz a nyaka), 1 tk. currypor, 1 tk. magamfajta ötfűszer-keverék, 1 tk. Provence-i fűszerkeverék, 3 ek. só, 1 tk. bors, 2 ek. méz, 3 ek. szójaszósz, kb. 1 dl húsleves, 2 dl (édes) vörösbor, néhány ek. olívaolaj, 1 hagyma.
Elkészítés:
Egy tálba tesszük a mézet és elkeverjük a szójaszósszal. Beleszórjuk a sót és a porfűszereket, amjd lassanként, állandóan kevergetve hozzáadjuk a vörösbort és a húslevest, végül pedig az olívaolajat is. A kacsa darabjait beletesszük a páclébe igyekezve, hoyg mindenütt ellepje. Ha mégis kevés lenne, még némi borral, húslevessel lehet pótolni a levet. Lefóliázva, hideg helyen, néha átforgatva, 12-24 órát hagyjuk pácolódni.
Sütés előtt a húsdarabokat kivesszük a pácléből, tűzálló edénybe, esetleg tepsibe rakjuk, ráöntjük a páclevet (én átszűrtem, hogy a Provence-i fűszerkeverék darabkái ne kerüljenek rá), majd ráterítjük a félbe, majd szeletekre vágott hagymát. Még öntünk alá egy jó pohár vizet, alufóliával lefedjük, forró sütőbe toljuk, és mérsékelt lángon 2-3 órát át pároljuk-sütjük. Nekem fólia alatt is szép pirosra sült, de ha valakinek mégsem, akkor az utolsó pár percben rápiríthat egy kicsit!
Grillezett fűszeres puliszkával ettük, amit pontosan ugyanúgy készítettem, mint Kiskukta, csak a formázást oldottam meg másképp: egy drab sütőpapírra halmoztam a kész puliszkát, olajozott kanállal szépen elsimítottam, többé-kevésbé henger formát adva neki, majd a sütőpapír segítségével szorosan feltekertem, a két végét pedig jól megcsavartam. Ekkor lett aztán szép, henger formája. Kihűtöttem, utána pedig szeleteltem és a grillserpenyőmben grilleztem.
TAV. BŐS. - 2011.
Tormás-almás céklasalátával ettük. Kitűnő párosítás volt! Bátran ajánlom mindenkinek!
A salátához egy közepes céklát és egy nagy almát meghámoztam és lereszeltem a nagylyukú reszelőn, egy karcsú kis tormaszálat pedig a kislyukú reszelőn reszeltem le. Enyhén sóztam és meglocsoltam balzsamecettel, olívaolajjal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)