III. Erdélyi konyha találkozó - 1. nap

Igaz, bármennyire is keresné valaki, a másodikról nem találna leírást a blogon, sőt, ha jól emlékszem, egyik Erdélyi konyhás bloggernél sem talál róla semmit, mégis, január végén volt egy 2. találkozónk is, amit a festőien szép, Ivó nevű falucskában tartottunk. Gondolom, mindenkinek az elfoglaltsága és az időhiány volt az oka annak, hogy nem írtunk róla, pedig igazán jól telt, jól éreztük magunkat. És ugyanerre gyanakszom ezúttal is, pedig lassan már egy hete, hogy lejárt a harmadik is. Én utaltam ugyan rá Találós kérdés című bejegyzésemben, de hosszabb beszámolót én sem tudtam eddig írni. Most sem nyújtom hosszúra...

Tehát, a június 3-5-ei hétvégét Déván és a szintén festői helyen elhelyezkedő Nagyágon (Săcărâmb a román neve) töltöttük, ugyanúgy, mint tavaly június végén. Karcsival, a Corvin Kiadó igazgatójával együtt végig azon izgultunk, hogy vajon, megismétlődik-e a történelem, és ugyanúgy, mint tavaly, egy hideg, esős hétvégét fogunk-e ki a találkozónkra, és amikor megérkeztünk Nagyágra, sajnos, úgy nézett ki, hogy igen... De aztán... No, csak szép sorjában... (már látom, hogy nem is lesz annyira rövid...)

Pénteken délután fél 3-kor indult a kisbuszom Vásárhelyről, és kb. negyedóra késéssel (ami viszont egyáltalán nem volt baj, mert kevesebbet kellett várnom), fél 7 előtt pár perccel befutott a dévai buszállomásra. (Egy-két mondatot megér az utazásom is, mert annak ellenére, hogy fullasztó volt a hőség a légkondival együtt is, nagyon kellemes utazásban volt részem, mert egy idősebb úr mellé kerültem, akivel végigbeszéltük-vicceltük az utat, és akivel vasárnap este, visszefelé is együtt utaztunk.:)) Kb. 10 percnyi várakozás után megérkezett Zsófi és családja, akiknek az volt a feladata, hogy az Editheket "összegyűjtsék" az állomásokon, és kivigyék Nagyágra. Zsófi a legújabb kolléganőnk az Erdélyi konyhánál, ő az egyedüli, aki helyben, Déván lakik, és már hosszú évek óta együtt dolgozik a Corvin Kiadóval. Gasztroblogjával, Finomságaival, megismerkedhettek ti is. Gál Edith-tel pedig vééééééégre személyesen is megismerkedhettem:), ráadásul tündéri kislányával, Ruthival is.
Még este 7-kor is, Déván hétágra sütött a nap, csak mire Nagyágra érkeztünk, elfelejtett ragyogni. Útban a nyaraló felé vészjósló szürke felhőket láttunk a távolban, és ahogy "betettük a lábunkat" a kis hegyifalucskába, egy hatalmas zuhé csordult a nyakunkba. A csíki lányokat, Edót, Jutkát és Ottit , no meg Tamást, Jutka barátját, már fenn a teraszon találtuk, pedig ők is csak vagy negyedórája érkeztek meg. A Nagyváradról érkező Hajnalka pedig kb. 5 perccel utánunk futott be az udvarra. Most már mindenki megérkezett, akinek jönnie kellett, csupán Zsuzsiga, Kajuk Gyula írókollégánk (a volt Gastrodamus blog szerzője), és szintén új kolléganőnk, Barabás Orsi hiányzott, különféle okok miatt.

A már hagyományos, üdvözlésként kapott vörös rózsa és Karcsi gin tonic welcome-drink-ja rögtön feloldotta a hangulatot, és ott folytattuk az egészet, ahol januárban, illetve tavaly abbahagytuk. Magunkkal vitt süteményeinket is közprédára dobtuk (Edó fotója).:)

Aztán nekifogtunk vacsorát készíteni (Edó fotója):

Jobbról: G.Edith, Hajnalka és én

Jutka megsütötte:

Majd megettük.

Edó fotója

Aztán kezdődött a karaoke-show:

Végül felmentünk a teraszra, és hosszasan, nagyon hosszasan beszélgettünk, nevetgéltünk, közben meg iszogattunk, füstöltünk (tisztelet a kivételnek, persze, de ilyenkor én is szoktam:D ). Hajnali 2 felé aztán úgy gondoltuk, hogy már mégis ideje nyugovóra térni.