Cipóban sült medvehagymás sonka

Remélem, mindenkinek szépen, nyugodtan telt az ünnep. Mi szülinappal is megfűszereztük, így duplán ünnepeltünk. A tegnapi nap is szép volt: jöttek a locsolók, a lányok örültek és pironkodtak, de jókat játszottak a gyerekekkel, mi/én meg a felnőttekkel dumáltam jókat. Férjecském csak néhány "kötelező" "virágszálat" ejtett útba, majd hamar hazajött a körútról. A vasárnapi ebédes szülinapozás miatt (azaz még javában készülődtem) a húsvéti reggelizés nálunk áttevődött tegnapra, de ettől függetlenül nagyon finom volt. Nem vittem túlzásba semmit, mondhatni a szokásos ételeket készítettem, csak kissé másképp mindegyiket. :) Volt a hagyományos drob de miel (báránypástétom) mintájára készült pástétom, amit azonban borjúból és házi kakasból készítettem, volt cipóban sült medvehagymás sonka, sok-sok friss zöldség, és persze, az elmaradhatatlan "piros" tojás.
Amikor szombaton délelőtt a nagyáruház zöldséges standján megláttam a friss medvehagymacsokrokat, azt hittem, álmodom. Már azon a képtelenségen is izgultam, hogy amíg a hátralévő néhány métert megteszem addig, valaki elkapkodja előlem. Pedig volt vagy 20 csokor is, úgyhogy jutott másnak is. De az örömöm azért ilyen nagy, mert az előző években eddig mindig csak a címkéjét láttam, medvehagymát viszont csupán egyszer sikerült vennem. És persze, hogy imádtam, és imádom továbbra is. Az is természetes, hogy ha már vettem, fel is használtam az ünnepi ételekhez. Elsőként a cipóbán sült sonkához...
Az, hogy én csirkesonkát sütöttem meg cipóban, ne riasszon el senkit, sőt, szájelhúzásra se késztessen senkit: ez van, mi (azaz ketten a családból) nem ehetünk sertést, ezért mindig alternatívát kell találnom egy-egy hagyományos fogás elkészítéséhez. De ez nem jelenti azt, hogy mások nem készíthetik diszósonkából vagy csülökből. Éppen ezért a recepthez nem is írok csak sonkát... A kenyértészta a nálam ilynekor szokásos Lajos Mari-féle recept szerint van, csak kisebb adagban készítettem most.

Cipóban sült medvehagymás sonka

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 g szárított élesztő, 1 teáskanál só, 1 tojás, 1-1,2 dl tej vagy víz (függ a tojás nagyságától), 3 evőkanál olaj , 1-1 kávéskanál szárított oregánó és fokhagymapor; továbbá: 50 dkg sonka, 1 csokor medvehagyma, kevés liszt, 1 tojássárgája, 1 evőkanál tej.
Elkészítése: A tészta hozzávalóiból géppel vagy kézzel rugalmas tésztát dagasztunk, majd letakarva, langyos helyen duplájára kelesztjük. A sonkát úgy daraboljuk (én pl. a megvett darabot hosszában kettéhasítottam), hogy nagyjából egyenletes vastagságú legyen mindenhol. Miután a tészte megkelt, enyhén lisztezett felületen akkorára nyújtjuk, amekkora a sonka hossza, illetve, hogy jól körbe tudjuk tekerni vele azt. A kinyújtott tésztára kissé egymásra csúsztatva ráfektetjük a medvehagymaleveleket, majd a sonkát is ráhelyezzük. A tésztát feltekerjük, a két végét a tekercs alá hajtjuk, majd azzal a felével lefele, ahol a tészta véget ér, sütőpapírral bélelt vagy kikent-lisztezett kalácssütő tepsibe vagy őzgerincformába helyezzük. Letakarjuk, langyos helyen kb. 20 percig kelesztjük ismét, majd lekenjük a tejjel elkevert tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Légkeverésen sütjük 35-40 percig. Ha nincs légkeverésünk, akkor egy edénykébe öntsünk kevés vizet, és tegyük a sütőbe, hogy a cipó gőzben sülhessen. A sütés vége felé, ha a kenyér teteje nem pirult meg eléggé, 5-10 percig rá is piríthatunk. Zöld hagymával, retekkel, uborkával vagy egyéb zöldségekkel fogyasztjuk (nemcsak) húsvét reggelén.

KT - 2015/3

A recept mellé olvasmányként ajánlom egyik régebbi bejegyzésemet. :)