Hagyományos erdélyi puliszka

Ha szegény Mari mamám még élne, és meglátná, hogy mi, fiatalok, hogyan készítjük azt, amit puliszkának nevezünk, azt mondaná... Hát, nem is tudom, mit mondana, mert ő olyan volt mindig, hogy a legnagyobb rosszalkodásért is csak szeretettel megdorgálni tudott, soha egy rossz szót nem hallottam tőle. Nála nyugodtan lisztbe lehetett borítani a konyhát, mert úgysem volt baj, folyamatosan csak étellel kínált, s mikor indultunk haza, a zsebkendőjébe eldugott pénzecskéből mindig nyomott valamennyit a markunkba. :)
Nos, az ő puliszkájának párja nem volt. Igaz, nem is ilyen bolti darákból készítettte, és nem is 5 perc alatt ütötte össze, hanem rászánta az időt úgy, ahogy kell, és annyit, amennyit kell, és úgy megkavarta vékony karjaival, hogy bármelyik férfi megirigyelhette volna. Igaz, sokszor a végén már tatát kérte meg, hogy fejezze be, mert ő tényleg erősebb volt, és erő kellett a kavarásához. De amit az asztalra tett, az egy olyan finomság volt, hoyg ha valaki olyat még nem kóstolt, akkor nem is tudja, mit jelent az igazi puliszka. Sosem mért semmit, csak kézzel. Tudta, hogy annyi vízhez, amennyit forrni tett, mennyi liszt kell, hogy pont jó legyen minden. Amúgy 1 személyre egy összmaréknyi (amennyit a két összetett markunkban fölveszünk) liszt kellene. Néha, amikor hozzájutok malomi kukoricaliszthez, és nem kell pillanatok alatt asztalra tenni, én is ilyen puliszkát készítek. Teljesen más, és mindig őrá emlékeztet. Ha valaki nem tud hozzájutni házi kukoricaliszthez, akkor próbálja úgy, hogy robotgépben kissé megforgatja a darát, és 1-2 evőkanál búzalisztet is hozzáad. Kompromisszumként éppen megfelel. :) A recept megjelent a Kifőztük 2010-es szeptemberi számában is. Azóta csak most kerül föl a blogomra... :)

Hagyományos erdélyi puliszka

Hozzávalók kb. 4 személyre: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt, 1 evőkanál só

Elkészítése: A vizet forrni tesszük. Amikor lobogva forr, megsózzuk, és az összes (megszitált) lisztet egyszerre beledobjuk. A lángot nagyon kicsire vesszük - még jobb, ha vasalátétet is tudunk az edény alá tenni – és lefedve 10-15 percig (vagy még tovább) hagyjuk főni-rotyogni. Ezután két merőkanálnyit kimerünk a levéből (egy tiszta fémcsészével is megtehetjük) és félretesszük. Ezután az edényben maradt, a liszttől már jócskán besűrűsödött levet és a lisztgombócot egy fakanállal simára dolgozzuk. Ha a puliszkánk túl száraz lenne, azaz túlságosan morzsálódó, még öntünk hozzá a félretett léből, és kavarjuk tovább. Ha van rá időnk, félrevesszük az edényt a tűzhelyről, lefedjük, állni hagyjuk néhány percig, majd ismét összekavarjuk. Ezt a műveletet akár meg is lehet ismételni még egyszer-kétszer. Végül vízbe mártott kanállal lekaparjuk a fakanálra és az edény oldalára tapadt puliszkát, illetve a tetejét szépen elegyengetjük. Az edényt néhány másodpercre visszatesszük a tűzre, majd gyors mozdulattal deszkára vagy tányérra borítjuk. Kifeszített cérnaszállal feldaraboljuk.

Túróval rétegezve, szalonnapörccel megszórva, majd tejföllel meglocsolva, kitűnő, laktató fogás készíthető belőle, ugyanakkor a kenyeret helyettesítheti főleg a különféle pörköltek, paprikások mellett. Hagyományos román lakodalmakban a töltött káposzta mellé feltétlenül puliszkát kínálnak. 

Egy másik cikk, megjelenve: 

A puliszka főzése

Erdélyben nagyon gyakori eledel a puliszka, ami tulajdonképpen egy egyszerű kukoricakása. Különféle pörköltek, paprikások vagy tokányok mellől elmaradhatatlan köret, de juhtúróval készült rakott vagy töltött változatai is ismeretesek. Fogyasztják tehéntúróval, tejjel vagy tejföllel is, de egyes vidékeken a rántotta, illetve télidőben a sült kolbász és májas hurka elengedhetetlen kísérője is.

Kétféle változata ismert. Az egyik valamivel időigényesebb, de a végeredmény is finomabb. Ehhez forrni teszik a vizet, a kukoricalisztet pedig egyszerre zuttyintják bele a vízbe úgy, hogy egy gombócban maradjon a víz közepén. Így hagyják csendesen forrni akár félóráig is, majd a levéből kimernek egy jó csészényit, és megkavarják a puliszkát. Ha túl sűrű, a kivett vízből öntenek hozzá, ha netán túl lágy, kevés lisztet szórnak még bele. Fakanállal kavargatva sűrűre főzik, míg összeálló, az edény falától elváló gombóccá áll össze. 15-25 percig is szokás kavarni, így lesz igazán finom, krémes a végeredmény.

A másik változat a gyorsabb és az egyszerűbb. A felforralt, megsózott vízbe folytonosan szórják bele a kukoricalisztet vagy –darát, miközben habverővel kavarják. Ebben az esetben is addig kell főzni, míg gombóccá nem áll össze. Eredetileg a kész puliszkát deszkára borítják, és cérnával darabolják fel, ha a recept nem kívánja másképp. Pl. A lerakott túrós puliszkához nem kell kiborítani és feldarabolni a puliszkát.

Túrós puliszkához általában kissé hígabb puliszkát kell főzni, a köretként kínált puliszka pedig keményebb, sűrűbb. Átlagosan 1 liter vízhez 1 csapott evőkanál sót és kb. 25 dkg kukoricadarát számolunk, ha keményebb puliszkát szeretnénk, akkor 30 dkg-ot számolunk.

A különféle sós ételeken kívül régebb faluhelyen gyakran készítették a szilvaízes puliszkatekercset. Ehhez a megfőzőtt puliszkát deszkára kell borítani, téglalappá simítani, és hagyni kell kissé megdermedni. Ezután meg kell kenni sűrű szilvaízzel, feltekerni, illetve szeletelve kínálni.

FF - 2017/5