2011. június 12., vasárnap

III. Erdélyi konyha találkozó - 2. nap

A lefekvés időpontjához viszonyított ébredésünk nagyon korán esett, fél 8-kor a társaság 90%-a már talpon volt. Persze, hogy a teraszon indítottunk egy-egy forró feketével, és gyönyörködtünk a napsütésbe és reggeli párákba burkolózott tájban.





Az égiek nagyon megsajnálhattak bennünket a tavalyi rossz idő miatt, s bár előző este jól ránkijesztettek a hirtelen esővel és lehűléssel, másnap reggel ragyogó időre és kellemes langyosságra ébredtünk. A nap folyamán pedig végig sütött a nap, jó meleg volt, és az időnként fújdogáló szellő pont jó volt arra, hogy a meleg ne csapjon át kánikulába.

Hagymás rántottát reggeliztünk, Edó készítette el a bandának.


Reggeli után következett egy megbeszélés, amin az Erdélyi konyha és a többi kiadvány további sorsáról értekeztünk. Sok fontos, nagyobb és apróbb, általánosabb és konkrétabb dolgot megbeszéltünk. A tárgyalás következtében György Ottilia, az Ottis főz  című blog írója lett az Erdélyi konyha főszerkesztője, jómagam pedig a helyettes főszerkesztő.


Az ebéd főzése nem volt túl egyszerű feladat, ugyanis, meglepetésként, Zsófi egy operatőrt (tulajdonképpen kettőt:)) hívott vendégül, aki felvette a töltött káposzta és a töltött paprika készítésének minden mozzanatát. Hogy mi lesz a felvétel további sorsa, Zsófi nem árulta el, de tény, hogy tervei vannak vele.
Jutka és én álltunk a kamera elé, és bár eleinte csak a kezeim mutogatásába egyeztem bele:D, végül egészen belejöttem a dumálásba, mosolygásba. Igaz, a kamera előtti és mögötti tevékenykedés nem teljesen idegen tőlem, hiszen egyetemista éveimben volt részem mindkettőben a szakmai gyakorlat során, de már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy nem nekem találták ki. Most is azt tartom. Egyszeri esetként jó móka volt, a végére tényleg felszabadultam, de nem hinném, hogy menne ez nekem, ha napi szinten kellene művelnem. Bár ki tudja...


Nos, talán nem meglepő, hogy ilyen körülmények között az ebéd nem éppen ebédidőben lett felszolgálva, de legalább kárpótolt érte mindenkit a fogások íze. Ha nagyképűség, amit most leírok, szóljatok, mert átírom vagy kitörlöm, de az az igazság, hogy istenien finom lett a töltött káposzta és a töltött paprika is. Mindenki dicsérte, és nemcsak szóval.:) Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nagyon izgultam, főleg a káposzta miatt. Mert én eddig 3-4x ha főztem töltött káposztát életemben, és bár mindig ehetőek, sőt finomak voltak, de a sózást sosem találtam el rendesen: mindig sótlanok voltak. Ehhez képest ezúttal sikerült tökéletesre ízesíteni a húsos tölteléket, és még magam is meglepődtem rajta.:) A töltött paprikával is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem, szeretjük, de mindig elfeledkezem róla. tehát ez is évente egyszer, ha készül a konyhámban. De most ezzel kapcsolatban is tanultam valamit a csíki lányoktól: reszelt murkot :) (sárgarépát) tettünk a levébe, ami igazán jó ízt adott neki. Ezentúl biztos, hogy így fogom készíteni!







Ahogy végeztünk az ebéd előkészítésével, és mindkét fogás a tűzhelyen volt, a jól megérdemelt pihenés, szabad program következett. Kiültünk a hátsó kertbe napozni, medencézni (bár a víz még jó hideg volt), közben szaunáztunk, és mindig kortyolgattunk valamit.:) Talán mondanom sem kell, hogy a délután úgy elrepült, mintha nem is lett volna.




Hogy hogyan történhetett, hogy a majdnem 6-kor megevett ebéd után estére még vacsorát is készítettünk, nem tudom, de tény, hogy vacsoráztunk is. Persze, nem normál vacsoraidőben, azt mindenki sejtheti, ami még rosszabb is, de olyan ínycsiklandó falatok kellették magukat az asztalokon, hogy senki sem bírt ellenállni nekik.





Főleg a saláták!:D:D:D Ezekről tudni kell, hogy meglepetés-saláták voltak és mini adagban kellett elkészíteni őket egy játék keretén belül. Persze, hogy Zsófi volt a játék megálmodója, és azt találta ki, hogy minden Konyhás lánynak lesz egy nem Konyhás párja, a Konyhás lányok pedig egy-egy salátát készítenek párjaiknak, s a pároknak majd ki kell taláni, hogy melyik salátát készítették nekik. A salátákat viszont nem kényünk-kedvünk szerint állítottuk össze, hanem aszerint, hogy mit szánt nekünk a sors:

  Ebben az 5 üvegben, papírcetliken álltak a hozzávaló alapanyagok színek szerint csoportosítva, nekünk pedig mindegyik üvegből húznunk kellett egy-egy cetlit. A kihúzott dolgokból pedig meg kellett álmodni a salátánkat. Egyszerű, ugye?:) Csak éppen az volt a baj, hogy a sors nem törődött a hozzávalók passzolásával. Mert én a következőket húztam ki: főtt tészta, zöld paprika, fekete olyajbogyó, telemea sajt és ... eper. :O:O:O Plusz tetszés szerinti fűszerek.
Amiből végül ez született:
egy indiai ízvilágú, curryszósszal ízesített tésztasaláta egy különleges összetevőkből álló nyárssal. Páromnak, aki történetesen Tamás lett, nagyon ízlett az ízkombináció, és legfőképpen az eper ízösszefogó szerepét emelte ki. Azért nem bíztam el magam, mert amikor Csaba kóstolta a salátámat, mindenki azt hitte, hogy gumicukrot rág, annyira nehezen akart lecsúszni a torkán.:D
A többiek sem voltak sokkal szerencsésebbek az alapanyagokat illetően, bár tény, hogy pl. Gál Edith salátája isteni volt, olyat itthon is szívesen készítenék: szőlő, sajt, paradicsom, lilahagyma és kínai kel.

Az este további része nagyjából szintén a teraszon telt beszélgetéssel, viccmondással. Bár egy adott pillanatban úgy alakult, hogy mégis egyedül maradtam ott, és mivel zavart a villanyfény, lekapcsoltam és kibámultam az éjszakába. Ekkor láttam meg, hogy az égbolt telidesteli van csillagokkal, és amikor egy hullócsillagot is felfedeztem, fogtam magam és hátramentem a kertbe, ahol a napozóágyon végignyúlva bámultam az eget és figyeltem az éjszaka neszeit. Csodás negyedóra volt: a házból kevés zaj szűrődött ki, fény is szinte semmi, mindenünnen kutyaugatás hallatszott, a szél recsegtette-énekeltette a fészer deszkáit, a tücskök cirpeltek kitartóan, közben vagy két éjszakai madár is elsuhant a kert fölött; a csillagok szégyenlősen hunyorogtak rám, de a végére egészen felbátorodtak, és már nyíltan kacsingattak lefelé; szóval teljes volt a csend, a nyugalom és a béke. Mindent megért ez a röpke fertályóra, ilyenben igazán ritkán volt/van időm az utóbbi években!

Miután bementem, és elvackolódtunk ágyainkban, Edóval, majd a csatlakozó Hajnalkával még sokáig beszélgettünk, így ismét majdnem fél 3 volt, amire elcsendesedtünk.

8 megjegyzés:

Edó írta...

Na igen,ez volt a csúcsnap!Órákon át csak pihenni..nagyon régen volt már részem ilyen kényeztetésben.Tökéletes volt minden.

4Gyerek írta...

Bográcsban készült a töltött paprika? Ez komoly? Naaaagyon szeretem a bográcsosokat, a töltött paprikát, de kettőt együtt eszembe nem jutott volna összekötni. Szal köszönöm, hálásan köszönöm ezt a második napi beszámolót, amiről a képek között ez is kiderült.

Amúgy asszem ha én olajbogyót kellene felhasználjak, nagy pofára esés lenne részemről. Továbbra se szeretem.

Tényleg, járt már körbe olyan kérdés a blogvilágban, hogy mi az az alapanyag, meg mi az az elkészített kaja, amit tuti nem ennénk meg? Ez érdekelne, mert amúgy nem tartom magam extrán válogatósnak. Tudomásom szerint 2 alap meg 1 kaja az amit hiába nógatnak, nem fogom a számba tenni (max csalással, de rájövök, gondolom)

4Gyerek írta...

Kimaradt: gratula naccságos helyettes főszerkesztő asszonysági titulusodhoz ;-)

Aleda írta...

Aztamindenét,ez jó kis buli volt:)

Ottis írta...

Nagyon jó hétvége volt, kár hogy hamar eltelt :) Gyakrabban kell találkozzunk :)

Juci írta...

Irigylésre méltó pillanatokat örökítettetek meg! Köszönöm a beszámolót, és gratulálok a funkcióhoz!
Most , hogy láttalag egészben, nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy Te miért fogyóztál?
Kitűnő az alakod! Puszi!

Noémi írta...

Nagyon jó lehetett, ennyi jó szakács egy helyen...finomak lehettek a kaják. Puszi nektek

sedith írta...

Köszönöm szépen, remélem, megállom a helyem!:)

Juci, hát éppen azért változtattam táplálkozási módot (mert én nem fogyóztam), hogy így nézzek ki, illetve, most már, 8 kiló mínusz után mondhatod, hogy nagyjából ok vagyok.:)És bár nagyon elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, azért a maradék fölöslegtől is meg szeretnék szabadulni. De nálam mindez lassan, mindenféle görcsösségtől mentesen megy, úgyhogy még időbe telik, amíg elérem a célt.:)

2011. június 12., vasárnap

III. Erdélyi konyha találkozó - 2. nap

Bejegyezte: sedith dátum: 9:44
A lefekvés időpontjához viszonyított ébredésünk nagyon korán esett, fél 8-kor a társaság 90%-a már talpon volt. Persze, hogy a teraszon indítottunk egy-egy forró feketével, és gyönyörködtünk a napsütésbe és reggeli párákba burkolózott tájban.





Az égiek nagyon megsajnálhattak bennünket a tavalyi rossz idő miatt, s bár előző este jól ránkijesztettek a hirtelen esővel és lehűléssel, másnap reggel ragyogó időre és kellemes langyosságra ébredtünk. A nap folyamán pedig végig sütött a nap, jó meleg volt, és az időnként fújdogáló szellő pont jó volt arra, hogy a meleg ne csapjon át kánikulába.

Hagymás rántottát reggeliztünk, Edó készítette el a bandának.


Reggeli után következett egy megbeszélés, amin az Erdélyi konyha és a többi kiadvány további sorsáról értekeztünk. Sok fontos, nagyobb és apróbb, általánosabb és konkrétabb dolgot megbeszéltünk. A tárgyalás következtében György Ottilia, az Ottis főz  című blog írója lett az Erdélyi konyha főszerkesztője, jómagam pedig a helyettes főszerkesztő.


Az ebéd főzése nem volt túl egyszerű feladat, ugyanis, meglepetésként, Zsófi egy operatőrt (tulajdonképpen kettőt:)) hívott vendégül, aki felvette a töltött káposzta és a töltött paprika készítésének minden mozzanatát. Hogy mi lesz a felvétel további sorsa, Zsófi nem árulta el, de tény, hogy tervei vannak vele.
Jutka és én álltunk a kamera elé, és bár eleinte csak a kezeim mutogatásába egyeztem bele:D, végül egészen belejöttem a dumálásba, mosolygásba. Igaz, a kamera előtti és mögötti tevékenykedés nem teljesen idegen tőlem, hiszen egyetemista éveimben volt részem mindkettőben a szakmai gyakorlat során, de már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy nem nekem találták ki. Most is azt tartom. Egyszeri esetként jó móka volt, a végére tényleg felszabadultam, de nem hinném, hogy menne ez nekem, ha napi szinten kellene művelnem. Bár ki tudja...


Nos, talán nem meglepő, hogy ilyen körülmények között az ebéd nem éppen ebédidőben lett felszolgálva, de legalább kárpótolt érte mindenkit a fogások íze. Ha nagyképűség, amit most leírok, szóljatok, mert átírom vagy kitörlöm, de az az igazság, hogy istenien finom lett a töltött káposzta és a töltött paprika is. Mindenki dicsérte, és nemcsak szóval.:) Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nagyon izgultam, főleg a káposzta miatt. Mert én eddig 3-4x ha főztem töltött káposztát életemben, és bár mindig ehetőek, sőt finomak voltak, de a sózást sosem találtam el rendesen: mindig sótlanok voltak. Ehhez képest ezúttal sikerült tökéletesre ízesíteni a húsos tölteléket, és még magam is meglepődtem rajta.:) A töltött paprikával is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem, szeretjük, de mindig elfeledkezem róla. tehát ez is évente egyszer, ha készül a konyhámban. De most ezzel kapcsolatban is tanultam valamit a csíki lányoktól: reszelt murkot :) (sárgarépát) tettünk a levébe, ami igazán jó ízt adott neki. Ezentúl biztos, hogy így fogom készíteni!







Ahogy végeztünk az ebéd előkészítésével, és mindkét fogás a tűzhelyen volt, a jól megérdemelt pihenés, szabad program következett. Kiültünk a hátsó kertbe napozni, medencézni (bár a víz még jó hideg volt), közben szaunáztunk, és mindig kortyolgattunk valamit.:) Talán mondanom sem kell, hogy a délután úgy elrepült, mintha nem is lett volna.




Hogy hogyan történhetett, hogy a majdnem 6-kor megevett ebéd után estére még vacsorát is készítettünk, nem tudom, de tény, hogy vacsoráztunk is. Persze, nem normál vacsoraidőben, azt mindenki sejtheti, ami még rosszabb is, de olyan ínycsiklandó falatok kellették magukat az asztalokon, hogy senki sem bírt ellenállni nekik.





Főleg a saláták!:D:D:D Ezekről tudni kell, hogy meglepetés-saláták voltak és mini adagban kellett elkészíteni őket egy játék keretén belül. Persze, hogy Zsófi volt a játék megálmodója, és azt találta ki, hogy minden Konyhás lánynak lesz egy nem Konyhás párja, a Konyhás lányok pedig egy-egy salátát készítenek párjaiknak, s a pároknak majd ki kell taláni, hogy melyik salátát készítették nekik. A salátákat viszont nem kényünk-kedvünk szerint állítottuk össze, hanem aszerint, hogy mit szánt nekünk a sors:

  Ebben az 5 üvegben, papírcetliken álltak a hozzávaló alapanyagok színek szerint csoportosítva, nekünk pedig mindegyik üvegből húznunk kellett egy-egy cetlit. A kihúzott dolgokból pedig meg kellett álmodni a salátánkat. Egyszerű, ugye?:) Csak éppen az volt a baj, hogy a sors nem törődött a hozzávalók passzolásával. Mert én a következőket húztam ki: főtt tészta, zöld paprika, fekete olyajbogyó, telemea sajt és ... eper. :O:O:O Plusz tetszés szerinti fűszerek.
Amiből végül ez született:
egy indiai ízvilágú, curryszósszal ízesített tésztasaláta egy különleges összetevőkből álló nyárssal. Páromnak, aki történetesen Tamás lett, nagyon ízlett az ízkombináció, és legfőképpen az eper ízösszefogó szerepét emelte ki. Azért nem bíztam el magam, mert amikor Csaba kóstolta a salátámat, mindenki azt hitte, hogy gumicukrot rág, annyira nehezen akart lecsúszni a torkán.:D
A többiek sem voltak sokkal szerencsésebbek az alapanyagokat illetően, bár tény, hogy pl. Gál Edith salátája isteni volt, olyat itthon is szívesen készítenék: szőlő, sajt, paradicsom, lilahagyma és kínai kel.

Az este további része nagyjából szintén a teraszon telt beszélgetéssel, viccmondással. Bár egy adott pillanatban úgy alakult, hogy mégis egyedül maradtam ott, és mivel zavart a villanyfény, lekapcsoltam és kibámultam az éjszakába. Ekkor láttam meg, hogy az égbolt telidesteli van csillagokkal, és amikor egy hullócsillagot is felfedeztem, fogtam magam és hátramentem a kertbe, ahol a napozóágyon végignyúlva bámultam az eget és figyeltem az éjszaka neszeit. Csodás negyedóra volt: a házból kevés zaj szűrődött ki, fény is szinte semmi, mindenünnen kutyaugatás hallatszott, a szél recsegtette-énekeltette a fészer deszkáit, a tücskök cirpeltek kitartóan, közben vagy két éjszakai madár is elsuhant a kert fölött; a csillagok szégyenlősen hunyorogtak rám, de a végére egészen felbátorodtak, és már nyíltan kacsingattak lefelé; szóval teljes volt a csend, a nyugalom és a béke. Mindent megért ez a röpke fertályóra, ilyenben igazán ritkán volt/van időm az utóbbi években!

Miután bementem, és elvackolódtunk ágyainkban, Edóval, majd a csatlakozó Hajnalkával még sokáig beszélgettünk, így ismét majdnem fél 3 volt, amire elcsendesedtünk.

8 megjegyzés on "III. Erdélyi konyha találkozó - 2. nap"

Edó on 2011. június 12. 9:57 írta...

Na igen,ez volt a csúcsnap!Órákon át csak pihenni..nagyon régen volt már részem ilyen kényeztetésben.Tökéletes volt minden.

4Gyerek on 2011. június 12. 10:40 írta...

Bográcsban készült a töltött paprika? Ez komoly? Naaaagyon szeretem a bográcsosokat, a töltött paprikát, de kettőt együtt eszembe nem jutott volna összekötni. Szal köszönöm, hálásan köszönöm ezt a második napi beszámolót, amiről a képek között ez is kiderült.

Amúgy asszem ha én olajbogyót kellene felhasználjak, nagy pofára esés lenne részemről. Továbbra se szeretem.

Tényleg, járt már körbe olyan kérdés a blogvilágban, hogy mi az az alapanyag, meg mi az az elkészített kaja, amit tuti nem ennénk meg? Ez érdekelne, mert amúgy nem tartom magam extrán válogatósnak. Tudomásom szerint 2 alap meg 1 kaja az amit hiába nógatnak, nem fogom a számba tenni (max csalással, de rájövök, gondolom)

4Gyerek on 2011. június 12. 10:43 írta...

Kimaradt: gratula naccságos helyettes főszerkesztő asszonysági titulusodhoz ;-)

Aleda on 2011. június 12. 11:34 írta...

Aztamindenét,ez jó kis buli volt:)

Ottis on 2011. június 12. 18:58 írta...

Nagyon jó hétvége volt, kár hogy hamar eltelt :) Gyakrabban kell találkozzunk :)

Juci on 2011. június 13. 10:20 írta...

Irigylésre méltó pillanatokat örökítettetek meg! Köszönöm a beszámolót, és gratulálok a funkcióhoz!
Most , hogy láttalag egészben, nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy Te miért fogyóztál?
Kitűnő az alakod! Puszi!

Noémi on 2011. június 14. 13:22 írta...

Nagyon jó lehetett, ennyi jó szakács egy helyen...finomak lehettek a kaják. Puszi nektek

sedith on 2011. június 14. 23:06 írta...

Köszönöm szépen, remélem, megállom a helyem!:)

Juci, hát éppen azért változtattam táplálkozási módot (mert én nem fogyóztam), hogy így nézzek ki, illetve, most már, 8 kiló mínusz után mondhatod, hogy nagyjából ok vagyok.:)És bár nagyon elégedett vagyok az eddigi eredménnyel, azért a maradék fölöslegtől is meg szeretnék szabadulni. De nálam mindez lassan, mindenféle görcsösségtől mentesen megy, úgyhogy még időbe telik, amíg elérem a célt.:)

Related Posts with Thumbnails