Kicsit rég volt már Férjecském szülinapja, de akkor frissiben csupán a
focilabda-tortát sikerült feltenni a naplóba. Azért, úgy gondolom, az ételek sem voltak éppen megvetni valók, tehát illő, hogy szerepeljenek itt. Ezúttal nem volt kedvem sok
apró és mutatós falatkával bíbelődni, mint tavasszal, ezért inkább egy salátás-húsos svédasztalt terveztem. Őszintén? Nem "kifizetődőbb", mint a falatkás változat, mert bár tényleg gyorsabban elkészülnek, de utolsó pillanatban készíthetőek csak el, max. a majonézes krumplit lehetett volna előző nap összeütni. De nyár közepe lévén, nyerstojásos majonézzel nem mertem kísérletezni.
Azért nem bántam meg a választást, mert mindenki dicsérte a fogásokat, evett is mindenki rendesen, úgyhogy, megérte a strapát: ropogós-pirosra sült felső csirkecombokat készítettem, mellette pedig ötféle saláta volt köretként-savanyúságként: majonézes krumpli, svéd gombasaláta, "mexikói" saláta, görög saláta és friss káposztasaláta. (Kész nemzetközi menüsor!:D)
Ismét figyelembe kellett vennem azt, hogy a család jórésze klasszikus ízlésű, tehát nem engedhettem a fantáziámat teljesen szabadjára, de úgy érzem, már sikerült némi rutinra szert tennem ilyen téren: mindig szoktam teljesen hagyományos ízű dolgokat készíteni és mellettük, mintegy mellékesen, néhány újat, érdekeset, különleges fűszerezésűt. És mint általában mindig, érnek meglepetések, mert a gombasaláta éppen apósomnak ízlett legjobban, pedig féltem a babérlevél-cirtomhéj-párosítástól. Vagy esyszer, régebb, sógorom volt az, aki húzodozott a joghurtos-fokhagymás padlizsán megkóstolásától, másnap viszont a maradékot szinte egyedül tüntette el.
Ropogós csirkecombok
A combokat előző nap megtisztítottam, ahol vastagabbak voltak, átvágtam, jól átmostam, majd bepácoltam őket. Egy nagy tálban, amiben majd elfért az összes, sót, borsot, pirospaprikát, őrölt köményt, fokhagymagranulátumot és kevés
magamfajta ötfűszert elkevertem 4 ek. szójaszósszal és kb. félliternyi forró húslevessel. A combokat belehelyeztem, és kézzel jól átforgattam benne. Lefóliázva ment a hűtőbe, de többször kivettem és – szintén tiszta kézzel – átforgattam őket. Másnap kiszedtem a combokat a pácból, majd papírtörlővel kissé leitattam a fölösleget, de azért nem teljesen. Lisztbe forgattam és forró olajban (kb. 1 l-nyit öntöttem az edénybe), de lassan, hogy jól átsüljenek, kb. 20-25 perc alatt szép pirosra-ropogósra sütöttem őket. Mire fogyasztottuk, langyosra hűltek, de mikróban megmelegítve ugyanolyan ropogósak voltak, mintha akkor szedtem volna ki az olajból.
Majonézes krumpli
Abszolút egyszerű, teljesen hagyományos. Annyit változtattam rajta a szokásoshoz képest, hogy kissé felturbóztam az összeérési folyamatot. Mivel nem akartam előző nap elkészíteni, így nem lett volna elég ideje összeérni az ízeknek, picit rásegítettem. A kihűlt főtt krumplit feldaraboltam és kb. félórát sós-ecetes-picitcukros vízben érleltem. Végül tésztaszűrővel leszűrtem róla a levet és ezután kevertem össze a majonézzel, 4 keményre főtt és szintén feldarabolt tojással, illetve 2-3 ek. tejföllel. Utólag még sóztam egy picit.
„Mexikói” saláta
Ez a saláta csak alapanyagában mexikói, különben inkább franciás. Mondom, hogy abszolút internacionálé volt az asztalunkon! Két cs. 450 g-os répa-borsó-kukorica-keveréket megfőztem, leszűrtem, majd teljesen kihűtöttem. Még hozzátettem egy leszűrt kukoricakonzervet és tartármártással kevertem össze.
A tartárhoz saját készítésű majonézt, tejfölt, plusz mustárt, kiskanálnyi porcukrot és fehér borsot használtam. A hűtőben egy órácskányi ideje volt az összeérésre.
Svéd gombasaláta
Én
Ottisnál fedeztem fel ezt a receptet, bár ő
Duendénél talált rá. Elolvastam mindkettőt, sőt Duendétől még néhány tanácsot is kértem pluszban, de végül az egyszerűbb, nem túl délies fűszerezésű változatot készítettem el, megmaradtam a babérlevél és citromhéj exotikumánál. Szerintem nagyon finom lett, apósom is nagyon dicsérte (kétszer is vett belőle), és a többiek sem vetették meg!
Svéd gombasaláta
Hozzávalók: 50 dkg csiperke gomba, 1 hagyma, 2-3 evőkanál sűrített paradicsom vagy 2 dl paradicsomlé, 2 babérlevél, őrölt bors, 2 citrom héja, 2 evőkanál frissen facsart citromlé, só, kevés olívaolaj, 1 teáskanál kristálycukor.
Elkészítése: A gombát felszeleteljük (ha aprbbak, csak elfelezzük vagy negyedeljük) és az olajon nagy lángon megpirítjuk, majd zsírjára sütjük. Közben hozzáadjuk a babérlevelet és a vékonyan lehámozott citromhéjat nagyobb darabokban. A hagymát felcsíkozzuk vagy apróra vágjuk, kevés olajon azt is üvegesre dinszteljük, majd összevegyítjük a gombával, és hozzáadjuk a kevés vízzel hígított sűrített paradicsomot illetve a cukrot. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, majd 10-15 percig pároljuk, majd a végén a babérlevelet és a citromhéjat kivesszük. hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük néhány órára, hogy az ízek összeérjenek. Hidegen tálaljuk, pirítóssal vagy krékerrel, svédasztalra is kitűnő.
Görög saláta
Volt némi ismeretem arról, hogy mi jár a görög salátába, de biztosra akartam menni, ezért próbáltam elsőkézből megszerezni az infót. Mi sem volt egyszerűbb, mint ellátogatni
Fahéj és fetához és megfogadni a tanácsait. Az én salátámba került uborka, paradicsom, egy kis zöldpaprika, hagyma, fekete olajbogyó és jó minőségű, isteni finom fetasajt. Oregánóval csak csínján bántam, de az olívaolajat nem sajnáltam belőle. Nem hasznátam sem citromot sem ecetet, a paradicsom eléggé megsavanyította. Só sem kellett hozzá, a feta éppen megfelelőre „sózta”. Nagyon finom lett.
EK - 2010/10
Friss káposztasaláta
Ezt csak kiegészítésként tálaltam, hogyha valaki mégis igényelne igazi savanyúság-féle salátát is. A káposztát nagyon vékony csíkokra vágtam (gyalum nem volt), megsóztam és jól összegyúrtam. Végül ecettel és pici cukorral adtam meg a végleges ízét, legvégül pedig olívaolajat is locsoltam rá.
A fotókért elnézést kérek, nem a legesztétikusabbak, csak éppen, hogy lencsevégre kaptam őket, sőt, már javában ettünk, amikor eszembe jutott, hogy ezt is meg kellene ejteni.