Baráti ölelés és 199 rendszeres olvasó

4Gyerek megölelt.:)

Virtuálisan ugyan, de én nem is annak érzem, hanem nagyonis valósnak. Néhány hónapja "ismerjük" egymást és máris a barátjának tekint. Nagyon örülök ennek és hálás vagyok érte. Az érzés kölcsönös, biztosíthatom róla. És abban is biztos vagyok, hogy majd egyszer, ha személyesen is találkozunk, ez a dolog akkor sem fog megváltozni. Köszönöm, Éva!:)
5 bloggernek kellene továbbadnom, de azért egy kicsit csalni fogok, mert 5 bloggert képtelen vagyok kiválasztani. Ezért továbbadom:
- A ERDÉLYI KONYHA összes szerkesztőjének;
- A KIFŐZTÜK összes munkatársának;
- Húgomnak, Szannalinának, a Teszek-veszek, tanulgatok blog írójának;
- Katinak, a Főzőcske blog írójának és
- Ágnesnek, a Nem kell mindig kaviár blog írójának.

És csak úgy, mintegy mellékesen: ma jelölte be rendszeresen olvasott blognak a Kalandos konyhát a 199. olvasó. Köszönöm neki és a többi százkilencvennyolc olvasónak is a bizalmat és hűséget!:)

100000 és egy kis kutatás

Ebben a pillanatban kereken 100.000 a blogomon járt látogatók száma. A mai nap 169. látogatója egyben a százezredik is! :)  (A számlálóm a napi egyszeri látogatást számolja, a letöltések száma így már jóval több is.) Örülök és egyben meg is lepődtem. Nem, tudtam, hogy közeledik a számláló a hatszámjegyű kerek számhoz, de nem gondoltam volna, hogy el is kapom, meglátom a kerek, pontos százezrest. :)

Talán illene valami statisztikaféleséget betenni ebbe a bejegyzésbe, de most nem fogok. Csupán annyit írok, hogy köszönöm mindazoknak, akik blogom (4 nap híján)  2 éves létezése alatt benéztek hozzám, rendszeresen látogattak, és/vagy megjegyzést írtak. Köszönöm, mert értük és általuk van a blogom. Örülök, ha bárkinek csak egyetlen kis használható ötletet is tudtam adni, akkor már megérte az a jópár óra, amit eddig a blogírással töltöttem. 

És akkor a "kutatás" része...

Kíváncsi vagyok, hogy ki az, aki látogatja blogomat. Úgyhogy, ha valaki rendszeresen be szokott nézni a kalandos konyhába, de eddig esetleg nem volt alkalma vagy bátorsága megjegyzést hagyni, kérem, tegye meg most! Nagyon örülnék, ha megismernélek.

A 100 első olvasó + sorsolás

Csak nemrég írtam arról, hogy van 50 rendszeres olvasóm. Leírhatatlan örömmel töltött el a tény, hiszen olyan félszegen és tapogatózva, sokszor félve, kétségekkel teli indultam, hogy nem gondoltam volna, eljön az idő, hogy valakik direkt jönnek hozzám, kíváncsiak a főztömre, érdekli őket, amikor valami újat teszek fel a blogra. Emlékszem, éppen Ágnesnek válaszoltam megjegyzésben, hogy nálam nem presztízskérdés, hogy hány rendszeres olvasóm van. És ezzel most is így vagyok.
Még most is alig fogom fel, hogy valamivel több, mint 3 hónap alatt megduplázódott a hűséges olvasóim száma: ma jelentkezett be a 100. olvasóm. És bár szintén leírhatatlan az örömöm, nem azért örülök, mert most már nekem is annyi vagy több van, mint XY-nak, vagy hogy na, megmutattam nektek! Azért örülök, mert, ha ennyien olvasnak, azt jelenti, hogy folytatnom kell a "munkám", van értelme az egésznek! Talán erdélyi specialitásokat keres valaki, talán csak egy ripsz-ropsz összeüthető salátát, esetleg nincs otthon csupán krumplija és szalonnája és nem tudja mit hozzon ki belőlük, és nálam megoldásra lel. Ez a tudat elégséges nekem. És nem mellesleg: szeretem csinálni, kikapcsolódás, feltöltődés, izgalom számomra. El sem tudom képzelni, milyen lenne, ha nem "úgy" főznék, nem fotóznék, nem írnám le a recepteket, és persze, nem szövegelnék - sokszor Ádámmal és Évával kezdve - egy kicsit minden recept előtt. Szóval: életem részévé vált. Hogy meddig, nem tudom. Egyelőre még itthon vagyok, ha majd lesz munkám - azaz állásom, mert munkám így is rengeteg van, és nemcsak a háztartás - akkor nem tudom, mennyire férnek majd meg egymás mellett.

100 rendszeres olvasóm lett. PIROSKA az a bizonyos századik, akinek Piros-konyhája szintén nyitva áll az olvasók előtt. Piroska, köszönöm.:)

Ezenkívül, csak ismételni tudom saját magam. Amit írtam novemberben, most is érvényes: "De, természetesen, éppen annyira hálás vagyok minden egyes hűséges olvasómnak, a tizenhatodiknak és a harminckilencediknek egyaránt - kiegészítve a hatvannegyedikkel és a kilencvenkilencedikkel - , illetve mindenkinek, aki akárcsak egyszer is, valahogy, valamiért az oldalamra jutott. Nincs különbség közöttük. Mindenki épp annyira fontos, mint az első.:) A SZÁZ ELSŐ OLVASÓ.:D:D:D"

Nem akarok mindenáron olvasókat toborozni, látogatottságot növelni, éppen ezért nem hirdettem előre semmiféle nyereményjátékot, de már rég eldöntöttem magamban, hogy a 100.-at meg fogom ajándékozni valamivel. És mi is lenne természetesebb, mint hogy valami olyasmival lepjem meg, ami a konyhámból kerül ki?! Még ki kell gondolnom, hogy melyik süteményem lenne az, ami jól bírná a szállítást, finom, szép, meg minden legyen. (Piroska, egyeztetünk majd...:))

"Olvasói kérésre" úgy döntöttem, hogy lesz egy sorsolás is. Aki hagy (hagyott) egy megjegyzést ennél a bejegyzésnél - rendszeres vagy véletlen olvasó egyaránt - az automatikusan benne lesz a kalapban. A jelentkezési határidő elég rövid lesz, hogy lehetőleg ünnep előtt már mindenki megkaphassa, ezért március 13. éjfélig várom a megjegyzéseket. 14-én sorsolok, 3 emberke nevét húzom ki, és addigra eldől az is, hogy mit készítek. (Ha van még kérdés, javaslat, valamire nem tért ki a figyelmem, szóljatok, legyetek szívesek!)

Most már akkor csak azt kell kiagyalnom, hogy tényleg, mi az, ami bírja az "utazást", nem folyik el, nem törik szét, nem romlik meg, finom, és biztos, hogy nem sülök fel vele. :) Hú, most alaposan feladtátok a leckét!:)

Az 50. olvasóm

KATA volt az ötvenedik olvasóm. Mivel - úgy tűnik - nem ír blogot (vagy csak én vagyok béna és nem találom), esetleg ír, de le van tiltva, hát csupán itt köszönöm meg neki azt, hogy bejelentkezett rendszeres olvasómként. Talán több ideje bukkant rá a naplómra, talán csak véletlenül járt ma erre, mindenképpen köszönöm neki, hogy kilépett a névtelenségből. :) Ajándékot nem küldök, csak egy virtuálisat, jelképeset: egy zeneszámot. És kitől mástól, mint kedvenc együttesemtől, az ABBÁtól. Kata, fogadd szeretettel!
De, természetesen, éppen annyira hálás vagyok minden egyes hűséges olvasómnak, a tizenhatodiknak és a harminckilencediknek egyaránt, illetve mindenkinek, aki akárcsak egyszer is valahogy, valamiért az oldalamra jutott. Nincs különbség közöttük. Mindenki épp annyira fontos, mint az első.:) Az ÖTVEN ELSŐ OLVASÓ.:D:D:D

Fogadja mindenki szeretettel ezt a dalt! Kicsit mélázós, kicsit lassú, kicsit elgondolkodtató, kicsit... karácsonyos is. :)

15000

Ha most még egyszer frissítenék, a blogom 15000. látogatója lennék. 4 és fél hónapja működik a számláló, ha átlagosan vesszük, akkor mintegy 3333-an látogatják havonta a naplómat. Ebből van nekem is néhány klikkelésem, de persze, nem én teszem ki a zömét. Azt is tudom, hogy sokan csak benéznek, majd (elégedetten vagy éppen csalódottan) továbbállnak, mint ahogyan velem is sokszor megtörténik. Vannak, akik rendszeresen hozzászólnak bejegyzéseimhez, vannak, akik időnként teszik csak tiszteletüket. Megint mások véletlenül jutnak el hozzám és hirtelen ötlettől vezérelve írnak néhány sort.

A magyarázatok, jobbanmondva kimagyarázások tárháza végtelen. Egy a lényeg: köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen olvas vagy csak időnként, illetve véletlenül vetődik kalandos konyhám tájára. Bárki szívesen látott vendég ezután is, érezze otthon magát nálam akár úgy, hogy hozzászól, akár megfőzi, amit itt látott!